|
Témaindító hozzászólás
|
2007.11.13. 19:42 - |
Hangulatos az égő gyertyákkal, de nem éppen vidám hely. Elhunyt emberek helye ez itten, akik már egy másik világban élik életüket.. |
[32-13] [12-1]
*Clara egy száll rózsával érkezik ide majd egy sírhoz odatippeg lerakja a virágot és sírni kezd majd megtörli szemét*-Nagyon szeretelek te voltál a mindenem...-*MAjd elövesz egy gyúfaszállat és meggyújt egy gyertyát majd lerakja a síra és elmegy*
|
*Látja a lányon, hogy valami nem stimmel, de inkább nem kérdez rá. Ha akarja, elmondja. A szavakra sóhajt, a kérdésre bólint.*
- Rendben.. akkor holnap.. légy jó
*Mosolyodik el és biccent, majd zsebredugja kezeit. Töpreng rajta, hogy adjon-e egy puszit a lánynak, de inkább nem zargatja. Elhúzza a száját, majd sóhajt egyet és hátrébb lép.*
|
*Domi szavaira felnéz, és hitetlen arccal összevonja a szemöldökét. Ajkai szétnyílnak, s rosszalló arcot vág.*
~A húga?! Nem jelentek neked többet..? És mi az, hogy kell..? *néz meredten a fiúra, majd lassan lehajtja a fejét* Értem.. idióta vagyok.. ő csak a fogadott bátyám, semmi több.. az a dolga, hogy megóvjon.. ~
*Húzza el a száját, és elnéz oldalra. Ahogy talajt ér megkapaszkodik Domi vállában, majd lassan elhúzza a mellkasához a kezét. A fiút kezdi el fürkészni, majd a talajra pillanatva ökölbe szorítja kezeit.*
~Nem leszek kolonc senki nyakán!~
- Köszönöm.. *néz fel sietve, és hátranéz a Kollégiumra* Innentől menni fog egyedül is, azt hiszem.. holnap az iskolában?
*Néz vissza Domira, és leengedi a kezét.*
|
*Ahogy a lány rácsap ránéz, majd összehúzza szemeit.*
- Héé, csak segíteni akarok!
*Néz félre, s megáll. A válaszra ismét aggódva a lányra néz, majd ismét tovább indul. A szavakra megcsóválja a fejét.*
- Nem okozol gondot... a hugom vagy, vigyáznom kell rád
*Pillant le a lányra, majd előre. Feltűnik a kollégium épülete, így sóhajt egyet. Hm, nem is olyan hosszú ez a táv. Eltöpreng, a kapuhoz érve leteszi a lányt, s ha tud egyedül menni, akkor elengedi a kezét is. Kinyitja a kaput és előre engedi.*
|
*Ahogy hirtelen Domi karjaiban lyukad ki, meglepve pislog párat, és el is felejtve a baját, zavartan a mellkasához emeli a kezeit. Pislog párat, majd kissé erőteljesen, de nem brutális agresszióval rávág a fiú mellkasára.*
- Jól vagyook, tegyél lee!
*Vág durcás arcot, ám az aggódását látva fel is enged. Kíváncsian pislog fel a fiúra, majd a vállára hajtja a fejét, s míg egyik kezét a mellkasához húzza, a másikkal megkapaszkodik a vállában.*
- Csak szédülök..
*Hunyja le a szemeit csendesen, és a fejét kényelmesen bevackolja Domi mellkasán. A szívverését kezdi el hallgatni. Elgondolkozik, majd felnéz a fiúra.*
- Sajnálom, hogy ennyi gondot okozok..
 
|
*Ahogy a lány megtántorodik hátranéz, majd ahogy kidőlne oldalra sietve elkapja.*
- Látom nem vagy jól.. hazaviszlek
*Veszi a karjaiba a lányt, ahogy a képen is látható. Ránéz, majd elindul.*
- Fáj valamid?
