|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:41 - |
Lakók: Cornelia Tyler, Justin Tyler (nem tartózkodnak itt)
Ezt a szépen berendezett szobát csak ők birtokolják. Ez itt az ő birodalmuk. Ágy, tükör, egy ablak, ami szép kilátást nyújt.. és az alap felszerelés is. |
[183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
- Félhetsz is!
*Bólogat komoly arcot vágva, amint a fiú lemászik róla, felül és töprengve körbenéz, hogy mivel tudna átkot szórni Viktor fejére. Nem talál semmi alkalmasat, így csak az egyik kispárnáért nyúl, és a fiú kezébe nyomja.*
- Tessék! Ezennel átvetted aaaa vérengző fenevad átkát. Az innentől számított elkövetkezendő 50 évben engem kell szolgálnod!
*Csap saját mellkasára, és büszkén kihúzza magát*
|
*A kijelentésre kinyújtja rá a nyelvét.*
- Ahoz képest, hogy én vagyok az ijesztgetők szégyene, egész jól megijesztettelek
*Húzza ki magát, ám mikor a lány fel akar ülni, visszanyomja a földre. A szavit hallva tettetet félelem ül ki arcára, s a takarót az orráig felhúzza.*
- Na ne mond.. annyira félek..
*Le is engedi a takarót, s a lányra mered, majd körbenéz a szobában. Eltöpreng, s lemászik róla.*
- Ha ennyire akarod..
|
- Tudom és kész
*Vágja rá némi durcával, a következő kérdésre viszont tágra nyílnak a szemei, s felháborodott arcot vág.*
- Haaa, na jóóól vaaan te ijesztgetők szégyene!
*Próbál meg felülni, bár nem durcás, csak felháborodott. Összefonja a karjait.*
- Ezért most rád uszítom a vérengző fenevad átkát! Felesleges kegyelemért könyörögnöd!
*Húzza ki magát, és lehunyt szemekkel félrefordítja a fejét. Ha még mindig fekszik, akkor csak kinyújtja a nyelvét Viktorra, és oldalra dönti a fejét, ezzel jelezve hogy túlságosan is komolyan gondolja.*
|
*A plüss kztyával szembe kerül, de el is veszi onnan, kikapja a lány kezéből. A szavakra összehúzza szemeit.*
- Honnan tudod, hogy lány?
*Megcsóválja a fejét, s elnéz oldalra, majd vissza rá. A kijelentésre elhőzza a száját, majd elmosolyodik.*
- Honnan tudod, hogy nehezebb vagyok nálad? Én is cipeltelek..
*Jegyzi meg kedvesen, s arra néz amerre a lány, tekintete megakad saját boxerén, majd visszanéz a lányra.*
|
*Hagyja magát átfordítani, bár ellenkezni se lenne értelme. Mosolyogva néz Viktorra és a kutyát az orrához nyomja, mint ahogy a fiú tette vele nemrég.*
- Hmm, hát ebbe a lányodnak is van beleszólása.
*Bólogat komolyan, mert ő már eldöntötte hogy lány :P azt még nem, hogy mi lesz vele.. elűzi a gondolatait, és hol a takaróra, hol Viktorra néz.*
- De ez nem ér! Te sokkal nehezebb vagy mint én. Úgyhogy csak akkor aludhatsz rajtam, ha megszabadulsz a plusz kilóidtól
*Siklik le tekintete a fiú boxerére, de nem hiszi hogy a fiú levenné, épp ezért tette fel ezt a "feltételt". Hihi*
|
*Mikor a lány ráveti magát meglepetten engedi el magát, s hátradől. A kijelentésre szusszan egyet. Dönnyögve szólal meg, de nem biztos, hogy hallja is.*
- Nem is engedtem meg.. hmm..
*Töpreng el egy pillanatra, majd felcsillanak szemei. Megpróbál átfordulni, így felülre kerülni. A takarót lehúzza, hogy lássa a lány arcát.*
- Mi lenne, ha fordítva lenne az alvásrend?
*Néz rá komoly ábrázatot varázsolva magának. De ő bizony teljesen komolyan beszél.*
|
*Jókedvűen nevet, Viktor kérdésére megrázza a fejét, s kuncogásba fojtja kacaját.*
- Rajtad.. igen, megijedtem.
*Bólogat vigyorogva, kézbe veszi a plüss kutyát és megforgatja kezei között, majd ismét felnevet.*
- Vérengző fenevad, mi?
*Nyomná oda Viktor fejéhez, de a fiú védekezik a takaróval. Oldalra döntött fejjel figyeli, ahogy egy nagy kupac ül előtte, ám mielőtt lehúzná magáról ráveti magát, és megpróbálja a hátára dönteni.*
- Hmm, azt hiszem én és a házikedvencem rajtad fogunk aludni.. kiengesztelésképp, köszönöm hogy megengeded.
