|
Témaindító hozzászólás
|
2007.07.16. 14:12 - |
Sűrű, félelmetes hely, tele nagy fákkal. A vadak is csak éjszaka jönnek elő rejtekhelyükből, ezért jó, ha valami fedezéket keresünk magunkat... |
[197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
* tülságosnak elpirul és a csókot egy puszi val viszonoza*
-kircsi menjünk
*visza mentek a szálásra*
|
*megáll és magához öleli a lányt és az szogja neki-oks cica
*meg csókolja*
-gyere megyünk visza a kastélyba*
|
* meglepödik, és elprul*
-nekem oks .mivel régota ismerjügy egymást most is járhatünk
*megfogja a kezét*
|
*tarkojára teszi a kezét*
-mert tecel nekem és majd akarok veled járni*elmosolyodot* - ha neked jó
|
*Samikyo és Jian együt sétálnak. a fiura néz és elpirül.*
- izé...... hogy hogy el hívtál sétálni??
~ csak nem tecek neki ??? ~
|
*Karen egy hatlalmasat felnevet.*-Jaj ez tetszett bocsánat hogy kinevetlek de ez jó volt.Miért nem maradsz itt egy kicsit hagy játszanak végülis amint látom most "fogtad" be a kutyát.Akkor talán megkedvel ha hagyod játszani Aniu val és különben is az ény kutyámnak is hiányzik a társaság akkor a"tiednek" is.
 
|
- Hogy ő? Nem nem az enyém!!
*Vágja rá azonnal, még karba is teszi a kezeit némi durcával. A lány után fordulva válaszolna, de már el is szaladt. Sóhajt egyet, int utána, majd Blue felé fordul.*
- Megyünk, farkas?
*Elindul, és a farkaskutya követi is. Fél méter távolságból.. amikor Aniu berobban mellé, kíváncsian megáll és megcsóválja a farkát, megpróbálja körbeszimatolni a másik kutyát. Peter is megtorpan, és hátranéz. Látja hogy újdonsült cimborája remekül szórakozik.*
- Ha nem jössz, itt hagylak!
*Figyelmezteti a farkaskutyát, de az állat csak hátrébb ugrik, fenekét az ég felé tolja, és a farkát csóválva játékra hívja Aniut. Sóhajt egyet.*
- Jól van, te akartad!
*Siet oda a kutyájához, de amint elfogná a nyaka köré csavarodott, nyakörv szerű kötelet, Blue már el is iszkol. Megpróbálja átkapni, de a farkaskutya átszlalomozik a lábai között, körbefutja, majd egy újabb szlalommal hátulról felugrik a gazdájára, aki elszédülve a földre csüccsen, és zavart dünnyögéssel bólint.*
- Oké értem.. *a lány felé nézve int, hogy tökéletesen van, és lassan talpra áll*
|
*A lány feláll és megköszöni a segítséget.*-Köszönöm szépen.* néz a fiúra és elpirúl aztán hirtelen meglátja a fiú mögött lévő farkaskutyát.*-Jaj de édes farkaskutya a tied?Jaj Aniu gyere ide*De a kutya már mesze járt*-Aniu várj már meg.Ja amúgy Karen vagyok örültem a találkozásnak.Szia!!*És a lány vörösen égő arccal elrohant aniu után.*Mikor végre elkapta akkor így szolt hozzá*-Szándékosan tetted igaz.Jaj te na menjünk.*De a kutya megint elszaladt méghozzá a fiúhoz.*-Aniu mit csinálsz?Azonnal gyere ide de * Aniu leült Blue mellé.Karen nem értett az egészből semmit.És csak állt ott tehetetlenül.Égő arccal.*
|
*Hátrasandít a mögötte hajszálpontosan, és minden helyzetben fél méterre levő Bluet figyelve.*
~Még mindig követ.. ehh, makacs egy srác..~
*Na igen, igaz hogy nőstény, de kit izgat? Nem nézte még meg, küllemre meg olyan mint egy.. meglepődik, amint valami gőzerővel nekirohan. Megtántorodik.*
- Héé!
