|
Témaindító hozzászólás
|
2007.11.10. 12:42 - |
Lakók: Sonja Reeves
Egy szoba, egy személyre. Elrendezése úgy alakult, hogy két ágy az egyik oldalon, két ágy a másik oldalon. Többen is lehetne ebbe a szobába lakni, de ez a kishölgy kiváltságot élvez-e felett.. ;) |
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
*Az arcsimításra jólesőn lehunyja a szemeit, de mire felnyitja, a fiú már ki is ballagott. Sietve az ajtónak dől, és kilép utána. Felemeli a kezét, és integet.*
- Szia!
*Megvárja, hogy eltűnjön a folyosón, majd egy sóhajjal becsukja az ajtót, és nekidől. Hosszan maga elé néz, majd fel a plafonra, végül behunyja a szemeit, és lerogy a földre.*
|
*A szavakra elhúzza a száját, a kérdésre sóhajt.*
- Ha neked úgy jobb.. akkor egy óra múlva a temetőben
*Bólint és az ajtóhoz ballag. A lányra néz kíváncsian, majd az ajtóra, hogy kiengedik-e? Ha igen, akkor végigsimít a lány arcán és kilépked az ajtón. Zsebredugja kezeit és visszanéz a lányra.*
- Szia..
*Biccenti meg a fejét és ha nincs ellenvetés akkor elindul és el is tűnik lassan.*
|
*A válaszra megereszt egy halvány mosolyt, és töprengve maga elé néz. A kérdésre felkapja a fejét, és sietve feláll, hogy kikísérje a fiút.*
- Találkozzunk inkább a temetőben.. még el kell intéznem pár dolgot a temetés előtt. 1 óra múlva a temetőben?
*Billenti félre a fejét kíváncsian, és ha Domi is jön, akkor lassan az ajtóhoz ballag és a kilincsre teszi a kezét, de még nem nyitja ki az ajtót. Mély levegőt vesz, s Domin felejti a pillantását.*
|
*A kérdésre a lányra néz és bólint, hogy rendben. A további szavakra összehúzza szemeit és lemászik az ágyról. Ehhez nincs mit hozzáfűznie, csak néhány szót.*
- Nincs miért haragudnom
*Mosolyodik el, majd körbenézve eltöpreng.*
- Akkor most hagylak, hagy készülj el.. 1 óra múlva a kollégium előtt? Vagy jöjjek el érted?
*Dönti oldalra a fejét és sóhajt.*
|
- Rendben, szólok neki is..köszi..szia..
*Kinyomja a telefont, és leteszi az asztal szélére. A kagylót fogva, hosszan maga elé néz, majd a mellkasához húzza a kezét, és hátrapillant Domira.*
- Egy órán belül el tudunk indulni? Apával beszéltem.. és én.. az előbb.. Domi..
*Néz félre zavartan, és érzi ahogy fülig elvörösödik. Megköszörüli a torkát, és a kezeire néz, fejében ezernyi gondolat lökdösi egymást.*
- Szóval.. az.. úgy volt.. én.. én nem.. *felsóhajt, és Domira néz bizonytalanul* Ne haragudj..
|
*A lány elszakad tőle, így felpislog rá. A tekinetére elmosolyodik, ahogy a telefon megcsörren felsóhajt. A legjobbkor, mint mindig.. a lány után néz, majd lassan felül és zavartan megvakargatja a tarkóját.*
~Öhm.. nem tudom már mit csinálok. A hugom.. a fogadott hugom.. nem tekinthetek rá másképp.. nem lenne helyes..~
*Húzza el a száját és lehunyva szemeit fejét a falnak dönti.*
|
*A fiú csókjától ismét átjárja az a leírhatatlan érzés, amit egyszer már érzett.. most szinte elrepülne, ha Domi kezei nem lennének az arcán. Elmerül a csókban, egyik kezével végigsimít a fiú arcán, majd vissza is húzza a mellkasához. Lassacskán azért elszakad Domi ajkaitól és a szemeibe néz. Nagyokat, lassan pislog, mikor hirtelen kettévágja a csendet a telefon erőteljes csörgése. Ijedtében összerezzen, szinte ugrik egyet, sietve a homlokához kap, és lefordulva a fiúról kiiszkol az ágya szélére, majd felveszi.*
- Igen!! Óh, szia.. igen.. jó..