*Bólogat fürgén, és magához ölelve a kutyát szépen széttehénkedik Viktoron, persze csak óvatosan, és a gipszére ügyelve.*
|
*Mikor eltolja magától, hagyja, a szavakra összeszorítja szemeit. A takaró a fejére kerül, így még mondani sincs ideje semmit. Durcásan szusszan egyet.*
- Nincs fogalmam.. ha ez érdekelt..
*Lehúzza a fejéről a takrót, s kissé durcásan a lányra néz, majd oldalra fordítja a fejét. Nem néz Cornira, de a nevetésre odakapja a fejét. Lassan elmosolyodik.*
- Most meg min nevetsz? Azthittem megijedtél..
*Húzza vissza a fejére a takarót, elkeróéve azt, hogy valami keményebb dobdjon oda. Ha toszta a levegő vissza lehúzza a fejéről.*
|
*Visszafojtott lélegzettel figyeli, ahogy Viktor az ágy alá nyúl. A hirtelen előbukkanó szőrmókot látva elkerekednek a semei, de már a hátára is döntik. Megszeppenve pislog párat, az sem zavarja hogy a kutya az arcához kerül, csak kábán pislog nagyokat Viktort figyelve.*
- Vérengző... fenevad...
*Hangsúlyozza ki töprengve, majd erőteljesen megrázza a fejét, és két kézzel feszül neki Viktor mellkasának, hogy eltolja magától, miközben felcsattan.*
- Neked elment az eszed!! Te tiszta idióta vagy!!! Van fogalmad róla mennyire megijedtem?!
*Kiabálja le a fejét cseppet sem jókedvűen, bár inkább durcásan. Ha tud felül, és a takarót egy lendülettel Viktor fejére húzza, majd durcásan karba teszi a kezeit, és oldalra néz. Ha sikerült a takaróval betakarni a fiút, akkor a szeme sarkából rásandít és lassan elmosolyodik, majd felkuncog, kezét szájához emelve tör fel belőle a csilingelő nevetés, és egyhamar abba se akarja hagyni.*
|
*Mikor a lány letérdel mellé, félrefordítja a fejét, s elmosolyogja magát, majd lefagyasztja magáról. Ijedt arcot vágva fordul vissza, majd az ágy alá néz, s benyúl. Felsandít a lányra, s hirtelen előránt egy kis plüss kutyát, majd Cornit hátradöntve szólal meg, hangosan, s kissé bohókás hangon.*
- Váá!! Itt a vérengző fenevaad!!
*S a lány arcához nyomja, ami csikis is lehet neki..*
|
*Komolyan bólint, hogy marad, s kíváncsian figyeli Viktort. A szavaira meglepődött, ijedt arcot vág, és egyből bólogatni kezd. A takarót maga előtt tartva szalad oda, s lenéz rá.*
- Mi.. mi az..?
*Félve, bizonytalanul térdel le mellé, és körbenéz, majd vissza rá.*
|
*A kérdésre bólint egyet, komoly arcot vágva. Belépeked lassan a szobába, s a lányea néz.*
- Maradj ott!
*Tovább megy, s letérdel, s benéz az ágy alá. Elkerekednek a szemei, s lassan a lányra sandít.*
- Corni... öö... gyere ide.. kérlek.. ezt látnod kell..
*Ijedt hangon megszólal, s vár.*
|
*Szorosan Viktor mögött áll, a vállába kapaszkodva, s a takarót pajzsként használva. A kérdésre értetlenül felnéz.*
- Miért félnék? Te állsz előle, és amúgy is megvédesz.
*Bólogat hidegvérrel, ám ahogy előre szalad, zavartan körbenéz a folyosón. A kijelentésre sóhajtva visszanéz a szobába.*
- Lehet hogy beszökött...?
*Mély levegőt vesz, lehunyja a szemeit, és ahogy Viktor visszajön hozzá megöleli.*
- Körbenéznél mégegyszer a szobában? Lehet hogy valami vadállat volt, és elbújt az ágy alá..
*Vág megszeppent arcot, és az ágy felé indul Viktort húzva maga után.*
|
- Oké, óvatos leszek.. de nincs mitől félned.
*Szusszan egyet, s átveszi a nem működő elemlámpát.*
- Ez nem is működik, de nem baj..
*Vág durcás arcot, s a lányra néz egy sóhajjal. Megcsóválja a fejét, s elindul az ajtó felé, majd lenyomja a kilincset, s kilép. De meg is torpan, hátrasandít Cornira.*
- Nem félsz?
