|
Témaindító hozzászólás
|
2008.01.11. 16:45 - |
 
A szálloda Párizs elegáns negyedében, a Szajna jobb partján helyezkedik el. Ideális szálláshely azok számára, akiknek múzeum látogatás és vásárlás is szerepel a programjukban. Bár a hotel egy félreeső utcában található, számos látványosság pár perces sétával elérhető. A közelben lévő tömegközlekedési megállóból számos metró és buszjárat könnyíti meg a város távolabbi pontjaiba való eljutást. |
[544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
*Visszapillant a fiúra, ahogy leöltözik alsógatyára félrenéz. De aztán mégis visszanéz rá, az állását látva oldalra dönti a fejét, a kérdésre elmosolyodik.*
- Angyalka.. ez tetszik. Igen, megyek
*Lépked a fiúhoz és felhajolva hozzá egy röpke csókot nyom ajkaira. Narumi mellkasán végighúzva a kezét indul el az ágy felé, s odaérve lehuppan rá. Elfekszik, de hagy helyet a fiúnak is, ha szépen kéri :D. Felpislog rá, majd kezeit a tarkója alá csúsztatva összefűzi ujjait.*
|
*Lilla után néz, majd nagyot nyújtózva a hátára dől. Elpillant az ajtó felé és nézi a kiszűrődő fényeket, közben maga mellé helyezi a törölközőt, és lassan lemászik az ágyról. Felhúzza a térdeit, a tarkójára csúsztatja a kezeit és nekilát a napi erősítésadaghoz. Megállíthatatlanul ül fel, majd dől vissza, amúgyis kockás hasfalán most méginkább kidagadnak az izmok, néhány meg nem száradt tincsen végiggurulnak cseppek és a vállain, mellkasán kötnek ki. Miután ezzel végzett kinyújtja az egyik lábát, a másikra pedig felfekteti a karját. Elnéz a fürdő felé, és egy sóhajjal átfordul a hasára. Nők.. mindig sokáig elvannak. Jobb karját a hátára szorítja, és a ballal kezd. Mindig az erősebb karral kell kezdeni! Mondjuk ez ritkaság, igen, de ő bal kezes. Vesz egy mély levegőt, és nekilát, félúton egy karcserével. A súlyzói nincsenek most itt, szóval azt a részét kihagyva fordul vissza a hátára, és kényelmesen elfekszik a földön. Egy sóhajjal a tenyereibe temeti az arcát, s a frufruja alatt jól végighúzza a kezét, végül alkarját a homlokának döntve, türelmesen vár. Az ajtó nyílása feltűnik neki, hisz a fény nagyobb útban tör kifelé. Szeme sarkából a lányra néz, és elmosolyodik. Könnyedén feltápászkodik és a farmerjéből kibújva leöltözik alsógatyára. Összehajtogatja a nadrágot és ledobja az ágy mellé, majd csípőre teszi a kezeit és fejével az ágy felé biccent.*
- Jössz, angyalka?
