|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.31. 12:29 - |
Folyosók szelik körbe a házat. Néhol keskenyebb, néhol szélesebb, az emeletre egy lépcsőfordulón keresztül lehet feljutni. Itt a folyosó két irányba kanyarodik, a babaszoba kézenfekvő helyen, pont a feljáróval szemben van. |
[41-22] [21-2] [1-1]
*A dolgozószobában a Hotel papírjait rendezgeti, mikor meghallja Jus hangját. Felnéz a papírok közül, összehúzza a szemeit, majd egy sóhajjal félrerakja a cuccokat és feláll.*
- Remélem nyomós oka van rá, hogy elrángat a munkától.. bár nem árt egy kis szünet.
*Kortyol az odakészített innivalóból, aztán siet is le a többiekhez. Hopszi.. utoljára érkezett volna? Azért ennyire nem lassú.. megrázza a fejét és Justinra néz kíváncsian. Na? Mi a gond?*
|
*Justin hangját hallva már szedte is össze magát. Corni után lép ki a folyosóra, de nem siet túlzottan. Sasukeba is belebotlik, bár nem igazán szól hozzá. Lesiet a lépcsőn, be a konyhába és Justinra emeli a tekintetét. Szuper, utolsó előttinek jött.. illetve utolsó előtti előtti. Még a szülők nincsenek itt. Justinra néz.*
- Mi történt?
*Áll Corni mellé. Ránéz, majd vissza Justinra.*
|
*Épp a fürdőből lép ki, mikor Corni végigfut a folyosón. Utána pillant, majd szemforgava sóhajt. Hát jó, akkor lemegy ő is. Bár semmi köze ehhez a családhoz.. csak annyi, hogy egy ideig itt "nyaral". Minden hétvégén kb.. na mindegy. Lelépked a lépcsőn, majd be a konyhába, de nem szólal meg. KisCornira pillant, majd egy sóhajjal az ajtófélfának dől. Vár.*
|
*A bejárati ajtón lép be, mikor meghallja Justin hangját. Hm? Mi a gond már megint..? Megcsóválja a fejét, leveszi a kabátot, kibújik a cipőiből, belebújik a papucsba és már jön is. Zsebredugja a kezeit és oldalra dönti a fejét.*
- Mi a helyzet? Cornelia?
*Néz körbe, majd Justinra, végül a hűtőhöz lépve kinyitja, kivesz egy kis szívószálas innivalót, visszacsukja és kibontva a szívószálat belehelyezi, majd iszik pár kortyot. Ha Justin belekezdene, akkor ráfigyel.*
|
*Épp a házifeladata felett ül. Nem tudja megcsinálni. Illetve próbálkozik, de sehogysem jön ki a jó eredmény. Justin hangját hallva a székkel az ajtó felé fordul, majd egy sóhajjal becsukja a könyvet.*
~Most rám fér egy kis pihenés.. majd később befejezem.~
*Áll fel, betolja a széket és már indul is lefelé. Most olyan semleges hangulata van.. talán csak ez a matek. Lelépked a lépcsőn, majd beszökken a konyhába.*
- Mi az a nagy vészhelyzet?
*Dönti oldalra a fejét kíváncsian, majd körbenéz a társaságon*
~Ha Justin összehívta az egész családot, biztos fontos lehet..~
|
*Félrevonult az anyjuk szobájába felidézni az elmúlt napok eseményeit egy eperturmixxal. Ebben fényképek segítik, viccesre lőtt képek a Narumi csapatról. Nagyon jól elvan, ekkor hallja meg nagyon halványan Justin hangját. Felkapja a fejét*
- Családi vészhelyzet?
*Felderül az arca, eldobja a kezében lévő képet Sasuke és Viktor kemény edzéséről, amit ő maga készített, és már szalad is. Végre ismét együtt lehet a nagy csapat ^^*
- Kupaktanács! Bátyus, Sasuke-kun, mindenki!
*Süvít végig a folyosón, hátha valaki nem hallotta, és leszalad a lépcsőn. Menet közben igazít egyet a szoknyáján, majd vidáman betoppan a konyhába.*
- Issei bácsi, Justin ^^ *hajol meg vidáman* mi történt?
*Pislog körbe kíváncsian, hisz eddig azt hitte, anyuja az ebédjükön fáradozik*
|
- Kössz szépen..