*Túr a hajába, bár kicsit most vörös. Egyáltalán mi a fenét csinált? Mit művelt? Észnél van? Domi a fogadott báttya.. összerezzen, és sietve leengedi a kezét.*
- Itt vagyok.. rendben.. ott leszünk..
|
*A szavakra mély levegőt vesz, ahogy a lány kilép oldalra összehúzza szemeit, ahogy magával rántja az ágyra elneveti magát, de a lány pillantásától lélegzete is eláll. Hű, most olyan.. jó érzéssel tölti el minden porcikáját, hogy Sonjával van. Lassan elmosolyodik, és a lány karjaira csúsztatva kezét végigsimít rajta, ahogy a lány közelebb hajol hozzá mélyen a szemeibe néz, a csókra teljesen meglepődik, de boldogan viszonozza.Lehunyja szemeit, a lány arcát tenyereibe fogja és visszacsókol neki, hosszan és szenvedélyesen.. bár nem tudja, hogy ezt minek köszönheti.. :) Mégis olyan jó... örökké így maradna.*
|
*Ahogy a fiú megöleli lehunyja a szemeit, de a szavaira meglepve fel is nyitja. Ez most.. ez most.. nem, ő nem Carmen, de akkor is.. elérzékenyülve visszahunyja a könnyes szemeit, és szorosan átöleli a fiút. Arcát a vállába temeti.*
- Köszönöm..
*Mély levegőt vesz, és eszébe jut valami. Inkább megérez valamit.. ez most.. olyan.. boldogságféle? Most olyan..jókedvű, és önfeledt.. az ágyra néz, ami mellett álnak, és elmosolyodik, majd hirtelen kilép oldalra, és ha tud akkor a fiúval együtt az ágyra borul. Nevetve próbál meg fölé kerekedni, és ha sikerült akkor ráül a hasára. A fiút kezdi el figyelni, de nem bír uralkodni magán. Ez egy olyan erős belső kényszer, ami ellen még az agya sem veheti fel a harcot.. lehajol Domihoz, s visszafojtott lélegzettel az ajkaihoz hajol. A fiú szemeibe néz kissé kipirulva, félénken, majd lehunyja a szemeit és egy finom csókot nyom Domi ajkaira. Kezeivel megtámaszkodik a mellkasán*
|
*A hosszú hallgatásra elhúzza a száját. Megcsóválja a fejét és a falnak döntve lehunyja szemeit egy hosszú pillanatra. A kérdés rázza fel mély merengéséből, s a lányra néz kíváncsan. Jól értette? Amint a lány mégegyszer megkéri rá, már tisztán érti. Nagyokat pislog és összeszűkülnek szemei. A szíve is hevesebben kezd el kalapálni. Halvány mosoly kúszik ajkaira és végre megszólal egy válaszadás erejéig.*
- Ezt kérned sem kell.. *szorosan a lány elé lép és átkarolja a derekát, majd kezeit felcsúsztatja a hátára, s szorosan megöleli* ..tudnod kell, hogy nagyon fotnos vagy nekem. Mindig is az voltál, akkor is, amikor nem voltál mellettem.
*Hunyja le szemeit és fejét a lány vállára hajtva mély levegőt vesz.*
~Olyan jó így.. vele..~
|
*Ahogy megérzi a kezeket vállára nehezedni, abbahagyja a föld túrását, és az arcsimításra felnéz a fiúra. A mosolyt halványan viszonozza, igazság szerint most azért letölt, mert a fiú nem engedi, hogy megmasszírozza XD De a közelgő időpont gondolata sem deríti jobb kedvre. Ahogy a fiú ellép tőle, felsóhajt, és a talajra néz. Kimondja, ne mondja, ki mondja, ne mondja..? Mi baj származhat belőle 12 év után?*
- Megölelnél?
*Hajtja le a fejét, tincsei az arcába omlanak, így nem látni ahogy behunyja a szemeit.*
- Jó szorosan.. mint régen.. hogy érezzelek teljesen, és érezzem azt is, hogy fontos vagyok neked.. csak.. egy kicsit.. rövid időre.. megölelnél?
*Halkítja le a hangját, de nem nyitja fel szemeit.*
|
*Sonját látva elhúzza a száját és félrenéz, majd rá.*
- Hé, most mi a baj?
*Teszi kezeit a lány vállaira, majd egyikkel az arcához ér gyengéden és végigsimít rajta. Elmosolyodik.*
- Ne legyél letört..
