|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.10. 14:43 - |
Emeletes ágy, két íróasztal és egy nagy, tágas beépített szekrény, az egyik oldalán Corni, a másik oldalán Viktor cuccaival. A fal igazán érdekes, tisztán látszik hol válik el a két gyerek határa, hisz Viktor az íróasztala fölé bizonyára sosem tűzné Corni férfisztárokat ábrázoló pószterét. A két íróasztal közel van egymáshoz, ezzel is könnyítik a tanulást. Barátságos, aranyos szoba, melyben a fiú és a lány ízlések keverednek. Cornié az ágy alsó, míg Viktoré a felső része, de azért belefér néha egy-egy éjszakai párnacsata. |
[32-13] [12-1]
*Az ellenkezésre összehúzza a szemeit, majd szusszan egyet. Inkább nem mond semmit. Úgyis szól anyának, ha lázas lesz.. morcosan félrenéz, majd elgondolkodik és vesz egy mély levegőt. Ahogy a lány elalszik rápillant, magukra húzza mágjobban a takarót és a plafonra pillant. Fürkészi egy ideig, majd ásít egyet. Lassan lehunyja a szemeit, majd sietve felnéz és le a lányra. A homlokára csúsztatja a kezét, majd visszahúzza. Oké, nincs láza.. lehunyja a szemeit és a hasára csúsztatja a szabad kezét. Egyenletesen szuszog, végül lassan elnyomja az álom.*
|
*Felpislog bátyjára és a homlokán levő kezére próbál nézni. A kijelentésére eltátja a száját, majd elkezdi rázni a fejét*
- Neeem! >.< Ha belázasodok, akkor nagyon le fog szidni >. < rendbejövök, ígérem!
*Bólogat nagyon komolyan, és vesz egy jó mély levegőt. Felfekteti a fejét Viktor mellkasára, és ha nincs ellenvetés, akkor szép lassan elnyomja az álom, a békát markoló keze lecsúszik a szőrmókról, és Viktor mellkasáról is.*
|
*A kérdésre összehúzza a szemeit, majd elmosolyodik. Felkönyököl és odahajolva egy lágy puszit nyom a lány arcára.*
- Jóéjt
*Simít végig húga arcán, majd visszafekszik. A hátára fordulve a plafonra pillant, majd mély levegőt véve lehunyja a szemeit, s megpróbál elaludni. Ez nem jön össze.. ahogy a lány odabújik hozzá nyel egyet és kissé meglepett arcot vágva lepillant rá. Kíváncsian összehúzza a szemeit.*
- Fázol..? Tényleg megfáztál..
*Húga homlokára teszi a kezét, majd a sajátjára és elhúzza a száját.*
- Ha lázad lesz, szólni kell anyának..
*Aggódón végigméri a lányt, majd fél karral átöleli. A hátát simogatva sóhajt és inkább félrenéz. Lelógatja másik kezét az ágy oldalán és elgondolkozik.*
|
*Átveszi a két cuccot, magához öleli a békát, a párnát pedig a feje alá gyűri, és átfordul a hasára. Ahogy Viktor bemászik mellé, elmosolyodik. A hirtelen jött sötétet ugyan nehezen tudja csak megszokni xD kényelmesen bevackolja magát, bátyja hangjára ránéz, és a szőrmókkal az arcára mutat*
- Szépálompuszi?
*Pislog rá ártatlan szemekkel, és ha megkapja, megnyugodva fészkelődik egy kicsit. Nyakig magára húzza a takarót, de a láz győz, közelebb csusszan Viktorhoz, és fázósan a mellkasához bújik. Bár elég meleg, rettentően fázik. Hát, így kell legközelebb éjszakai fürdőzni :P de anyunak akkor sem szól! Gyógyalszik. Bátyja nyakába szuszog, és átadja magát a fantáziájának, de még nem nyomja el az álom.*
|
*Nézi húgát ahogy felmászik, majd vesz egy mély levegőt és feláll. Összehúzza a szemeit és úgy figyeli a lányt, a szavaira a békára néz, majd bólint*
- Oké, máris adom
*Odalépked az ágyhoz és leül a szélére. Végigsimít a takarón, majd kézbeveszi a békát. Megnézgeti, sietve felkapja a párnát és felállva megfordul. Feladja a lánynak, majd egy sóhajjal a létrához ballag. Felkapaszkodik, majd felmászik és lehuppan az ágyra. A lányt kezdi el fürkészni, majd lefekszik mellé és bebújik ő is a takaró alá. A hátára fekve a plafonra pillant merengve. Eszébe jut valami, így felül és kinyújtja a kezét a lámpakapcsolóig, majd lekapcsolja. Körbepillant, a hold ad egy kis fényt. Visszafekszik és az oldalára fordulva a lányra néz.*
- Aludj jól..