*Jegyzi meg Justinnak. Most ilyen korszakban van, szépet vissza tudna vágni, de nem akarja a padlóra küldeni Justint. Valamilyen szinten bírja.. na meg akkor ő lenne a közellenség xD a kiáltására unottan megpiszkálja a kisujjával a fülét*
- Ne már? Ez gáz..
*Pillant fel a plafonra, vállat von és összefonja a karjait*
- Csak dolga akadt, biztos átment a szomszéd nyanyához csevegni a sütifőzés öröméről, meg hogy mikor dagad fel jól a pite, vagy melyik illatosabb; a vörös vagy a sárga rózsa..
*Néz a plafonra figurázva, és unottan nekidől a pultnak, lábait keresztbe rakja egymáson, és elnéz az ajtó felé a családot várva. Felfújják itt a dolgokat..*
|
*Nem hagyja ennyiben! Lemegy Issei után, de ő megáll a konyha ajtajában. Töprengve körbenéz, a cetlit látva odasiet, de mivel Issei forgatja, nem látja. Töprengve felnéz rá*
- Amúgy minden oké? Sosem szoktál gondolzni
*Ezt pont ő kérdezi xD na mindegy. Megunja, hogy nem látja a papírt, ezért kiveszi a fiú kezéből. Ahogy elolvassa, egyből szusszan egyet, és mérgesen összeszorítja a szemeit. Ő megmondta, hogy valami nem stimmel! A napokban eleve nem volt jól, most felhívta a doktornő, ő meg egy szó nélkül elrohant.*
~Viktor megint nem figyelt rá..?~
*Gyűri meg kicsit a papírt, de nem akar vádaskodni. Elnéz a lépcső felé, és jó hangosan felkiált.*
- Családi vészhelyzet!
*Ez annyit tesz, hogy mindenki dobjon el mindent akárhol is van, és azonnal jöjjön*
|
*A fiúra néz, majd egy sóhajjal becsukná az ajtót. Meglepődik, mikor Justin elkapja azt. Lenéz rá, és félreáll, hogy ki tudjon mászni. A kérdésére egy fintorral vállat von.*
- Honnan tudnám..? Szellőztesd ki magad, olyan a szagod mint egy 20 éves kabátnak
*Csóválja meg a fejét, az alkarjára fekteti saját dzsekijét, és a lépcső felé indul. Gondolatai megint visszakanyarodnak Sam felé.*
~Talán sokkal egyszerűbb lenne, ha nem nyomulnék rá, egyszerűen tapló lennék vele. De mégis, amikor utánam jött a konyhába.. hogy tudsz ilyen aranyos lenni, Samy?~
*Lehunyja a szemeit egy mosollyal, és leballag a lépcsőn. A konyha felé veszi az irányt, hogy szóljon unokanővérének, elmegy sétálni, és ha esetleg szükséges, beugrik boltba visszafelé. Leolvad az arcáról a mosoly, és a földre mered*
~Ez eleve röhej, amúgy sem kedvel, meg aztán Viktor húga. Ő meg pláne hogy nem bírja a képem.. és sokkal fiatalabb nálam. Na jó, másfél évvel csak, de ő hozzám képest még kislány. Nincs akkora élettapasztalata, mint nekem. Ja! Nem kezdhetek ki egy gyerekkel. Segítek neki felzárkózni a suliban, és ennyi. Ha szivatom, az csak poénból van, semmi több, nem kell itt eltúlozni az érzelmeket, ezek csak hormonok *bólint* Hisz én már kész felnőtt férfi vagyok, ő meg egy csinos leányzó, csupán ezért gondolok ilyen hülyeségeket. Rózsaszín felhők meg szivecskék, mi? Ez a nyál Viktornak meg a tökmagnak marad. Helyes, és most ennek örömére sétáljunk egyet ^^*
*Miután sikeresen meggyőzte magát, és befordul a konyhába egy magabiztos mosollyal, meglát egy cetlit. "Elmentem, kaja a sütőben, majd jövök! Cornelia".*
- Ez érdekes..