*Eszébe jut valami, így elengedi a lányt és a földre néz.*
~Miért is lenne oka a mosolygásra? Semmiért.. ma délután..~
*Csóválja meg a fejét és a falnak dőlve tovább fürkészi a földet.*
|
*A fiú szavaira felnyitja a szemeit és visszafordítja a fejét. Töprengve lesüti a szemeit és szomorkásan elkezdi nézegetni a talajt, majd bólint egyet.*
- Jó..
*Igen, látszik rajta hogy nagyon örül. Lábával a talajt bökdösi, jobb kezével a hátán átnyúlva fogja a bal karját, és sóhajt egyet. Nem néz fel Domira, elmerül a talaj elemzésében, mintha annyira érdekes lenne.*
|
*A kérdésre megrázza a fejét.*
- Inkább hagyjuk.. gondolom még te is le akarsz pihenni, meg zuhanyozni.. nem zavarlak. Délután úgyis találkozunk
*Húzza el a száját töprengve, majd mély levegőt véve megvonja vállait.*
- Szóval nem zavarlak..
*Mosolyodik el egy kicsit, majd körbenéz.*
|
*A bókra -mert bóknak veszi- csak mosolyog, majd egy sóhajjal csípőre teszi a kezeit.*
- Nna, leveszed vagy vegyem le erővel? Vagy hagyjuk az egészet?
*Hunyja le a szemeit és félrefordítja a fejét, de az egyik szemét lopva résnyire kinyitja, és kiles Domira, majd sietve vissza is csukja.*
- Végülis nem erőszak..
*Vonja meg a vállait és ismét megkukkolja Domit.*
|
*A szavakra a felsőjére néz, majd vissza rá. A további szavakra zavartan félrenéz és lehunyja egy rövid időre a szemeit.*
- Nem sok lány tud zavarba hozni, de neked sikerült..
*Néz vissza rá, a csillogó szemekre oldalra dönti a fejét.*
|
*Na, a fiú beijedéséről megvan a véleménye XD Értelmesen pislog, majd karba tett kezekkel, idétlen arccal megcsóválja a fejét.* Nem akarlak leteperni, de ha azt akarod, hogy meg tudjalak masszírozni, akkor legalább azt vedd le.. *Bök a fiú felsőjére, ám bevillan neki valami.. elvigyorodik, és lassan Domi felé indul széles vigyorral az arcán.* Te zavarban vagy! Jajj, de ariiii *Fűzi össze az ujjait álmodozva, és csillogó szemekkel Domira néz.*
|
*Hű, Sonja szavaira behúzza a nyakát, a továbbiakra felemeli kezeit és kissé ijedten behúzza a nyakát.*
- Nem!! Nem fogok levetkőzni!
*Rázza meg a fejét és elhátrál a falig, de kezeit nem engedi le.*
- Minek akarod, hogy levetkőzzek?
*Pislog nagyokat, és mély levegőt véve körbenéz, menekülési utat keresve, de nem talál. Sonjára néz és nyel egyet.*
|
*Néhányszor magára önti a forró vizet és kiönti a teafüveket, dehát.. eddig mindig az edzője gondoskodott az ilyenekről. Nagy nehezen azért elkészül egy ihatatlan ízű és állagú tea, amit Sonja a pulton ülve, élvezettel kortyolgat.* Kicsit keserű, de majdnem olyan, mint az eredeti.. *Mosolyog jókedvűen és legurítja a torkán a löttyöt, aminek a tetején még kis teafüvek úszkálnak, az alján pedig sötét, trutyis massza ragadt le. Ahogy Domi kijön koppanva leteszi maga mellé a poharat, és leugrik a pultról.* Nem nem nem, így nem jó! *Siet oda hozzá, és csípőre tett kezekkel végigméri, majd bólintva felpislog rá* Vetkőzz le! *Vág teljesen természetes, nyugodt arcot, és türelmetlenül ismét végigméri.*
|
*Belép az ajtón és egy sóhajjal körbenéz. A szavakra a lányra néz és pislog párat.*
- Ömm, oké..
*Eltűnik a fürdőszoba ajtó mögött, gyorsan lezuhanyzik, betekeri magát egy törölközőbe és a tükör elé állva elmereng. Egy fejrázással visszahozza magát a jelenbe, s visszaöltözik rendes ruhájába. A törölközőt a radiátorra teríti, majd kilépked az ajtón és körbenéz a lányt keresve.*
|
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
