|
Témaindító hozzászólás
|
2007.11.13. 19:35 - |
A park. Városunk egyik híres helye. Szép és gondozott, sok virág, szépség honol ebben a kis környezetben. Padok biztosítják az ülőhelyet, és lámpák, hogy este világos legyen. |
[96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Szeme sarkából Frencinre néz, miközben kinyitja az ajtót, a kutyák pedig kis híján feldöntve, de beszáguldanak a házba. Épphogycsak sikerül talpon maradnia. Felsóhajt, és a kutyák után pillant.*
- Úgy néz ki, nem is kell őket túlságosan kergetni..
*Ha Frencin bement, ő maga is beballag, és becsukja az ajtót. Körbenéz, de a ház zajaiból ítélve már vacsorához készülődnek. Lerúgja magáról a cipőit, és a lányra néz kíváncsian, hogy akkor innen merre?*
|
*A szavakra bólint, hogy helyes, A kapuhoz érve belépked és lehajolva a kutyákhoz leveszi róluk a pórázt. A kutyák után néz, majd Justinra a nasit meglátva. Elveszi, és elmosolyodik.*
- Igen.. ezzel töbre megyünk
*Dönti oldalra a fejét, majd elgondolkozik. Vacsi, aztán mosogatás és rögtön megy aludni.. holnap reggel a reggeli Justin reszortja, a mosogatás megint az övé.. egy sóhajjal a falnak dől és karbateszi kezeit. Najó.*
|
*A lány válaszára elneveti magát, és felnéz az égre. Megcsóválja a fejét*
- Oké, legyen ahogy te akarod!
*A kapuhoz érve elengedi az összes pórázt, és kinyitja azt. A kutyák persze rögtön berohannak, felismerve az otthoni környezetet. Előre engedi Frencint, majd beballag utána. Egy sóhajjal körbenéz az utcán, majd az ajtóhoz siet. Előveszi a kutyanasit, és a lánynak nyújtja*
- Ez megkönnyíti a dolgunkat. Szerintem megérdemlik a maradékot, holnap majd veszek nekik másikat
*Bólint egy nagyot, és előkeresi a kulcsát*
|
*Megérezve a hátán a felsőt összehúzza szemeit, a kommentálásra sóhajt egyet.*
- Így meg te fogsz megfázni!
*Csóválja meg a fejét, majd makacsul előre néz. Ahogy a fiú elkezd gondolkodni előre néz, a szavakra vissza rá.*
- Nem okés. Segítek visszaterelni a helyükre őket, aztán együtt megyünk enni.
*Bólint és inkább előre néz. Megsimogatja Amber, majd Izzy fejét és elengedi őket. A házra nézve sóhajt és körbenéz.*
|
*Na nem is kell neki sokkal több, már áll is meg, a pórázokat a csuklóiba bújtatja, és kicsit nehézkesen, de leveszi magáról a felsőt. Egy kézbe fogja a három pórázt, és a lány hátára teríti.*
- Tessék, én úgyis megszoktam a hideget! Kicsiként folyton a tetőn lógtam, gyakran elkapott az eső
*Vonja meg a vállait, és eloszlatja két kezében a három pórázt. A kutyákra néz zavartan, majd fel az égre, és a távolban fel is bukkan a ház képe. Elgondolkozik a mai napon, és mosolyogva Frencinre néz.*
- Ha odaértünk te nyugodtan menj enni, én addig a helyükre kergetem a kutyákat. Igaz?
*Paskolja meg Lily hátsóját, aki bevárja gazdáját és a lábainak dörgöli a fejét. Megvakargatja a füle tövét, majd hagyja a kutyát előresietni*
|
*Na igen, talán gondol rájuk.. de ha nem, az ciki XD Megszaporázza lépteit. Amberéket sem kell húzni. Fürkészi a kutyákat, majd az égre nézve sóhajt. Kirázza kicsit a hideg, amint feltámad a szél. Megrázza a fejét, a kérdésre a fiúra néz és elmosolyodik.*
- Áh, nem.. illetve..
*Bizonytalanodik el, majd vállatvon.*
- Túlélem.. ettől nem leszek beteg.