*Forgatja meg hümmögve*
|
*Meglepve mered Cornira, s követi tekintetével a leguggolást. Ahogy végigsimít az arcán összeszűkülnek a szemei, a kijelentésére már hunyorog, de nem mozdul, csak nővérét nézi elgyengülve. A telefoncsörgésre tágra nyílnak a szemei. Lehunyja az egyik szemét a puszira, aztán kinyújtja a kezét nővére után, de az már vissza is csukja az ajtót. He..? Őh, hát, az ő nővére.. ^^"""" Eltöpreng az előbbi gesztuson, és összekuporodva átöleli a térdeit. Fejét a karjainak dönti, de a telefonhívást még úgy ahogy hallja. Doktornő? Mi dolga van a nővérének egy orvossal? Ökölbe szorul az egyik keze. Ugye nem megint Viktor..? Ám ismét kinyílik az ajtó. Kb. annyira meglepődik, mint Issei, a letolásra sóhajt.*
- Én mentem volna a tetőre, de ha megcsúszok, leesek és eltöröm a karomat, akkor megint én leszek hülye. Így legalább nem fáj a karom, miközben lehülyézel. Tökfej..
*Teszi hozzá sietve, de mivel nem feszegeti a témát, visszazuhan a gondolataiba. A kabát után pillant, és fejét visszadönti a térdeire. Még mindig.. nem tudja kiheverni azt a pofont. Az apja.. és ott mindenki előtt.. összeszorítja a szemeit, és arcát a karjaiba temeti, de utat tör egy gondolat a fejében. Sietve felkapja a fejét, és ha rácsuknák az ajtót, akkor sietve megfogja.*
- Hé! Nem tudod, Lia hova ment?
*Kimászik a szekrényből, visszacsukja az ajtót és leporolja a ruháját*
|
*Egy jóleső sóhajjal kilép a fürdőből. A lenti foglalt volt, tehát idejött. Sietve felhúzza a sliccét, aztán a hajába túrva dob egyet a tincsein. Olyan furcsa.. mocorog a gyomra, és állandóan Samre gondol. Egyszerűen akárhogy próbálja, nem tudja kiverni a fejéből, az meg még bosszantóbb, hogy amikor sikerül, pont belefut a házban. Egyre szűkebbek neki a falak.. egyszerűen őrjítő, éjszaka sokáig bámulja a falat, és azon mereng, hogy a lány mit csinálhat, hogyan aludhat, a takaró igazításra várva hogyan csúszik le a derekára.. képen törli saját magát, és erőteljesen megrázza a fejét.*
~Szedd össze magad! Csak a hormonok, öregem! Friss levegőzz egyet!~
*Megáll a szekrény előtt és kinyitja az ajtót - aztán lányos sikollyal hátrébb is hőköl. Sietve rájön, hogy csak Justin az. Csak Justin??*
- Hülye vagy, tökmag?! Nincs április elseje, mi a frászt csinálsz a szekrényben?!
*Rivall rá, s kezét hevesen dobogó szíve fölé helyezi. Persze, van egy tippe, miért bújt el egy sötét és elszigetelt helyre.. elhúzza a száját, egy ideig nézi a gyereket, aztán egy sóhajjal leakasztja a kabátját.*
- Klausztrofóbiás leszel, ha sokat ülsz itt
*Nála.. ez az aggódás. Canadai nevelés.. így segít neki a legjobban. Hatásosabb, mintha beülne hozzá lelkizni. Kiemeli a kabátját*
|
*Justint meglátva elmosolyodik, a zavarára még szélesebbre húzza az ajkait. Kuncogva lehunyja a szemeit*
- Héé
*Inti le, miközben leguggol, s mutatóujját öccse ajkára helyezi. Kedvesen mosolyogva oldalra dönti a fejét.*
- Nincs semmi baj, Jus
*Simít végig öccse haján, ekkor szólal meg a mobilja. Előveszi, a kijelzőt látva sietve nyom egy puszit öccse homlokára, felegyenesedik, visszacsukja az ajtót, és miközben felveszi, a lépcső felé siet.*
- Cornelia Medison, tessék? Áh, jónapot doktornő. Meglett az eredmény? Rendben, azonnal bemegyek! Köszönöm szépen! Viszonthallásra!
*Sietve elteszi a telefont, és miközben kicsomózza a kötényét a háta mögött, lesiet a lépcsőn*
|
*Nemsokára leesik az első hó, ilyenkor a tetőn mászkálni nagyon kockázatos, most pedig nem törheti össze magát. Hallja a lépteit, de nem reagál, a térdeit ölelve ül a sok kabát alatt. Ahogy a léptek elhalnak, vállát és fejét nekidönti a szekrény oldalának. Ám ahogy hirtelen beszökik a fény, és feltűnik nővére, felpillant rá nagy szemekkel. Sietve elmosolyodik*
- Én.. izé..
