Témaindító hozzászólás
|
2007.11.13. 19:35 - |
A park. Városunk egyik híres helye. Szép és gondozott, sok virág, szépség honol ebben a kis környezetben. Padok biztosítják az ülőhelyet, és lámpák, hogy este világos legyen. |
[96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Végre elengedik, a halk motyogásra elmosolyodik.* ~Hát jól van.. és itt van.. de hogy hogy itt van? Nem japánban kellene lennie, abban a sportsuliban? Áh, nem lényeg.. jó látni..~ *Fürkészi a lányt, majd félrenézve mély levegőt vesz.* - Igen.. elég rég. De emléjszek mindenre.. *Najó, ő sem tudja, hogy mit csináljon, de azért ráveszi magát és a lányra nézve sóhajt. Odahajolva ad neki egy puszit, majd a padra nézve eltöpreng.* - Le is ülhetnénk.. mesélj, mi történt 5 év alatt veled..? *Néz Sonjára, egy sóhajjal leül a padra, majd eltöprengve félre.* - Rossz volt, amikor elmentél.. jó újra látni, meg azt is, hogy jól vagy.. *Néz vissza egy mosollyal, majd oldalra dönti a fejét.*
|
*A nyaklánccal együtt jönnek régi, eddig elfojtott emlékek, érzések, képek, ötletek, és egy része hatalmasat sóhajt a.. megkönnyebbüléstől? Örömtől? Mindegy, jó érzés. A nevét hallva felkapja a fejét, és sietve elengedi a fiú nyakláncát. Összekulcsolja a háta mögött a kezét, és zavartan félrepislog.*
- Szia.. Domi..
*Motyogja megilletődve, lenéz a talajra, s cipője orrával elkezdi bökdösni a fűszálakat. Nem igazán tudja, hogy 5 év után mit csináljon? Megölelje, megpuszilja, ugorjon a nyakába vagy csak fogjanak kezet?*
- Rég volt..
*Pislog fel a fiúra, majd ismét a talajra, és észbekapva lehajol a labdáért.*
|
*A szavakra értelmes arcot vág, s oldalra billente a fejét mély levegtő vesz.* - Pedig ez a nevem.. a tiéd....? *Ahogy odalép elé a lány, megilletődve néz félre, de inkább lejjebb hajol, hogy láthassa a nyakláncot. Elgondolkodik, de inkább enm szól semmit, hanem egy távoli pontot néz. Ám amint előbukkan a másik ismerős nyaklánc nagyokat pislogva néz rá, majd a lányra, végül ismét a nyakláncra.* - Sonja..? *Néz értelmesen a lányra, majd összehúzza szemeit. Elkezdi mérgeteni, s felteszi magának a kérdést: hihetek a szememnek?*
|
*Hagyja lelógni a fülhallgatókat, most úgyse szól bennük zene. Bizalmatlanul méregeti a fiút s megáll előtte, a labdára néz, majd rá ahogy átveszi.*
- Köszi..
*Megfogja a fiú kezét s megrázza, ám a nevet hallva mint akinek megakadt valami a torkán, úgy dermed meg, kihúzza magát, s tágra nyíló szemekkel pislog Domincira.*
- Az.. nem lehet..
