|
Témaindító hozzászólás
|
2007.11.27. 18:56 - |
| Justin megpróbálta úgy berendezni a birodalmát, hogy a régi szobájához hasonlítson, dehát a légkör mégiscsak más.. nem igazán akart külön szobát, ami meglátszik a berendezésen is. Örök kupleráj, a szekrények helyett általában a földön hever minden, tanuláskor is az ágyon tanul, vacsoránál pedig az ágyban eszik. A szennyes a lámpákon vagy a szék támláján lóg, a számítógép viszont örökké működésben van. Nem fáradozott pószterek, vagy fényképek kitűzésével, s egy kis alvókosár a sarokban jelzi, hogy Lilyből nem enged! A fal fehér maradt, a berendezés egyszerű, vendégágy nincs. Csak foglalná a helyet.. ideje 95%-át itt tölti, és nem igazán fogad látogatókat. |
[105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
*Félálomba zuhant kómájából a telefonja csengőhangja rázza fel. Álmosan elnyúl érte, leolvassa a nevet, majd egy sóhajjal a füléhez tartja*
- Igen..? Szia Tina.. *megdörzsölgeti a szemeit álmosan, aztán megdermed* Várj várj várj, lassíts! Mi van Chrissel? *felül, és sietve lelógatja a lábait az ágyról* oké, ne mozdulj! Azonnal szólok Viktornak, és.. dehát.. én egyedül nem..! Jó, maradj ott, azonnal megyek!
*Sietve kinyomja a mobilt, még vonakodva elnéz az ajtó felé, aztán sietve tornacipőt húz a lábaira. Magára ránt egy sötét, kapucnis pulcsit, aztán az ajtóhoz siet. Rátenné a kezét a kilincsre, aztán meggondolja magát. Az ablakhoz siet, szélesre tárja, fellép a párkányra és körbenéz. Nem hülye, nem fog kiugrani.. kéne valami vezeték, vagy rácsszerkezet, vagy bármi.. az ágyneműs trükk elég ósdi. Kilép a párkányra és megkapaszkodik az ereszében, majd elkezd lefelé mászni oldalt, a növénnyel telenőtt rácson, amiben a kábelek futnak. Ez elég instabil, ezért inkább a ház sarkánál levő vastag csőre (mint nálunk) függeszkedik fel, és ügyes kismajomként lecsúszik. Felnéz az ablakra, és rosszallón felszisszen. Ő nem Chuck Norris, szólnia kéne Viktornak, de ha Chris ennyire nem.. áh, egyik fiú makacsabb mint a másik. Futásnak ered, és egy könnyed mozdulattal átszökken a virágoskertnél a kerítés felett, majd az utcán elrohan*
|
*Mosolya vigyorrá szélesedik Viktort látva. Igen, ez most határozottan 1:0 ide xD int neki, és ahogy becsukódik az ajtó, nevetve visszahajtja a fejét az ágyra.*
- Áh, felnőttek..
*Csóválja meg a fejét, és egy sóhajjal befordul a fal felé. Lassan lehunyja a szemeit, és pihen egy jóó nagyot. Talán el is alszik*
|
- Mellesleg te is itt leszel, ha baj van..
*Teszi hozzá merengve, a mosolyra és a szavakra koppan. Elkerekednek a szemei, majd megrázza a fejét.*
- Öh..
*Pislog kettőt, majd köhint egyet.*
- Hátőő.. igen.. igazad lehet.. akkor én most.. megyek..
*Mutat el az ajtó felé zavartan, majd félrenéz. Jóó, tudja, hogy mindenki tudja, hogy mit csinálnak esténként, deee.. xD ez a célzás.. xD ezt még vissza fogja kapni :P. Ha nincs ellenvetés, akkor kisétál az ajtón és becsukva azt, visszaballag az ebédlőbe.*
|
*Viktorra néz. Kiegészítené, de inkább nem teszi. Nincs kedve ismét veszekedni..Ahogy feláll ránéz, majd egy sóhajjal, a kártyát fogva végigdől az ágyon.*
- Nem, most nem.. talán kicsit később..
*Töprengve néz ki a fejéből, majd egy mosollyal Viktor felé fordítja a tekintetét*
- De te menj csak le, segít Corninak elmosogatni. Biztos nincs sok ereje, ha az éjszaka is elfelejtette kihúzni a vizet a kádból..
