|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:44 - |
Elkerített kert, tele virágokkal, egy hintaággyal és két hintával, nem messze tőle. |
[327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
*Viktor szavaira sóhajt egy nagyot. Hát, ez igaz.. ahogy elindul pislog kettőt, és felzárkózik mellé nagyokat pislogva. Elnéz a felhők felé, majd megpillantja a vállán lógó felsőt. Elengedi Viktor kezét, és lehúzza a vállairól. Összefogja, és bátyjának nyújtja*
- Tessék, a felsőd! Köszönöm, hogy kölcsön adtad
*Mosolyodik el, de ahogy felbukkan a házuk, nagyot dobban a szíve. Oké, ő sodorta bele Viktort, neki kell vállalnia a felelősséget. Mély levegőket vesz, végül megcsóválja a fejét, és behunyja a szemeit. Elgondolkozva felnéz*
- Remélem Sasuke-kunt nem szedték apró darabokra. Jó lenne, ha jól érezné magát
*Elgondolkozva felnéz az égre, és a házuk kapujában megáll. Bátyjára néz, majd a házra*
|
*A szavakra megtorpan és húgára pillant. Pislog kettőt, majd megrázza a fejét.*
- Ne.. ezt nem fogják úgysem elhinni! Inkább menjünk haza!
*Bólint egyet és szirogú pillantással végigméri a lányt. Megfogja ismét a kezét és továbbindul.*
- Amúgy sincs pénz, meglepire.. legalábbis nekem már nincs.
*Húzza el a száját, majd felnéz az égre. Távolabb ismét viharfelhők gyülekeznek.*
- Jobb lesz, ha sietünk..
*Néz a lányra, majd előre és megszaporázza a lépteit. Átmennek egy úttesten, majd lekanyarodnak a villához vezető utcára.*
|
*Bátyja szavaira elmereng, és bár legyint, elkezdi törni a fejét. Kiszúrja az egyik áruházat, és elhúzza a száját. Hirtelen felcsillannak a szemei, és ökölbe szorítja a kezét.*
- Tudom! Vegyünk nekik valami meglepit! Azért lógtunk el, mert elfelejtettünk nekik ajándékot venni az ebédért, amit nekünk csináltak. Ha meglátják a meglepit, tuti hogy elszáll minden haragjuk! OTT!
*Mutat el a szép nagy bevásárlóközpont felé. No igen, ha rajta múlik, sosem érnek haza. De ez egész jó ötlet, nem?^^*
|
*Ahogy a lány észrevesz valamit felegyenesedik és figyeli, amit csinál. Elmosolyodik, a kérdésre inkább nem válaszol. Kilépked a kapun és megigazítja a vállán a táskát.*
- Egyszerűen szuper vagy!
*Szökken a lány mellé és nyom az arcára egy puszit. A szavaira bólint és elindul mellette.*
- Igen, irány haza!
*Kapja fel a fejét, majd összehúzza a szemeit és a földet kezdi el figyelni.*
- Azért kellene valami magyarázat, vagy mentség.. nem?
*Néz a lányra, majd legyint, hogy mindegy és előre pillant. Az út mentén ballagva sóhajt és néha fel-fel néz egy mellettük elhaladó autóra.*
|
*Mosolyog még egy kicsit, majd inkább félrenéz. Ahogy bátyja megfogja a kezét, összefűzi vele az ujjait, a kerítéshez érve sóhajt egy nagyot. Bátyja tenyerére néz és felemeli a lábát, majd kiszúr valamit, és elmosolyodik. A kapu elé lépked közvetlenül, és szemügyre vesz egy reteszt. Azt elhúzza, felemel a talajról egy kis pöcköt, és lök egyet a kapu oldalán, mire az kinyílik. Odébb áll és rámutat*
- Tádáám! Zseni vagyok vagy zseni vagyok?
*Mosolyog vidáman, és kiballag a kapun, ha Viktor is jön, akkor visszacsukja. Bedugja a karját két rács között, kikeresi a reteszt és visszazárja, majd a pöcköt is belenyomja a földbe. Bólintva megtörli egymásban a két tenyerét, és bátyja felé fordul. Odaszökken mellé, és átöleli a karját*
- Menjünk haza!
|
*Ahogy a vállára teszi a kezét odanéz, a kérdésre megrázza a fejét és az arcához kapja a kezeit.*
- Nem!! Dehogyis!! Nincs is okom rá! Neem!