|
*Már épp az utolsó simításokat végzi a megágyazásban, mikor nyílik a fürdő ajtaja. Felnéz, majd elmosolyodik.*
- Köszi, akkor én is elugrok
*Felkapja a pizsijét az ágyról és eltűnik a fürdő ajtaja mögött. Bezárja az ajtót, de ahogy lecsúszik róla a keze résnyire vissza is nyílik. Ezt nem veszi észre, így nyugodtan elkezd vetkőzni. Beáll a zuhany alá és megengedve a vizet elmereng egy kicsit. A tusfürdőből tesz a tenyerébe és végigmossa minden porcikáját, majd leöblíti egy kis vízzel. Elzárva a vizet kilép és a törölközővel alaposan végigtörli magát. Sietve magára kapja a hálóingjét, kidörzsöli a hajából a vizet és a csaphoz áll. Megmossa a fogát, majd kifésüli a haját és egy sóhajjal elindul az ajtó felé. Észrevéve, hogy kicsit nyitva volt az ajtó megcsóválja a fejét és kilép. Narut kezdi el keresni a szemeivel, ha megtalálta sóhajt egyet. Nézi egy ideig, majd a falon levő órára pillant.*
|
- Megoldom, ne aggódj
*Kacsint rá vigyorogva, és miközben lehúzza magáról a felsőjét, beballag a fürdőbe. Lábával finoman becsukja az ajtót, majd máris folytatja a vetkőzést. Egyszer leöltözik, aztán fel, aztán megint le, és majd megint fel XD izgi egy nap. Sietve beáll a zuhany alá, megnyitja a vizet, s rátenyerelve a fülke oldalára megtámaszkodik az egyik karjával. A másikat lazán csípőre teszi, s mélyre hajtott fejjel hagyja, hogy eláztassa a víz. Kis idő után felkapja, majd erőteljeset ráz fején, megmosakodik rendesen, és kilép a kabinból. Visszanyúlva elzárja a vizet, majd megtörölközik. Felöltözik úgy ahogy, s mezítláb, a farmerjében ballag ki a haját törölgetve. Felpislog Lillára a törölköző fogságából, s fejével befelé bök.*
- Mehetsz te is, hagytam melegvizet
*Szélesedik ki a vigyora, és ha szabad akkor az ágyra csüccsenve tovább törölgeti a haját.*
|
*A válaszra bólint egyet és egy sóhajjal leveszi magáról a fiú felsőjét.*
- Rendben, a fürdőben találsz törölközőt, meg mindent ami kell.. de miben fogsz aludni..?
*Gondolkozik el ezen, meg azon is, hogy mi lett volna, ha ő megy át Naruhoz. Ő miben aludna? XD Elhesegeti gondolatait és az ajto melletti akasztóra felakasztja a dzsekit. Ásít eggyet és nyújtózik is.*
- Amíg te zuhanyzol, megágyazok
*Néz a fiúra, majd el a fürdő felé. Megfordul a fejében valami, de gyorsan el is veti.*
|
*Engedelmesen követi a lányt, közben az ajtókat fürkészi. Megáll mellette, s amíg ajtót nyit, megcsörgeti a zsebében a kocsikulcsot. Elgondolkozik, majd elmosolyodva beballag, és a szobát fürkészve szembefordul a lánnyal. A kérdésére ingatja kicsit a fejét, majd megrázza.*
- Az a sör elég volt, köszike. Viszont egy zuhanyt megejtenék, ha benne vagy
*Néz el a fürdőnek vélt ajtó felé, majd vesz egy mély levegőt. A dzsekije Lillán van, így annak felakasztását rábízza, ő maga pedig nyújtózik egy jó nagyot. Kibújik a cipőiből, és hanyagul betolja őket sacc/kb egymás mellé az ajtóhoz.*
|
*A lifthez érve sóhajt és elkezd a lábain dőlöngélni. Jobbról a balra, majd fordítva. A csippanásra felkapja a fejét és beballag a liftbe. Nekidől a lift oldalának és mély levegőt vesz. Narumira nézve elgondolkodik, ahogy a lift megáll kiballag. Körbenézve bólint és a zsebébe nyúlva előveszi a kulcsát. Az ajtóhoz érve a zárva csúsztatja és elfordítva belöki azt. A kulcsot e kezébe véve beballag és az asztalra téve megfordul. Ha a fiú is bejött, akkor becsukja az ajtót és nekidőlve sóhajt. Narumira néz, végül elnéz a hűtő felé.*
- Esetleg éhes vagy? Vagy menjünk máris aludni?