*Ártatlan fütyüléssel megnézegeti a körmeit. Áá, nem tud ő semmit..*
|
*A válasz nem nyugtatja meg teljesen, de ahogy mégis belekezd, figyelmesen hallgatja. Hát.. egyetért. Elhúzza a száját, a kérdésre egyből bólint. És mondana valamit, de hagyja, hogy Justin befejezze. Félrebiccenti a fejét.*
- Én is ezért nem örülök annak, hogy Corni intézkedett.. de nem hagyom, hogy az apátok kárt tegyen bárkibe is. Ne aggódj, jó? Amúgy én is kíváncsi lennék rá, hogyan vette rá erre az egészre az apátokat... *töpreng el és beugrik neki párszáz variáció, aztán elhesegeti gondolatait és sóhajt* Ha bárki kezet emel rá, velem kerül szembe. *vállvonás, majd feláll és nyújtózik egyet, végül elhúzza a száját. nézi egy ideig a fiút, majd lassan elmosolyodik* Na? Nem vagy éhes?
*Dönti oldalra a fejét, majd eszébe jut valami.*
- Corniékat jól ott hagytuk..
|
*Nem hallotta a kopogást, de az ajtó nyitódására egyből felkapja a fejét. A kérdésre egy sóhajjal visszadönti az ágyra.*
- Nem, semmi..
*Hagyja megnézegetni a kártyát, és ahogy visszateszi, lassan átfordul a hátára, és ő fogja meg. Maga elé tartja a levegőben, és halkan sóhajt.*
- Én tényleg örülök ennek! Eddig is klassz volt itt, de mostmár _tényleg_ ide tartozom. Csakhát.. apa.. *gondolkozik, hogy beavassa-e Viktort, végül felül, törökülésbe fordul, és Viktorra néz* félek attól, hogy ennek Lia fogja megszívni a levét. Nem tudom, apa hogyan ment bele, de ha nem lesz ki felett zsarnokoskodnia, abba tuti nem fog beletörődni. A nővérem valamiért még mindig szereti apát, és nem akarom, hogy csalódjon, vagy összetörjön a lelkében valami, és azt se akarom, hogy kezet emeljenek rá.. érted, nem?
*Pillant kíváncsian Viktorra, majd a kártyára. Nekidönti a hátát a falnak, majd a fejét is, és behunyja a szemeit*
- Csak tartok kicsit a következményektől. Annyit nem ér meg az egész, hogy neki baja essen emiatt..
|
*Hát, a kopogására nem érkezik válasz xD. De hallgatás = beleegyezés. Tehát halkan lenyomja a kilincset. Igazából azt se tudja, mit akar mondani, vagy ilyesmi... nna mindegy. A fiút meglátva oldalra dönti a fejét.*
- Valami baj van, kölyök?
*Lépked közelebb, majd leül mellé az ágyra. A kártyára néz és ha nem zavarja, akkor kézbevéve megnézegeti. Eltöpreng kicsit, majd egy sóhajjal visszateszi oda, ahonnan elvette.*
|
*Maga sem tudja, mikor, de időközben átkerült az ágyára. Felhúzott térdein nézi a kártyát, és annyira a gondolatai mélyén van, hogy ez ki is ül az arcára. Sóhajt egye, és ledől oldalra. Karjait felhúzza a fejéhez, a kártyát meg leteszi pár centivel odébb, és csak mereng ezen a dolgon.*
|
*Most ér csak haza. Kicsit elnyúlt az edzése, aztán mivel már besötétedett, úgy döntött, hazakíséri Tinát is. Általában a kereszteződésnél elválnak, de most tehet egy kivételt.. amúgy is egyedül jár haza. Több osztálytársa is erre lakik, de nem igénylik a társaságát. Illetve lehet, hogy igénylik, inkább nem mernek barátkozni vele a bunyós srácok miatt. Őt nem zavarja, megszokta.. egy intős sziával elköszön Tinától, és hazaballag tehát . Menet közben letekeri a kézfejeiről a kötszereket, s amint kulcsával bejutott a házba, ledobja azokat a székekre. Villany fel, cuccok, cipő le, villany le és irány a lépcső. A