|
Témaindító hozzászólás
|
2007.07.16. 14:12 - |
Sűrű, félelmetes hely, tele nagy fákkal. A vadak is csak éjszaka jönnek elő rejtekhelyükből, ezért jó, ha valami fedezéket keresünk magunkat... |
[197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
*Corni szavai nem túl megnyugtatóak. Elhúzza a száját, s félrenéz. Bólint egyet, hogy oké. Mikor felül, ránéz. A simításra összeszorítja szemeit és fogait.*
- Ssszz.. igen.. de kibírom az éjszakát, nyugi. Inkább pihenj
*Az orvos hallatán bólint, mert arra tényleg szüksége lesz. Lefekszik a lány mellé, s megpróbál elaldudni.*
|
*Ahogy Viktor letérdel elé, összeszorított szemekkel nyúl a keze után, s ha tudja megfogva megszorítja.*
- Erősen.. görcsöl.. mintha valami szétfeszítené belülről.. pedig nem most kéne megjönnie, még van pár napom..
*Hisztizik a legalkalmasabb személynek a havijáról, és egy sóhajjal felnéz Viktor szemeibe.*
- Kicsit megszédültem, de.. azt hiszem már jobb.. igen, enyhül..
*Vesz egy mély levegőt, s talpra állva a sátorba megy. Chris felőle bőrig ázhat, nem fog még egy ilyet levívni a vajszívűsége miatt :P lefekszik a hálózsákjára, és egy sóhajjal Viktorra néz. Elmosolyodik.*
- Ne aggódj, már jobb... sokkal jobb.. biztos csak elrontottam a gyomrom.. a vállad súlyosabb..
*Ül fel lassan, bizonytalanul, de a görcsök már tényleg elmúltak. A fiú vállához nyúl ha tud, és alig érezhetően végigsimít rajta.*
- Nagyon fáj? Éjszakára jó lenne bekötözni. Reggel pedig azonnal orvos!
*Hangja nem tűr ellentmondást, bár arckifejezése nem túl szigorú.*
|
*A mozdulat félbeszakad, ökle megáll a levegőben, s meglepve néz a hang felé. Látva hogy Viktort már hidegen hagyja, leengedi a karját, s úgy figyeli a jelenetet. Töprengve összehúzza a szemeit, de nem szól semmit, a javaslatra lehunyja a szemeit, szusszanva megereszt egy mosolyt, majd felnézve bólint.*
- Rendben. Majd máskor.
*Viktorék után néz gyanakvón, majd egy sóhajjal az ég felé fordítja az arcát. Öhm, és most... mihez kezd?*
|
*Chris szavaira sóhajt egyet.*
- Kislány? Aha-aha..
*Megrázza a fejét, s mikor meglendül Chris ökle, már készül kivédeni, de meghallja Corni nyögését. Odakapja a fejét, s mit sem törődve Chrissel odarohan, s letérdel elé, megemeli a fejét.*
- Mi történt Corni? Minden rendben??
*Ha hagyja, segít neki felállni. Aggódóan néz rá, majd Chrisre.*
- Halasszuk máskorra. Most nem alkalmas az idő
*Nem vár se beleegyezést, se ellenvetést, bekíséri Cornit a sátorba, de természetesen ő is bemegy utána. Lefekteti az alvóhelyre, s aggódó arcal mellé ül, s fölé hajol. Már az eltört válla sem érdekli.*
|
*Ahogy Viktor gyengéden ugyan, de ellöki nem bír egyhelyben maradni, s botladozva félrelép. A sárban ugyan csúszkál, de talpon marad, vizes haja az arcára tapad, de ez sem zavarja. Kezei ökölbe szorulnak a fiúk láttán, és lehunyja szemeit.*
~Kérlek, csináljatok valamit odafent.. akármit.. bármit..~
*Olyan erős görcshullám söpör végig a hasán, hogy egy hangos nyögéssel odakap, pont mikor Chris ökle meglendül. Térdre rogy, s hasához nyúlva összegörnyed.*
~Én nem erre gondoltam!! Talán.. nem ettem rendesen... mondjuk nem is ettem semmit..~
*Hunyorogva felnéz, a világ forog körülötte, de lassan kitisztul a kép. Sóhajtva mély levegőt vesz, s megtámaszkodik maga előtt a földön.*
|
*A lány szavaira ismét elkapja a röhögőgörcs, de most kicsit visszafogja magát. Mély levegőt vesz, és megrázza a fejét.*
- Kiscsillag, miért véded ennyire? Múltkor még "csak" a legjobb barátod volt, sőt múltkor még én álltam hozzád a legközelebb
*Húzza össze a szemeit, de nem féltékeny, ááá. Ahogy Viktor félrelöki, bólint egyet, és elmosolyodik.*
- Látom megjött az eszed, "kislány". Akkor folytassuk..
