|
Témaindító hozzászólás
|
2008.01.11. 17:02 - |
|
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
[mivel sportcsarnok még nincs]
*Néhány lánnyal eljöttek, hogy az utolsó párizsi napon kipróbálják az uszodát. A legutóbbi látogatás óta nem kereste fel Domit, kis elfogultsággal talán azt is be tudná ismerni, hogy erőteljesen kerülte. Aurora szavai viszont még mindig a fejében csengnek, s ezektől még ennyi idő múltán is összeszorul a szíve.*
~Nem.. nálam jobban senki sem ismerheti..~
*A hátán fekszik a vizen, de mivel eléggé útban van, sietve hasrafordul, és gyorsúszásba kezd. 270m mélyvízben vannak, de most nem nagyon tud koncentrálni, hiába imád úszni.*
~Dominak hívja.. miért hívja Dominak? És miért mosolyog mindig rá? Domi olyan kedvesen bánik vele.. azt akarom, hogy csak velem bánjon így!!~
*Megérinti a medence szélét s egy bukfenccel máris megfordul. Elrúgja magát a faltól, és visszafelé indul ugyanolyan gyors tempóban.*
~Azt sem értem, miért zavar.. mikor eljöttem, elzártam a szívem az érzelmek elől. Nagy hiba volt Dominak is kinyílni.. nem érdekel, mások mit gondolnak rólam! Itt a sport, aminek az életemet szentelni akarom. Nincs szükségem senki másra!~
*Elkapja a medence szélét, s levegőért kapkodva felcsapja a fejét a víz alól. Egy ideig vár, hogy zihálása elcsituljon, majd homlokát a hideg falnak dönti.*
~De akkor is.. én szeretem őt.. *felcsendül füleiben Aurora kijelentése, melyben felhívja a figyelmét arra hogy neki egy barátja sincs, és ha így folytatja Domi is el fogja hagyni. Némi kétségbeesett habozás után összehúzza a szemeit* Legyen. Menjen vele. Legyen az övé. Ha utálnak, utáljanak, ha gyűlölnek, gyűlöljenek, de én legenda leszek!~
*Taszítja el magát a faltól, és gyorsúszásban visszaindul a másik oldalra. Túlságosan elmerül a gondolataiban, így korán nyúl ki a medence fala felé, s ujjai lecsúsznak a sima felületről. A hirtelen lökettől még megkapaszkodni sincs ideje, a talaj meg picurit mélyebben van.. miközben merül lefelé, összeszűkülnek a szemei, ajkai alól kis buborékok törnek a felszínre.*
~Mégis..~
*A mellette levő sávban úszó srác felkapja a fejét, sietve átbújik a hosszú választóbigyó alatt, és már merül is le utána. Nem érzékeli, hogy átkarolják a derekát, csak hogy a medence aljához érve a srác fellöki magukat. Percek vagy másodpercek telnek el, mire feljutnak a felszínre, nem igazán érzékeli. Egy kisebb tömeg körbeállja, amint kikerül a partra.*
~..én..~
*Halványan érzékeli, ahogy ajkak tapadnak az ajkaira, s messziről jövő levegő próbál eljutni a tüdejébe. Két kéz kerül a mellkasára, s kissé fájdalmas nyomásokba kezd. Valami megmoccan a tüdejében, s pár pillanattal később a víz feltör a torkán. Rugóként ül fel, s köhögi ki a klóros vizet. Jó hosszú ideig köhög, torka összeszorul, a lányok aggódva hajolnak fölé, a srác akinek a karjaiban ül pedig csak nézi.*
~..Domival akarok lenni.. nem akarok újból egyedül maradni...~
*A törölközője a hátára kerül, a srác pedig készségesen segít neki talpra állni, és a hátát simogatva az öltözők felé kíséri. Gépies léptei lassan megelevenednek, az öltözőkhöz érve lehúzza magáról a törölközőt, s az ajtót belökve hagyja becsapódni maga után. A nyomában jövő lányok addig is megköszönik helyette a segítséget. Leül a szekrénye előtti padra, és a térdeire dől.*
~Megváltozni? Legyek.. kedvesebb? Megpróbáltam és nem ment. Akiket nem bírok elviselni, azokat nem bírom. Ez van. Senki kedvéért sem..! *kezd bele nagy hévvel, de aztán el is csitul* Muszáj lesz.. hisz akármennyire is titkolom.. *ugrik fel neki Corni arca, s néhány pillanatkép a három lányról* ..valamilyen szinten megkedveltem őket..~
*Sitty sutty átöltözik, megszárítja a haját is, elköszön a többiektől, de inkább nem várja meg őket. Egyedül lépked végig a folyosón, biccent a pultosnak s az ajtó felé indulna, mikor megpillantja a falnak dölő, zsebre dugott kezű srácot, aki jöttére elmosolyodva felnéz.*
- Elkísérhetlek?