nappaliban hűlő vacsora meglepi, aztán meg is rázza a fejét. Viktor és Corni.. felbaktak a lépcsőn, lekanyarodik a szobája felé, aztán meg is torpan a hálószoba előtt. Hallgatja a kuncogást, újabb fejcsóválás, és inkább tovább megy. A szobájába beérve felkapcsolja a villanyt, halkan leteszi a táskáját az ajtó mellé, és behúzza maga után a kilincset. Nem akar nagy lármát csapni, a többség már csendespihenőzik. Lecsüccsen az íróasztalához, bekapcsolja a gépet, aztán elpillant az odakészített könyvkupac felé. Szemezgetés közben felkönyököl, és lomhán maga elé húzza az irodalmat. Amíg a gép betölt, felcsapja a füzetet és beleolvas. Biccent, majd be is csukja, és az asztal lábának döntött táskába csúsztatja. Jön az anyagismeret. Elfojt egy ásítást, és a sorok közé mélyed. De morgan azonosságok.. nem kell tanulmányoznia, másodszori olvasásra már rögzül is. Tovább olvas. Átböngészi a sok A B 0 1 negát és egyéb dolgokat, végignézi a hálózatokat, kapukat, aztán becsukja a füzetet. Rögzült. igen, kis csodagyerek, mint a nővére, de neki ez sosem szúrt szemet. Gyorsan tanul, ez van. Már tudja fejből az órarendet, de a biztonság kedvéért odapillant. Töri.. oké, pihenni kell. A poharában van még néhány korty víz, azt kiüríti, s miután visszatette, nyújtózik egyet. Közben bal kézzel elkapja az egeret, és elindítja az MSNt, meg felnyit egy böngészőablakot. Töri; jöhet. Ősember.. ehhez most nincs kedve. A töritanár is olyan.. valahogy megússza. Vesz egy jó mély levegőt, és megrázza a fejét. Tudja, hogy elég lenne belenéznie a füzetbe, de dacol magával. Matek. Doga volt, uncsi volt. Épp tenné el a könyvet, mikor megcsörren a mobilja. Odanézés nélkül felveszi, és a füléhez tartja.*
- Tessék
~Tina..~
*Egyenesedik vissza a székébe a hangot hallva. Kis segítség a matekban.. vesz egy mély levegőt, halkan kifújja, aztán a fejét ingatva elkezdi magyarázni.*
~Ja, tényleg, hiányzott, holnap ír..~
*Türelmes, fáradt hangon elmagyarázza neki a normálalakot, a törteket, hatványokat, kitevőket, mindent amit lényegesnek talál. Szabad kezével böngészget addig a neten. Miután a lány százszor is megköszönte, megereszt egy halvány mosolyt.*
- Nincs mit. Holnap. Jóéjt
*Kinyomja, és az asztal szélére csúsztatja. Ma tesi is volt, edzés is volt.. órarendre sem kell néznie, még lesz infó. Abból doga. Ennyi.. hátradől a székbe, belesüpped és lejjebb csúszik kicsit. Klassz ^^ kicsit pihen, aztán a sarokban levő gitárra pillant. Kölcsönbe kapta Christől még anno. Akkoriban érdekelte a gitározás, el is kezdett tanulgatni, de mostanában nem nyúlt hozzá. Feláll, odaballag, felemeli, és az ágyhoz viszi. Leül, és az ölébe fekteti.*
- Alig emlékszem valamire.. *hunyja be a szemeit kezeit a húron tartva, aztán elmosolyodik* azt hiszem néhány sajátra még emlékszem
*Felnéz, hangolgat egy kicsit, majd nekilát pengetni. Nincs szüksége pengetőre, az gyerekes.. szerencsére a háló nem a szomszéd szobában van. Egyik lábával dobolgatja a ritmust, aztán halkan beledúdol.*
- Akárhová lépek mindenhol falakba ütközök! De miért az én problémám amihez semmi közöm? Én csak nézek ki a fejemből, és néha okosat gondolok.. ne bántson érte senki, ez igazán nem nagy dolog! Miért pont én vagyok a sor..?
