|
Témaindító hozzászólás
|
2008.01.11. 16:45 - |
 
A szálloda Párizs elegáns negyedében, a Szajna jobb partján helyezkedik el. Ideális szálláshely azok számára, akiknek múzeum látogatás és vásárlás is szerepel a programjukban. Bár a hotel egy félreeső utcában található, számos látványosság pár perces sétával elérhető. A közelben lévő tömegközlekedési megállóból számos metró és buszjárat könnyíti meg a város távolabbi pontjaiba való eljutást. |
[544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
*Tyű, most olyan sírós hangulata lett XD na de kérlek, férfiból vagy!! Állja a lány tekintetét, és miután elmegy teázni maga elé néz.*
- Értem. Bocs
*Mered egy pontra a takarón, majd egy sóhajjal ledől az ágyra. Kibújik a felsőjéből és maga mellé dobja csak úgy hanyagul, ahogy szokta. Nyakig magára húzza a takarót, és az oldalára fordul, az ablak felé. A már régen kiszemelt pontot kezdi el fürkészni a párkány alatt. A kérdésre lehunyja a szemeit.*
- Nem, köszönöm. Inkább alszok egyet, ha nem baj. Kimerültem
*Helyezkedik el úgy, ahogy kényelmes, bár a sebei ezt sokban befolyásolják. Mély levegőt vesz, és lassan kifújja, de esze ágában sincs aludni, csak.. nem akar beszélgetni. Mozdulatlanul, lehunyt szemekkel fekszik, és mélyen gondolkozik.*
|
*A szavakat végighallgatja, majd felnéz rá. Ahogy elkezd beszélni összeszűkülnek a szemei, a kérdésre meg sem tud először szólalni. Hogy jön ő ahhoz, hogy ilyet kérdezzen..? Mi köze hozzá..? És..és..és.. mégis, lehet már több köze van hozzá, mint hiszi. Rövid hatásszünet után sóhajt egyet és felegyenesedve lenéz rá, majd lassan félrenéz.*
- Régen valóban szerelmes voltam belé.. de ahogy láttam, hogy Liával összejön, ez fokozatosan el is szállt. *visszanéz, egyenesen a fiú szemeibe, ha tud* Szóval már nem vagyok szerelmes belé.
*Nyel egyet, de végülis ez az igazság. Merengve megfordul és az asztalhoz lépve önt magának teát és elnéz a válla fellett Justinra.*
- Te is kérsz..?
*Vált témát, s a kérdéstől függően tölt neki és odaviszi, vagy visszafordulva belekortyol merengve a teába.*
|
- Hm? *emeli fel a fejét, majd mosolyogva megrázza* Jah, nem, nem rá.. egy tökfej, de a maga módján egészen lehet bírni.
~Én Lukera gondoltam.. lehet hogy nem az én szintemen van, de ezt akkor sem fogom ennyiben hagyni!~
*Ökölbe szorul az egyik keze és a szemei is összeszűkülnek. Csak akkor tér magához, mikor Frencin leül az ágyra. Ránéz, majd el az ajtóra, és sóhajt egyet.*
- Gondolom szórakoznak.. bár Liát ismerve meglepő, hogy eddig még nem hívtak.. figyelj
*Néz Frencinre átható, merengő szemekkel, de aztán félre is néz inkább. Nem rá tartozik, nem kérdezheti meg.. végülis csak elhalkul ez az őt visszafogó korlát, s óvatosan, de felül. Az inge persze szétnyílik teljesen, így nem volt sok értelme felvenni, de mindegy.. hátát a párnájának dönti, kezeit az ölébe fekteti, és elmosolyodva lehunyja a szemeit.*
- Már hozzászoktam, hogy Viktor mindenben messze jobb nálam.. hisz ilyen egy példakép.. de ettől még muszáj megkérdeznem, mert nem voltam vak, az együtt töltött idők során mindig nyitva tartottam a szemem, főleg ha rólad volt szó.. *felnyitja a szemeit, és egyenesen a lányra néz* Te szerelmes vagy Viktorba, ugye?
|
*Ahogy belekezd a történetbe lemászik az ágyról és felkönyököl rá és csillogó szemekkel kezdi el figyelni Justin. Ő is felkuncog néhány résznél, de nem akarja megzavarni a fiút. A szavakra bólint.*
- Igen, biztos szép idők voltak..
*Jegyzi meg halkan, a további szavakra elmosolydik és felkuncog.*
- Isseire gondolsz, igaz?
