|
Témaindító hozzászólás
|
2007.07.20. 12:02 - |
| Egy kis házikó a fa tetején. A házat elrejtik a sűrű lombok. A fatörzsön egy régi kovácsolt létra támaszkodik. Innen lehet felmászni... ezt a kis bunkert régen, két fiatal kisgyermek építette meg... (Corni és Viktor) |
[44-25] [24-5] [4-1]
*Engedi, hogy a lány hátrébb lépjen, s leengedi kezeit, úgy néz el oldalra. A szavakra igazából nem tud mit mondani, ő elmondta mit gondol, Corni is..*
- Mert igazad is volt.. de mostmár nem hiszem azt
*Ezzel a lendülettel elindul a helyes irányba, immár nem Corni mellett, hanem távolabb a lánytól. Zsebredugja kezeit. Gondolkozni kezd ezen az egész helyzeten, de nem jut semmi az eszébe.*
|
*Teljesen elvarázsolódik, a pillanat magával ragadja, s csak lassan eszmél rá hogy már megint milyen meggondolatlan lépést tett.. a csók végével kíváncsian néz fel fiúra, mintha le tudná olvasni az arcáról hogy mit gondolhat. Mély levegőt vesz, és ha tud tesz egy lépést hátra a torkát megköszörülve.*
- Szóval.. nem egészen..
*Válaszol Viktor válaszára, és mély levegőt vesz.*
- Én igazából.. még nem egészen tudom, hogy mit gondolok, de ezt mondtam már múltkor is a hintáknál. És te azt mondtad rá hogy igazam van
*Vág egy pillanatra durcás arcot, és félrenéz, majd észbekap és gyorsan eltűnteti a durcát. Igyekszik komoly arcot vágni*
- Deőő inkább menjünk tovább..
*Kerüli ki Viktort, aztán hamar rájön, hogy arról jöttek.. sarkon fordul és elbök abba az irányba amelybe el is indul egy zavart mosollyal.*
|
*A lány szavaira félrefordítja a fejét.*
- Nem köt le, hogy a legvagányabb fiú vagyok a suliban. És az sem érdekel, hogy mit gondolnak rólam
*Megvonja vállait, s a lányra néz.*
- Hm?
*Néz Cornira kicsit értetlenül, mert a szavait nem igazán érti. Mikor befordul elé megáll, s úgy néz rá. Nézi egy darabig. A kijelkentésre még értetlenebb arcot vág. A csókra meglepődikm s viszonozza. Átkarolja a lányt, s ha akarna se szabadulna egy hosszú pillanatig.*
|
- Nem!! Vagyis de! Illetve nem nagyon.. vagyis félig.. többnyire nem egészen, de... áhh, nekem ott van Justin, ott van az iskola, ott van.. *eltöpreng, de nem jut több dolog az eszébe* .. ráadásul te vagy a suli egyik legvagányabb fiúja, még ha nem is veszed észre hogy minden lány elolvad érted, én meg..hát.. *ismét eltöpreng* .. nem is tudom, de ez így.. gondolj bele mit gondolnán.. *elhallgat és egy apró mosollyal lehunyja a szemeit* ..ez vicces, engem sosem érdekelt más rossz véleménye..
*Felnéz és befordul Viktor elé, kezeit mellkasához emeli és hol a fiúra, hol oldalra néz.*
- Deőtudod én.. vagyis nem tudod, de én.. ~Na ebbe most jól belekevertem magam.. nem szabad nem szabad nem szabad..~
- De szabad..
*Motyogja halkan és lábujjhegyre szökkenve igyekszik röviden megcsókolni Viktort.*
|
*A lány töprengését látva félrefordítja fejét. Mikor végre belekezd némán hallgatja. A kérdésre félrefordítja a fejét, s mély levegőt véve felnéz az égre.*
- Nem, nem így gondolom.. de ha te így, akkor ezt tiszteletben tartom
*Néz mélyen maga elé, s mély levegőt vesz. Megint eltávolodik a lánytól, de csak néhány lépésre van tőle.*
|
- Hátőő
*Néz el hosszan felfelé, amikor visszapasszolja a fiú a kérdést. Töpreng egy kicsit hogyan fejezze ki magát, s már nyitja a száját, de be is csukja.*
~Nem zúdíthatom rá a véleményem, mert tutira nem úgy gondolja.. miért gondolná úgy? A suli legvagányabb srácai közé tartozik, ezt Justin is megmondt.. jézusom mikor hallgatok én az öcsémre?! Nem baj, biztosan így gondolja, így én is így fogom.~
*Bólogat, majd rájön hogy még mindig neki kell válaszolni, így gyorsan belefog.*
- Biztos csak a hely miatt.. feltörtek a régi emlékek, és elragadtak minket az érzések.. hisz mi csak barátok vagyunk.. a legjobbak.. te is így gondolod, nem?