*Ökle meglendül a levegőbe, de lehet hogy meg is áll..?*
|
*Chris szavaira sóhajt egyet.*
- Reméltem is, hogy nem bántod őket
*A következő szavakra összeszorítja a fogait, s ő is elindul felé, de a lány beáll elé. Ránéz. A szavaira mély levegőt vesz, felnéz az égre, elszámol magában 20-ig, aztán visszanéz rá.*
- Nem vészes! Engedj!
*Kikerüli a lányt, de hogyha ellenkezve, akkor félrelöki gyengéden. Elindul Chris felé... már csak az a kérdés, hogy ki üt először..?*
|
*Viktor suttogására ránéz, és egy apró mosollyal bólint.*
~Tudom.. de nem csak benned gyűlt össze a feszültség. Soha életemben nem verekedtem, de az öcsémhez senki sem nyúlhat hozzá, egy ujjal sem! Se Viktor, se Chris, csak is én!~
*Bólint egyet, ahogy Chris megindul Viktor elé először tűntetőleg elállja az útját, majd a szőke felé fordul.*
- Úgy látom eltörhetett a vállad.. ne erőltest meg még jobban! Hagyd itt ezt a hülyét, ellátom a sebed és reggel a suliban ellátják.. de mivel tudom hogy ilyen forró fejű vagy..
*Szemforgatva sóhajt, és háttal fordulva neki kitárja a karjait.*
~Hogy is szoktak a fiúk fenyegetőzni? Várjunk csak, morcos arc, lehajtott fej, gyilkos tekintet, mély hang. Oké oké, menni fog!~
- Háromig számolok.. ha még mindig itt leszel, én.. énőő... hát én.. *töprengve felnéz egy pillanatra az égre, majd visszanyerve határozottságát bólint* ..megjárod! Három.. kettő...
|
- Hú, úgy érzem telibe találtam! De honnan veszitek hogy olyan gerinctelen vagyok, hogy gyerekeket bántanék? Ó, nem. Ez nem az én stílusom.. azonos súlycsoport, fair verekedés. Már ha hagyják..
*Húzza el száját jelentőségteljes pillantást vetve Viktorra, majd sóhajt egyet.*
- Na látod kicsim, igaza van. Lerendezzük pár perc alatt, és kész. Egy ütés és a földön van, egy ütés és elájul, egy rúgás és meghal. Ezen semmi bonyolult nincs..
*Von vállat és Viktor felé indul egy sóhajjal.*
- Nem szeretem az ilyesmit, nagyon nem. Jobb lenne, ha visszalépnél. Még kapsz rá egy utolsó esélyt...
|
*Chris szavaira ökölbeszorul egyik keze, s Cornira néz. Az utolsó kérdésre már megindulna a fiú felé, de Corni épp időben teszi a kezét a vállára.*
- Örülök, hogy megértesz.. de ezt a feszültséget le kell vezetnem valahol.. vagyis valakin..
*A lányra néz.*
- Justinék miatt.. nekik nem eshet bántódásuk
*Suttogja Corninak, s a fiúra néz, de még nem indul el felé.*
|
*Viktor beleegyezésére mosolyogva odalép hozzá, Chris már nem is érdekli, és óvatosan, a vállára ügyelve megöleli ha hagyja.*
- Köszönöm..
*Suttog neki halkan, s egy sóhajjal hátrafordul.*
- Miért hiszed hogy nem bírok megállni a lábamon? Szerintem te aratnál csúfos vereséget
*Húzza ki magát. Hát ha már Chris is ego, ő is ego 8) öccsének van kitől tanulnia :P. Az utolsó kérdésre meglepve elkerekednek szemei, majd összeszűkülnek, egyik keze ökölbe szorul, a másikkal Viktor ép vállába kapaszkodik.*
- Úgy érzem megértelek. Akkora düh van bennem, hogy még egy szó és én is nekiesek...