*Csóválja meg a fejét és elnéz a kicsik felé. Egy sóhajjal feláll és odalépegetve behajol hozzájuk. Megigazítja mindkettejükön a takarót, majd visszamegy a fiúhoz és leül az ágyra mellé.*
- Kíváncsi vagyok, hogy mit csinálhatnak most.. Viktorék..
*Töpreng el és elnéz az ajtó felé.*
|
*Hűha, a puszira teljesen leblokkol. Nem tud még megszólalni sem, csak tátog mint egy hal.. ahogy betakargatja méginkább zavarba jön. Jesszusom.. totális pánik.*
~Szedd össze magad!! Gyerünk!!~
*Nyel egyet és először dadogva, de aztán már beleélve kezdi el mesélni nővére régebbi szülinapját, ahova elhívták Viktort is.. hogy nővére milyen odaadóan mutogatta neki, hogyan kell kifejezni egy lánynak a szerelmet, és hogy a végén Viktor mennyire beszivatta azzal a csókos dologgal. Néhány résznél fel-felnevet, van ahol csak sunyin mosolyog, elvégre ő provokálta ki hogy nővére majdnem megőrülve, de kezdeményezzen egy csókot.. ahogy a végére ér, sóhajt egyet, és a plafont kezdi el fürkészni.*
- Akkor kezdtem el megkedvelni Viktort. Szerettem azt az időszakot.. jó volt.. felhőtlen és vidám..
*Gondolkozik a párnára hajtott fejjel, s tekintete elkalandozik az ikrek ágya felé. Eddig angyalok, huh.. visszatéved a pillantása Frencinre, és lassan elmosolyodik.*
- De ez az új ciklus is tetszik.. hisz ismerlek téged, egy nagy házban élünk együtt, frissült az ellenségek listája is, és.. elindult két új élet
*Néz el a babaágyakra, s láthatólag is nagyon mélyen elmereng.*
|
*A szavakra összevonja szemöldökét.*
- Nem vagy a terhemre..
*Csóválja meg a fejét kicsit duzzogva, de a fiú szavaira felkapja a fejét. Feláll és odaballagva leül mellé. Hagyja, hogy megfogja a kezét, a csuklószorítót meglátva elmosolyodik.*
- Köszi!
*Reflexből meg is ölelné, de mivel most nem alkalmas, így inkább nem teszi. Odahajol hozzá és nyom egy puszit az arcára.*
- Mégegyszer köszi
*A kérdésre elnéz a kicsik felé, majd vissza rá.*
- Mesélhetsz.. én meghallgatnám szívesen.
*Dönti oldalra a fejét egy mosollyal, majd megigazgatja a fiún levő takarót, de sietve vissza is húzza a kezeit.*
|
- Ü-ü
*Rázza meg a fejét a kérdésekre még mindig könyökölve. Tisztára mint a nővére.. sóhajt egyet, de azért lassan veszi a jelzést.*
- Oké oké, nem leszek a terhedre
*Ballag vissza az ágyhoz és az oldalát fogva leül, végül sóhajtva le is fekszik. Magára húzza kicsit a takarót és gondolkozik egy kicsit, majd Frencinre néz*
- Gyere ide egy kicsit, légyszi!
*Csusszan odébb helyet szorítva a lánynak, de persze nem muszáj leülnie. Addig az inge zsebeit túrja, míg végül ráakad arra, amit keres. Megforgatja ujjai között a sötétlila csuklószorítóját, majd ha Frencin hagyja, megfogja a kezét. Odahúzza magához és ráhúzza a kezére, megnézegeti, majd bólintva elengedi.*
- Tessék, legyen a tiéd. Nekem nem hozott szerencsét.. de neked még a hajad színéhez is megy. Sportoláskor egészen hasznos.
*Hajtja a fejét a párnára és lehunyja a szemeit. Vesz egy mély levegőt, de ha ez így megy tovább, ő maga is el fogja unni magát Xd nem álmos.. a kicsikre néz, majd vissza Frencinre.*
- Esetleg meséljek valamit?
*Gondolkozik el, és kinéz az ablakon át a külvilágra.*
|
*Amíg a fiú a mosdóban van ő a kicsiket figyeli mosolyogva. Aztán elnéz aggódva a mosdó felé, ami épp ekkor nyílik ki. Elmosolyodva figyeli, ahogy leül odalépked hozzá.*
- Még mindig nem vagy éhes..? Vagyőő.. fáradt? Jobb lenne, ha pihennél..