*Tiltakozik, az aranyos szóra összehúzza a szemeit. Feláll, felveszi a táskát a hátára és elinduk. Már az se zavarja, hogyha elázik. A földre nézve összehúzza a szemeit, a lány szavaira lassan felnéz. A reménykedő szemeket látva sóhajt.*
- Szerintem elmehetünk.. visszajöhetünk majd ide.. vagy megkereshetjük apáék régi bunkerét..
*Töprengve az égre néz és elgondolkozik.*
~Nem is lenne rossz..~
*Egy sóhajjal a lányra néz és ha hagyja megfogja a kezét, úgy megy tovább. A kapuhoz érve viszont elengedi és ránéz.*
- Hajh.. hát akkor megint segítek
*Von vállat egy mosollyal, és ha a lány igényli a segítségét, akkor fétrérdre ereszkedik, összekolcsolja a kezeit és úgy tartak, hogy bele tudjon lépni. Ad neki egy kis lendületet is.*
|
*Helyeslőn bólogat arra, hogy menni kell, és lassan bátyja vállára teszi a kezét, hogy felálljon, ám a zavartságát meglátva meglepődik.*
- Bátyus, te elpirultál? *próbálja kivenni, hogy az arca vajon vörös-e, vagy sem, végül felkuncog és a szájára teszi a kezét* Igen, te elpirultál! Aranyos!
*Pislog rá, de mielőtt még megsértődik vagy valami, inkább fel is áll. Nyújtózik egyet, a vállára veszi a táskát, és az esőre néz. Már csak szemerkél.. vesz egy mély levegőt, Viktorra néz, és ha ő is megvan, akkor mosolyogva elindul. Felnéz az égre*
- Jó volt kicsit kiszökni a mindennapokból.. remélem máskor is elmegyünk ketten valahova
*Pillant bátyjára kíváncsi, ugyanakkor reménykedő szemekkel*
|
*A szavakra bólint párat és sóhajt.*
- Apa tuti kiáll mellettünk, de.. attól még tőle is kapunk fejmosást. De még mindig jobb tőle, mint anyától
*Pillant fel az égre, ahogy leül mellé rápillant. Lehúzza magáról a táskát és maga mellé teszi. Egy sóhajjal hátradönti a fejét a falnak. A szavakra elhúzza a száját.*
- Hát, ameddig nem szól senki róla, addig minden rendben.. viszont akkor mit mondunk, ha rákérdeznek?
*Húzza össze a szemeit, majd mély levegőt véve lehunyja a szemeit.*
- Na mindegy.. lassan azért mennünk kellene..
*Néz le kíváncsian testvérére, a csillogó szemekel látva nyel egyet. Zavartan félrenéz és lehunyja egy hosszú pillanatra a szemeit.*
|
- Hééé
*Néz bátyja után, és kiszalad utána. Tartja vele a tempót, és nem is zavarja, hogy közben megázik kicsit. A házhoz érve felnevet, bár hogy ki érintette meg előbb a falat.. az egy jó kérdés.. nevetve nekidől a kollégium falának, ledobja a lábához a táskát, és Viktorra néz. A szavaira már csak mosolyog*
- Pedig én is félek tőle.. de bízom benne, hogy apa kiáll értünk. Ő is volt fiatal, és szerintem ő is belerángatta anyát sok őrültségbe. Bár most én rángattalak bele téged
*Nevet fel ismét, és zavartan a tarkójához nyúl, de a nevetést nem hagyja abba. Vesz egy mély levegőt, s miközben kifújja, lecsüccsen a bátyja mellé, és nekidől a vállának.*
- Az jobban aggaszt, hogy hogyan fogjuk titokban tartani anyáék előtt a "suli"t
*Elgondolkozik, majd csillogó, mosolygó szemekkel Viktorra néz*
|
*A választ figyelmesen hallgatja és kinéz a tájra.*
- Értem
*Elondolkodik, majd felpillant a faágakra. Néhány ágon már virág is van. Elmosolyodik, a lány kérdésére ránéz, majd el az épület felé. A további szavakra sunyin elvigyorodik és rápillant.*
- Persze, benne vagyok! Nyomás!
*Kapja a hátára a táskáját és meg se várja, hogy Corni is jöjjön. Bár lehet, hogy pont ő fogja lehagyni xD. Futásnak ered és megrohamozza a kollégium épületét. Odaérve lefékez és megtámaszkodik a falban. Ha a lány ért oda előbb, az se baj. Ránéz egy mosollyal, majd nevetve az esőre. Lassan lecsüccsen a földre és sóhajt. Elgondolkozik és Cornira pillant.*
- Olyan nyugodtnak tűnsz.. csak én parázók anyáék haragjától?
