|
Témaindító hozzászólás
|
2007.11.27. 18:44 - |
| Kék és rózsaszín festék mosódik egymásba, s erre mázoltak rá fehérrel virágokat, felhőket, csillagos égboltot, macikat, stb.. a szoba a gyerekek növekedésével együtt fog változni, jelenleg két babaágy található benne, s egy nagyobb a falhoz tolva, ha valaki a kicsikkel szeretné tölteni az éjszakát. A szőnyeg autómintás, s kis szekrényekkel lett telepakolva a ruha. Az ágy felett, a plafonról kis játékok lógnak lefelé.. repcsi, angyalka, autó, és egyéb szép forgó dolog, valamint a plafonra éjszaka világító csillagok lettek felragasztva. A szoba tele van szőrmókkal, valamint itt tárolják az ikrek összes cuccát. |
[33-14] [13-1]
- Nekem elment az eszem..
*Csóválja meg a fejét és a szál virágot két kézbe fogva néz hol a babákra, hol rá. Lassan belép az ajtóból, és kisCorni ágyához ballagva behajol fölé. A virágot belefűzi az ágya keretébe, hisz nem akarja hogy megegye, lenyelje, vagy bármit csináljon vele ami veszélyes. Bólint egyet és ellép az ágytól, majd hosszan a kislányt kezi el fürkészni, végül a bátyjára néz. Már békésen alszanak, mégis.. kifejezéstelen arccal, üres tekintettel nézi a nyugodt kis arcukat, s egyik keze ökölbe szorul. Sietve észbekap, összerezzenve elnéz oldalra, lehajtja a fejét, s tincsei árnyékában a szemeit is lesüti, majd kisiet a szobából, behúzza maga után az ajtót, s ott futásra vált a konyha felé.*
|
*A válaszra bólintva elmosolyodik.*
- Köszönöm.. és kedves tőled.
*Jegyzi meg a kijelentésére, ahogy az ajtóhoz szalad, majd vissza eltöpreng. Mi a gond? Á, igen.. nem.. a szavakra összehúzza a szemeit.*
- Majd utólag kifizetem!
*Bólint egyet, ha eltűnt, akkor a babaágyakhoz fordulva elmosolyodik. Behajolva hozzájuk egy-egy puszit nyom a homlokukra, majd végigsimít az arcukon, majd sóhajt.*
- Anyát ma kicsit hanyagoljátok.. hagyjátok pihenni. Majd bejön hozzátok etetni, de utána ne marasztaljátok, jó?
*Húzza össze szigorúan a szemeit, majd felegyenesedve nyújtózik egyet.*
- Na, hagylak pihenni titetek is.. nekem még van egy kis elintézni valóm.. a.. konyhában.. hű, de fura..
*Húzza össze szemeit, majd halkan kilépked a szobából és becsukja az ajtót. Végignéz magán. Így..? Végülis, miért ne? Megvonja vállait, majd laza léptekkel a konyha felé idnul.*
|
*A válaszra elmosolyodik, a kérdésre kifejezéstelenné válik az arca. Hosszan, pislogás nélkül Viktorra mered, majd lassan bólint egyet.*
- Jó. Hozok a lányoknak is
*Vonja meg a vállait és az ajtó felé szalad, de eszébe jut valami így megáll. A csuklószorítójára néz, ami az elmúlt időszakban a bőréhez nőtt szinte, majd töprengve visszabaktat az ágyakhoz, és lehúzza a kezéről. Megforgatja a kezei közt, majd tesz egy lépést a babaágyak felé, de meg is torpan és megdermed. KisCorni ágyát kezdi el nézni, majd megrázza a fejét, és az ajtó felé indulva visszahúzza a csuklószorítót.*
- 10 perc és itthon vagyok, van nálam pénz.
*Áll meg az ajtóban és hátranéz. Ha nincs ellenvetés, akkor biccent és kiszalad.*
|
*Justin szavaira elmosolyodik és a kislányt kezdi el fürkészni. Lassan abbahagyja a sírást így bólint. A fiú szavaira ránéz, a kérdésre halványan elmosolyodik és oldalra döntött fejjel biccent.*
- Persze. Kell egy kis mozgás.