*Néz el az ágy felé, majd vissza a fiúra, de inkább nem erőlteti. Leül a másik székre és egy sóhajjal elnéz a tv felé.*
~Ha így fog menni egész nap, unni fogom magam.. Samnek dolga van és Justint rám bízták..~
*Sandít el a fiúra és egy sóhajjal megcsóválja a fejét.*
|
- Köszi
*Mosolyog Frencinre, és miközben visszahúzza a karját, végigsimít a lány hátán. Becsoszog a mosdóba és becsukja maga után az ajtót. Egy sóhajjal a wc-hez ballag, elvégzi a dolgát, de még mielőtt kijönne, magára vesz egy inget. Csak nem pózolhat egész nap félmeztelenül egy lány előtt.. megmossa az arcát és vizes kezével megtörölgeti a tarkóját is.*
~Kés is volt nála.. bár, ettől eltekintve is fél kézzel legyűrt.. *mosolyodik el miközben a torkához nyúl. Összehúzza a szemeit, és leengedve a kezét az ajtó felé indul.* Lehet, hogy nem az én szintem, de nem akarom hogy Viktor kikezdjen vele! A nővérem talán tényleg megőrül, ha baja esik, hát ha még úgy ellátják a baját, mint nekem.. akkor aztán ő megy el megverni Lukeot, és onnantól annak a srácnak annyi~
*Vigyorodik el, s ujjait a kilincsre fonja, de gondolkozva meg is torpan, majd lassan lenyomja hogy kilépjen*
~Bár nem tudom, azért Viktort sem szabad lebecsülni. Mindenesetre tudom, hogy ha ezek ketten egymásnak esnek, ott valami nagy baj lesz~
*Húzza be maga után az ajtót, s felnéz Frencinre. A babákhoz ballagva bekukkant rájuk, majd az asztal mellett levő székhez csoszog, lehuppan rá, felkönyököl, és Frencint kezdi el figyelni töprengve.*
~Egyáltalán miért van itt? Nem mintha jobban örülnék Samnek.. amilyen heves tud lenni, még a végén eltörne a maradék bordám is. Na nem mintha agresszívnek tartanám, de.. egyáltalán miért pont ő? Igaz, hogy érdekes megismerkedésünk volt és sokmindent csináltunk együtt, de akkor is.. mennyit változott ő is..~
*Méri végig a lányt, és teljesen belefeledkezik a gondolataiba.*
|
*Justin hangjára visszanéz és meg is fordul. A szavaira megrázza a fejét.*
- Neem! Nem mondott semmit! Tényleg!
*Bólogat nagyon, majd egy sóhajjal oldalra dönti a fejét. A mosolyt látva összehúzza szemeit és úgy hallgatja.*
- Luke? Ki az a Luke..?
*Kérdezi halkan, a fiú lehet meg se hallja. Vizslató szemekkel kezdi el figyelni, mit csinál, majd nyitja is a száját, de ahogy összegörnyed mellette is terem.*
- Persze, segítek..
*Nyel egyet, hisz a fiú eléggé hiányos öltözékben díszeleg éppen. Zavartan félrenéz, majd eltámogatja a fürdőig. Remélhetőleg innen meg tudja oldani ;) Ez esetben óvatosan elengedi és vissza kijön.*
|
*Hagyja megfogni a kezét, s az ajándékot karolva hátrapislog az épületre. Mivel azonban hamar kiérnek a szabadba, hunyorogva körbenéz, majd a cetlire. Szerelme olyan fürgén elindul, de ő azért a nyakkendője után nyúlva igyekszik visszahúzni.*
- Mielőtt teljesen eltévedünk Párizsban, kérdezzünk meg valakit, vagy hívjunk taxit.. ne érts félre, bízom a tájékozódóképességedben, de jobb félni, mint megijedni..
*Simogatja ki a nyakkendőből a ráncokat, miközben körbenéz az utcán az embereket vizslatva.*
|
*A teára néz gondolkozva, majd vissza a lányra. Hallgatja a felsorolást, bár nem nagyon lepődik meg. Na igen, a nővére.. elmosolyodva bólint egyet.*
- Köszi.. *lefagy az arcáról és gondolkozva a plafonra néz, majd lassan felül. Lehunyja a szemeit, és szusszanva nevet egy kicsit* Gondolom Lia beadta, hogy halálos beteg vagyok..