*Fordul vissza kíváncsian a fiú felé.*
|
*A csókra megáll, bár a nyaklánca azért érzékeny terület, főleg ahogy a lánc bevág a nyakába.. kellemes érzés, de a csók ezt el is feledteti, amit persze viszonoz is. Felsiet a lépcsőn, s egyből ajtót nyit a lánynak. Ha bement akkor beballag ő is, behúzza maguk után az ajtót, és sietve felzárkózik Lilla mellé. Biccent a pultosnak, s a lift felé veszik az irányt. Egyik kezét zsebre dugja, a másikkal benyomja a lifthívó gombot, és nekidönti addig a hátát a falnak. A lányt kezdi el fürkészni, majd a karórájára sandít összeráncolt homlokkal.*
~Remélem egyik sem töri össze magát visszafelé jövet.. lehet hogy mégiscsak meg kellett volna várnom a bandát?~
*Húzkodja egy kicsit a száját, de a lift csippanó érkezése eltereli a figyelmét. Bebattyog a lány után, s a gombokhoz nyúlva köröz egy kicsit a mutatóujjával előttük amíg végig is gondolja, hova tartanak, aztán határozottan benyomja az emeletszámot.*
|
*Mosolyogva Frencinre néz, de a kicsi csak nem tesz le a hajáról. Kicsit feljebb emeli, úgy hogy az arca a hasánál legyen, kisViktor pedig elkezdi tapogatni a haját (mint a Tarzanban). Unott arcot vágva hagyja, de egy erőteljesebb húzásnál felszisszen.*
- Héé, te!
*Nyúl be a kicsi hóna alá és eltolja magától amennyire tudja. Szigorúan néz rá, és a távolságot tartva Frencin felé fordul. A kislányt meglátva nézi egy darabig, majd sóhajt egyet, és lassan elmosolyod. Visszahúzza a vállára kisViktort, bár a fiú mocorgásától fájdalom hasít az oldalába. Lehunyja az egyik szemét, ám elmúlik, így megkönnyebbülten kinyújtja mutatóujját kisCorni felé. Megérinti a kicsi tenyerét, majd visszahúzza a kezét kisViktorra nézve.*
- Na, már nem is sírnak.. mehet tovább a szundi!
|
*A suttogásra szúrós szemekkel odanéz és lassan el is mosolyodik, ezzel egyidőben az éneklést is abbahagyja egy rövid időre. Aztán egy másikat kezd el énekelni, a Bóbitás dalt.. (az oviban mindig ezzel altattak el XD mondjuk.. már akit ^^''). A segítségre odafordul és felkuncog, az éneklést is félbehagyja.*
- Naa, Justin..
*Nevet fel a szavaira, majd megcsóválja a fejét mosolyogva. A kislány is felkuncog kicsit és ő is elkezdi birizgálni Frencin haját, de mivel nem ellenkezik, így rövid időn belül vissza is húzza a kezét. Bogyó szemeivel elnéz bátyja felé, majd Justinra és kinyújtja felé azokat a pici karjait.*
|
*Az énekre nagyokat pislogva a lányra néz. Hát, neki ez eszébe nem jutna.. előbb mesélne kínjában vicceket a kicsiknek. Elmosolyodva Frencin mellé áll, hogy kisViktor is hallja, majd amint látja hogy a bömbölés pityergésbe megy át, elhátrál a párost figyelve. KisViktor is húgát meg a nénit figyeli. Eszébe jut valami, így kisViktor füléhez hajol.*
- Szép, mi? De neked tabu!
*Suttogja olyan halkan amilyen halkan csak tudja, közben komolyan bólogatva, makacsul néz kisViktorra, aki szegény nem fog fel semmit, de tuti úgy van.. elmosolyodik, majd fel is kuncog, és megsimizi a kisfiú haját.*
- Milyen aranyos hajad van.. na, hé.. ne.. azt ne.. wáá!! Segítséég!
*Fordul Frencin felé, mivel a kisfiú megtalálta a haját, s először csak tapizta, mostmegmár húzza. KisViktor jót nevet ezen, Justin először nem annyira XD aztán már ő is elneveti magát.*
- Na várj csak, majd ha neked is ekkora hajad lesz, visszakapod!
|
*A kijelentésre, miszerint azt hitte, Sam agresszívabb összehúzza szúrósan szemeit. Megrázza a fejét, a további szavakra elmosolyodik.*
- Csak elmondtam a véleményem.. akármi van, szólj! Megpróbálok majd segíteni!