*Teszi vissza az ágyba a kislányt és nyújtózik egyet, majd ásít.*
- De előtte segíthetnél nekem.. persze csak ha van kedved, időd és energiád. Nem erőltetem.. inkább idő kellene hozzá.. *összehúzza szemeit, majd sóhajt* ..megtennéd nekem, hogy vennél valamilyen virágot a közeli boltban? Corninak kellene..
*Húzza be a nyakát, majd pislog párat, végül félrenéz. Megköszörüli a torkát.*
|
*A torokköszörülésre odakapja a pillantását, és sietve felegyenesedik. A háta mögött megfogja a csuklóját, és hátrébb lép.*
- Áh, szia.. én csak..
*Néz a babaágyakra, de nem folytatja. Ahogy Viktor odajön felnéz rá, ahogy a kislány elkezd sírni megcsóválja a fejét.*
- Nálam is sírva fakadt, pedig nem is bántottam.. nőből van, és a nővéremre ütött, gondolom ezért..
*Fordítja félre a fejét, de még maga sem tudja hogy ezt most bóknak szánta-e vagy sem. Eszébe jut valami így csak halkan, de Viktor mellé lép, és csillogó szemekkel felnéz rá.*
- Tanultam egy új cselt! Délután kijössz velem focizni? Megmutatnám!
*Húzza ki magát kicsit büszkén, és lepillant a kislányra. Kíváncsian fürkészni kezdi.*
|
*Az ajtónak dőlve halkan lenyomja a kilincset, ahogy beljebb löki, kellemes látvány fogadja. Justin a babaágynál...Ritka látvány. Meghatódik egy kicsit, á.. Corni rossz hatással van rá ilyen szempontból.. megrázza a fejét, majd belépked. Becsukja maga után az ajtót és megköszörüli a torkát.*
- Jó reggelt nektek..
*Justinon megakad a tekintete, majd elmosolyodik és odalépked hozzá. Ha hagyja végigsimít a haján, de vissza is húzza a kezét. Tudja, nem gyerek már.. a babaágyhoz lépkedve elmosolyodik és oldalra dönti a fejét. KisCornin megakad a tekintete, és a baba is visszapislog rá, majd.. eltörik a mécses nála. Megcsóválja a fejét, majd mély levegőt véve lehunyja szemeit.*
- Nem tudom mi bajod velem.. de rendben. Eltűröm.
*Néz le rá, és behajolva a karjaiba veszi a kislányt. A karjára fekteti és lenéz rá egy sóhajjal. Végigsimít a hasán, majd a kicsi arcán, mire csitul a sírása. Őt kezdi el fürkészni, majd felnéz Justinra.*
- Köszi, hogy megnyugtattad őket helyettünk.. mármint Corni helyett és helyettem. Sokat segítesz vele
*Mosolyodik el, majd egy sóhajjal benéz kisViktorra, aki most elvan.. alszik.*
|
*Őrjítő babasírásra esik ki a szobájából, és a fejét fogva, kómás arccal elpislog a hálószoba felé. Megdörzsöli a szemeit, majd sóhajt egyet.*
- Itt mindenki a fülén alszik? Amúgy is, Corni ilyenkor már rég nálam szokott takarítani..
*Vesz egy mély levegőt, és a falat tapogatva bevonszolja magát a babaszobába. Az ajtón lógva pislog befelé, majd erőt gyűjtve az ágyakhoz megy, és behajol.*
- Viktor, Cornelia... Itt vagyok, na.. ne bömböljetek..
*Csóválja meg a fejét és benyúl a két kicsi hátsójához, megtapogatja a pelust, majd megrázza a fejét. Tiszta. A karórájára sandít, és elhúzza a száját. Még éhesek sem lehetnek..*
- Bárcsak meg tudnám én is különböztetni, melyik milyen sírás..
*Néz körbe tanácstalanul a szobában. Gondol egyet és odahúz egy széket, leül rá, és az ölébe húz egy mesekönyvet. Kinyitja és a térdeire dőlve belelapoz. Fintorogva néz a kis színes képekre, de erőt vesz magán, és elkezd mesélni. A hangjára felfigyelnek a kicsik, és a zokogásuk pityergésbe megy át. Jól hangsúlyozva, izgatottan mesél, néhány részen ő maga is felnevet, de egyhamar megunja az olvasmányt. Hátradől a széken és a két, békésen nézelődő babára néz, majd elégedett mosollyal bólint. KisViktor vékony hangon felnevet, majd az ujjával a szájában kinyújtja felé a másik kezét. Nagyokat pislog rá, és körbenéz.*
- Most azt akarod hogy..? Én..? Téged..? *néz körbe ismét, s nagyot nyelve feláll, majd behajol a kicsiért* Jól van.. egy próbát megér..