*Húzza le magáról a takarót, és kicsusszan az ágy szélére. Lelógatja a lábait, s óvatos lassúsággal rádől a térdeire. Vesz egy mély levegőt, és végignéz magán (a kötéseken kívül természetesen csak egy alsógatya van rajta). Elmosolyodik.*
- Hát ja, Luke tényleg jól ellátta a bajom.. kell nekem mindenkinek beszólni..
*Kuncog fel ismét, s felegyenesedve a fején levő kötéshez nyúl. Kitapogatja a végét, majd egy ügyes mozdulattal eltépi a ragasztást, és lecsavargatja a fejéről. Gondosan összetekeri, mielőtt az éjjeliszekrényre dobná a tea mellé, és a fejét megrázva megigazítja a lenyomódott tincseit. Elnéz a mosdóajtó felé, dehát férfiassága és a természet hívó szava ellentmondhatatlanul ösztönzi befelé. Feláll és az ajtó felé csoszog, de a fájdalom bele is hasít a hasába, így odakapva összegörnyed, s köhög egy kicsit. A szája elé kapja a kezét, de legalább vérnek már nyoma sincs. Frencinre sandít, és zavart mosolykával megdörzsölgeti a tarkóját.*
- Tudnál segíteni?
|
*Mivel megfogják a kezét visszanéz és leülve elmosolyodik. A kérdésre elnéz az ikrek felé, majd vissza rá.*
- Békésen alszanak.. ne aggódj!
*A tekintetet látva azonban elbizonytalanodik és félrenéz. Ahogy Justin őt kezdi el figyelni összehúzza szemeit és ránéz. Nyitja a száját, de rögtön eszébe jutnak Viktor szavai, így be is csukja. Nem kérdezősködik.. egy sóhajjal feláll és a pulthoz lépkedve elveszi a teát. Visszafordulva megáll Justin ágya mellett és leteszi a mellette levő kisasztalra.*
- Ma megszomjazol.. tea. Ha éhes vagy, szólj! Lia bekészített pár szendvicset.. meg üdítő is van, ha azt jobban szereted.
*Teszi hozzá, majd összefonja maga előtt a karjait és a babaágyakhoz lépdelve megáll.*
|
*A kérdésre a lányra néz egy mosollyal, majd sóhajt.*
- Hát, mindenki ott lesz, aki számít.. meg aki ugye szereti az ofőt. Na meg persze van szabadideje..
*Bólogat okoskodón, ahogy leérnek mély levegőt vesz. Végre... Megfogja a lány kezét, ha hagyja és kilépked a lift ajtaján. Körbenéz, majd megszaporázva lépteit el is érnek az ajtóhoz. Ahogy kilépnek az utcára körbenéz, majd meg is torpan. Előveszi a kis cetlit a zsebéből és a címet elolvasva összehúzza szemeit. Felnéz.*
- Most oda kell valahogy jutni..
*Bólint egyet és eltéve a papírdarabkát elindul a szerinte helyesnek vélt úton.*
|
*Frencint meglátva lenyeli a zihálását, és lassan lecsúsztatja a válláról is a kezét. Utána néz, majd egy mély sóhajjal visszafekszik és lehunyja a szemeit. Mintha szét akarna esni.. szemei is fenn-fennakadnak.. abszolút nullán van. A vizesrongyot megérezve felpislog rá, és mielőtt a lány felállna elkapja a kezét. Ránéz furcsán kavargó tekintettel majd elengedi a kezét és lehúzza a homlokáról a ruhát, hogy fel tudjon ülni és ne essen le.*
- Az ikrek hogy vannak?
*Néz el a babaágy felé, de addig nem nyugszik meg amíg választ nem kap. Ez esetben bólint egyet, és két kézbe fogva a ruhát lehajtja a fejét. Hüvelykujját újra és újra végighúzza a nedves anyagon, majd egy mély levegővel visszadől a hátára, és visszacsúsztatja a ruhát is a homlokára. Megigazítja a derekánál a takarót és ráfekteti a karjait, miközben egy pontot kezd el figyelni a plafonon. Lassan a lányra néz, és felé is fordítja az arcát. Nem mond semmit, csak őt kezdi el bámulni.*
|
*Viktor szerénykedésére elmosolyodik és félrebiccenti a fejét, majd egy mély levegőt véve belép a liftbe. Körbenéz, de mivel a fiú elengedi a kezét két kézbe fogja az ajándékot, és azt kezdi el fürkészni. A lassan változó számokat nézve sóhajt egyet, és szeme sarkából szerelmére néz, majd vissza előre. Felpislant a plafonra és hümment egyet, miközben mély gondolkozóba esik.*
- Sokan leszünk? Gondolom az osztály nagy része.