*A babasírásra odakapja a fejét és visszahúzza a kezét. A másik baba is felsír, így megcsóválja a fejét. Justint már nyomná is vissza, de mivel nem bír el két poronttyal, így hagyja, hogy ő is jöjjön. Kiveszi a másik babát, aki a kislány. Mosolyogva Justinra néz.*
- Aki nálad van, az a kisfiú.. nálam meg a kislány.. őh
*A kérdésre elgondolkozik, de nem rémlik neki semmi. Összevonja szemeit, majd elkezd halkan énekelni a két gyereknek. Közben mosolyog is, a hangja kedves és lágy, altató szerű. Néha Justinra néz és a másik kisfiúra, majd a karjaiban levő kislányra.*
|
*Nagyokat pislogva hallgatja Frencint, és kifejezéstelen arccal átveszi a teát. Meglötyögteti kicsit, majd visszanéz a lányra, és a szemeit lehunyva, szusszanva nevet egy kicsit.*
- És én még azt hittem, Sam az agresszívebb..
*Kortyol bele a teába és nagyokat kortyolva kiiszogatja, majd az éjjeliszekrényre teszi a félig üres bögrét. Sóhajt egyet, a nedves rongyot megérezve Frencinre pillant.*
- Én azért örülök, hogy beszélhettem veled..
*Az egyik baba felsír, így rögtön odakapja a fejét. Összeráncolja a homlokát, és felül, de nem kell ahhoz tehetség hogy rákezdjen a másik is.*
- Oh ne.. sürgős közbelépés kell.. *takarózik ki és lassan, de feláll. Frencin visszanyomhatja, de akkor meg kell szenvednie a két babával egyszerre* Ő lenne a lány? Vagy a fiú?
*Ballag a hozzá közelebb eső ágyhoz és belekukucskál, de nem tud rájönni.. neki teljesen egyformának tűnik a kettő. Mély levegőt véve behajol és kiemeli az egyiket. Tanácstalanul Frencinre néz.*
- Lia nem adott neked használati útmutatót? Nekem csak különféle sírásokról mesélt.. nem tudom.. inkább akkor sírok így ha nyűgös vagyok, mintha éhes..
*Gondolkozik el a kicsit az ép vállára fektetve, s ringatva.*
|
*A szavakra szemforgatva sóhajt és ha még a sebét látná, most biztos erősebben csinálná, úgy, hogy az fájjon. Szerencséje van a fiúnak, hogy azzal már végzett. Az ágyra ülve elkezdi takarítani a véres területet.*
- Viktor után te vagy a másik férfi a házban. Vagyis te is vigyázol ránk.
*Néz rá játékos mosollyal, majd felegyenesedve a teáért nyúl. Justinra néz szúrós szemekkel és odanyújtja neki.*
- Viszont ha nem iszod meg, akkor én leszek az első számú hölgy, aki lenyakaz! Amíg nem vagy jobban, meg ne hallja tőled ilyesmiket! Még rosszabbul leszel.. és ezt senki sem akarja!
*Ha elvette akkor leül mellé, de ha nem, akkor a kezében fogva őt kezdi el figyelni.*
- Senki sem várja el tőled, hogy bizonyíts.. és szerintem ezt nem velem, hanem Viktorral kellene megbeszélned. Lehet két családfő is..
*Von vállat merengve, majd feláll és ha a teás csésze még a kezében van, akkor leteszi a kisasztalra és eltűnik a mosdóban. Kimossa a vizes ruhát és egy tisztával jön vissza. Justin száját kezdi el vele tisztogatni a vértől.*
|
*Hagyja magát hátradöntenim sietve előkerít egy pzs-t az éjjeliszekrényről, és a köhögéseket azzal fogja fel. Amint csitult visszateszi az éjjeliszekrényre, hisz a kuka messze van. Frencinre néz ahogy ügyköd, majd félrefordítja a fejét. Az ellátáskor ugyan néha felszisszenne, de legyűri. Ha már ő indította el a vérzést, illik csendben maradni :P üveges tekintettel hallgatja a lányt, miközben egy pontot néz a plafonon. Amint befejezi sóhajtva lehunyja a szemeit.*
- Igen tudom, de.. miért nem vagyok képes többre? Bizonyítani akarok, de miért nem megy? Én akarom.. *próbál meg felülni, de feladja és inkább visszafekszik* ..én akarom megvédeni Liát! Kicsiként mindig boldog voltam mikor apa nem volt otthon, hisz én voltam a férfi a háznál.. a játékkardommal folyton játszottunk.. én akartam megvédeni a gyenge hölgyeket, egy lovag akartam lenni aki a gyengéket védelmezi.. mint Robin Hood *elmosolyodik, de ez le is fagy az arcáról* És most mégis.. egész idő alatt akárhogy hősködtem otthon, csak a nővérem tudta elsimítani.. és most hogy gyermekük van, Viktorra hárul minden.. mostmár ő fog megvédeni mindenkit.. ez a kötelessége, meg amúgy is, ő felel mindenkiért.. de velem mi lesz? Én mit kezdjek magammal? Nincs semmi célom, fogalmam sincs mi lesz velem ha kijártam a sulit, nem érdekel semmi ezen a nyomorult világon, csak.. ti.. de elég volt beszólnom egy fenyegető veszélynek, és máris itt kötöttem ki..