*Fürkészi egy ideig, s fogalma sincs miért nem nyög be egy hideg lekoptató választ.. lassan elmosolyodik, és bólint egyet, majd felzárkózik a srác mellé.*
|
*A válaszra elmosolyodik, a kérdésekre az égre néz.*
- Megvagyok, köszi a kérdést.. minden egyhangú.. de nem lényeg.
*Néhány lépés és elérnek az ajtóig. Mielőtt Naru tovább menne visszahúzza és kinyitja az ajtót.*
- Menj csak beljebb!
*Irányítja befelé, ha belpett hátulról megállítja. Becsukja az ajtót és egy sóhajjal körbenéz. Ha minden oké, akkor egy laza nozdulattal lerántja a kendőt a férfiről.*
|
*Mosolyogva hallgatja Lillát és közben visszaveszi a rendes kézbe a lány kezét, a másikkal halkan, aprót nevetve megdörzsölgeti a tarkóját.*
- Nem mondhatni.. Hercegnő szokott így visítozni, meg öcskös általában, de leginkább minden tanítványom megtartja a tisztelettudóbb formát. De néha túl uncsi
*Vonja meg a vállait, és zsebre dugja szabadon maradt kezét. Kicsit elkalandoznak a gondolatai nagyon másfele, de aztán fel is rázza magát, és ismét Lilla felé fordul.*
- És te jól megvagy? Zajlik az élet?
|
*A suttogást inkább nem kommentálja, nem akarja megsérteni Narut. Ahogy felé fordul ránéz, a szavaira és a kérdésre egy sóhajjal előre néz, de a kéz csókra zavartan vissza.*
- Hátőő.. én a Narumit szoktam meg.. de megpróbálok átszokni. Naru..
*Teszi hozzá egy mosollyal, majd egy zavart mosollyal előre mered inkább.*
- Gondolom sokan hívnak csak Narunak.. nekem még furcsa.
*Sandít a férfire.*
|
- Lámpaoszlop? *pislog nagyokat a kendő alatt és Lilla után ballagva hátrafordítja a fejét, majd vissza, és suttogóra veszi a hangját* Szerintem most vérig sértetted..
*Bólogat nagyon komolyan, az örömhírre hogy közelednek kíváncsian nyújtogatja a nyakát, hátha beszűrődik valami a kendőn át, de ez egy kudarcra ítélt remény. Utólag esik csak le neki valami, így elhúzza a száját, és Lilla felé fordul menet közben.*
- Tudom hogy kollégák vagyunk, meg minden, de ez a Narumi olyan hivatalos.. a hideg futkos tőle a hátamon.. nem lehetne csak simán Naru?
*Veszi át a másik kezébe Lilla kacsóját, s az ajkaihoz emelve egy csókot nyom a kézfejére.*
|
*Az átkarolásra kíváncsian Narumira néz, a kérdésre roppant értelmes arcot vág. Már válaszolna is, de félrehúzódik. Összehúzott szemekkel és csípőre tett kezekkel elkezd bólogatni. S amint nekimegy a lámpaoszlopnak megáll és lehajtja a fejét. Ráadásként még le is hölgyezi*
- Ouh.. Narumi.. az nem egy hölgy, hanem egy lámpaoszlop..
*Rázza meg a fejét és megfogva a kezét tovább húzza. Ránéz, majd előre és megpillantja az éttermet.*
- Na, mostmár tényleg mindjárt ott vagyunk.. bírd ki
*Néz rá, majd előre.*
|
- De én nem tudok addig váárniii
*Biggyeszti le az ajkait, és hogy űzze az időt, a fejét kezdi ingatni. Jobbra, balra, jobbra, balra, közben még pittyenő hangokat is kiad. A lány feltételezésére abbahagyja, és nevetve felé fordítja a fejét.*
- Tutira, amennyiben az összes szervem megmarad! Ééés..
*Közelebb húzódik a lányhoz, bár majdnem orrabukik a saját lábaiban. Elengedi a kezét és helyette átkarolja a vállait.*
- ..biiztos hogy nem tervezel velem semmiiiiiii.. rosszat?
*Ááá nem tud rá ellenállhatatlanul pislogni :( így oda a lefegyverző bája :( de azért mosolyog, és mielőtt megszületne a harmadik személy is akit felírhat az "ők bántják" listára, elengedve elhúzódik. Felemeli maga elé mindkét kezét.*
- Oké, oké, kegyelmezz!