*Megereszt egy halvány mosolyt és egy pillanatra Viktorra néz, majd vissza maga elé. A lift végre csippanva megáll a földszinten, az ajtó kinyílik, így van lehetőségük kiballagni. Bólint egy aprót*
- Jó lesz
|
*A teát kavargatja, mikor Justin megmozdul. Hátrapislog rá a válla felett, de mivel visszafordul a másik oldalára, így visszanéz a teára. Megkavarja, majd cukrot téve bele sóhajt. Megfordul és a fiút kezdi el figyelni. Az ikrekhez szökkenve benéz hozzájuk és egy mosollyal nyugtázza, hogy alszanak.. ahogy Justin felül odakapja a fejét, de látva, hogy egy kicsit izzadt megcsóválja a fejét. Odalépked hozzá és a homlokára teszi a kezét.*
- Látom felébredtél.. hm.. hozok vizesruhát.
*Néz a fiúra, majd sietve eltűnik a fürdőben és rövid idő után visszatér egy vizesruhával. Justin ágyára leülve visszafekteti, ha hagyja és a homlokára teríti. Mély levegőt vesz.*
- Viktorék már elmentek, azt mondták este jönnek. Jam, és Lia kérte, hogy jöjjek át..
*Húzza vissza sietve a kezét és felállva a pulthoz ballag, ahol a bögre tea van.*
|
*Hagyja magát visszatolni, de amint elintézett mindent a lány, sietősebbre fogja. A szavaira felnevet egy kicsit, majd a tarkójához nyúl.*
- Hát..tudodőő.. észrevettem, hogyha tegezem, akkor nem tanárként nézek rá.. és azt hiszem, mindnekinek jobb, ha magázom..
*Lenéz a kezükre, majd egy mosollyal a lányra. A szavaira megrázza a fejét.*
- Áh, mondom.. ha nincs Justin, akkor buli se lenne. Az ő érdeme! Majd meghálálom neki..
*Töpreng el, majd visszanéz az ajtóra, végül maga elé. Megszaporázza lépteit, a lifthez érve megáll és megnyomva a gombot türelmetlenül az órájára pislant.*
~Gyerünk már.. gyerünk..~
*Figyeli a liftet, és épp ekkor érkezik meg. Egy sóhajjal kinyitja és előreengedi a lányt. Belépve utána menyomja a földszint gombot és elengedve Corni kezét a lift oldalának dől.*
|
*Sötét.. annyira sötét minden.. fullasztó, szürke köd öleli körbe. Szorítja. Nem kap levegőt. Minden izma megfeszül, ahogy próbál szabadulni az egyre növekvő kétségbeesés láncaitól. Vörös szemek villannak fel körülötte a sötétben, míg füleibe újból és újból belerecseg az a sértő, gúnyos nevetés.. megrándul. Csak olyan aprót. A lánc szorul a teste körül, hallja a saját csontjait összeroppanni. Nem érez fájdalmat.. már nem.. minden elhalkul, a láncok is engednek. Teljesen felszabadul, újból érzi a tüdejét megtöltő levegőt. Néma és sötét minden, csak szívdobogása csendül fel újra és újra. Felhúzza az egyik karját a feje mellé, így a Viktor által gondosan ráigazított takaró lecsúszik a derekára, s kibukkan fedetlen felsőteste. Szemhéja megrándul és ajkai szétnyílnak, de csak hangtalanul nyög egyet. A sötétséget lassacskán elnyeli a vakító fény.. egy emlék.. ahogy az apja kezében levő nadrágszíj a magasba lendül. Bár csak egy rossz fajta álom, a fájdalom ezerszerese csap le, a hátán levő hegek is égnek, csípik bőrét pár pillanatig, mintha újból átélné a fizikai, és lelki fájdalmakat is.. édesanyja zokogása, ahogy újra és újra kéri, hogy hagyja abba, de a fájdalom újra és újra felperzseli a hátát. Ekkor csattan ki az ajtó, s a fényben megjelenik a nővére. Egyből odasiet hozzá, s az ajtón át beszűrődő világosságban Viktor alakját látja kibontakozni. Fogalma sincs, hogy kerülhetett oda, csak.. ott áll.. mosolyog. Nem kihívóan, inkább Viktorosan. Vagányan. Lecsúsztatja a karját a hasára, és az oldaláról a hátára fordul, majd az arcához csúsztatja mindkét