*Tör fel belőle az első felháborodott reakció, miközben visszanéz. A földön ülő lányt meglátva azonban oldalra dönti a fejét. Kicsit lassan kapcsol csak, sietve legyint.*
- Oh, semmiség, én se figyeltem.. jól vagy?
*Nyújtja a kezét a lánynak, és ha hagyja segít neki felállni. Sietve hátranéz, de Blue engedelmesen ücsörög tőle fél méterre.*
- Oké farkas..
*Dünnyögi az orra alatt, de azért hallhatóan, s visszanéz a lányra. Amúgy meg tudja, hogy Blue farkaskutya, de ez a szó túl hosszú becenévnek.*
|
*Karen eszeveszettülrohan valami elől.A két aranyló szempár a sarkában van.De hirtelen a lány felevet mintha élvezné.Élvezi is mivel Aniu liheg a nyoában épp fogocskáztak.Karen hátrafele néz és nem veszi észre a közeledő alakot.Belerohan.*Aztán meglátja a szőkésbarna fiút és úgy érzi mintha a szive a gyomrában lüktetne mintha ezernyi pillangó lenne e benne,és megszólal nagynehezen*-őő...Elnézést nem figyeltem.*És tovább ücsörög a földön*
|
- Ok, Szikra. Legyünk rajta minél előbb túl..
*Húzza meg a szárakat, Aztec befordul oldalra és egyetértőn felnyerít. Sunyítva néz jobbra-ballra, lábaival idegesen dobbant. Megpaskolja a nyakát.*
- Tudom, nekem sem tetszik ez a hely, de megmondtam.. lóval vagy sehogy! Befogom én azt a rühes korcsot, amely erre ólálkodik, hisz annyira szuper vagyok, de nélküled nem megyek sehova..
*Öleli át lova nyakát, kiemeli a nyeregtáskából a kötelet, és csinál egy hurkot.*
- Azt mondták, nagy testű dög, és mindig erre ólálkodik. Addig kell befogni, amíg a lovardába el nem jut.. gondolj csak bele! Mekkora riadalom lenne!
*Sóhajt fel, a fákat kezdi fürkészni, egy kézbe veszi a lasszót, és a szárakat fogva lépésben tovább megy. Az egyik bokor alig hallhatóan megzörren a hátuk mögött, Aztec azonnal hátrafordul, s riadtan nyerít, de lovasa szárban tartja.*
- Semmi baj, Szikra.. csak egy nagy korcs.. németjuhász, vagy skót juhász, max egy rottweiler, tudom is én.. sitty sutty befogjuk..
*Emeli a magasba a lasszót, és elkezdi lengetni. A bokor rázkódása abbamarad, helyét heves morgás váltja fel. A lovas és a kutya hosszan szemezik egymással, sárga és zöld, két makacs, villámló szempár... a sötét árny kiugrik a bokor mögül, a hurok ezzel egy időben fonódik a nyaka köré, ám az éles agyarak könnyedén elharapják a kötelet. Aztec nyerítve felágaskodik, Peter a vicsorgó, fekete jószágot nézve megrázza a fejét.*
- Basszus, farkasról nem volt szó!!!
*Ledobja a talajra a szétszakadt kötelet és a veszettül ágaskodó Aztecet próbálja megnyugtatni, de a ló minél jobban nyerít, a kutya annál hevesebben morog. Egy ilyen vérszomjas fenevad ellen küldtek egy diákot?!?!?! És ő elvállalta?!?! Aztec bakol egyet, így lovasa szép ívben lebukfencezik és a földre zuhanva, nyekkenve kiterül. Szikra megzavarodva dobbantgat, s jócskán elhátrál, majd vágtába ugorva beveti magát a fák közé.*
- Szikra, várj!
*Nyújtja ki utána a kezét, de így szembe kell néznie a fenyegetően vicsorgó, hátráló kutyával. Lassan behúzza a karjait és fellöki magát térdelésbe. Jobban szemügyre veszi az állatot. Sóhajt egyet.*
- Farkaskutya, nem farkas.. ez most mázli..?
*Dünnyögi az orra alatt, féltérdelésben kinyújtja a kezét a kutya felé, aki kivételesen abbahagyja a vicsorgást, és kíváncsiságra vált át.*
- Jól van, nem bántalak.. elviszlek aztán átadlak a dirinek..