*Szól neki, bár érdekes lenne ha tényleg elkezdene verekedni XD*
|
*Ahogy Corni rámutat kíváncsian figyel, a fenyegetést hallva elröhögi magát, kezét szájára szorítva kuncog, s ajkait összepréselve lenyeli a jókedvét. A Viktorhoz intézett szavakat még tűri, de amikor a lány dacosan a földre mutat, kitör belőle a röhögés. A hasát fogva összegörnyed kissé.*
- Ne haragudj, de.. te.. ez.. nagyon aranyos. Hozzád érek és elesel, miben fogadunk?
*Egyenesedik fel a szemeit törölgetve, és megrázza a fejét.*
- Most ott vagy, de csak félreraklak és már nem leszel. Miért lenne akadály? Hmm, lássuk csak, mondjuk a barátod beijedt.
*Töpreng el, végül megvonja a vállait.*
- Na jó, ha ennyire kegyelemért könyörögtök, megkegyelmezek. És mi lesz a jutalmam?
*Vigyorodik el, s hátranéz a sátorra. Visszafordul, ismét megtörli az orrát és óvatosan nyújtózik egyet, de háta belefájdul.*
- Tényleg, mi van a kölykökkel? Nem veszélyes őket egyedül hagyni ezen a söötéét helyen?
|
*Chris szavaira ökölbeszorítja egyik kezét, amelyik ép, majd el is engedi magát. Megrázza a fejét. Mikor Corni kettőjük közé áll, értetlenül oldalra dönti a fejét.*
~Mit akar ezzel elérni?~
*Chrisre néz, mikor rámutat, a szavait hallva megrázza a fejét, egy kis vigyorral, ami le is fagy róla, mikor rámutat.*
~Na, nekem meg mit mond?~
*A szavait hallva a földre néz, s maga elé mered. Majd felnéz az égre, s egy mosollyal a lányra. Ezzel azt jelezve, hogy rendben.*
|
*Viktor szavaira elkerekednek, majd összeszűkülnek szemei, az esőre ügyet sem vet. Kezét Viktor még ép vállára teszi, Chris szavaira ránéz, majd vissza. Tekintete a két fiú között váltakozik, végül ellépve Viktortól beáll félúton közöttük középre.*
- Annyira ovis módszereitek vannak! Nem, elegem van! Nem fogjátok megölni egymást, és kész! Te!
*Mutat Chrisre, mintha egy vadidegen lenne, az eső még mindig nem zavarja.*
- Ha hozzá mersz érni a barátomhoz, esküszöm hogy én is eltöröm a válladat, de kétszer egymás után! És te!
*Mutat most Viktorra, végre reagál az esőre is egy fejrázással, tincsei szökőkútként árasztják a cseppeket.*
- Egyszer el kellett viselnem, hogy elmentél.. soha többé nem foglak elveszíteni, úgyhogy itt nem lesz harc, amíg én itt vagyok!
*Mutat a földre, bár egy hevesebb széllöket kis híján ledönti a lábáról.*
|
*Corni betoppanására összehúzza a szemeit, főleg mivel a lány Viktorhoz megy. Sóhajt egyet, a fiú szavaira gúnyosan elmosolyodik.*
- Igaza van, kicsim. Menj vissza a sátorba és melegítsd elő nekem a helyet.. mert kettőnk közül én leszek az, aki veled fog ma aludni!
*Dacosan felszegi az állát, de egyelőre nem mozdul. Azért még ki kell hevernie azt a gerincre mért ütést, és a talaj felképelése sem volt valami jó.. letörli vérét, s arcát az ég felé fordítva hagyja, hogy az eső eláztassa.*
|
*Chris szavaira összehúzza szemeit, s csak figyeli, ahogy köröz körülötte. Csak a fejét forgatja, s végül megáll. Elkezd esni az eső is, de nem zavarja. Felnéz egy pillanatra at égre, majd vissza a fiúra. A szavaira megrázza a fejét.*
- Te nem hagytál békén! Meg amúgy is..