*Kérdezi aggódva, miközben Sonjára sandít. Átmennek egy úttesten, majd mély levegőt véve körbenéz.*
~Remélem hamar rendbe jön..~
|
//Én is csináltam egy ilyet a folyosón XD//
*Domira pillant, majd töprengve maga elé, és a kapuhoz érve kikarol belőle, hogy ki tudja nyitni. Még egyszer visszanéz, majd kiballag a kapun és felzárkózik Domi mellé. Tesz egy lépést előre, de aztán elfogja a hányinger, és elkezd erőteljesen szédülni. A világ is elmosódik a szemei előtt. A fejéhez kapva megtántorodik, s hunyorgó szemekkel kidől oldalra, térdei összecsuklanak, de remélhetőleg Domi elkapja. Hmm, ez vajon attól van, hogy tegnap délután óta nem evett egy falatot sem? Vagy éjszaka fázhatott fel, vagy talán csak a stressz.. kábán pislogva próbálja kitisztítani a látását, de mivel mégjobban felkeveredik a gyomra, inkább összeszorított szemekkel elkapja Domi alkarját.*
|
*A válaszra elmosolyodik és nézi ahogy a lány eltűnik. A fának dőlve elmereng, miközben a távolodó embereket fürkészi. Ahogy a lány visszatér és belekarol ránéz, majd bólint.*
- Rendben
*Indul el a kapu felé, szeme sarkából a lányt fürkészi. Egy sóhajjal megcsóválja a fejét és maga elé nézve a földet kezdi el fürkészni.*
|
*Hagyja, hogy a fiú elhúzza a kezét, s összefűzi az ujjait. A kérdésére elmosolyodik.*
- Csak beköszönök a mamához..
*Fordul sarkon és visszaszalad az épülethez. Az ajtónál körbenéz, majd lopakodva beoson és becsukja maga után az ajtót. Pár perc múlva ki is jön, egy mosollyal megtörli a szemeit, csendesen behúzza maga után az ajtót, és sóhajtva az égre néz. Mosolya kiszélesedik, lehunyja a szemeit, és körbenéz Domit keresve. Ha meglátja, odakocog hozzá és belekarol.*
- Mehetünk!
|
*Ahogy a keze után nyúl meglepve néz rá, a szavaira bólint egyet.*
- Persze, várok..
*Néz a kezükre, majd lány töprengve. Figyeli, majd visszahúzza a kezét, ha tudja. Sóhajtva körbenéz, majd vissza a lányra.*
- Mi dolgod van még?
*Dönti oldalra a fejét és sóhajt. A kezére nézve eltöpreng.*
|
*Mély levegőket véve figyeli Domit, majd nagyot nyelve elszakítja róla a pillantását, és hátranéz. Már az utolsó emberek lépkednek ki, köztük az apjával, így sietve vissza is fordul. Domit nézve ismét elkezd levegő után kapkodni, mint aki éppen futni volt. Az ajkaira siklik a tekintete, majd nehézkesen félrenéz.*
~Uralkodj magadon!~
*Ahogy odalép és megfogja a kezét meglepődve visszapislog rá, majd lassan megereszt egy mosolyt. Bólint egy aprót.*
- Igazad van.. *hátranéz, majd vissza a fiúra, és ahogy elengedné a kezét, utána nyúl* Tudnál rám várni két percet?
*Billenti oldalra a fejét, és a fiú arcát kezdi el fürkészni.*
|
*Hátrébb lép egyet, s félrenéz. Ahogy kiszivárognak az emberek töprengve figyeli lépteiket, majd egy fejcsóválással Sonjára néz. Fürkészi egy jóideig, majd mély levegőt véve az égre néz.*
~Le kell álnom.. ez így egyikünknek sem jó.~
*Csóválja meg a fejét és egy mosolyt erőltetve magára a lányhoz lép. Megfogja az egyik kezét.*
- Lassan indulhatunk vissza, nem gondolod?