*A kutya közelebb lép, de amint a tenyér megérintené a fejét, odakap. Peter felszisszenve rántja vissza a kezét.*
- A fenébe!
*Hasához húzza kézfejét, melyen erőteljes vérpatak indult meg. A kutya megdermed, orra apró rángatózással, szemei mereven figyelik a vércseppeket.*
- Most boldog vagy?
*Emeli meg a hangját, de szerencsére van önuralma. Sóhajt egyet, megtörli a kezét nadrágjába, s nem foglalkozik vele többet, inkább a kutyára koncentrál. Sőt, ő se érdekli! Durcásan leül törökülésben, és felkönyököl a lábain. Egy kiszemelt pontra mered, miközben az orra alatt dünnyögi méltatlankodó szövegét. A farkaskutya bizalmatlanul nézegeti, aztán egyre közelebb megy, persze Peternek ez sem tűnik fel, beleélve magát szidja tovább a Földet. Az állat odaér mellé, körbejárja, meg-megszimatolja, Peter hirtelen megdermed, amint a hideg orr könyökének nyomódik. A farkasra néz, megérintené, de az megint felmorran, s ahogy elhátrál, a fiúnak végre feltűnik, hogy a kutya a mellső jobb lábára erősen sántít. Felcsillannak a szemei.*
- Szóval ezért vagy ennyire agresszív.. nézd, segítenék, de Szikra meglépett a felszerelésemmel.
*Von vállat és elmutat abba az irányba, amerre lova vágtázott el. A farkas mintha értené, türelmesen leül, felhúzza fájó mancsát, torkából hangos vonítás tör fel. Peter lélegzetvisszafojtva figyeli az állatot, aki ugyan teljesen lefogyott, izmai mégis jól láthatóan kidagadnak a fekete szőr alatt, sárga szemei a dallam elhaltával rácsillannak. Hosszan gyönyörködik a farkaskutyában, mikor a környéket patadobogás rázza meg. Sietve feláll, és elkapja a visszavágtázó Aztec szárait, aki még mindig idegesen fújtat.*
- Nincs baj, Szikra. Tudom hogy a farkas lovat eszik, de ő félig kutya. Korcs.
*Mondja ki ismét a szót, de most mintha bűntudatot ébresztene benne.. sietve megrázza a fejét, a nyeregtáskába markol, kiemel egy kis kötszert, s körbetekeri vele a kézfejét, azután a kutyához fordul. Két ujja közé fog pár szem csokis golyót, amitől a kutya szemei érdeklődve megcsillannak. Értetlenül néz rá, miközben bemajszolja a néhány falatot.*
- Mi van? Mit nézel?
*Sóhajt egyet, pillantása a kutya nyakára nyakörvként feltekert kötélre esik, majd a földön heverő folytatásra. Lehunyja a szemeit.*
- Kicsit agresszív vagy, tudod? Na gyere, menjünk.
*Lép ki a farkas felé, ám az olyan könnyedén félreugrik, hogy pár percbe beletelik, mire tekintete újra rábukkan. Sóhajtva megindul az új irány felé, de a kutya olyan könnyedén, s fürgén cikázik ide-oda, hogy egyből elszédül.*
- Aaaaaargh nincs kedvem veled szórakozni! Leestem, megharaptál, kimerültem, szomjas vagyok, éhes vagyok, és nagggyon morcos! Lábhoz, blöki!
*Mutat a cipőjére, mire a kutya mélyre hajtott fejjel elkezd nyüszülni, de nem mozdul. Fájós mancsát emelgeti. Töprengve elhúzza a száját, ismét kézbe veszi a kötszert, és leguggol.*
- Na, gyere ide...
*A farkas most mintha értené, engedelmesen odabaktat, lefekszik, és az oldalára dől. Körbetapogatja finoman a jobb mancsát, és meg is találja a bajt.. egy tüske állt be a párnák közé. Kihúzza, körbetekeri a mancsot a kötszerrel, és feláll.*
- Így jobb, igaz? Tudod mit, rád nincs szükségem.. vad vagy, neveletlen, és harapós! Ha a gimibe viszlek, megfojtanak! Maradj csak itt.. igen.. maradj itt! Nem érdekelsz!