*Ahogy elhaladnak egy lámpaoszlop mellett nekiütközik a válla. Sietve megfordul és egyik kezét az oszlopra teszi, miközben megrázza a fejét.*
- Elnézést kérek, hölgyem! Remélem nem ütötte meg magát.. esetleg segíthetek valamit önnek?
*Tapogatja meg az oszlop domborulatait, és segítőkészen áll a "hölgy" előtt*
|
*A szavakat figyelmesen hallgatja, a kérdésre ránéz, majd előre.*
- Még negyed óra körülbelül, és odaérünk. Remélem kibírod a társaságomban.
*Mosolyodik el és a férfire néz, majd oldalra döntött fejjel előre mered. Egy sóhajjal felnéz az égre, majd körbe.Az emberek pillantása eléggé érdekes, de inkább nem mond rá semmit. Narura néz.*
- Szerintem tetszeni fog a meglepetés..
*Jegyzi meg félvállasan és előre néz.*
|
- Még jó hogy itt vagy nekem te.. különben csak darabokban érnék oda, ahova viszel
*Dörzsölgeti meg a tarkóját vigyorogva, és egy kicsit elgondolkozik, miközben kitapogatja a kendőjét. Nem veszi le, csak igazít rajta, és Lilla kezét fogva próbál nem felbukni. Közben azért hallgatózik, és azon töpreng hogy a lány vajon felajánlja jótékony célra a szerveit, vagy eladja valami titkos szervezetnek, vagy mi..? Felé fordítja a fejét, miután kilőtte mindkét esetet.*
- Messze vagyunk?
*Megereszt egy aprócska mosolyt, és vidáman hintázni kezd a kezükkel. Előre-hátra, előre-hátra.*
|
*Összepréseli ajkait a kérdésre, és szusszanva szemforgatva sóhajt. A puszira elkerekednek a szemei.. Narunak szerencséje van, hogy elengedi, különben most kapna a fejére!!! Ahogy kimenne az útra elkapja a kezét és visszahúzza.*
- Vigyáázz!! Nem arra! Erre!
*Húzza a másik irányba és mérgesen megrázza a fejét.*
- Férfiak.. na gyere!
*Csóválja meg mégegyszer a fejét és lefordul az egyik sarkon. A kirakatot kezdi el figyelni.*
|
- Ha azt mondom, nem, mit kapok?
*Szélesedik ki a vigyora, de fél a választól, mégis.. ösztöneire és megérzéseire hagyatkozva egy apró puszit nyom a lány ajkaira, vagy valahova oda, attól függ mennyire tud célozni és Lilla mennyire mocorog. Persze el is engedi, és vidáman tovább indul.*
- Akkor gyere, vagy itt hagylak!
*Szökdécsel ki vígan az útra ha Lilla nem húzza vissza. Megy arra amerre vezetik, és megpróbál jófiú maradni, aki értelmes, okos, és felnőtt.*
|
*Gyorsan történik minden, hirtelen Narumi karjaiban találja magát. Megszeppenve pislog fel rá, a szavaira amolyan lányos erővel rácsap a mellkasára.*
- Narumii!! Nem mondhatom el!! Meglátod, ha odaértünk! Na! És most.. elengednél??
*Húzza össze szemeit és félrefordítja a fejét. Hisz szabadulni nem tud.*
|
*Meglepii, meglepiii ^^ úgy ugrándozott mint egy vidám gyerek, egészen addig amíg bele nem fejelt egy ajtóba. A lépcsőn lejutás persze vele különösen nehéz volt, hisz fokonként jól kitapogatta, hova lép, és a korlát helyett mindig valahogy Lilla melleit vette célba.. így inkább lifteztek. Az utcán is kedve lett volna szökdécselni, de miután majdnem orra bukott, rántva magával Lillát és kis híján egy idős hölgyet, megemberelte magát. Bár azért nem mindennapi látványt nyújtanak.. nagyon kíváncsi arra, hogy hova akarja egy gyönyörű, felnőtt nő vezetni az éjszaka közep..vaagy csak nála van sötét? A hangra felemeli a fejét, majd bólogat, amitől jól el is szédül. Hirtelen megáll, és magához rántja a lányt a kezeinél fogva. A karjaiba zárja, és lazán öleli ugyan, de nincs menekvés. Megemelgeti a szemöldökét is, de az nem látszik, a sunyi mosolya viszont igen.*
- Naa, mostmár igazán elmondhatod, hova akarsz engem vinni egy kendőőőveel..
*Vigyorog szemtelenül, és közelebb hajol Lilla arcához. Csak hogy jobban hallja a választ. Igen.*
|
*Ugyan felnéz az égre, de nem figyeli sokáig a madarakat. Egy vállvonással az utat kezdi el figyelni, de amint elmerülnek a párizsi tömegben megtorpan. Zavartan körbenéz, majd Cornira. komolyságot erőltet magára és bólogat.*
- Pontosan tudom hol vagyunk!