*Megállítja a húrokat, és eltöpreng. A szöveget tudja, de a húrok.. penget egy kicsit, aztán ütemet vált. Ez már akár eljuthat a hálóba is xD*
- Rohan az élet te futsz vele, és átlépsz bárkin, a lényeg: hogy neked jó! Nem a pénz hajt előre.. *nyel egyet* ..pedig erről van itt szó! Rá se nézel senkire.. mindenki szarik mindenkire! Biztos kényelmes, csak ez meg engem nem érdekel!! *kis szünet, aztán nekilendül. Ez igazi nekivaló világnézetes dal ^^* Rajtad múlik, de te is csak állsz és nem lépsz semmit! Egyszer élünk.. tudom, de mégis megérne ennyit!! *behunyja a szemeit. Ez olyan jól levezeti a feszültséget..* Rohan az élet, te futsz vele. És csak az tart veled, aki ugyanazt akarja! Jönnek szemben a többiek, lökj fel bárkit! Ha elesik, az ő baja.. elfordulnak az emberek, élni..senki sem érti meg! Nincsen senki, csak az akinek pont a Te pénzed kell! Rajtad múlik, de te is csak állsz és nem lépsz semmit.. egyszer élünk.. tudom, de mégis megérne ennyit!!
*Befejezi a dalt, és megvárja míg az utolsó dallam is elül. Huh, ez kellett.. behunyja a szemeit, majd már kissé megnyugodva felpillant. Töpreng, mire emlékszik még. Elmosolyodik, behunyja a szemeit, és lágyan belekezd.*
- Van pár pillanat amiért megéri élni.. látszólag semmiség, az ember mégis érzi.. jópár pillanat, van belőle bőven.. kettesben kézenfogva mezítláb a fűben.. mikor.. megszűnik minden.. nem számít semmi.. pont így, pont most, veled szeretnék lenni! Mikor megszűnik minden.. nem számít semmi.. pont így, pont most, veled szeretnék lenni..
*Elhallgat, és a húrokat figyelve penget tovább. Eltéveszt egy húrt, de folytatja megakadás nélkül. Visszahunyja a szemeit, és Frencinre gondol*
- Mikor megszűnik minden.. nem számít semmi.. pont így, pont most, veled szeretnék lenni! Mikor megszűnik minden.. nem számít semmi.. pont így, pont most, veled szeretnék lenni! Mikor megszűnik minden..
*Lekapja a kezét a gitárról, és felnéz. Sóhajt egyet, majd apró fejrázással a hajába túr. Az ágynak dönti a gitárt, feláll, és a villanyt lekapcsolva kiballag a szobájából. Birtokba veszi a fürdőt.. lehúzza magáról a sötét cuccokat, bedobja a szennyestartóba, aztán beáll a tus alá. Vagyis állna, ha nem lenne a kád megtöltve vízzel.*
- Milyen gyerekesek..
*Csóválja meg a fejét, és kihúzza a dugót a kádból. Amíg a víz lefolyik, beáll zuhanyozni. Lemossa magáról a nap porát, de a fáradtságot nem igazán. Amint végzett megtörölközik, megszárítja nagyjából a haját, fogat és arcot mos, majd a csap fölé görnyed. Elgondolkozva a tükörképére mered, és hátrapillant a válla fölött a hátán húzódó sebekre. Némelyik egész halvány, de valószínűleg van olyan is, ami sosem fog eltűnni. Örök emlékként hordozza. Behunyja a szemeit, és szusszanva megrázza a fejét.*
- Nem túl jó..
*A dereka köré tekeri a törölközőt, leoltja a villanyt és kilép az ajtón. Csendesen behúzza magát, és a szobája felé indul hiányos öltözetében.*
|
*A fejpaskolásra elhúzza a száját, de inkább nem mond semmit. Biccent egyet, és lassan talpra áll. Nyújtózik egyet, sietve átöltözik, felpakolja magát a csecsebecséivel, és irány a mosdó. Egy rövid mosakodás, aztán megy a konyhába*
|
*Figyeli a fiút, a kérdésre összehúzza a szemeit.*
- Miben..?
*A sejtelmes mosolyra pislog kettőt, a szavakat hallgatva el is mosolyodik. Bólint egyet és felegyenesedve megpaskolja a fiú fejét.*
- Ez kedves tőled. Bár az ajándékkal nem kellett volna fáradnod, mindenkinek az számít, hogy itt vagy *eltöpreng, aztán sietve válaszol is* Rendben, segítek.. akkor majd lent találkozunk.