*Hitetgeti saját magát, de a kutyához beszél, aki feltápászkodik, és sántítva megindul felé. A lovához hátrál, felül a nyergébe, és megrázza a fejét.*
- Nem! Marad! Hidegen hagy, mi lesz veled! Menj haza!
*Morran rá a kutyára, s lépésben megindul Azteccel a lovarda felé. A kutya engedelmesen lépked utána.. ezt egy idő után megunja, és leszáll a talajra, kivesz egy egyszerű papírt a nyeregtáskából, összegyűri, és a farkaskutya felé hajítja.*
- Menj haza, nem fogtad fel?! *zihálva néz a türelmesen álló kutyára. Felsóhajt* Mi lehet a neved..? Áhh, nem is érdekel, nem vagy a kutyám, szóval hagyj békén!
*Összefogja Aztec szárait a torkánál, és tovább vezeti. Hiába, a farkaskutya ugyan a lovardába nem jön be, de amint Peter végez még mindig ott ácsorog a kapuban, s ahogy hazafelé baktat, tisztes távolságból, de utána sétál. Ha a fiú hátranéz, megáll, de amint visszafordul, megy tovább. Igazából Peter kezd hozzászokni a helyzethez.. néha mosolyogva hátrasandít a kutyára, aki már csak fél méterre van mögötte, aztán tovább sétál. Végülis, attól hogy követi, még nem a kutyája, igaz? XD*
~Blue..~
*Bólint elégedetten, s egy sóhajjal a Kastély felé indul, hogy vegyen egy forró zuhanyt... Blueval.*
|
*Előkukucskál, s mivel látja hogy a többiek már bementek, ráérősen a kapuhoz sétál ő is. Kinyitja, becsukja maga után, és töprengve megáll.*
- Na most merre?
*Kérdezi magától hol a kastélyra, hol a kőépületre nézve, s egy sóhajjal a kastély felé indul.*
~Ezt ki kell aludni.. hmm, vagy talán ha..?~
*Elnéz arra, amerre Viktort látta távozni, s erőteljesen megrázza a fejét. Még meg is áll.*
~Na azt már nem! Hallgatózni amúgy sem szép dolog!! De.. Justin is mindig azt csinálja..~
*Győzi meg magát, és a gyengélkedő felé veszi az útját.*
|
*Lenéz Gyilkosra, megpaskolja a fejét, s ismét előre néz. Sóhajt egyet. Justin kérdését meg sem hallja. Mikor Frencin az ő oldaláról átmegy utána néz, a szavait hallva bólint egyet. Most kicsit néma lesz.. ahogy feltűnik az iskola sóhajt egyet, s megáll a kapu előtt.*
|
*Justin kérdését hallva felkuncog, a kijelentésreúgyszintén, s átmegy az ő oldalára. A vállára teszi egyik kezét, s ránéz egy vigyorral.*
- Ha velem alszol, akkor Viktorral is és ugyan ez fordítva.. a lakótársa lettem
*Mosolyog tovább, s leveszi kezét a fiú válláról.*
- Amúgy szerintem akármikor, csak ma nem.. nem alkalmas szerintem az időpont..
*Néz Viktorra, majd hátranéz, s vissza előre. Lassan az iskola is feltűnik, s beérnek az iskola elé.*
|
*Ahogy Izzy mellé ér meglepődik, de nem szól semmit. Hisz neki volt amúgy is egy élete végéig tartó némasági fogadalma :P. Sóhajt egyet, megsimogatja a kutya fejét és a többiekre néz.*
- És.. mikor aludhatok legközelebb nálad?
*Próbálja megtörni a csendet Viktorra nézve, végül Frencin felé fordul.*
- Egyszer mi is együtt aludhatnánk! Hisz mostmár te is a családba tartozol. Akkor is ha nem veszlek el feleségül, hisz most az egyszer biztosan lehet kivételt tenni.
