|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:40 - |
A gyengélkedő, csak egy nagy terem. Sok ággyal, s persze pár nővérkével, doktorral. Van amikor bent tartanak, de általában haza lehet menni a kezelés után. |
[101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
~Matek? Szegény Viktor.. engem kéne hogy így megviseljen.. bár, én talán a tudatom alatt is éreztem, hogy megváltozott valami..~
*Töpreng, a ne viccelj kijelentésre sóhajtva felfelé néz. Elszámol magában háromig, de nem azért hogy lenyugodjon, hanem hogy... keze meglendül, és azért nem erőből, de észhez térítő lendülettel csapódik a fiú arcának, ha nem figyel.*
- Figyelj rám! A terhes nők nagyon érzékenyek, és túl könnyen felkapják a vizet! Kezdek bemorculni..
*Teszi karba a kezeit, s várakozón a fiúra néz. A következő lépés a víz lesz...*
|
*A szavakt megint nem fogja fel, s karbateszi egyik kezét, illetve tenné, ha tudná... Mikor a lány utána lép lenéz rá, majd sóhajt egyet. A kijelentésre elmosolyodik.*
- Tesztet? Aha.. szóval olyat, amilyet matek órán írunk... oké. Felőlem.. én nem vagyok oda a matek tesztekért..
*Megvonja vállát, s elnéz oldalra. Az usoló két szóra összehúzza szemeit.*
- Gyerekünk? Nekünk? Ne viccelj..
*Néz el oldalra egy pontot figyelve.*
|
*Valóban nagyon aggódik Viktorért, hol jobbra, hol balra néz azon merengve, hívjon segítséget esetleg, vagy mondjon valamit, esetleg menjen fel a szobájába és reggel jöjjön vissza a fiúért? De aztán érkezik egy válasz, ami nem épp bíztató. Zavartan összevonja a szemöldökét, és sóhajt egyet.*
- Tudom, hogy hihetetlen, de ott a fa tetején azon az éjszakán... a doktornő szerint ritka az ilyesmi, de megesik..
~Talán fel kéne pofoznom, hogy magához térjen? A filmekben ez be szokott vállni..~
*Töpreng egy kicsit, végül elveti az ötletet. Bizonytalanul a fiú után lép, és mély levegőt vesz.*
- Ha akarod csinálhatok egy olyan tesztet vagy micsodát, de a doktornő szerint ez egyértelmű... gyerekünk lesz!
*Bólogat olyan természetes arccal, mintha a világ legegyszerűbb dolgát magyarázta volna el.*
|
*Összehúzza szemeit, s úgy hallgatja a lány szavait. Mikor szorosabban öleli meg lenéz rá.*
- Nincs mitől félned, itt vagyok
*Összeráncolja homlokát, s elkezd gondolkodni.*
~Mi lehet az, amit meg kell beszélnünk? Bár..van egy tippem..~
*Vágértetlen arcot, s tovább mereng, egy szó viszont vissza hozza a valóságba. Azt sem veszi észre, hogy a lány elszakad tőle. Nagyokat pislogva maga elé mered, a többi szót meg sem hallja, majd a lányra mered 2 perc múlva. Felhúzza a szemöldökét, majd a lányra néz egy sunyi mosollyal.*
- Aha.. én.. apa.. persze..
*Megvonja vállait, mintha csak el akarná hitetni magával, s magára erőltet egy nevetést, de nem jön össze.. hátrébb lép egyet, s lenéz a földre. Két pont között cikázik a tekintete, s megrázza a fejét. Corni mér lehet, hogy aggódik érte, de nem zavarja.. elzárta a külvilágot..*
|
- Tudom, hogy ezt sokkal romantikusabb helyzetben kéne, és bizonyára nem így képzelted el ezt az egészet, talán nem is velem, de nincs jogom eltitkolni előled.. nagyon félek..
*Szorítja össze a szemeit, s még szorosabban öleli meg a fiút, majd lassan elszakad tőle, felnéz rá, térdei remegnek, mintha csak felelne egy olyan tantárgyból, amire nem készült. Szíve összeszorul, egészen elsápad.*
- Meg kell beszélnünk, hogy akarjuk-e, vagy sem, és hogy mi legyen, és hogy... *elhallgat, mély levegőt vesz, szemeit lehunyja* Viktor..
*Felnéz a fiúra, mélyen a szemeibe, és határozott hangon megszólal.*
- Apa leszel! Gyermeket várok, tőled.. kisbabánk fog születni.. terhes vagyok..