*Folytatná, de Corni ekkor toppan be a képbe. Ránéz egy sóhajjal, s mikor odaér hozzá félrefordítja a fejét, s Chrisre néz, majd a lányra.*
- Menny el! Ezt egyszer, s mindenkorra el kell intéznünk, kettőnk között!
*Néz rá elég morcin, s Chrisre néz.*
|
*A sátorban kuporogva, s a gyerekeket figyelve hallgatja a neszeket. Szíve szerint már kirohanna, kezei is néhány szóváltásnál megremegtek, de erőt vett magán. Izzy már alszik Frencin és Justin között, a határvonalon kényelmesen elterülve, ő viszont le sem tudja hunyni a szemeit. Végül megelégeli a dolgot, és a plafonra néz, majd lehunyt szemekkel összefűzi az ujjait.*
~Kérlek, ha én avatkozok közbe, akkor.. végülis miért hallgatnánam rám? De kérlek titeket odafent.. vigyázzatok rá..~
*A hangok mégsem túl kecsegtetőek, még pár percig tűr, aztán felpattan és kimászik a sátorból. Izzy álmosan felnéz, de nem megy utána, inkább kedvenc faágjához dugja az orrát.*
- Tudtam..
*Sóhajt fel a párost meglátva, futásnak ered és Chris mellett elhaladva Viktorhoz siet.*
- Mi történt? Hol sérültél meg? Mid fáj? Az emberi ostobaságnak nincs határa!
*Emeli meg hangját Chrisre nézve, s aggódva visszafordul Viktor felé.*
|
*Nem várt ellentámadást a fiútól, így az ütés olyan erővel és olyan váratlanul éri, hogy arccal felnyalja a földet. Bizony nem túl kellemes, egy ideig mozdulatlanul fekszik próbálva eltűntetni a fájdalmat, orrából elered a vér, de nem törődik vele. Karjaival fellöki magát, kézfejével letörli a vérét és féltérdre emelkedik.*
- Ezt.. nem kellett volna..
*Erőteljesen megrázza a fejét, szipog egyet, s lassan talpra áll. Zihálva vár pár pillanatot, összeszedi magát, és Viktor felé indul.*
- Csak nem fáj a vállad? Bocs, jószívű akartam lenni.. nem lassú és fájdalmas, hanem gyors és érzelemmentes halált szántam neked.
*Von vállat, de három és fél lépést tartva elkezd körözni a fiú körül. Nincs szüksége még egy váratlan támadásra, de azért készenlétben ugrik minden neszre.*
- Tudod.. én nem akartam idáig elmenni. Szóltam az elején, te is jól tudod. Csak magadnak köszönheted, hogy eddig eljutottál. Na jó, és nekem is
*Vigyorodik el, de gyorsan el is komolyodik, megáll három lépésre a fiú előtt, és az arcát kezdi el fürkészni.*
|
*Meglepődik, mikor a levegőben megakad a keze, de nem tud védekezni, olyan gyorsan történik minden. Így Chris eltöri a jobb vállát. A fájdalom miatt összeszorítja szemeit, s le is mászik róla. Felegyenesedik, nem hagyja azért olyan könnyen magát. Zihálva néz a fiúra, s fekete tincsei már a szemeit is eltakarják. Megindul a fiú felé, s még ép kezével üt egyet az arca felé, majd a nyaka felé. Ha sikerült, ha nem, hátrébb araszol, s az eltört vállához nyúl.*
|
*Meglepve néz le bokáira. Egyszer fair az ember, és.. nagyot puffan a hátára érkezve, melybe belebizsereg gerince. Összeszorítja a fogait, mikor a fiú ráül, s ugyan ezt nem védi ki, de olyan olcsón nem adja a bőrét. Ahogy az ökle meglendül, vár, s mikor már súrolná az arcát, akkor próbálja meg elkapni Viktor csuklóját, s először feltolja, így valószínűleg be kell hajlítania a könyökét, s ekkor rántja el egy olyan irányba, amelyre nem hajlik. De mivel maradt Viktornak még egy keze, csak reménykedni tud hogy sikerül ez a terve, és akkor talán le tudja lökni magáról, hogy talpra állva belerúghasson. Ha nem akkoooooor töri a fejét valami máson.*
|
[197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