*Rázza meg a fejét, a labda kiesik a kezéből, szorosan odaáll Dominic elé, és semmilyen magyarázatot nem adva benyúl a pólója alá, kihúzza láthatóvá a nyakláncot és lehúzza ( a fiú vagy lehajol, vagy kicsit szúrni fog a tarkójánál XD). A saját nyakához nyúl, markába fogja a medált és erőteljesen megrántva letépi a nyakából, majd a fiú nyaklánca mellé emelve összehasonlítja a kettőt. Nem mond semmit, csak nagyon nagyokat pislog.*
~Ő az!~
|
*Felhúzza az egyik lábát, s átkarolva néz körbe, majd a lányra.* ~Sportember.. az biztos. Sonjára emlékeztet.. hmm..~ *Összehúzza szemeit, majd végigméri a lányt. Egy csalódott sóhajjal félrenéz.* ~Nem, nem lehet ő. Ő japánban van.. gondolom.~ *Amint a labda elé gurul lenéz, majd leengedi a lábát, s lehajolva érte felveszi. Felnéz a lányra, s kicsit elmosolyodik. Odanyújtja neki.* - Tessék.. *Fürkészi egy darabig, s ha elvette, akkor feláll és sóhajt.* - A nevem Dominic Johnson.. *Halkítja le a hangját, s kíváncsian végigméri a lányt, miközben kezet nyújt neki.*
|
*Feltűnik neki egy fiú, s ahogy ránéz, ő is felnéz. Pillantásuk valószínűleg összeakad, így furcsa érzés fogja el.. egy ideig nézi a fiút, majd félrefordítja a fejét, visszadugja a nyakláncot a felsőjébe, ráhajtja a pulcsit, előkeresi zsebéből az MP3-ját, a fülizéket visszadugja a fülébe, és mindkét térdét felhúzva bekapcsolja a zenét. (Kids in America) Hátradönti fejét a fa törzsének, de ismét megérzi, hogy figyelik. Kíváncsian elnéz a fiú felé, majd megigazítva a csuklószorítóit talpra áll, leporolja a ruháját és egyik-lábáról a másikra ugrálva csinál pár nyakkörzést. Felhúzza hasig a cipzárt a pulcsiján, majd egy nagy nyújtózással kocogva tovaindul. Előkeresi pulcsija zsebéből a teniszlabdát, és miközben fut, elkezdi pattogtatni. Merengve kocog a zenére, de a labda sikeresen egy hepehupás részre pattan, onnan pedig a fiú lábai elé gurul. Sóhajt egyet és megáll, összehúzott szemekkel végigméri a fiút, és a zenét kikapcsolva elindul felé a labdáért.*
|
*Kivételesen hamar felkelt, s mivel a kollégiumban nem talált semmi elfoglaltságot és szombat van, kijött a parkba. Reméli, hogy lesz valami különös, amin gondolkodhat, de eddig még semmi. Természetesen egy rövidújjúban jött ki, mege yg hosszúnadrágban, nem zavartatva magát a higed reggeltől. Talán még esni is fog.. felnéz az égre, majd egy sóhajjal zsebredugja kezeit. Meglát egy lányt a tölgyfánál, így lelassít, majd megáll, de nem szól semmit. Sóhajt egyet, s tovább indulva félrenéz, majd a lányra. A nyakláncot észrevéve eltöpreng, majd a padhoz érve leül rá. Hátradől, s elgondolkodva elnéz az ismeretlen lányka felé, majd az égre.* ~Nagyon ismerős az a nyaklánc.. de nem jut eszembe, hogy honnan.. bosszantó..~ *Csóválja meg a fejét, majd ismét elnéz a lány felé. Lehet, hogy zavaró, de nem baj. Eszébe jut valami, így a nyakához nyúlva előhúzza a nyakláncát, s azt kezdi el fürkészni.*
|
*Szombat reggel 7:00. Meg is jelenik a park kapujában, a hideg ellenére nem túlságosan felöltözve.. a képen látható ruhájára vett rá egy ugyanolyan színű, lila rövidnadrágot és egy kicipzározott, lila felsőt. Lehellete meglátszik maga előtt, haját vadul tépi a szél, de fejpántja pont erre szolgál. A hot-dogos bódét meglátva lelassít, összehúzza magának a pulcsit, s a karjait összefonva, zihálva odaballag.* - Jó reggelt! *biccent az árusnak*
- Jó reggelt, Sonja! A szokásos?