*Nem tudja több féle képpen körbeírni, ezért inkább elhallgat, s felkészül lelkiekben a legrosszabbra.*
|
*Nézi a lányt egy idejig, végül félrefordítja a fejét. Mikor Corni szorosan elé áll, s átöleli, meglepetten néz le rá. A szavait hallva bizonytalanul bólint.*
- Rendben.. csak mond már el!
*Aggódó arcal néz rá, majd sóhajtva a plafonra, majd vissza a lányra.*
|
*Viktorra nézve megrázza a fejét, majd töprengve lenéz a földre, pontosabban a hasára, de rá lehet fogni hogy a földet nézi.*
~Ezt még mindig nem hiszem el.. tényleg itt van bennem egy.. élet? Egy teljesen másik lény? Aki később úgy fog feleselni mint Justin most itt van bennem? És ezt.. hogy mondjam el neki? Mi van ha már bánja ami ott volt, de kötelességének érezné, hogy velem maradjon? Vagy mi van ha nem is akar még apa lenni? Apa.. de fura szó..~
- Hát..
*Kezd bele bizonytalanul, mély levegőt vesz*
- Baj az nincs, de..
*Megrázza a fejét, és szorosan Viktor elé lépve átöleli, ha hagyja.*
- Most mondani fogok valamit, de úgy fogd fel, hogy ne vedd figyelembe a benned tomboló érzelmeket és az utóbbi pár napban produkált viselkedésem.. rendben?
|
*Mikor nyílik az ajtó, felpattan, s hátrébb lép párat. A lányra néz, s oldalra dönti a fejét.*
- Mi a baj?
*Közelebb megy a lányhoz, elfeledkezve az iménti kis veszekedésüket. Nyel egyet, majd sóhajt, s lenéz a földre.*
|
*Ahogy Viktor kimegy elbizonytalanodik, hisz fogalma sincs hogy ezek után milyen kérdések fognak még következni. Zavartan mocorog egy kicsit, a doktornő zavartalanul folytatja.*
- Késik a havi vérzésed?
- Őő, hát csak a megszokott pár napot..
- Megszokott pár nap, aha..
*Bólogat a nő nem túl bizalomgerjesztően, Corni nagyot nyelve az ajtó felé néz. Talán valami rossz választ adott?*
- Sorold fel a tüneteid... *kéri, de már mondja is* többet eszel mint kéne, vagy épp nincs étvágyad és fel se tűnik, gyakran szédülsz meg, elkap a hányinger, érzékenyebb vagy mint valaha és könnyebben felkapod a vizet, furcsának érzed a szervezeted, és.. soroljam tovább?
*Corni kissé elmereng. Igen, az evés stimmel, szédülés stimmel, érzékenyebb..? Nem is, csak ott az ajtóban.. jóh.. könnyebben felkapja a.. KIKÉRI MAGÁNAK!! Na jó, az a bot..*
- De.. de ez csak olyan.. olyan..
- Igen, olyan. Kicsikém, négy gyermekem van, én is ismerem az "ilyenek"et. Bár az igaz, hogy első alkalommal ritkán esik meg, de attól még meg szokott. Ha meg nem első alkalom, akkor meg nincs miről beszélni.
*Corni ismét körbenéz, nem nagyon érti mire akar célozgatni a nő. Az ajtóra néz, majd vissza, a doktornő sóhajt egyet.*
- Felesleges, de ha akarod megbizonyosodhatsz róla egy teszttel.. de minden jel arra mutat drágám, hogy gyermeket vársz.
*Megveregeti a kába lány vállát, és felállva az asztalához megy. Corni döbbenten néz maga elé, megszólalni sem tud, csak lemászik az ágyról és az ajtóra néz.*
- De az nem lehet.. mi csak egyszer.. és nem is volt olyan... én.. tényleg? Hűh..
*Visszaül az ágyra, a nő mellé ül és ő is az ajtót kezdi el szugerálni.*
- Szerintem mondd el neki, de innentől már rád kell bíznom a döntést. Hisz benned fog növekedni, nem bennem... gondold végig, aztán holnap, vagy amikor csak akarsz gyere le beszélgetni. Először is döntsétek el hogy akarjátok-e, vagy sem.. tényleg, ki a szerencsés apa?
