Neve: Rukia Sukisho
Kora: 15év
Szak: Vízimentés

"Egy távoli faluban születettem, nem is ezen a kontinensen.. a szüleimet alig ismertem, mivel mindig lepasszoltak egy másik, idegen családhoz.. folyamatosan költöztünk, s végül kikötöttünk egy másik faluba. 3 éves voltam akkor és. A falu kigyulladt.. mindenhol tűz, én egy másik családnál.. a szüleim meg otthon próbálták megállítani a tűz útját.. de nem sikerült.. Engem megmentettek, de a szüleim odavesztek. Sírtam utánuk, még ha keveset is törődtek velem. a családom miatt hogyne sírnék? Kis 3 éves fejjel még nem fogtam fel teljesen, hogy hova mentek. És családom sem volt.. egyedül bolyongtam az utcákon, de életben maradtam.. Meglepő, de igen. Mindig kaptam egy éjszakára szállást, vagy egy étteremben a maradék kaját. Jó, nem volt fenségi, de legalább nem haltam éhen. Ahogy növekedtem egyre inkább agresszívabb lettem, ha lehet így fogalmazni. Sikerült annyira elhitetni az emberekkel, hogy van családom, hogy még suliba is járhattam.. tanulnom kellett, mert ugye nem lehet megélni máshogy.. ott ismerkedtem meg egy lánnyal, Frencinnel. Ő lett a legjobb barátnőm. A suliban is eléggé más vagyok, mint a többiek és csak ő ért meg.. ezért keveset barátkozom, mégis megvédem a gyengébbeket.. volt már egy-két érdekes ügyem, dehát.. kinek nincs?"

Érdekes egy lány. Nagyszájú, visszabeszélős, mosolygós, tud kedves is lenni, ha akar, bátor, harciasnak is mondható, kiismerhetetlen.
Szabadidejében gyakorolja a harci dolgokat, amit eddig tanult, vagy éppen fejleszti tudását, vagy ha unja a dolgot, akkor Frencinnel csavarog valahol. Esetleg csobban egyet a kolesz medencéjében..