*Óvatosan és féltve kiemeli a kicsit, majd visszaül vele a székre és az egyik karjára fekteti. Értelmesen pislog le a babára, aki jót vigyorog rajta, és kinyújtja az arca felé a kezét. Lehajol hozzá, de kisViktor az orrát fogja meg, így azonnal fel is kapja a fejét.*
- Hé!
*Néz rá felháborodva, s kissé mérgesen, mire a kicsi ismét felnevet. Sóhajt egyet és töprengve a babán felejti a pillantását, de Cornelia felsír. Odakapja a tekintetét, majd kétségbeesetten feláll, visszateszi a kisfiút és kiemeli a kislányt. A hóna alatt tartva maga előtt lógatja.*
- Most mi a baj? Én csináltam valamit? Nem vagyok olyan jó, mint az apád vagy az anyád, de be kell érned velem
*Néz a babára aki vörös fejjel tovább ordít. Lehunyja az egyik szemét, és egy sóhajjal az egyik vállára fekteti a picit. Egy puszit nyom az arcára, és a hátát simogatva néz egy pontra a földön.*
- Ne sírj, kislány.. neked ilyen férfiutálatod van? Azt hittem csak Viktornál sírsz.. nenene, nem bántásnak mondtam!
*Tolja el magától a kicsit, látva hogy ismét görbülnek lefelé az ajkai. Egy jóideig csak nézi a mellkasán fekvő, békésen cumizó kislányt, majd észbekapva visszateszi az ágyba.*
- Ez nehezebb mint egy matek doga..
 |
*Lassan felnéz, és lepislog a két babára. Már egészen megszokta az evéssel járó furcsa érzést.. bár egészen más mintha Viktor csinálná XD Elnyom egy ásítást, és szeretetteljes mosollyal nézi ahogy a kisfiú laposakat pislogva lassan lecuppan a cicijéről. A kendőcskéje sarkával megtörölgeti a száját, majd a kislányra ügyelve a vállára fekteti, és megbüfizteti. Amint a kicsi is végzett nehézkes, de gyakorlott mozdulatokkal vele is elvégzi ugyanezt, bár a szájtörlésnél kisCorni nyűgösen félretolná a kezét. Anyu haaaagyj.. miután mindketten büfiztek, feláll felük, és először a kislányt, aztán a kisfiút is lefekteti, betakargatja, és ad nekik egy-egy puszit.*
- Álmodjatok szépeket, drágáim..
*Felegyenesedik és elindítja az ágyuk fölött köröző szőrmókokat, amik halkan, altatón zenélnek is. Halkan az ajtóhoz lépked, lekapcsolja a villanyt, majd kilépked a folyosóra.*
|
- Naa, Szöszii, nem pityergünk..
*Néz aggódva az arcát nyűgősen boxoló kisfiúra, aki a szemeit dörzsölgeti, és húgára, aki félrefordított fejjel szundizik még. Leteszi őket a kisasztalra és kiemeli a kisfiút, óvatosan átöltözteti ami nehéz mert a kicsi virgoncul kalimpál, de lassan rá is kerül a kék pizsi. Miközben a karjaiba veszi a kicsit, aggódva elnéz az ajtó felé.*
~Justinnal olyan régen beszélgettem.. félek hogy kezd eltávolodni tőlem..~
*Lehunyja a szemeit és befekteti kisViktort az ágyába, majd a kislányához ballagva kiemeli őt is. A pici egyből megébred, és nyűgösen körbekémlel a nagyvilágban. Anyu gyorsan átöltözteti a rózsaszín bárányos pizsijébe, majd a bátyját kiemelve leül velük a hintaszékbe. Egyiket az egyik, másikat a másik karjára fekteti, és sietve kigombolja a felsőjét. Mély levegőt vesz.*
- Anyu elfáradt, legyetek kíméletesek, jó?