*Húzza össze a szemeit egy mosollyal és megcsóválja a fejét.*
|
*Bátyja szavaira elmosolyodik, a kérdésre hümmögve felnéz a lombokra.*
- Háát, az igaz, hogy egy lánnyal lehetne lányos dolgokat csinálni, de én úgy szeretlek, ahogy vagy, és téged, nem mást. Nem is tudnék nálad jobb testvért kívánni, mert te vagy a legjobb!
*Néz kuncogva a bátyjára, de az eső már kezd visszahúzódni, és az ég sötétszürkéből átmegy világosszürkébe. Kiszúrja a kollégium épületét, végigvezeti a falon a tekintetét, és látja, hogy kis eresz lóg ki. Elmosolyodik, és a hátára emeli a táskát*
- Látod ott azt az épületet? Versenyezzünk odáig! Aki utoljára ér oda, az megy be először otthon az ajtón
*Pillant egy széles mosollyal bátyjára, és ha benne van, akkor feltérdel*
|
*A makacskodást látva elmosolyodik és elengedi húgát. Őt kezdi el figyelni, majd kinéz az esőre és sóhajt egyet. Felhúzza a lábait és rádőlve a lányra pillant. A szavaira meglepődik és lefagy arcáról a mosoly. Összehúzza a szemeit és felemeli fejét a lábáról. Megcsóválja a fejét és halványan elmosolyodik.*
- Nem.. nem örülnék neki. Én azért vagyok boldog, mert te itt vagy. És ezen semmi sem fog változtatni.
*Von vállat és félrefordítja a fejét merengve. Egy sóhajjal átkarolja a lábait és Cornira pillant. Egyre erősebb benne is a vágy.. sóhajt egyet és kinéz inkább a zuhogó esőre. Elállhatna végre.. visszapillant a húgára és elmosolyodik.*
- Én ugyanezt kérdezhetném amúgy tőled.. nem örülnék inkább egy lány testvérnek?
*Dönti oldalra a fejét sunyi mosollyal, majd hátradönti a fejét és hátul megtámaszkodik a kezeivel. Vizes lesz.. de nem baj. Kinyújtja a lábait és vesz egy mély levegőt.*
|
*A hajsimiket nagyon élvezi ^^ a kijelentésére viszont makacsul megrázza a fejét*
- Neeeem >.< mert mindjárt eláll az eső, és akkor megyek veled hintázni!
*Konok bólogatással elszakad Viktortól, és elmosolyodva felpislog rá. Megigazítja a vállain a felsőjét, és vesz egy mély levegőt. Kinéz az esőre, majd vissza Viktorra. Gondolkozik kicsit, aztán visszacsusszan a helyére, és átkarolja a lábait. Egy ideig néz maga elé, végül a fejét a térdeinek támasztja*
- Én közvetlenül utánad születtem meg.. de nem lenne neked jobb, ha nem lenne ikertestvéred? Vagy ha fiú lenne.. nem kéne senkit sem megvédened, és sokkal több dolgot megtehetnél
*Néz fel elgondolkozva az égre*
|
*A válaszra elmosolyodik és félrenéz.*
~Nem így értettem..~
*Visszapillant a lányra, a villámra felkapja a fejét. Corni szavaira értelmesen pislog, majd megcsóválja a fejét. Ahogy visszafekszik lepillant rá és végigsimít a haján. A szavakra elmosolyodik.*
- Akkor aludj.. itt leszek.
*Dönti oldalra a fejét és mégegyszer végigsimít a haján, majd elnéz az eső felé. Elgondolkozik kicsit.*
~Lehet, hogy már keresnek minket.. de most olyan jó csak vele lenni.~
*Húzza össze a szemeit, majd lepillant a lányra és álmodozva sóhajt egyet.*
|
*Kényelmesen fekszik, és elmélkedik az esőt nézve. Hogy mikor áll már el, ha ez csak egy jött-ment vihar? A kicsúszott kérdésre meglepődik kicsit, először csak felnéz a bátyjára, aztán elmosolyodik. A szabadkozása ellenére is válaszol*
- Dehát én már most is nagyon nagyon szeretlek! Vagy nem értem
*Gondolkozik el, és megpróbálja újraértelmezni a kérdést. Egy villám bevilágítja kettejüket, eltátja a száját és sóhajt egyet*
- De széééép!
*Ámulgat el a tájon, és a fejét visszabillenti Viktor mellkasára. Lazít kicsit az ölelésén, és lehunyja a szemeit*
- El tudnék aludni..