kezét, félrebillenti a fejét, és becsukja a száját. Egy szál megszakadt, de helyette egy teljesen új indul.. újból rideg és kihalt minden. Fut.. nem tudja hova, nem tudja merre, csak fut egy teljesen üres utcán, de mintha egyre messzebb kerülne a végétől. Kitartó futás után meglátja Lukeot az utca végén állni, látja a letörölhetetlen, fensőbbséges vigyorát. Mérgesen összeszorulnak a fogai, de hiába próbál gyorsabban futni, a fiú alakja egyre messzibbnek tűnik. Amint elég messzivé válik, az alak fizikai változáson megy át, és Viktor lesz belőle. Kinyújtja felé a kezét. Példaképe mellett sorban felsorakoznak mások is.. nővére az ikrekkel a karján, Sam azzal a gonoszkás lányos vigyorával, mögötte Issei cowboykalapban, ott van az anyja is, az a pár barátja, Lily.. most a másik oldalára fordul, de arca megint nyugtalanná változik. Az alakok egyre csak távolodnak, mintha a mögöttük levő sötétség egyre inkább falná fel őket. Sorra tűnnek el, míg csak nővére, Frencin és Viktor marad. A sötétség elhalványítja nővére alakját is. Riadtan kinyújtja feléjük a kezét.*
- Ne..
*Nyög fel annyira halkan, hogy Frencin lehet meg sem hallja. Attól függ, mennyire közel van. Nővére alakja teljesen eltűnik, végül Frenciné is, már csak Viktor áll ott, zsebredugott kezekkel, s hiába rohan felé, még mindig távolodik, majd elfordul tőle, s az ő alakja is eltűnik. Erőteljesebben lép ki, így az álom azonnal felborul, és hasravágódik. Szemeit könny áztatja, de ez a valóságban nem üt át rá, csak nyugtalanul megfeszülnek az arcizmai. Minden porcikájával az árnyékok után nyújtózkodik.*
- Ne menj.. ne hagyj itt..
*Forgatja a fejét, de a sötétség megállíthatatlanul közeledik felé is. A nadrágszíj mindent elsöprő, parancsoló csattanása. Kipattannak a szemei, tüdejébe hörögve áramlik be a levegő, minden izma megfeszül s rugóként ül fel, minek következtében minden sebébe belenyilal a fájdalom. A vállához kapva felszisszen, és összeszorított szemekkel megremeg, s köhög is egy kicsit mélyre hajtott fejjel. Kicsit megizzasztotta az álom, lomhán félresöpör egy verejtéktől ázott tincset, és a levegőt szaporán kapkodva, a vállára szorított tenyérrel körbenéz a szobában. Elaludt?! Az ikrek!!!*
|
- De.. de.. de..
*Kezdene el felsorolni ezernyi ellenérvet változó hangszínnel, ám látva hogy a fiú mindjárt itt hagyja sietve az asztalhoz szalad, felkapja Naru ajándékát, majd visszasietve kibújik az ajtón. Eszébe jut valami így Viktor mellkasának ütközve visszalép, őt is tolva, és bedugja a fejét.*
- Ha éhes vagy csináltam néhány szendvicset, a hűtőtáskában pedig van üdítő! De nyugodtan rendelj pizzát, sziaa!
*Tolat ki, és azt kezdi el fejben összegezni, hogy a lányt vajon kellőképpen felvilágosította-e. Nincs ideje végiggondolni, mert Viktor elkezd mesélni, így kíváncsian őt kezdi hallgatni. A történetre rögtön elmosolyodik, kicsit büszkén is, hisz tudja ő milyen szuper öccse van.. bólogat, hogy rendben, de a végén elgondolkozik. Narumi tanárúr..*
- Milyen furcsa ezt a te szádból hallani.. *kuncog fel egy rövidet* ..csak mert olyan jóban vagy a tanárúrral, azt hittem már tegezed. De végülis a kölcsönös tisztelet fontos
*Bólogat komolyan, egykézbe fogja az ajándékcsomagot, másikkal pedig szerelme keze után nyúl. Ha sikerült megfogni, akkor összefűzi vele az ujjait, és felmosolyog rá.*
- Büszke vagyok rád! Tudtam én, hogy sikerül megszervezned!
|
[544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