*Biccent a fiúnak, majd az ajtóhoz lépked. Még visszapillant, lenyomja a kilincset és kilép. Eltöpreng egy kicsit, végül eltűnik a folyosón. Hm, le kell nyomni Corni óráját, aztán átöltözik.*
|
*Mosolyogva figyeli Viktort, közben elgondolkozik egy kicsit. Nyújtózik egyet, elpillant az ajtó felé, majd az órájára néz. Elég korán van, hirtelen az eszébe villan valami. Viktorra néz*
- Nem akarsz segíteni nekem?
*Pillant kíváncsian a fiúra, és lassan lemászik az ágyról. Át sem öltözött.. hát mindegy mostmár, legalább nem kell ezzel vesződnie. Letérdel Viktor mellé, és sejtelmes mosollyal közel hajol hozzá*
- Csak annyit kérek, hogy mássz be Corni mellé, és nyomd le az óráját, mielőtt csörögne. Elvileg ez pár percen belül megtörténik.. szeretnék összedobni egy kiengesztelő reggelit nektek, ami lehet egy "újra itthon" reggeli is,meg ki akarom készíteni az ajándékokat.. de ha a nővérem előbb felkel, ez lehetetlen
*Gondolkozik el a fejét ingatva, és reménykedő szemekkel a fiúra mered. Na? Na? Na?*
|
[Reggel]
*Ahogy rákerül a takaró megrándulnak a szemhéjai. Lassan teljesen felébred, felnyitja a szemeit és álmosan ásít egyet. Justint meglátva felemeli a fejét.*
- Jó reggelt
*Megdörzsölgeti a szemeit, majd megfogja a takarót, mielőtt a földre esik. Az ágyra teríti, majd beül a sarkai közé. Hümmögve körbenéz, majd Jusra.*
- Szépen elaludtam..
*Halványan elmosolyodik, majd álmosan lehunyja a szemeit. Félrebiccenti a fejét, végül leül a földre és kinyújtja a lábait. Ásítva felnéz, majd a háta mögött megtámaszkodik a kezeivel. Justinra pillant merengve.*
|
*Whoa! Kipattannak a szemei, és rugóként felül, a takaró az ölébe csúszik. Körbenéz, aztán lassan meg is nyugszik. A szobája.. itthon van ^^ Viktort meglátva fürkészi egy kicsit, majd lerántja magáról a takarót, és kis huzatot keltve Viktorra kanyarítja. Na most le kéne másznia az ágyról, úgy, hogy a fiú ne ébredjen fel a matrac dobálására.. szájhúzva felméri a terepet, majd egy vállvonással visszadől, és Viktor felé fordulva felkönyököl. A gondolataiba merülve várja, hogy felébredjen, közben életvidáman mosolyog. Sokkal jobban fest, mint éjszaka, a szemei is csillognak*
|
*A karok lazulására elmosolyodik és lassan lefonja karjait róla. Összehúzott, merengő szemekkel figyeli a fiút, ahogy fokozatosan lejjebb csúszik. Kisimít néhány tincset az arcából, majd a karjaiba véve feláll és az ágy felé fordulva lefekteti. Letérdel az ágy mellé, és felkönyököl az ágyra. Így figyeli még hosszú ideig a fiút, majd ásít egyet. Lassan lefekteti a karjait az ágyra, majd a fejét a karjaira. Még fel-fel pillant, majd lehunyja a szemeit és elnyomja az álom.*
|
*Bólint egy aprót, jelezve, hogy tudomásul vette a szavakat. Méginkább ellazulnak a karjai Viktor dereka körül. Jól esik ez az ölelés.. tényleg, mintha az apja karjaiban lenne. Hát, Viktort inkább tekinti annak, mint az igazi apját. A feje Viktor válláról lecsúszik a mellkasára, majd onnan a hasára, és szép lassan beledől Viktor ölébe. Olyan mélyen alszik már, hogy ha elkezdené csikizni, arra sem ébredne fel.*
|
*A marasztalásra lepillant Justinra, a további szavakra meglepődik, majd összeszűkülnek a szemei. Az ölelésre halványan elmosolyodik, a szavakra kicsordul néhány könnycsepp a szemeiből. A mai nap után, és amúgy is, nagyon jól esnek neki a szavak. Szorosabban átöleli, immár két karral és állát Justin fejtetejének dönti. Lehunyja a szemeit.*
- Itt maradok veled.. és köszönöm
*Halkul el, végigsimít a hátán, majd lassan elszakad tőle és végigsimít a fején. A hajborzolást nem kockáztatja meg. Letörli a szemeit és sóhajt egy nagyot.*
|
*A mosolyt ugyan nem látja, hisz csukva van a szeme, de a beszéd végére elmosolyodik. A hátsimításra ez leolvad róla, és bevackolja a fejét Viktor vállán*
- Maradj itt, kérlek.. a nővéremmel minden nap együtt alszol.. nekem 5 éves koromban jutott ki utoljára egy apai pátyolgatás.. az anyai ágat Lia remekül pótolja, de egy.. apa.. hiányzik..