*Dünnyögi kábán, álmosan, tényleg mint aki el tudna aludni*
|
*A szavakra zavartan félrenéz és megrázza a fejét.*
- Nem vagyok hős..
*Simogatja a lány hátát, a szavakra lepillant a lányra. Ahogy befészkeli magánt a nyakához egy sóhajjal felpillant a faágakra kérdő pillantással.*
~Nem hagy nyugodni ez az érzés.. és csak akkor jön elő, ha közel van hozzám..~
*Néz le a lányra, majd megcsóválja a fejét és kinéz az esőre. A lányra nézve elgondolkozik, túlságosan mélyen..*
- Tudnál szeretni..?
*Csúszik ki a száján, majd megrázza a fejét és legyint.*
- Áh, semmi
*Néz félre zavartan, majd megrázza a fejét. Áh, szuper..*
|
*Bátyja felsőjét meglátva rögtön felvidul, ahogy a hátára kerül, elmosolyodik.*
- Köszönöm, te vagy az én hősöm!
*Néz fel rá, ahogy magához öleli, lehunyja a szemeit. Hozzábújik teljes egészében, jó szorosan, és átöleli a mellkasát. Korábban is csinált már ilyet, de most mégis.. valamiért más. Magam sem értem, de teljesen máshogy dobog a szíve, és még mindig van benne valamilyen.. vágy. Lehunyja a szemeit, szinte el is tudna aludni*
- Már nem is fázom
*Jegyzi meg mosolyogva, és méginkább befészkeli a fejét Viktor nyakához*
|
*Húgát figyeli, ahogy elcsuklik a hangja összehúzza a szemeit. A kutakodását látva sóhajt, majd szét húzza a saját táskáján a zibzárat és beletúr. Keresgél, majd előhúzza az egyik felsőjét. Maga mellé teszi a táskát és Corni felé fordulva a hátára teríti.*
- Tessék.. fel is veheted.
*Mosolyodik el, és ha felvette, ha nem, akkor úgy öleli magához a lányt.*
- Nem lenne jó, ha megfáznál..
*Hunyja le a szemeit és állát a fejtetejének dönti. Felpillant, majd ki az esőre, ami nem akar elállni. Végigsimít húga hátán és sóhajt.*
|
*Nem marad le Viktortól, becsüccsen mellé, és a táskáját maga mellé húzva sóhajt egyet. Bátyja kijelentésére elneveti magát, és bólint. Hát igen, ki lesznek akadva.. a kérdésre eltöpreng, és végigsimít a karjain.*
- Fogalmam sincs, de ha csak nyári zápor, akkor amilyen gyorsan jött
*Vesz egy mély levegőt, mikor egy esőcsepp koppan a fején. Méltatlankodva felnéz a fák lombjaira, majd elmosolyodva a bátyjára. A tekintetét látva ez lassan lefagy róla, és különös vágy fogja el. Vágy.. de.. mire..? Hideg, már-már fagyos szél csap be közéjük, megcibálja a bokrokat és a fák lombjait is, így néhány csepp ismét rajta landol. Elcsuklik a hangja, és megremeg.*
- Hi-hideg..
*Húzza be reszketve a nyakát, és sietve a táskájába nyúl. Kétségbeesetten szusszan egyet, majd beletörődő sóhajjal lehunyja a szemeit*
- Semmi meleg ruhát nem hoztam..
*Felhúzza a térdeit, átöleli őket, és bátyjának dől dideregve*
|
*A kérdésre kihívóan elmosolyodik.*
- Miért is ne?
*Néz előre, a további szavakra vissza a lányra. Oh :( Pedig kiugrott volna. Ahogy elkezd cseperegni az eső felkapja a fejét.*
- Nane..
*Összehúzza a szemeit, egy lendülettel lecsüccsen a hintába. Corni után siet, felkapja a táskáját a fűről, és a bokrokhoz siet. Ha a lány lemaradna elkapja a kezét és húzza magával, illetve rántja xD. Lecsüccsen a földre, elengedi a kezét és az ölébe húzza a táskáját. Kinéz az esőre, majd elhúzza a száját.*
- Apáék teljesen ki lesznek akadva..
*Mondja ki hangosan a gondolatait, majd megrázza a fejét és a lányra néz.*
- Szerinted mikorra áll el az eső?
*Néz ki vissza az esőre, majd a lányra csillogó szemekkel. Ismét rajta felejti a pillantását és el se akar szakadni róla.*
|
[327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