*Lehunyja a szemeit, majd felnéz. Nem tud még aludni, nem álmos.*
|
*Ahogy az ajtó kinyílik, elengedi bátyja karját, és beszökken a szobába. Otthonosan az ágyhoz ballag, a válasz nála egyértelmű igen.*
- Juhúúú
*És már mászik is fel a létrán. Felkapaszkodik, majd nehézkesen fel is húzza magát, és már vetődik is bele a puha paplanba. Arcát a Viktor-illatú párnába fúrja, és kényelmesen elnyúlik.*
- Dejóóóiiiittt!
*Felkönyököl az oldalára, és lepislog a bátyjára. Mosolyogva nézi, majd megigazgatja maga alatt a takarót. Eszébe jut valami, így lenéz a saját ágyára. Nincs korlát, brrr... levették, merthogy Viktor már nagyfiú. De ő még nem nagylány xD*
- A békám és a kispárnám légyszi majd add fel!
*Mutat az említett kupacra, és a hátára fordul, majd dideregve bebújik a takaró alá.*
|
*Figyeli ahogy a lány öltözik, majd zavartan félrenéz. Mély levegőt vesz és végigméri magát. Ahogy elkapják a kezét felnéz és a lány után ballag. Kinéz, majd lekapcsolja szabad kezével a villanyt és becsukja maguk után az ajtót. Továbbindul a folyosón és a földet kezdi el fürkészni, a kérdésre felkapja a fejét, az ölelésre kíváncsian a lányra pillant. Összehúzza a szemeit és maga elé mered. Halványan elmosolyodik és egy sóhajjal lehunyja a szemeit pár pillanatra. A szobájukhoz érve megáll és kinyitja az ajtót.*
- Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet.. illetve nem helyes, de..
*Sóhajt egyet. Ezt a lány veheti határozott nem-nek, de akár igen-nek is.. attól függ, ő hogy érti. Viktor örülne neki, ha nála aludna, ugyanakkor fél attól is, hogy nem tud majd uralkodni magán.. belépked a szobába és ha a lány is bejött, becsukja az ajtót. Az íróasztalához lépegetve leül a székre és forog vele egy kicsit. Egy mosollyal elnéz Cornelia felé és elgondolkozik. A számítógép képernyőjére pillant, majd el az ablak felé, végül az ágyra néz.*
|
*Figyelmesen hallgatja a lány szavait, a végére odapillant. Nézi egy ideig, majd lassan meg is szólal.*
- Nem fogom kérni tőled.. viszont egy időra a háttérbe vonulok.. *merengve a plafonra pillant, majd Cornira* azt hiszem így a helyes. Ha nem múlik el ez az érzés, mást teszek..
*Hajtja le a fejét, tincsei beárnyékolják a szemeit. Inkább nem mondja ki, mit akar tenni, ha nem múlik el ez az érzés.. lassan felnéz, majd egy sóhajjal megcsóválja a fejét. Szó nélkül kiballag a szobából, a következő pillanatban már csukódik is be utána az ajtó. Most nyugalomra, magányra van szüksége.. igen! lemegy sétálni a medencéhez..*
|
*Ahogy bátyja elszakad tőle, felnéz rá. A szavaira lesüti a szemeit, és hátrébb lépve a mellkasához nyúl.*
- De ha erre gondolok, a szívem hevesebben kezd verni, csak közben meg.. majd' megszakad..
*Elnéz az ágya felé, odaballag és leül a szélére. Sóhajt egy jó nagyot, és a bátyjára néz, majd könnyezve le.*
- Nem szerethetek beléd..
*Hirtelen megszólal a telefonja. Meglepve előveszi, beleolvas a kapott sms-be, és el is szomorodik. Természetesen Kippei küldte.*
- Nekem mással kéne lennem.. ez így nem jó!
*Rázza meg a fejét, de ha a bátyja hozzáér, valószínűleg elhúzódik tőle.*
|
*Az ölelésre megtorpan, a szavakra tágra nyílnak a szemei, majd összeszűkülnek és komor tekintettel félrenéz. A kérdésre mély levegőt vesz, és elszakad a lánytól.*
- Akármit teszel, ez az érzés nem fog egyik pillanatról a másikra eltűnni! Nem tudom mit tegyek.. *halkítja le a hangját, majd sóhajt* ..azt se kérhetem, hogy szeress belém, mert tudom, hogy nem helyes.. akármit teszek, nem helyes..