*Mosolyog le a kicsikre akik máris letámadják a vacsiforrást. Sóhajtva lehunyja a szemeit, és amíg a két kicsi mohón szopizik, elmerül a gondolataiban.*
  |
*Lefelé menet a lépcsőn a lépcsőfokokat kezdi el számolgatni, a kérdésre a lányra néz, majd előre.*
- Szerintem nem verik se így, se úgy.. nem tűnik halálra sebzettnek
*Vág roppant értelmes fejet, majd megcsóválja a fejét.*
- De igazából passz.. ha felhívod a szüleit kérdezz rá, vagy nem tudom.. a vendégszobát előkészítsem?
*Megereszt egy 32 fogas vigyort, báár nem biztos, hogy puszta jószívűségből akarja elvállalni a dolgot, hanemőő.. másért.. xD*
|
*A fiú szavaira gyanakvó arcot vág, majd lassan elvigyorodik. Aha.. :P A felháborodásra megcsóválja a fejét, de a csókra sóhajt egyet, majd bólint.*
- Jól van, meg is fogom!
*Néz előre, a szeme sarkából Viktorra, majd elindul lefelé a lépcsőn. Gondolatban már a vacsoránál jár, hisz lassan azt is össze kéne dobni, tekintve hogy eggyel több a fő.. jajj és akkor neki a vendégszobát megcsinálni. És a szüleivel is beszélni kéne.. eltöpreng.*
- Szerinted tényleg ostorral verik? Montreal..
*Rágcsálja a szót, majd sóhajtva megrázza a fejét. Ez biztos csak férfias túlzás volt.*
|
*A kérdésekre összehúzott szemekkel megcsóválja a fejét. A kérdésre nagyot koppan, megtorpan, mad sietve tovább is indul. A lányra néz komoly arcot vágva.*
- Semmit.. Semmit sem tudok erről. Honnan tudnám miért ilyen? Nem látok bele a fejébe!
*Néz kicsit felháborodottan, majd elmosolyodik és a lányoz hajolva egy röpke csókot nyom ajkaira. Megszaporázza lépteit.*
- Kérdezd meg tőle, neked biztos elmond mindent..
*Sandít a lányra, majd előre.*
~Jobb, ha ő mondja el, mint én..~
|
- Rám? Sok csokikrémmel?
*Fülig ér a szája, de lassan erőt vesz magán. Megköszörüli a torkát és a fiú kezét fogva utána siet. Eszébe jut valami, így meg is áll. Hátranéz a kicsikre, és miután meggyőződött arról, hogy megvannak, felzárkózik Viktor mellé.*
- Áh, ők nem olyanok. Justin is egész fura mostanság.. te mit tudsz erről?
*Néz Viktorra kíváncsian, miközben halkan behúzza maguk után az ajtót.*
|
*A kérdésekre sóhajt egyet.*
- Nem tudom.. elég rég nem láttam őket. Nem hinném, hogy elkezdték nélkülem.. viszont én már nem vagyok éhes.. vagyis éhes vagyok, de nem ételre.. hanem.. *elmosolyodik* ..rád
*Dönti oldalra a fejét, de nem zavarja, hogy az előbb tisztázták le, hogy nem kellene ma.. xD De nem lényeges. Gyorsan változik a világ.. :)) Elszakad a lánytól és megfogja a kezét. Visszanéz a kicsikre, majd egy mosollyal elindul az ajtó felé.*
- Ne várassuk őket tovább..
*Néz a lányra, majd töprengve a földre. Reméli nem csináltak nagy felfordulást..*
|
*A szavakra elhúzza a száját, és bólint egyet. Igaz.. ám a kérdésre nagyokat pislog, majd elmosolyodik.*
- Nem.. és, sajnálom ha úgy tűnt, nem állok melletted.. csak nagy volt a káosz, és próbáltam a legjobban megoldani a dolgokat.. de nem jött össze.
*Vesz egy mély levegőt, a nyakcsókra felkuncog és megcsóválja a fejét. Átöleli a fiút és sóhajt egyet.*
- Szeretlek! A többiekkel mi van? Ettek már?
*Kapja fel a fejét és az ajtó felé nézve összehúzza a szemeit.*
|
*Ahogy a lány megöleli ránéz és átöleli. A szavaira félrenéz, felfogja, de hogy jól-e, abban nem biztos. Egy mosollyal visszanéz a lányra és végigsimít az arcán.*
- Szerintem nem kellene.. vendégünk van. *dönti oldalra a fejét, majd sóhajt* Ugye nem haragszol az előbbi miatt?