*Néz Viktorra félig reménykedőn, félig nem. Magyarul egyik szeme sír a másik meg örül, ha egyetértő választ kap, de akkor is ha ellenkezőt. Hmm, lehet hogy még saját maga sem tudja mit kéne gondolnia..?*
|
*A lány zavartságára elmosolyodik, de le is fagy róla, amint elkezd tovább beszélni a lány és felteszi a kérdést.*
- Hogy, hogy mit gondolok?
*Kérdezi értetlenül, s félrenéz. Még arrébb húzódik a lánytól, majd ránéz. Egy sóhajjal visszazárkózik Corni mellé.. csak azért, hogy ne legyen feltűnő a gyerekeknek'.*
~Nem értem mire gondol...~
- Te mit gondolsz? Kezdjük veled. Te vagy a lány, megadom az elsőbbséget
*Vág viccen arcot mosolyogva.*
|
*Igencsak elmereng, Viktor szavai hozzák vissza a valóságba. Bólint egyet, és a lejárathoz szalad. Még egyszer körbenéz a bunkerben.*
- Azért hiányozni fog ez a hely..
*Sóhajt egyet, de ismét eszébe jut az éjszaka, így inkább sietve megfordul. Viktor ekkor próbálja meg átkarolni, egy ideig figyeli majd arréb húzódva megindul lefelé.*
- Öö igazából.. nem tudom..
*Vág bele a roppant értelmes mondatba, csak hogy ne telepedjen közéjük csend, összeráncolja a homlokát és a fejét megrázva lemászik. Lent nyújtózik egyet, és Viktor mellett, a földet nézve megindul.*
- Tudod ami.. volt... ott fent.. tudodő.. *zavartan oldalra néz* én izé.. te mit gondolsz?
*Néz vissza Viktorra, bár talán tényleg jobb lenne ha befogná a száját.*
|
*Elfordítja a fejét, s leül a kijárathoz. Lelógatja a lábát. A kérdésre hátranéz, s bólint.*
- Mennyünk.. szerintem összebarátkoztak..
*Vonja meg a vállait, s felegyenesedik. A lányt várva karbateszi kezeit, s mély levegőt vesz.*
~El kellene ezt az egészet felejteni... de vajon Corni is így gondolja? És.. ha..~
*Megrázza a fejét, s elheseget minden hülye gondolatot. Mély levegőt vesz, s lenéz a talajra.*
- Induljunk, gyere
*Fordul vissza a lányhoz, odalépked hozzá, miközben gondolkozik.*
~Igen.. semmissé kell nyilvánítani a dolgokat!~
*Odaér Cornihoz. Ha hagyja, belekarol, s úgy vezeti a kijárathoz, ha nem -ami valószínűbb- akkor egy sóhajjal előre engedi. Ha a lány lemászik, akkor megy utána ő is. Leér, s ismét a lányra néz, de el is fordítja tekintetét. Elindul vissza a táborhely felé.*
|
*Hátranéz Viktorra és a keresett ruhadarabot meglátva először elvörösödik, aztán visszafordul.*
- Köszi
*Hadarja el egy levegővel, sietve felöltözik, becsatolja a nadrágja övét és a lepedőt összehajtogatva feláll. Viktorra nézve mondana valamit, de mivel a fiú őt nézi, inkább ismét elfordul.*
- Öö vissza kéne menni, nem? Előre félek.. mennyi maradhatott a táborból vajon?