*Kérdezi naggyoon kedvesen, de nem vár választ. Elszakad a lánytól, s előre szalad a folyosó végére, s megáll, majd felkapcsolja a lámpát. Körbenéz, s visszabbalg Cornihoz.*
- Nincs itt semmi
|
*Lassan elengedi a fiú lábait, és ahogy felkapcsolódik a villany, egy sóhajjal magához öleli a takaróját. A kérdésre töpreng, majd felpattan, felkapja az eldobott, nem működő elemlámpát és Viktorhoz siet.*
- Igen, de légy óvatos! Ez még jól jöhet..
*Nyújtja oda neki az elemlámpát egy bólintással, és behúzódva a fiú mögé megkapaszkodik az ép vállában, másik kézzel a takarót tartja, s hátulról kukucskál ki.*
- Menj csak.. itt leszek mögötted..
*Kukucskál tovább kifelé, és megtolja az ajtó felé Viktort.*
|
*Mikor átöleli a lábát egyből megáll, így nem esik el. A hisztire elhúzza a száját.*
- Az előbb még fel akartad oltani a lámpát.. vagy tévedek?
*Néz a lányra, s lehámozza magáról a kezeket, de ha nem sikerül, csak mérgesen szusszan egyet, ha sikerül, az ajtóhoz megy, s felkapcsolja a lámpát. Körbenéz, majd az ajtóra, s a lányra.*
- Megnézzem mi van odakint?
|
*Az állításra felemeli a fejét, de ahogy hallja, hogy a fiú elindul valamerre, elkerekednek szemei. Hirtelen ugrik négykézlábra, és villám sebességgel utána mászik, majd amilyen szorosan csak tudja, átöleli a két lábát térdnél, emiatt valószínű hogy elesik, de akkor sem hajlandó elengedni, makacsul ölelgeti a lábait.*
- Ne ne menj el sehova! Lehet hogy még kint ólálkodik az az izé! Maradj itt!
*Hisztizik neki, de már nem sír, és csak akkor hajlandó elengedni a lábát, ha meggyőzi hogy nem megy az ajtó közelébe. Bizonytalanul felnéz rá, és feltérdelve a sarkaira ül, végül körbenéz a takaróját keresve.*
|
*A sorozattűzre meglepetten tántorodik meg, s hátraesik, de ott is éri minden cucc.*
~De jó, hogy a takaró megvéd.. nem is sejti..~
*A zokogásra kimászik a kupac alól, s felnéz rá. A kiáltásra megcsóválja a fejét egy mosollyal.*
- Nem vagyok gonosz, csak szórakozott!
*A tűvirányító sikeresen eltalálja, de nem vészes.. a zokogásra elhúzza a száját, feltápászkodik, s az ajtó felé lépked, majd felkapcsolja a villanyt.*
- Minden rendben? Nem akartalak meijeszteni..
~Legalábbis ennyire nem.. de az mellékes..~
|
*A Viktor okozta hangokra térdei annyira elkezdenek reszketni, hogy kénytelen lekuporodni az ágy végébe. Térdeit a lehető legszorosabban felhúzza, s a takarót orrig magára húzza, ügyelve rá hogy egy pici helyen se keletkezzen rés. Nagy szemekkel kukucskál ki.*
- Viktor..?
*Kérdezi bizonytalanul, ekkor kapcsolódik fel a lámpa, Viktor ijesztő arcát és a hangját meghallva felsikít, majd felkapja a keze ügyébe kerülő dolgokat, és sortüzet indít: kispárna, másik kispárna, nagypárna, másik nagypárna, lepedő, takaró, tollak, ceruzák, hegyezők, füzetek, s mikor kifogyott mindenből, hisztérikus zokogással visít fel.*
- Te annyira gonosz vagy!!
*Tovább kutakodik, de csak a távirányitóban, akad meg a keze, azt is eldobja, majd az ágyról lemászva összekuporodik a lábánál, s csendesen bőg tovább naggyon naggyon durcásan.*
|
*A zajokat hallva felnéz, de nem tulajdonít nagy figyelmet neki. Mikor a lány ráveti magát meglepettem pislog a párat, a hisztire szusszan egyet. Bólint egyet, s lemászik az ágyról, illetve leesik..*
- Jó-jó, megnézem! Csak ne sikíts! Még elijeszted kedves kis barátunkat!
*Kuncog egyet. Az ajtóhoz ér, de nem tud mit csinálni, nem tudja, hogy hol van a kulcs.. merengve a plafonra mered. Ekkor dörren meg az ég, de meg sem ijed. Corni szavaira megcsóválja a fejét. Hallja, ahogy puffan az elemlámpa, ami le van merülve, s sóhajt egyet. A hisztire szusszan egyet, de nem teljesíti a 'kérést'. Lehajol, s elkezd kutakodni a földön, ami ijesztő hangokat adhat ki. Megtalál egy működő lámpát, s vele együtt Corni elé mászik, s maga elé tartva, hirtelen felkapcsolja, s ijesztő hangon megszólal.*
- Az 'Arc' visszatért!
|
[183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