*Mit mondjon, miért gubbaszt itt? xD Zavart mosolygással a tarkójához nyúl*
|
- Justin? Justin! Egek.. *megáll a lépcső legfelső fokán, körbenéz, aztán sóhajt egyet* Hol lehet? Tegnap olyan későn értünk haza az osztálytalálkozóról, ma meg nem találom sehol..
*Azért fellépked néhány fokot, és a főzőkötényében benyit Justin szobájába. Sehol senki, bevetett ágy, néma csend. Hm.. sóhajt még egyet, és megcsóválja a fejét. Halkan becsukja az ajtón és visszaindul a lépcső felé, mikor az ideiglenesen folyosóra helyezett gardrób felől furcsa hangokat vél felfedezni. Az a ruhásszekrény, ami eredetileg az előszobában volt, Issei és Viktor által fel lett ide helyezve, mert a mögötte levő kábelekkel valami hiba történt, és meg kellett szerelni őket. Kíváncsian nézi a szekrényt, aztán egy mosollyal megáll előtte, csípőre teszi a kezeit, majd egy határozott mozdulattal kinyitja az ajtót.*
|
~Megrántotta, mi?~
*Húzza össze a szemeit egy gunyoros, hitetlen mosollyal. Az intésre biccent, és még egyhelyben állva töpreng egy kicsit, majd egy sóhajjal sarkon fordul, és elkezd fütyülgetni egy vidám, három éve lejárt szerelmes slágert. Eltűnik a szobája ajtaja mögött, és becsukja azt, így a rá kiakasztott tábla megremeg kicsit. "Magánterület - BELÉPÉS CSAK SAMYNEK"
|
*A kérdésre megtorpan, és egy pontot kezd el nézni a talajon. Jópár másodpercbe beletellik, mire visszafordul. Erőtlen mosollyal, szusszanva lehunyja a szemeit.*
- Csak megrántottam az edzésen.. előfordul.. akkor szia!
*Int neki a másik kezével, és kettesével szedve a fokokat felsprintel a lépcsőn*
|
*A felszisszenésre összehúzza a szemeit, a válasz már nem is érdekli annyira. A fiú vállát kezdi el fürkészni, majd méregeti egybe, ahogy elindul összefont karokkal utána fordul.*
- Fáj a vállad?
*Szól utána még nem túl hangosan, de hallhatóan. Kíváncsian vár, de arca inkább komoly és mély gondolkozást tükröz.*
|
*Az ambícióra megereszt egy halvány mosolyt, de a válloncsapás váratlanul éri, nem figyel. Felszisszen és odakap, tenyerét erőteljesen a vállára szorítja, miközben behunyja a szemeit. Úgy tesz, mintha csak egyszerű szúnyogcsípés lenne, megdörzsölgeti kicsit, majd rögtön rákoncentrál inkább a válaszra.*
- Bocs, de nem.. Sam azért zúgjon beléd, mert megszereti azt, aki vagy, és ne azért, mert én azt beszélem bele a fejébe.. nah, visszavonulok a szobámba. Majd még beszélünk!
*Int egyet, és a lépcső felé indul*
|
*A kiegészítést nem hallja, vagy csak nem akarja meghallani. A bókra, vagy afélére elvigyorodik, és büszkén kihúzza magát.*
- Ja, igyekszem.. le akarom venni Samyt a lábáról!
*Mutat magára magabiztosan, aztán eszébe jut valami, és finoman megcsapja Justin vállát*
- Hé, te, kössünk komprumisszumot! Segítek neked Frencinben, ha te segítesz nekem Samyben! Na? ^^
|
*A kérdésre szusszan egyet, és kicsit mérgesen félrenéz.*
- Egy cseppet sem!
*Vágja rá egyből, a további szavakra sem néz vissza, csak a végére. Unott arcot vág, mint a képen.*
- A játszótéren nem is lehet fagyit kapni..
*Egészíti ki a fiút, de inkább csak alig hallhatóan, halkan dünnyögve. A mondásos részre kíváncsian felnéz, de a végére koppan egyet. Sóhajt egy nagyot, majd mély levegőt vesz, nem sieti el a dolgot, aztán lassan elneveti magát.*
- Tudod.. te nem is vagy annyira tökfej, mint hittem. Néha egészen bírlak
*Néz fel a fiúra, majd el ismét az ajtó felé*
|
[41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