*Ereszt meg egy gyengére sikerült mosolykát, miközben sóhajtva a tegnap nyitva hagyott fényképes ládához megy, letérdel és bezárja.*
~Most mit csináljak? Tegyek úgy mintha mi sem történt volna? Hát.. gondolom nem gondolta komolyan..~
*Hátrasandít Viktorra, majd gyorsan vissza.*
~De mi van ha igen? Nemmm, koncentrálj a gyerekekre! Mármint Justinékra!~
*Bólint és feláll.*
|
*Arra ébred, hogy nincs rajta a lepedő. Egyből felül, s a lányra néz értetlenül. Nem zavartatja magát... nem... a kérdésre oldalra billenti a fejét, s körbenéz. A kezébe veszi a lány ruhaneműjét, s odadobja neki.*
- Itt van
*Feltérdel, s odamászik a ruhájához, s belebújik egyenként mindbe. Feláll, s az ajtóhoz baktat, s egy sóhajjal lenéz.*
~Hülye vagyok... megtettem, amit nem kelett volna...~
*Megrázza a fejét, s a lányra néz. Csak rámered, de nem mond semmit.*
|
[Pár óra múlva]
* Lassacskán felkel a nap, s ahogy besüt az ablakon először összerezzen, aztán felnyitja szemeit. Álmosan megdörzsöli szemeit, felül, és hol Viktorra hol magára néz. Lassan esik csak le neki, hogy nincs rajtuk ruha, és eszébe jutnak a pár órája történtek. Először elkerekednek a szemei, aztán a lepedőt lerántva Viktorról maga köré tekeri s úgy áll fel.*
~Ugye nem azt csináltuk amire emlékszem? Nem lehet hogy csak álom volt??~
*Viktorra nézve zavartan elfordul és elvörösödve az arcához nyúl.*
~Nem nem álom volt!~
*A ruhakupachoz baktat, és letérdelve mellé elkezdi szétválogatni. Viktor dolgait összeszorított szemekkel dobja hátra felé, a sajátjába sietve belebújik, ám az egyik részletnél megakad, s fejét ide-oda kapkodva néz körbe.*
- Hol a bugyim..?
*Dünnyög az orra alatt a ruhákat figyelve*
|
*Amint zihálása csitul, egy mosollyal ledől Viktor mellé, hozzábújik és sóhajt egyet. Figyeli a fiú arcát, ahogy elalszik, és lassan ő is lehunyja a szemeit. A fáradtságtól hamar elnyomja az álom*
|
*Mikor a lány zihálva rádől, ránéz, de nem lepődik meg a kimerültségén. Végigsimít a hátán, s ő is behunyja szemeit, majd kinmyitja, s elnéz oldalra. Kinyújtja egyik kezét, s odahúzza a lepedőt, magukra teríti. A lányra néz, majd elmosolyodik. Mély levegőt vesz, s behunytja szemeit. Lassan elalszik..*
|
*Lehunyja a szemeit és mély levegőt vesz, ahogy a fiú a nyakába csókol. Felegyenesedik, de csak annyira hogy egy csókot tudjon nyomni Viktor ajkaira. Mondana valamit, de inkább csak elmosolyodik. Hirtelen teste görcsösen megrándul, fejét háreaveti, egyik keze ökölbe szorul, alsó ajkát beharapva ér a csúcsra, majd kimerülten, erősen zihálva a fiúra dől, fejét mellkasára hajtva lehunyja szemeit.*
|
*Mikor a lány felegyenesedik felméz rá, felemelei a fejét, majd lassan vissza teszi a földre. Megfogja a lány kezeit, s felhúzza magához. Mélyen a szemeibe néz, s belecsókol a nyakába. Már nem engedi el...*
|
*Lágyan Viktor mellkasához simul, ahogy megemeli a fejét hosszan visszacsókol neki, majd lassan felegyenesedik, s ismételt mozgásba kezd. A fiú arcát figyeli, mielőtt lehunyná a szemeit, s egy sóhajjal hátrahajtja a fejét, kezeivel a fiú mellkasát simogatja. Mostmár nincs kegyelem.. se megállás, se lassítás.*
|
*A gyorsuló tempóra összeszorítja szemeit, a lassulásra felenged. Mikor a lány a vállára teszi a fejét, átkarolja. Felhúzza az egyik lábát, s sóhajt egyet. Nem mond semmit, a lányra néz egy sóhajjal. Egy kezét felszabadítja, s megemeli a lány fejét, hogy a szemeibe nézhessen, majd még egy utolsó csókot nyom ajkaira, amit hosszan megnyújt, közben végigsimít a hátán.*
|
*A csókot mosolyogva viszonozza, de nem engedi el a fiú kezeit. Ujjait összefűzi Viktoréval, s fejét hátravetve mozog tovább egyre gyorsuló tempóban. Végül lelassít, a fiú mellkasára dől, fejét a vállára hajtja és mély levegőt vesz.*
|
*Az ölelésre elmosolyodik, s hagyja, hogy átfordítsák a másik oldalára. A lány kerekedett felül, de nem zavarja. A kezeket kezdi el nézni a mellkasán, majd megfogja őket, s lehúzza magához egy csók erejáig, majd el is engedi. Élvezi, a lány mozgását, behunyt szemekkel.*
|
[44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