*Dönti oldalra a fejét és elengedi Sonja kezét.*
|
*Meglepődik, ahogy a fiú átfordul vele, s hátát a fának dönti, de nem szól semmit. Nagyokat pislogva nézi Domit, és már ismét nem bír parancsolni az ösztöneinek.. bizonytalanul a mellkasához emeli az egyik kezét, s onnan kinyúl a fiú felé, majd vissza is kapja a kezét. Ez rossz játék... félrenézve próbálja lenyelni a kényszert, s amint Domi elengedi a másik kezét is, azt is a mellkasához csúsztatja. Hallja, hogy kinyílik az ajtó és az emberek elkezedenek kiszivárogni, így összerezzenve kihúzza, majd összehúzza magát, és méginkább úgy áll be, hogy ne látszódjon ki a fa mögül. Domira néz töprengve, majd lehajtja a fejét.*
|
*Ahogy Sonja feláll felnéz rá, a kezét meglátva megfogja és feláll. Hagyja magát behúzni a fa mögé és mondana valamit, de az ajkaira tapad ujjtól nem tud. Kíváncsian nézi a lányt, majd megfogja a kezét. Átfordul, hogy a lány legyen a fánál. Fürkészi egy jóideig a lányt, majd félrenéz, végül ismét rá. Töpreng, s rövid tétovázás után elengedi a lány kezét.*
|
*Domi kijelentésére sóhajt egyet, majd bólint. Karjait lassan a térdeire csúsztatja, s magához öleli őket. Megcsóválja a fejét, s karjaira fekteti. Amint meghallja, hogy odabent megszaporodik a mozgás felemeli a fejét, majd talpra is áll. Menet közben leporolja a ruháját, és megfogja Domi kezét. Ha hagyja, akkor felhúzza, és a kezét fogva félrehúzza. Az egyik sír mellett nyújtózó fa mögé fordul be, s Domit nekidöntve szorosan beáll elé. Mutatóujját a fiú ajkaira helyezi, és a mellkasának simulva kikukucskál.*
|
*A szavakra megcsóválja a fejét, majd leül a lány mellé. Felhúzza lábait és redőlve maga elé mered. Sonjára néz kisvártatva, majd mély levegőt vesz.*
- Lassan vége a szertartásnak..
*Jegyzi meg halkan, majd az égre néz. Fürkészi egy ideig, majd ismét maga elé néz. Eltöpreng egy kicsit, régi és új emlékeiben kutatva. Felrémlik az a pár csók Sonjával, majd az utána következő kínos percek. Megcsóválja a fejét és az égre nézve sóhajt. Szeme sarkából a lányt kezdi el fürkészni, majd teljesen felé fordul. Fürkészi, de még nem tesz inkább semmit..*
|
*Lassan elszakad Domitól, és egy sóhajjal megtörli a szemeit. A földre néz, majd az égre, végül lehunyja a szemeit és megrázza a fejét.*
- Áh, úgy viselkedek mint egy gyerek..
*Hajtja le a fejét és vesz egy jóó mély levegőt. Összeszedi a gondolatait, és rendezgeti őket, egyik keze közben ökölbe szorul. Bólint egy aprót és eltökélt arccal felnéz. Észbekapva ellazítja az öklét és hátranéz az ajtóra, majd behúzódva az eresz alá leül az ajtó elé, a még száraz betonra. Kezeit felhúzott lábaira fekteti, és felpislog Domira, majd töprengve maga elé néz. Eszébe jut az általa kezdeményezett csók így egy percre erőteljesen bebambul.*
|
*A szavakra lehunyja szemeit. Á, már nem tud mit mondani.. a lány mindig csak a rossz dolgokat szűri le belőle. Elhúzza a száját, majd felnéz. Meg sem mukkan. A szavakra a lányra néz, majd a tempolmra.*
- Jó, akkor nem megyünk vissza..
*Mered egy pontra, majd egy sóhajjal a lányra. Nyitja a száját, de egy hang sem jön ki a torkán. Sóhajt egyet, majd megcsóválja a fejét.*
|
- A mama már nincs itt.. meghalt..
*Zokogja felindultan a fiú szavaira, s a karjaival is átöleli. A simogatásnak azért megjön az eredménye, mert ha csak szép lassan is, de felszáradnak a könnyei. A fiú válla felett kukucskálva nézegeti a sírokat, és egy sóhajjal lehunyja a szemeit.*
- Egyszer én is ide fogok kerülni..
*Ereszt meg egy halvány, keserű mosolyt, és a fejét Domi mellkasára fekteti. Vesz egy mély lélegzetet, és felpislog rá. Kinyitja a száját, majd be is csukja, és visszahunyja a szemeit.*
- Nem szeretnék visszamenni..
*Simít végig a fiú hátán, s az egyik kezét Domi mellkasára teszi, az arcához. Elmereng, és a fiú karjaiban néz maga elé.*
|
*Ahogy kiérnek lehunyja szemeit, s hagyja, hogy az eső az arcára csepegjen. A lány szavaira ránéz és elhúzza a száját, ahogy megöleli lenéz rá és ő is átöleli.*
- Nyugoddj meg, Sonja.. az édesanyád sem azt akarja, hogy sírj.. hanem, hogy boldog legyél
*Simogatja a lány hátát, de megint van benne egy enyhe hajlam.. mindegy. Elhesegeti és mély levegőt véve szorosabban öleli a lányt.*
|
[32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