~Vagy 3 nap múlva megtalálnak egy elhagyatott helyen.. őh..~
*Néz körbe, dee... nem jön össze, merre vannak. Ilyenkor eltöpreng.. miért is nem hallgatott Cornira? xD A büszkesége.. a férfiassága.. áh XD*
|
*Miután minden fontos dolgot elvégzett, Narumi szobáját vette célba, egy szép kis kendővel a kezében. Nem mondott sokat, csak azt, hogy el kell menniük valahová! És bekötötte a férfi szemeit. Elindultak hát, és most az utcáknál járnak. Lilla figyelmesen vezeti Narut, a két kezénél fogva. Óvatosan lépked, nehogy nekiütközzön valaminek, vagy valakinek.*
- Huh, azt hiszem már nincs messze...
*Néz körbe, majd megrázva a fejét sóhajt.*
|
*Viktor durcájára sóhajt egyet, majd elmosolyodva megcsóválja a fejét. Nem.. nem mond semmit.. csak némán felzárkózik a fiú mellé, és belekarolva a környéket kezdi el fürkészni. Nem szól egy rossz szót sem..*
- Nézd!
*Mutat fel az égre, amin egy madárraj repül keresztül. Elvarázsolódva figyeli őket, s hallgatja a vijjogásukat, de mivel tovaszállnak az égen, egy sóhajjal előre néz inkább. Nem játszadozik a turista szereppel XD de azért jól megnézeget mindent, amit a hintóból nem tudott. Azért lassan belevesznek a párizsi tömegbe, és egy idő után biztosan kilyukadnak.... hát valahol biztosan :S*
|
*A nyakkendője.. ejnye. Megáll, a szavakra azonban eltáltja a száját, majd szusszanva félrenéz és karbateszi kezeit.*
- Kössziii... nagyon kedves vagy! Pontosan tudom merre kell menni!
*Néz vissza makacsul a lányra, majd ismét el az utca végéig.*
- De ha nem bízol bennem....
*Pislog párat és összehúzza szemeit.*
- Közel van, nem fogjuk eltéveszteni!
*Néz vissza a lányra, majd elmosolyodik, hisz eszébe jut valami, de.. inkább elveti. Felszegi az állát és elővéve a cetlit ismét elolvassa a címet. Lassan kívülről tudja..*
|
*A fiút figyeli, miközben elalszik. Egy sóhajjal az eget kezdi el figyelni, persze az útra is fordít némi figyelmet.. ahogy szerelme végigsimít a hátán ránéz kíváncsi tekintettel, de mivel nem érkezik semmi kérdés, vagy kijelentés, így inkább előre néz. A kérdésre ránéz, és tovább hallgatja.*
- Hát, lehet.. *elmosolyodik* ..persze, megkeresem őket.
*Ám ahogy Justinra néz, a mosoly le is fagy arcáról. Egy sóhajjal inkább félrenéz, s lassan feltűnik a hotel épülete is. Az épület falát kezdi el figyelni, az ajtónál viszont megtorpan. Ha a könyökével nyitja ki az ajtót, akkor Justin valószínűleg megébred.. így Cornira néz várakozón, angyali mosollyal.*
|
*Egész úton Viktorékat figyeli, ahogy Justin elalszik közelebb oldalaz hozzájuk, és végigsimít szerelme hátán. Felpislog rá, de inkább nem mond semmit, hisz felesleges. Előre néz hogy merre járnak, majd az órára, végül egy sóhajjal fel a fiúra ismét.*
- Amint visszaértünk ellátom a sebeit.. addig megkeresnéd az ikreket? Túl sokáig voltunk távol, szegények már biztos hiányolnak minket. És gondolom Yamakasi sem bírja már sokáig..
*Ereszt meg egy halvány mosolyt, de ahogy öccsére néz homlokán erőteljes ráncok jelennek meg a gondolkodástól, végül inkább visszafordítja tekintetét az útra.*
|
*Ugyan kicsit megilletődik a cipeléstől, de végülis túl kimerült ahhoz, hogy vitába szálljon emiatt. Lehunyja a szemeit és Viktor mellkasának dönti a fejét, a hangra felnéz, de mivel nem érkezik folytatás vissza is hunyja a szemeit. Lassan elmosolyodik.*
- Köszi..
*Vesz egy mély levegőt, ami át is megy köhögésbe, s kaparó torkához nyúlva kapja a szája elé a kezét. Enyhén véres tenyerére nézve sóhajt egyet, és visszadőlve a fiúnak akarva akaratlanul, de elalszik.*
|
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