*Bólint, s hamar meg is kapja a hot-dogját. Kifizeti, majd sarkon fordulva a tölgyfája felé veszi az irányt. A földet figyelve beleharap közben a reggelibe, majd ledobja magát a fa törzséhez, felhúzza a térdeit, s egyik kézzel átkarolva őket elmereng. Amint megette a hot-dogot hátradönti hátát a fa törzsének, és előhúzza a pulcsija alól a nyakában lógó láncot. Azt nézegetve felsóhajt*
|
*Ahogy Stella felpattan behúzza a nyakát, a szavakra elmosolyodik.* - A kis szorgos.. *Jegyzi meg kuncogva, s elnéz kutyája felé, aki Jennát követve visszatér gazdájához.* - Szia! *Néz fel rájuk, majd magához hívva Cézárt rácsatolja a pórázt.* - Lassan mi is indulhatunk vissza.. *Áll fel egy sóhajjal, majd körbenézve elgondolkodik, végül szép ráérősen elindul a kollégium felé. Eltűnnek lassacskán.*
|
*A szavakra felcsillannak szemei, s a mellkasához emelve kezeit elvigyorodik.* - Ez remek hír!! Igen.. el tudom képzelni az édes kis arcukat.. és milyen kicsik lehetnek.. *Néz körbe, a további szavakra ő is bólogat, majd sóhajt.* - Az jó lenne. Majd szólj előtte. *Bólint mégegyet, majd az órára nézve felkapja a fejét és felpattan.* - Wow, el fogok késni.. megígértem, hogy segítek a konyhásnak.. sietnem kell! Jeennaaa! *Az utolsó szót mér a kutyájának címezve néz körbe, s a kutyája már jön is vígan ugrándozva. Gyorsan rácsatolja a pórázt, s felnéz Samre.* - Akkor majd vagy a koleszban, vagy a gimiben találkozunk! Szia! *Int mégegyet, majd sietve elindul kutyájával, s el is tűnik rövid időn belül.*
|
*A válaszra elvigyorodik, s kihúzza magát, majd visszanéz a lányra.* - Megszülettek az ikrek! A bátyám gyerekei.. annyira aranyosak.. és édesek.. áhh *Álmodozva sóhajt, s a pad hátának dőlve szinte lefolyik róla. Észbekapva felnéz a lányra, s eltöpreng.* - Te még nem láttad őket.... hmm, biztos lesz ilyen avató.. akkor majd eljöhetnél te is! *Bólogat okoskodón, majd elnéz kutyája felé, hogy merre kóborol.*
|
*A szavakra bólogat, ám a kérdésre meglepetten pislog párat. Behúzza a nyakát.* - Milyen nagy hírt..? Nem mondtál semmiféle nagy hírt.. se kis hírt.. mesélj! *Mosolyodik el, s elhelyezkedik a padon, majd oldalra döntve a fejét kíváncsian vár.*
|
*Stellát meglátva elmosolyodik, s oldalra dönti a fejét.* - Szia, Stella! *Ahogy leül mellé ránéz, majd Cézárra nézve sóhajt. A szavakra odanéz, majd bólint.* - Pedig igen.. de nem mindig idejövünk.. most ez az új szokásunk.. *Von vállat egy mosollyal, majd töprengve Stella felé fordul.* - Mondtam már a nagy hírt? *Csillannak fel a szemei, majd várakozón fürkészni kezdi a lány arcát.*
|
*Pont ő is elhozta Jennát egy sétára, s elengedve felpillant. Ekkor észreveszi Samet. Elmosolyodik, s vígan odalépked hozzá. Dejó, már lát.. már elég rég óta, de nehezen szokta meg.* - Szia, Sam! *Biccenti oldalra a fejét, majd lehuppanva mellé keresztbepakolja ő is a lábait, majd a kutyája után nézve sóhajt.* - Nem is tudtam, hogy ilyenkor hozod ki Cézárt sétálni.. *Néz a lányra, majd egy mosollyal vissza a tájra.*
|
*Sétáltatja házikedvencét mosolyogva, majd a kutyájára nézve sóhajt.* - Na, itt vagyunk.. elengedlek, de ha szólok, gyere! Rendben? *Dönti oldalra a fejét, s lehajol a kutyához. Lecsatolja róla a pórázt, s szabadon engedve az elfutó kutyája után néz. Egy fejcsóválással a padhoz sétál, s leülve rá keresztbepakolja lábait.*
|
A park. Városunk egyik híres helye. Szép és gondozott, sok virág, szépség honol ebben a kis környezetben. Padok biztosítják az ülőhelyet, és lámpák, hogy este világos legyen. |
[96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|