*Húzza el a száját, a csókra lehunyja szemeit és viszonozza. Két tenyerébe fogja a lány arcát, hevesen visszacsókol. Elszakadva tőle szorosan átöleli, majd belecsókol a nyakába. Elmosolyodva elszakad tőle és a szemeibe néz.*
|
*A kisfiú felcsillanó szemekkel elkezd nyújtózni apu felé, így Corni kíváncsian felegyenesedik, és megfordul. Viktort meglátva elmosolyodik, az arcsimításra lehunyja a szemeit. Mély levegőt vesz, és ahogy a fiú hátrébb lép, úgy lép utána, és átöleli a mellkasát.*
- Egy nap két vita.. ez egészségtelen.. este ki kéne kapcsolódnunk újból..
*Pislog fel szemtelen mosolykával Viktorra, és egy mély levegőt véve, a nyakkendőjénél fogva lehúzza magához, s hosszan megcsókolja.*
|
*Az ajtófélfának dőlve nézi a jelenetet, majd elmosolyodik, de le is fagy arcáról. Huh, mély levegő.. magára erőltet egy halvány mosolyt és a lány mögé lépked, de nem érinti meg. A kisfiú valószínűleg észerveszi apucit, így könnyedén le is bukhat. Ha így történt, ha nem a lányra néz és megsimogatja az arcát.*
- Ne haragudj.. ostoba voltam.. kiakadtam egy ilyen kis ostobaságon..
*Húzza vissza a kezét és hátrébb lép egyet, majd sóhajtva félrenéz, végül a lányra, majd le a földre.*
|
- Ne nézz így rám, apu nem lehet folyton veled.. vagy én, vagy ő, de egyszerre a kettő nem megy
*Csóválja meg a fejét, mire kisViktor félrenéz és a környezetet kezdi el figyelni. Helyezkedik kicsit a székben, és megigazítja a kicsi takaróját, mivel takaróval együtt emelte ki a karjaiba, illetve az ölébe.*
- Te is lehetnél olyan, mint a húgod.. ő már a mese felénél alszik..neked egy egész regény kell
*Mosolyog rá a kicsire. Halk, nyugodt hangon beszél hozzá, s mutatóujjával végigsimít a kicsi arcán. KisViktor nyűgösen félresöpri az ujját és felsír.*
- Jajj de mufurcok vagyunk..
*Hajol le hozzá, haja betakarja kettejüket. Orrát a kicsi orrának nyomja, és bekancsalít, így a kisfiú abbahagyja a sírást, és kíváncsian pislog. Felegyenesedve felkuncog*
- Látod, így már sokkal jobb.. remélem a fiatalok esznek maguktól.. *néz el az ajtó felé, óvatosan felemeli kisViktort, és a vállára fekteti a takaróra.* Ha megebédeltek akkor csinálunk valamit az unokaöcsémmel is, megkeressük aput, és aztán mehetünk is pancsolni. Friss pelus, jó kis fürdő, és aztán pihe puha ágyikó. De majd este.. most még a délutáni alvásodnak kéne tartani, nem?
*Néz a picire, pontosabban amennyire tud, rá. Végigsimít a hátán és finoman megpaskolja a fenekét, mire kisViktor gügyögve a haját kezdi el "tapogatni". Felkuncog*
- Hé, anyu ott csikis! Na, légy angyalka, és mostmár irány az ágy! Az álommanók csak rád várnak..
*Áll fel a székből, és visszafekteti az ágyba. Óvatosan betakargatja, és egy csókot nyom a homlokára. Szelíd mosollyal megfeddi a mutatóujjával, majd az ágy szélére dől, és egy sóhajjal a két kicsit kezdi el figyelni.*
|
*A szavakra megáll és hátranéz a lányra.*
- Ehh..az lehet, de ha így állítok be egy állásinterjúra, mit szólnak?
*Vág egy értelmes grimaszt, majd fejcsóválva elindul a háló felé. Amint odaér belép és gyorsan feltöltözik (most nem részletezem), majd megy is a konyhába két újsággal.*
- Az egyikben csak lesz valami..
*Töpreng el, s sóhajt egyet.*
|
[33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