*Pillant Frencinre és a teára, de most gombóc van a torkában. Viszont ha nem issza meg, lenyakalják XD vajon melyik fájdalmasabb?*
|
*Nem szólal meg egész végig, de ahogy a sebéből megindul a vér felpattan az ágyról és a szájához kap.*
- Justin!
*Ahogy még vért is köhög megrázza a fejét. Most mit tegyen?! Kicsit megremeg, ami látható is, de hamar visszanyeri hidegvérét.. vagyis.. úgy ahogy sikerül. Megfogja Justin mindkét vállát és a hátára fekteti.*
- Nyugodj meg! Vegyél mély levegőt, addig én ellátom a sebed..
*Csóválja meg nagyon aggodó fejét és letérdelve kihúzza az ágy alól az elsősegélyes dobozt. Kiveszi belőle ami kell és nekilát a seb ellátásának, miközben beszél. Kissé komoly az arckifejezése.*
- Az igazat megvallva az előbb azt hittem, Viktorra haragszol.. de hogy kiderül, az ikrek miatt vagy ennyire feldúlt... ha attól félsz, a nővéred elhanyagol, vagy bárki más, ettől nem kell tartanod! Ugyanúgy szeretnek most is és ugyanúgy viselkednek most is, mint régen.. minden olyan, mint volt, csak jött még két gyerek. De őszintén, ki változott meg? Vagy mi bánt ebben az egészben? Az ikrek nem vétettek semmit.. és neked is itt a helyed! Szüksége van rád mindenkinek.. gondolj bele, ha elmennél, összetörnéd a nővéred szívét. Neki te vagy a mindene.. nem vetted még észre?
*Néz rá ködös tekintettel, majd befejezve a kötést felegyenesedik.*
- Maradj itt, hozok innivalót, meg rendberakom az ágyat.
*Ez igazából nem kérés, hanem utasítás. Eltűnik a mosdóban és kilép egy vizesruhával. Elhaladva az asztal mellett elveszi a pohár teát és visszaindul az ágyhoz.*
|
*Nem engedi el a lányt, csak némán fekszik az ölében. Lassan félrefordítja a fejét úgy, hogy lásson is valamit a lány ruháján kívül, és a babák ágyát kezdi el figyelni. Amint könnyei elapadtak, vesz egy szaggatott, mély levegőt.*
- Miért..? *először csak halkan kérdezi, saját magától, végül összeszorítja a szemeit* Miért kellett mindennek így történnie!?
*Temeti vissza az arcát a lány ruhájába, és még néhány percig így marad, aztán lassan kibontakozik a karjaiból, és felül. Pontosabban inkább térdel, beül a két sarka közé amennyire tud és a takarón egy pontot kezd el nézni, a lány előtt. Nem fáradozik azzal, hogy megtörölje a szemeit.*
- Nem értem hogy bír valaki ennyire.. hogy lehet valaki ennyire tapló?! Hogy bírja így semmibe venni mások érzéseit?! *egészen indulatosan markol bele a vállában levő sebbe* A vállamon levő sebre esküszöm, hogy..!