*Bólogat okoskodó arccal, de inkább elnémulva előre néz.*
|
*Amikor Viktor a földre esik, ráeszmél hogy egyszerűbb lett volna ha a botot a földhöz vágja inkább. Izzy viszont megkaparintja, s diadalittas farkcsóválással visszaszalad gazdájához, aki elveszi tőle s félredobja. Lehajtja a fejét, és egy mosollyal leguggol a kutyához.*
- Hé, menj Justinnal, rendben? Tereld haza, ha lógni akarna..
*Nyom egy puszit Izzy fejére és Viktorék után mutat, mire kutyája játékos vakkantással utánuk szalad, és a kísérendő célszemély mellé beállva engedelmesen lépeget. Egy sóhajjal felegyenesedik, zsebre dugja a kezeit, és megfordulva tesz pár lépést visszafelé.*
~Nem, nem mehetek vissza, meg kell keresnem Christ~
*Bólint, és a többiek után indul, de nem zárkózik fel. Töprengve felnéz az égre*
|
*Mikor meghallja Corni szavait, csak egyik kezével int neki, de mikor Frencin megpróbálja eltolni, meglepetten néz le rá, de sikerül eltolnia, így viszont a földre esik, a sérült vállára, ami nem kellemes érzés. Felszisszen, s felül, majd Cornira néz dühösen.*
~Ezt még valahogy visszakapod.. nem a bot talált el, de az se lett volna jobb..~
*Gyilkos póráza pedig ki is csúszott kezei közül. Nehezen, de feláll, leporolgatja a ruháját, s Frencinre néz, biccent neki, majd remélhetőleg vele együtt továbbindul.. Csatlakozik még Justin is, de nem szól semmit.*
|
*Corni szavaira csalódottan nyújtja vissza Izzy pórázát, s sóhajt. Egyedül maradt.. elvették Gyilkost, mostmeg Izzyt.. zsebredugja kezeit, s úgy megy tovább. Meglepődik, mikor Viktor mellett találja magát. Felnéz rá egy mosollyal, de nem szól semmit. Corni hangjára hátrakapja a fejét, s megpróbálja félrelökni Viktort, de akárhogy is nézzük, mindkét esetben fájni fog neki.*
|
*Nővére válasza annyira meglepi, hogy meg is torpan. Értetlenül néz fel rá, majd sietve felzárkózik. Viktort látva elvigyorodik, ám ahogy "felveszi" Frencint elhúzza a száját. A bot meglendülésére elkerekednek a szemei, és döbbent arcot vágva nővérére néz.*
- Mondd hogy begörcsölt a karod és nem láttad hogy ott van..
*Suttogja neki kissé hangosan, majd ökölbe szoruló kezekkel szökken egyet*
- Te teljesen megőrültél!! Ez nem volt vagány!
*Vágja nővére fejéhez, és Lilyt fogva Viktorék után szalad, akármerre is járnak. Nem szól semmit, csak mellettük marad, ha tovább indulnak megy ő is engedelmes kiskutyaként.*
|
*Justin és Frencin kérdésére hosszan oldalra néz, majd egy olyan műmosollyal fordul vissza, hogy annál átlátszóbb nem is lehetne..*
- Persze! Menjetek csak!
*Le is fagy arcáról, és visszanéz oldalra, majd besorol Frencin mellé.*
- Megkapom?
*Néz Izzy pórázára, ha megkapta biccentve megáll, lehajol hozzá, megpaskolja az oldalát és lecsatolja róla a pórázt. Felkap egy faágat és Izzyre néz.*
- Gyerünk öreglány, hozd vissza!
*Bedobja a fák közé, kutyája már süvít is utána. Ekkor tűnik fel Viktor, oldalra dönti a fejét, Izzy közben visszaérkezik a bottal. Sietve elveszi tőle és ismét a fák felé fordul, ám látva hogy Viktor csak Frencint várta be, vicsorog egyet.*
~Na várj csak..~
*Elhajítja a botot erővel, de csak hogy elrepüljön odáig, egyenesen Viktor felé. Izzy nézig egy darabig, majd utána ered, s Corni mikor már kivédhetetlen, akkor kiált csak fel irónikus hangon*
- Jajj, vigyázz!
|
[197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