*Mosolyodik el és előre néz a kutyákra. Amber majd el rántja, így inkább visszahúzza. Mély levegőt véve körbenéz. Kiérnek az utácra is hamar.*
|
*El is teszi ezzel a lendülettel a zacskót, a kekszet pedig ledobja Lilynek, aki még a levegőben elkapja. Átveszi a pórázokat, és mosolyogva bólint egyet.*
- Viktor biztos gondol ránk is.. de a biztonság kedvéért siessünk
*Bizonytalanodik el, de a három kutyát nem kell húzni, már meg is indulnak a kijárat felé. Megsimogatja mindhárom hátát, és Frencin mellé oldalaz. Felnéz az égre. Mire hazaérnek, be is sötétedik teljesen.. erről eszébe jut valami, és a lányra kapja a pillantását.*
- Hé, nem fázol?
*Dönti oldalra a fejét, közben visszahúzza kicsit a siető kutyákat*
|
*A kekszes megoldásra felnéz. Erre miért is nem gondolt..? A térdeire dőlve felnéz, majd elmosolyodik. Lilyt látva elneveti magát, majd el is csitul. Minden kutya felfigyelt a zacskóra, így szépen odaoson és felveszi a pórázokat. Felegyenesedik. Remélhetőleg minden kutya megvan. Ha igen, akkor átadja Lilyt, Johnt és Gyilkost Justinnak. Lenéz Izzyékre, majd sóhajt egyet.*
- Akkor irány haza.. a pizza már szerintem otthon van. Remélem nem eszik meg a fiúk
*Húzza össze gyanakvón a szemeit, majd megrázza a fejét és elhesegeti a gondolatait.*
|
*Nézi Frencin és Amber kergetőzését, és elmosolyodik. Hja, ez így sokáig fog tartani, de ő már farkaséhes.. hmm.. elgondolkozva a zsebébe nyúl és kiveszi a kutyakekszet. Elmosolyodik és füttyent egyet, majd nyomban meg is zörgeti a zacskót.*
- Gyertek, kajaa! Csak szép sorban, nem kell tolongni!
*Rázza tovább a zacskót, majd kihúz belőle egy szem nasit, mire Lily már elsőként ott is terem, és a térdére ugrálva megpróbálja elérni.*
- Neeem szabaaad!
*Néz rá nagyon szigorúan, így kutyája bűnbánó boci szemekkel vissza is húzódik*
|
*Ambert figyeli, mikor befordul elé Justin. Sietve megáll az ölelésre nem tud mit mondani. Hm? A szavait figyelmesen hallgatja.A makacsságát illetően vállatvon. Hát ez van. Ahogy elszakad tőle ránéz, és tovább hallgatja a szavait.*
~Kedvel..~
*Mosolyodik el, aztán megrázza a fejét.*
- Nekem tökéletes így! Ti vagytok már a családom!
*Tezsi két kezét a fiú vállaira, majd sóhajt egyet. Elindul a fiú után, a szavakra bólint, majd körbenéz.*
- Hát.. kergetőzünk egy kicsit
*Von vállat és elindul Amber felé, aki játékosan a földre fekszik, fenekét pedig az ég felé tolja. Vakkant kettőt, majd ida oda ugrál a gazdi elől.*
- Nehezebb lesz, mint hittem..
*Néz Justinra, majd összehúzott szemekkel felegyenesedik és félrenéz. Amber pedig nyugodton kihúzza magát és elnéz Izzyék felé. A gazdi pedig odalépve lehajol és egy laza mozdulattal elkapja a pórázát, mire ő húzni kezdi.*
- Ambeer! Állj!
*Fut a kutya után, de sikerül befékeznie.*
|
*A válaszra sóhajt egyet, ahogy a lány átöleli, pislog kettőt, de mire felfogná a helyzetet, már tovább is indult. He? De.. na.. héé! Frencin után fordulva nézi egy darabig, majd utána ered, befordul elé, és egy határozott mozdulattal magához öleli. Nem is hagyja szabadulni, bár azért annyi ereje még nincs.*
- Oké.. legyél ilyen, ilyen.. lányos, de oké. Akkor sem hiszem el, hogy ilyen könnyen feladod, de oké. Igazából nem tudok mit csinálni, ilyen makacs lányokkal ritkán van dolgom.. *szakad el a lánytól, és a vállaira téve a kezét egy sóhajjal ránéz* de kedvellek, nem akarom hogy szomorú legyél, épp ezért én is makacs vagyok. Viszont ha azt mondod, hogy ez a helyzet neked jó, akkor elhiszem és nem zargatlak, de te egy klassz lány vagy, és szerintem a legjobb körülményeket érdemled!