*Hát Corni a kérdést sem hallja, egy "köszönöm"mel bólint, feláll és az ajtó felé indul. Kibotorkál rajta, bizonytalanul behúzza maga után a kilincset, és Viktor akármerre is van, az ajtónak dőlve, lehunyt szemekkel sóhajt egyet. Ezt még.. meg kell emészteni.*
|
*Lefekteti az ágyra a lányt, a kérdésre merengve a plafonra néz, majd a nőre.*
- Justin szavaival: Lia! Föld! Fekszik! Az én szavaimmal: passz..
*Megvonja vállát, a kijelentésre szemforgatva sóhajt.*
~Egy mezei ájulás?!~
*Nézi ahogy szegény lányt leöntik egy, illetve fél pohár vízzel, ebbe teljesen beleborzong. Mikor Corni végre felébred megkönnyebbülten sóhajt. Hallgatja a párbeszédet, az utolsó kérdésen fenn akad, amit a doktornő tesz fel. Sikeresen félre nyel ő is.*
- Hát..
~Opsz.. nem is engem kérdeztek.. hülye..~
*Megrázza a fejét, s elnéz oldalra. Látva, hogy Corni is félre nyelt megcsóválja a fejét, a dokira néz, s egyből kimegy, noszogatni sem kell.Kilép az ajtón, s becsukja maga után, majd nekidől, s lerogy alá. Felhúzza térdeit, s úgy vár.*
|
*Ugyan nemrég jöttek csak el innen, már jönnek is vissza.. Corni nem könnyíti meg Viktor dolgát, hisz az út során tovább "alszik". A doktornő aggódva eléjük siet, és egy üres ágyra bökve becsukja az ajtót.*
- Mi történt?
*Mivel nem biztos hogy Justin szavaival értelmes választ kap, így ő vizsgálja ki a lányt, majd sóhajtva a csaphoz megy.*
- Csak egy mezei ájulás..
*Félig megtölti a poharat vízzel, visszalép és egy laza mozdulattal a lány arcába önti, aki először köhögőgörcsöt kap, aztán az arcát törölgetve lassan felnyitja a szemeit. A doktornőt meglátva kábán elkezd magyarázni.*
- Olyan.. furcsát álmodtam.. Viktor ott volt és..
*A doktornő oldalra bök így ő is elnéz arra, a fiút meglátva azonnal felül és körbenéz. Nem igazán érti, hogy a fürdőszobából hogyan került ide. A nőre néz aki elrakja a poharat.*
- El tudod mondani mi történt?
- Hát.. nem tudom pontosan. Mostanában olyan... fura. Gyakran eszek sokat, illetve tegnap előtt nem ettem semmit, tegnap meg túl sokat, és sokszor fog el a rosszullét de.. nagy a baj?
*Kerekednek el szemei a doktornő merengő arcát látva, aki Cornit figyeli, majd Viktorra néz, végül vissza rá.*
- Létesítettél az utóbbi napokban szexuális kapcsolatot valakivel?
*Szegény lány félrenyelve kap köhögőgörcsöt ismét, kissé összegörnyed majd felkapja a fejét, de nem mer Viktorra nézni.*
- Ez miért fontos?
- Kimennél pár percre? Női dolgok..
*Néz a doktornő Viktorra, és türelmesen sóhajt.*
|
*Ismét hátranéz a lányra, pont akkor, amikor megfordul, s elfut.*
~Ugyan most hova megy?~
*Megvonja vállát, s Gyilkossal együtt tovább indul. Kinyitja az ajtót, s előre engedi a kutyáját, kilép, becsukja. Gyorsan a szállásra igyekszik, már csak azért is, hogy Frencinék mit csinálhattak eddig?*
|
*Ahogy Viktor gyorsít megáll, s tanácstalanul körbenéz. *
~Ez reménytelen.. hogy beszéljek vele, ha elfut előlem?~
*Megcsóválja a fejét, ám hamar eszébe is jut valami. Eltökélet arcot vágva bólint egyet.*
~ Jól van, akkor kerülök, de így legalább hamarabb odaérek mint te..~
*Sarkon fordul, s futásnak ered, kilöki a kertbe vezető ajtót és meg sem áll a Kastély kapujáig, onnantól rágyorsít, felsprintel a lépcsőn és pillanatok alatt a fiúk szállására ér, ahol zihálva Viktor ajtajának dől. A kérdés csak az, hogy vajon hamarabb ért ide, vagy a fiú így is megelőzte?*
|
*Töpreng egy darabig, s hátranéz Cornira, illetve már utána néz. Sóhajtva tovább indul, lenéz kutyájára, majd megpaskolja a fejét. Hallja, hogy a lány errefelé veszi az irányt, így megszaporázza lépteit.*
|
*Biccentve átveszi a gyógyszert, majd jó lesz ha tényleg megrántja a karját.. amint Viktor kikerüli utána néz, majd a földre, végül észbekapva a doktornőre.*
- Őőő köszönöm. Viszlát!