*Rázza meg a fejét és egy kiszemelt pontot kezd el figyelni a földön némán, merengve.*
|
*A válaszra beül a sarkai közé, és a tárgyra néz. Ahogy Viktor lemászik felnéz rá, majd fel is áll. Ahogy végigsimít a haján megrándul az ajka, kiesik a kezeiből a faragott tárgy és bátyja mellkasának borulva átöleli őt.*
- Nem akarom, hogy bármi is megváltozzon!
*Fúrja bele az arcát a bátyja ruhájába és összeszorítja a szemeit, végül felnéz rá kétségbeesetten.*
- Mit tegyek, hogy csak húgodként tekints rám?
|
*Az ágyán fekszik és nézi a plafont. Közben elmélkedik Cornin és a csókon. Nem volt helyes.. elhúzza a száját és az oldalára fordulva lehunyja a szemeit. Húga hangját meghallva felpillant.*
- Igen, kérdezz nyugodtan..
*Lassan felül, majd lehajolva a lányra pillant. Haja most a föld fele lóg, roppant viccesen nézhet ki xD. Meglátja a Kippeitől kapott kis kütyüt is, így visszahúzza magát az ágyára és törökülésbe ülve sóhajt egy nagyot. Elhúzza a száját, a kérdésre megcsóválja a fejét. Ez egy olyan kérdés, amire nincs megfelelő válasz..*
- Hidd el, magam sem tudom.. egyszer csak megtörtént..
*Lehunyja a szemeit, majd lassan lemászik az ágyáról. Húgára pillant, majd félre.*
- Azt se tudom, hogy el fog-e múlni.. minden rejtély.. *sóhajt egy a lány mögé lépkedve megsimítja a haját* ..tényleg sajnálom.. *megcsóválja a fejét*
|
[Ugrás >>]
*Az ágyán fekszik. Az első csókján mereng. Milyen aranyos volt a fiú.. és milyen kedvesen is bánt vele.. a hátára fordul és sóhajt egyet.*
- Bátyus..? *felnéz az ágy aljára, vagy ahol a fiú van* lehet egy kérdésem?
*Lassan felül, és elkezd lemászni az ágyáról, ám így kiesik a zsebéből a Kippeitől kapott tárgy. Elkerekednek a szemei, majd lassan összeszűkülnek. Letérdel a földre, két ujja közé fogja, és csak bámul ki a fejéből. Bizonyára Viktor sejtheti, mi jár a fejében..*
- Miért alakult így..?
*Suttogva maga elé bámul, és lassan lehunyja a szemeit.*
|
*Az ölelésre meglepődik, a szavakra méginkább, ami az arcára is kiül. Lepillant az őt ölelő lányra és lassan viszonozza az ölelést. Lehunyja a szemeit és a vállán pihenteti meg a fejét. A további szavakra sóhajt egy nagyot és felemeli a fejét.*
- Tudom.. azért próbáltam elrejteni az érzéseimet. És tényleg azt hittem, hogy egy idő után elmúlik.. de nem így lett.. tévedni emberi dolog, nem?
*Halványan elmosolyodik, majd megcsóválja a fejét. Felnéz merengve a plafonra, majd megfogja a lány kezeit és ha hagyja, vele együtt feláll. Elpillant a szobájuk ajtaja felé, majd rá.*
- Inkább menjünk vissza.
*Sóhajt egy nagyot és elengedve a lány kezeit az ajtóhoz ballag, kinyitja és rápillant.*
|
*A fiút hallgatva egyre inkább elkerekednek a szemei. Összeáll neki a kép. Minden apró kis mozdulat jelzésszerű értelmet nyer. Bátyja mellkasára néz és elhúzza a száját, majd feltérdel mellette, és habozás nélkül átöleli.*
- Semmi gond. Te vagy számomra a legfontosabb
*Nem mond többet, de nem is engedi el a bátyját. Sosem próbált még úgy tekinteni rá, mint egy egyszerű srácra. Mindig is szerette, mindig is erős érzések fűzték hozzá, dehát ez normális, testvérek, nem? Sosem fordult meg a fejében, hogy valaha is több lenne. Néha elfogta ilyen furcsa vágy.. és most, hogy megkapta élete első csókját, már tudja mi után vágyakozott és vágyakozik ebben a percben is. De ez..*
- ...nem helyes
*Fejezi be szavakkal a gondolatmenetét. Lehunyja a szemeit*
|
*Nem néz fel, ugyanúgy ül egyhelyben, hosszú percekig. Az ajtó nyitódására nagyon lassan felnéz. A kérdésre elnéz az ellenkező irányba, majd maga elé. A szeme sarkából látja a tétovázást. Lehunyja egy hosszú pillanatra a szemeit és vesz egy mély levegőt. Hátradönti a fejét a falnak és ismét sóhajt. Az ajkaihoz nyúl, majd egy bamba erőltetett mosollyal Cornira néz. Oldalra dönti a fejét.*
- Emlékszel..? Megkérdeztem tőled, hogy tudnál-e szeretni.. *félrefordítja a fejét és elhúzza a száját, arcán már nem látható a mosoly gyenge jele se* ..erre gondoltam. Akkor még nem voltam egészen biztos az érzéseimben, és.. többször is elkapott a vágy.. de most túl erős volt..