*Kacsint Frencinre, majd elengedve őt a kutyák felé fordul, és elindul*
- Kihűl a pizza.. de hogy fogjuk begyűjteni őket? *-)
|
*A hinta megáll, így kíváncsian a fiúra néz, aki előre jön. Ránéz, a szavaira félrenéz. A további szavakra sóhajtva visszanéz rá. A bizalmaskodó hangra összehúzza szemeit. Végighallgatja, majd mély levegőt vesz.*
- A családomnak nem tudok mit mondani.. őket meg nem érdeklem. Elvannak nélkülem.. *vállat von* És amúgy is segítenék neked beilleszkedni.. kutyás is sétáltatok veled szívesen.
*Mosolyodik el és elnéz a kutyák felé. Kiszáll a hintából és lendületből megöleli a fiút.*
- De azért köszönöm
*Szakad el tőle és elindul visszafelé Amberékhez.*
|
*A válaszra elhúzza a száját, és ahelyett hogy belökné a hintát, megfogja a láncait. Előre csúszik vele, majd amint megállt, befordul a hinta elé az egyik láncot fogva. Lassan kezd sötétedni, és néhány halványabb csillag már felragyog az égen. Frencin arcát fürkészi, majd sóhajt egyet*
- Pedig szerintem tényleg beszélned kéne velük. Viktorék hiába jófejek, az igazi családod senki sem tudja pótolni..
*Néz le a földre, hisz pont ezt ecsetelte ő is ma Viktornak xD de legalább az illúziója.. no mindegy, most nem róla van szó. Egy vidám mosollyal, lehunyt szemekkel felemeli a fejét.*
- De ne beszéljünk erről, ha nem akarsz. Inkább kössünk egy fogadalmat.. *vált bizalmaskodó, suttogó hangnemre, körbenéz majd vissza a lányra, és közelebb hajol az arcához, pedig nincs itt senki* Legyünk olyan izék.. szövetségesek! Én segítek neked a családoddal kapcsolatban, te segítesz nekem beilleszkedni. Nekem elmondhatsz bármit, meghallgatlak, és nem adom tovább, cserébe te eljössz velem amikor csak időd engedi kutyát sétáltatni.
*Emeli fel a kisujját, majd el is gondolkozik*
- Vagy majd a feltételeket kitaláljuk később... *vállvon*
 |
*Ahogy a fiú lökni kezdni elmosolyodva hátranéz, majd előre figyel. A szavakra felkuncog és hátranéz a fiúra.*
- Én pedig néha úgy érzem, hogy te is legyőzhetetlen vagy dolgokban.
*Mosolyodik el, ám a kérdésre előre néz és elnémul kicsit.*
- Hát.. *néz félre, majd megcsóválja a fejét* Az nem kifejezés, hogy nem szoros a kapcsolat.. a családommal is így vagyok, de.. már megszoktam. Ne is beszéljünk róla.. csak fájdalmat okoz, ha rájuk gondolok.
*Sóhajt egyet és magára erőltet egy mosolykát. Hátranéz a fiúra, majd előre.*
|
*Követi Frencint a hintákhoz, Izzy melléjük is szegődik, de messzebb a hintáktól lefekszik. Töprengve megfogja a másik hinta láncát, majd gondol egyet és inkább beáll Frencin mögé. Finoman lök egyet a hintáján, és lassan hajtani kezdi.*
- Tudtad, hogy a nővérem és Viktor szerelmében fontos szerepet játszott a hinta? Itt volt az első csókjuk, na meg átugráltak egyikről a másikra. Viktor ebben is, meg még sok mindenben, legyőzhetetlen. Olyan magasra tudott szállni!
*Néz fel vágyakozva az égre, és hátrébb lépve kicsit magasabbra löki Frencint, de azért nem annyira, hogy megijedjen. Mosolyogva fürkészi hátulról, de ha véletlenül hátranézne, azonnal elfordítja a fejét.*
- Te nem szoktál játszani a nővéreddel? Tudom, hogy nem rám tartozik, de.. testvérek vagytok, és ha nem is olyan szoros a kapcsolatotok, még van időtök bőven.