*Ám meg is akad a szó a torkán, lassan elüvegesedik a tekintete, és magába roskad egy kicsit. Leengedi a kezét, az fel se tűnik neki hogy a vállából meginduló vérnek köszönhetően a fehér kötés kezd átázni teljesen.*
- Pont én mondom ezt.. tudod.. nem viselkedtem mintaöccsként, és néha még most sem.. most sem értem.. miért nem bírom megkedvelni az ikreket? Mit csinálok rosszul? Mi van bennem? *emeli maga elé mindkét kezét, és hitetlenkedve a tenyereit kezdi el fürkészni, végül megrázza a fejét* Miért vagyok még mindig féltékeny rájuk? Miért nem tudok úgy rájuk nézni, hogy ne legyen egy rossz gondolat se a fejemben?! Néha szeretnék elmenni innen.. nagyon nagyon messzire.. néha van bennem egy ilyen ösztön.. nem tartozom ide, nincs miért maradnom.. semmi célom nincs, és..
*Elakad a szava, a hasára teszi a kezét, majd a torkához nyúlva előre dől az ágyon, megtámaszkodik maga előtt és elég csúnyán elkezd köhögni. Ahogy felegyenesedik a lepedőn levő vércseppekre néz, majd a véres tenyerére, és újból felköhög egy nagyobb véradagot. Aucs*
|
*Mélyen mereng, ahogy a fiú odébb húzódik felnéz és lassan felállva felül az ágyra. A plafonra néz, a szavakra Justinra, de nem tudja mire vélni. Kíváncsi arccal kezdi el figyelni, ahogy az ölébe hajtja a fejét összehúzza szemeit és szíve is hevesebben kezd el verni. Ki tudja miért..*
- Justin...?
*Néz le rá, ahogy átöleli ő is ezt teszi.. reflex, ösztön, passz. De átöleli. Ahogy elkezd sírni összeszűkülnek szemei. Egyik kezével elengedi és a hátát kezdi el simogatni.*
- Justin..
*Kezd bele, aztán elharapja a folytatást. Nem tudja, hogy mi lehet a baja fiúnak, de az is lehet, hogy nincs is semmi baj.. akkor viszont csak ki kell sírnia magát..? Nyel egyet és fejét lehajtja, így a fiú fejének dönti, ha minden igaz. Vörösesnarancsásgás tincsei ráomlanak, s lehunyja szemeit. Nem mond semmit, a félezes ölelést és a simogatást sem hagyja abba.*
|
*Egy jóideig még mozdulatlanul fekszik, aztán odébb csusszan az ágyból. Egy néma jelzés arra, hogy ne térdeljen.. van hely. Jó nagy ágyat kapott. Még mindig nem mozdul, de a szemei már nyitva vannak. Egy pontot fürkész a földön. Eléggé rekedtes, mély, halk hangon szólal meg, mintha teljesen a határain lenne.*
- Én csak.. egy kicsit..
*Lehunyja a szemeit. Vissza kell fognia magát! Most nincs itt Corni!! De a sebzett gyermek túl makacsul akar feltörni belőle.. a lány felé fordul, és ha az ágyon ül, akkor először csak úgy fordul, hogy az ölébe tudja hajtani a fejét. Nem mond semmit, néz egy pontot, és ha Frencin nem tolta el, akkor lassan, bizonytalanul, kicsit talán félve karolja át a derekát. Nem ha nincs ló jó a szamár elven is működik, ha egy fiú ülne itt akkor is kitörne, de neki most.. szüksége van egy kis.. a karolásból ölelés lesz, arcát belefurja a lány hasába és először csak fájdalmasan összeszorított fogakkal, görcsösen öleli a lányt, aztán feltör belőle a sírás. Nem hangos, nem is lányos, némán folynak végig arcán a könnyei egyenletes, vékony patakokban.*
|
*Justin szavait hallva őt kezdi el figyelni, majd letéve a teát az ágyához ballag.*
- Rendben, ha pihensz, úgyis hamarabb rendbe jössz!
*Végigméri, majd egy sóhajjal letérdel az ágy mellé és a szabad helyre lehajtja a fejét. Egy pontot kezd el figyelni oldalt, majd a karjait a feje alá pakolva mély levegőt vesz. Lehunyja szemeit, de ő sem szólal meg..*
|
[544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