*Mély levegőt véve a fejét ismét hátradönti a falnak. Nem néz a lányra, még véletlenül se.*
- Eleinte azt hittem, hogy csak azért érzem ezt, mert sokat vagyok veled és mert te vagy az egyetlen barátom.. a "suliban" ugyebár csak ellenségeim vannak..
*Húzza el a száját és üveges szemekkel maga elé néz.*
- Aztán ez az érzés nem akart elmúlni.. *kezét a mellkasára teszi, majd a szívére csúsztatja és megmarkolja kicsit a felsőjét* ..ma pedig végleg kitört belőlem..
*Lehajtja a fejét, tincsei az arcába omlanak.*
|
*Ahogy a fiú lemászik róla, akkor sem mozdul meg, csak a megdöbbent tekintetével követi. A bocsánatkérésre lassan pislog egyet és készül felülni, de ahogy bátyja kirohan, összerezzen és kinyújtja utána a kezét.*
- A.. *az ajtó csukódására lenéz az ágyra, behajlítja az ujjait, és a mellkasához emeli a kezét, majd végigsimít az ajkain* Viktor..
*Dünnyögi halkan, de néhány percig még tuti ül egyhelyben. A percek elteltével viszont félénken kinyílik az ajtó, először csak résnyire, aztán teljesen. Kikukucskál, bátyján megakad a tekintete. Nyel egyet, majd összehúzza a szemeit, és kilép.*
- Jól vagy?
*Leül mellé és a válla felé nyúl, de meg is akad a keze a levegőben. Tétovázva behajlítja az ujjait. Megérintse, ne érintse..?*
|
*Ahogy félrefordítja a fejét, felnéz, majd leesik neki mit művelt. Lemászik a lányról és az ajkaira tapasztja a kezét.*
- Én.. én..
*Pillant a lányra, de a torkát már a sírás fojtogatja. Megrázza a fejét.*
- Bocsáss meg..
*Ezzel a lendülettel lemászik az ágyról és kirohan a szobából, a következő pillanatban az ajtó már csukódik is be. A falnak dőlve megrázza a fejét és lehajtja azt. Leengedi lassan a kezeit, majd leül a földre és felhúzva lábait átkarolja, végül ráhajtja a fejét is és lehunyja a szemeit.*
~Olyan hülye vagyok.. mitöbb, ostoba, meggondolatlan.. a testvérem.. hogy szerethetném szerelemből?! Őrültség..~
|
*Először azt hiszi, rosszul hallja. Csók? Hh.. nane :P de ahogy bátyja elkezd közeledni hozzá, teljesen ledöbben. A csóktól tágra nyílnak a szemei, és a fiú is erőfeszítés nélkül kiszabadíthatja a kezeit. Ez.. mi? Az első csók, jó, de.. de.. ellentétes gondolatok szárnyalnak a fejében, s sorra ütik ki egymást. Ahogy átfordulnak, a feje mellé húzza a kezeit, majd lassan, igen lassan behunyja a szemeit, és átadja magát az érzésnek. Egyik kezét bátyja arcára csúsztatja, finoman végigsimít rajta, ám ahogy a tarkójához ér, kipattannak a szemei. Elszakad a fiú ajkaitól, ha kell akkor a fejét is félrefordítja. Megrökönyödve maga elé néz, majd a bátyjára. Ez.. nem tud szóhoz jutni. A kezét nem húzza vissza*
|
*A szavakra, miszerint megvan nyelvet ölt rá, majd félrenéz durcás arckifejezéssel. A nevetésre visszapillant, a kérdésre leolvad arcáról a mosoly és tekintete a lány ajkaira téved. Megint az a vágy.. és most úgy tűnik Viktor nem elég erős ahhoz, hogy legyőzze azt. Szavai olyan halkak, hogy ő is alig hallja..*
- Egy.. csókot..
*Hajol fel a lányhoz, miközben lehunyja a szemeit és érzékien, lágyan megcsókolja. Ha a lány el van foglalva a csókkal, akkor visszahúzza a kezeit és átkarolva őt átfordul vele, de nem szakítja félbe a csókot. Hát, elkapta a vágy és nem tudta megállítani önmagát.. pedig tisztában van vele, hogy ez nagyon nem helyes.*
|
[32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