*Vonja meg az egyik vállát, és kitartóan hajtja a lány hintáját.*
|
*Ő is kiszúrja a hintákat, de inkább nem tesz említést rá. Ezért is lepődik meg azon, hogy Justin veti fel. Meglepve ránéz, majd elmosolyodik.*
- Én benne vagyok!
*Áll fel és sietve Justinra néz, majd elindul a hinták felé. Odaérve el is foglalja az egyiket. Befészkeli magát, majd belöki a hintát. De nem túl magasra megy, épphogy elszakad a földtől. Mosolyogva Justinra néz, majd egy sóhajjal le a földre.*
|
*A puszira leblokkol. Nem jön zavarba.. nem.. á.. ugyan.. szapora pislogással próbál magához térni, végül zavart nevetéssel megdörzsölgeti a tarkóját*
- Semmiség, megérdemled..
*Körbenéz a parkban, de ki is szúr nem is olyan messze, egy fára felkötött hintát. Meglepve pislog párat, majd ötletes mosollyal összehúzza a szemeit. Frencinre néz*
- Lenne kedved hintázni? Nemsokára úgyis vissza kell indulnunk, használjuk ki az időt!
*Áll fel a padról, de azért a kutyákra néz, hogy megvannak-e még mind az öten.*
|
*A szavakra bólint és a padhoz ballagva leül. Hátradől, és felnéz az égre. Elmosolyodva figyeli a látványt és oldalra dönti a fejét. A kérdésre összehúzott szemekkel néz Justinra.*
- Mi? Valami a hajamban? Hol?
*Nyúl a hajához, majd vissza is húzza a kezét. A virágot meglátva felcsillannak a szemei. A szavakra elmosolyodik és átveszi a virágot. Felnéz a fiúra és odahajolva egy puszit nyom az arcára.*
- Köszönöm, Justin
*Fürkészi egy ideig, majd inkább a kutyákra néz.*
|
- Hihi, Lilyvel is nehéz volt.. tud még pár trükköt, de az még gyakorlásra szorul
*Von vállat, s miután elfogyott a zacskó fele, összetekeri és zsebrevágja. A padokhoz ballag, és ha Frencin is jön, lehuppan rá. Nézi a kutyákat, majd a lányra néz kíváncsian. Felnéz az égre, és elmosolyodik. Az égre mutat*
- Nézd csak!
*A nap pont most bukik le a horizont alá, amitől az ég alja elég egyedi vörösesnarancssárga színű. Néhány madár végigsuhan az égen. Sietve visszanéz a kutyákra, de látva hogy nem akarnak meglógni, Frencin felé fordul. Kíváncsian félrebiccenti a fejét.*
- Nahát, mi van a hajadban?
*Nyúl a lány arcához és félresimítja néhány hajtincsét. Ahogy visszahúzza a kezét, egy fehér rózsa tűnik fel két ujja között, rövidre vágott szárral. Mosolyogva Frencinre néz.*
- Szerintem ez a tiéd.. olyan szép mint te!
*Hunyja le a szemeit kuncogva, és átnyújtja a virágot*
|
*A kérdésre bólint egyet, a fiú közelségétől viszont szíve hevesebben kezd el verni. Zavarba is jön eléggé. Félénken hátrasandít a fiúra, majd a kezére, amibe kerül néhány kutya keksz. Az utasításra hátranéz, majd a kutyákra. Megpróbál fennhangon szólni.*
- Lily!
*Nézi a kutyát ahogy odajön, a pitizésre elmosolyodik és felkuncog.*
- De cuki..
*Suttogja halkan, a fiú szavaira magára erőltet egy kis komolyságot.*
- Nem szabad!
*A nyüszülésre azonnal aggódó arcot vág és Justinra néz, hogy most ezt kellett elérnie? Visszanéz a kutyára, a szavakra leguggol a kutyához és szabad kezével megsimogatva a fejét odanyújtja neki a kutyakekszet. A szavakra felnéz egy mosollyal a fiúra.*
- Ügyesek vagytok! Én Ambernek eddig nem tudtam semmit sem tanítani..
*Húzza el a száját és felegyenesedve sóhajt egyet. Vesz még egy kis kekszet a fiútól és Ambernek is ad belőle, majd amelyik kutya odajön neki is. Elgondolkozik, majd körbenéz. A padokat meglátva felsóhajt. Jó lenne leülni.. Justinra néz, végül vissza a kutyákra.*
|
[96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