*Kilép az ajtón, behúzza maga után és Viktor után néz. Sóhajt egyet, és megrázza a fejét és mondana valamit, de inkább lenyeli, és az ellenkező irányba indul.*
~Minek erőltetni? Akkor menjen. Majd holnap.~
*Bólint, bár nem igazán tudta meggyőzni magát. Hamar rájön, hogy amerre megy az nem épp a lányok szállására viszi.. morranva megfordul, és megszaporázva a lépteit Viktor után indul.*
|
*Meglepődik, mikor szembekerül Cornival, de félrefordítja a fejét. A doktornő bólint egyet, s a kezébe vesz egy gyógyszeresdobozt, s Viktor mellett átnyújtja a lánynak.*
- Ebből vegyen be, ha fáj
*Viktor felsóhajt, s kikerülve Cornit, Gyilkossal az oldalán elindul a folyosón.*
~Méghogy megráéntotta a vállát... nem hiszem el.~
|
*Hallja a lépteket, fejét felkapja, de csak annyi ideje marad, hogy felálljon. Nem bír futásnak eredni.. még mindig a kilincset fogja, így ahogy az ajtó kinyílik a lendülettől bebukik, s az ajtófélfába kapaszkodik. Zavartan Viktorra néz, majd a doktornőre és megköszörülve a torkát kiegyenesedik.*
- Őőő épp magát keresem! Arról lenne szó hogy én.. szóval ő.. az úgy volt hogy...
*Körbenéz, majd végig magán és felkapja a fejét*
- Ööö azt hiszem meghúztam a karom. Semmi komoly csak egy kis gyógyszert szeretnék.
*Bólogat nagyon komolytalan arccal*
|
- Köszönök mindent..
*A nővérkére nézve. De nem mehet még.. megállítja. Egy gyógyszeres dobozt nyom Viktor kezébe.*
- Ebből vegyen be minden nap!
*Értetlenül a dobozra néz, majd elhúzza a száját.*
- Jó
*Egy orvosnak mégsem mondhat nemet.. elindul az ajtó felé, e még visszafordul.*
- Viszlát!
*Lenéz kutyájára, majd lenyomja a kilincset.. már csak az a kérdés, hogy lesz-e ott valaki, vagy sem..?*
|
*A folyosóra érve lelassít, bizonytalanul az egyik oszlopnak dől, s úgy figyeli ahogy Viktor eltűnik az ajtó mögött. Mély levegőt vesz és odaszalad, leguggol, fülét az ajtóra tapasztva támaszkodik meg egy kézzel maga előtt, egy kézzel a kilincsen. Lélegzetvisszafojtva hallgatja a bent folyó beszélgetést, az indokra apró mosollyal lenéz a földre, majd vissza maga elé. Mivel nem hallja a fiú lépteit, lopva körbenéz hogy ugyan hova tudna elbújni, amint kilép? Ha elrohan, az túl feltűnő, ha bemászik a széksor alá, hülyének nézi, ha meg itt marad, az.. nem lenne jó.. töprengve ismét fülel egy kicsit, s mély levegőt vesz.*
|
*A gyengélkedőre érve sóhajtva lenéz Gyilkosra, majd az ajtókilincsre teszi a kezét. Benyit, belép, s becsukja maguk után az ajtót. Körbenéz, s a nővérke már előtte is terem.*
- Jó napot..
- Jó napot, fiatalúr. Mi a probléma?
*Viktor zavartan félrefordítja a fejét, majd a plafonra néz.*
~Jobb, ha meg sem mukkanok..~
*A nővérke csípőre tett kezekkel várja a választ, így belekezd.*
- Hát.. csak annyit mondok, hogy eltört a vállam..
- És hogyan? Mit csinált? Leesett valahonnan?
*Viktor bizonytalanul bólint. A núvér az egyik ágyhoz húzza, s megvigygálja, ellátja a sebét, s pár perc múlva már gipszben van Viktor válla. Hálásan bólint a nővérkének.*
|
[101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