*Öleli át Viktor derekát, csak úgy lazán. Vesz egy mély levegőt önmaga megnyugtatásaképp, és ezt halkan kifújja. Felnéz Viktorra, majd maga elé*
- Bár, te sokkal több vagy számomra egy apa illúziójánál. Te vagy.. a legjobb barátom..
|
*Az ölelés igencsak meglepi, de nem mozdul. A szavakat hallva összeszűkülnek a szemei. Sóhajt egy nagyot, ahogy megfogja a csuklóját felemeli a fejét. Visszamegy vele az ágyhoz és leül mellé. Még mindig letört arccal néz ki a fejéből, a fiú szavaira meglepődve felemeli a fejét és őt kezdi el figyelni. Ahogy a vállának dönti a fejét összehúzza a szemeit. Sóhajt egy nagyot, majd úgy helyezkedik, hogy át tudja karolni a fiút. Magához öleli.*
- Ritkán bukok ki ennyire, az biztos.. a reptéren való vitánkon sokmindent a fejemhez vágtál. Úgy éreztem, hogy már egyáltalán nem nézel fel rám.. és a folytonos viták..
*Sóhajt egy nagyot, majd lepillant a fiúra.*
- Nehéz mindig az erős oldalam mutatni.. Corni már látott kibukva, de ez most azt hiszem tényleg felülmúlta mindegyiket.. *megvonja az egyik vállát* Mindegy.. a vihar előbb utóbb elmegy a fejünk felől és minden rendbe jön. Hidd el..
*Megejt egy bíztató mosolyt Justin felé, majd el is húzza a száját. Merengve a plafonra néz, majd lehajtja a fejét.*
- Mostmár hagylak pihenni, biztosan fáradt vagy..
*Simít végig a fiú hátán, de még nem áll fel, hogy menjen.*
|
*Hát igen, általában mindig igaza van :P kíváncsian elnéz Viktor felé, és úgy hallgatja. Ahogy elér a "bízok benned" részhez. egyből felül. Valahogy.. ezt akarta végre hallani. Ahogy az ajtóhoz ér, feláll, utána lépked, és hátulról átöleli a derekát. Még mindig melankólikus, de mozog, szóval él. Homlokát Viktor hátának dönti*
- Mindig is szükségem volt a tanácsaidra.. és most is szükségem van.. nem tudom, mihez kezdjek..
*Dünnyögi halkan, de talán jobb is, ha nem hangoskodnak, hisz bizonyára a többiek már alszanak. Lassan elengedi Viktort, helyette megfogja a kilincsen levő csuklóját, és visszalépked vele az ágyhoz. Lehuppan rá, de még ott sem engedi el. Egy ideig néz ki a fejéből, aztán lassan elmosolyodik*
- Nem is tudom, hogy te utoljára mikor voltál ennyire kibukva.. talán én még nem is láttalak ilyennek *kienged egy nagy sóhajt* én is szeretném mindenkinek az erős oldalamat mutatni. Szeretnék olyan klassz ember lenni, mint amilyen te vagy
*Elhalkul a hangja, és Viktor vállára dől a feje. Még ébren van, csak.. nagyon hosszú nap volt ez a mai, és elég sokat is repült. Kimerült*
|
[105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
