|
Témaindító hozzászólás
|
2007.11.27. 19:24 - |
| Egyértelműen Corni birodalma, s a császárnő ehhez tartva magát nem szívesen enged be bárkit is.. a konyhában aztán vasfegyelem uralkodik, minden edény és eszköz katonasorrendben fekszik egymás mellett, az evőeszközök rendezetten csillognak, a tányérokon egy apró porszem sincs, a pult mindig fényesen csillog. Gáztűzhely, sütő, egy rádió, és egy mini tv a hosszú főzésekhez. Corni a konyharuháit is itt tárolja egy fiókban, és a veszélyesebb eszközöket a felső szekrényekbe pakolta, hogy a kicsik ne érjék el. A fűszerek nevük szerint ABC sorrendbe sorakoztak, s amikor csak Corni beteszi ide a lábát, rá percekre ínycsiklandó illatok indulnak útra, s járják be az egész házat. |
[153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
*Végre itthom, milyen igaz.. ő végigmorogta a napot, hisz nem tudott semmiből sem ötöst szerezni, így viszont nem mehet el Narumival sehova sörözni.. tragédia, komolyan. Ránézett a kicsikre, kiment a kutyákhoz egy kicsit, felnézett mégegyszer az ikrekre. Most a folyosón ballag a dolgozó szoba felé, de valami belső hang azt súgja neki, hogy nézzen még rá a vacsira.. mármint Cornira! Bólint és zsebredugja kezeit, majd megszapirázza lépteit. Épp elkapja azt a pillanatot, mikor Corni elkezd a földre zuhanni. Odasietve elkapja és a karjaiban tartva letérdel vele.*
- Corni..? Minden rendben?
*Néz le rá, s végigsimít az arcán. Aggódva fürkészi, majd a karjaiba véve feláll vele. Körbenéz, a vacsira, majd vállatvon. Az nem fontos.. aggódva visszanéz a lányra.*
|
*Jóh, végre itthon. Elég erősen fáj a feje, de sok a munka.. Justinnak ki kell mosnia holnapra az egyik ingét, és megígérte Frencinnek, hogy mindenképp kikérdezi, közben Isseiel az élen a csapat várja a vacsorát, hisz a múltkorinak morzsája se maradt már. Az ikrek szerencsére ágyban, ugyanakkor még önmagának is tanulnia kell holnapra, és rá kell néznie Viktor körmeire is ezen a téren... jelenleg a forrásban levő levest kavargatja, és egyre gyakrabban nyúl a fejéhez. Fáj.. de nem vehet be gyógyszert, hisz a leves mindjárt felforr, az kéne mégcsak, hogy leégjen a konyha. Izzy hízelgőn a lábaihoz dörgölőzik, mire elmosolyodva lepillant rá, és megpaskolja az oldalát.*
- Ti is éhesek vagytok, igaz? Rögtön kaptok vacsit.. vagy menj Samhez hízelegni, ő biztos szívesen megetet.
*Izzy ugyan nem érti gazdája szavait, de szépen el is ballag. Megkeresi Lilyt.. lekapcsolja a levest a tűzről, és mély levegőket véve felegyenesedik. Kicsit hányingere van.. már a suliban sem volt túl jól, hisz fáradt. Szörnyen fáradt. Olyan jó lenne aludni egyet... nem! Justin inge! És a vacsora! Meg az ezernyi másik teendő, ami egyedül rá vár. Nem panaszkodik, nem is szívesen engedi át másnak. Szeret mindent ő maga, saját kezűleg csinálni.. a hűtő felé lépked, de meg is torpan. Gyógyszer.. előbb egy gyógyszer.. lehajol a fiókhoz, majd felsóhajt. Fennakadnak a szemei, elsötétül a világ, és egy művészi ájulással a földre zuhan.*
 |
*Viktort nézi ahogy gondolkozik, és titokban azt várja, mikor hajtanak bele valamibe. Látva hogy a válasz után is elgondolkozik, sóhajt egyet és lehunyja a szemeit.*
- Tényleg ne aggódj miattam, jó? Nincs semmi probléma, jófej az osztályom, kedves az osztályfőnököm, a szünetekben nem egyedül lógok, és biztos forrás közölte velem a tényt, hogy hárman már belém is szerettek.
*Néz ki az ablakon kicsit morcosabban, majd egy sóhajjal lehunyja a szemeit. Ahogy közelednek a farmhoz, erős gondolkozóba esik, hogy Viktor mit akar itt vele? Nagyon régóta nem járt már itt, szinte alig emlékszik a napokra, amikor Sakuma lovaglóórákat adott neki. Már a lóra sem emlékszik igazán, akin ült.. bár lehet ez csak egy része a meglepinek, itt felvesznek vagy letesznek valamit. Eltöpreng, és ahogy közelednek kikapcsolja az övét is, hisz mindjárt ott vannak.*
|
*A szavakat hallva felhúzza szemöldökét és ránéz.*
- Ne sértegess! És.. inkább nem mondok semmit.
*Mosolyog, majd vált át komor tekintetre. Az utat figyelve sóhajt és az autó oldalán dobolva elgondolkodik. Szóval kezd Cornis lenni.. hát sokat van vele az tény.. de hát.. gondolkodik, a fiú kérdésre hozza vissza a valóságba. Ránéz, majd az útra.*
- Nem, nemsokára odaérünk.
*Néz vissza rá, majd egy sóhajjal ismét előre. Megint gondolkodik.. az nem járja, hogy Jus egyedül legyen.. oké, hogy nem magányos, de ha túl sokat van egyedül, meg barátok nélkül, az nem jó.. lehet beszélnie kellene az ofőjével..? Á, nem.. azzal tuti csak bekavarna. Rázza meg a fejét és egy sóhajjal behúzza a kezét és felhúzza az ablakot. Sóhajt és a fiúra sandít, majd az útra. A meglepi helyszíne is kezd kirajzolódni a távolban.. pár perc és odaérnek.*
|
- A ti osztályfőnökötökkel könnyű is szórakozni..
*Néz ki az ablakon, hisz Narumi azért nem egy olyan személy, akit könnyen el tud felejteni. Hallgatja Viktor szavait, a végére behúzza a nyakát és elneveti magát. Viktorra néz*
- Tudod, hogy ez nagyon Corneliás volt? Nyugodj meg, nem vagyok magányos! Elvagyok
*Húzza össze a szemeit mosolyogva, és kinéz az ablakon. Vesz egy mély levegőt, majd visszanéz Viktorra kíváncsian.*
- Messze vagyunk még?
|
*A poénkodásra összehúzza szemeit, s halványan elmosolyodik. Megcsóválja a fejét, amint a lényegre tér elhúzza a száját. Előre néz, majd mély levegőt vesz.*
- Értem.. mindenkinek szüksége van barátokra. Én például nem tanulni, hanem szórakozni járok be..
*Von vállat egy mosollyal, de most nem néz a fiúra.*
- Ott vannak a barátok, néhány haver.. az ofő.. remekül szórakozunk..
*Sóhajt, s lefagyasztja magáról a mosolyt. Justinra néz.*
- Pozitívan kellene felfognod a helyzetet.. najó, nem azt mondom, hogy csináld azt amit én, hogy nem tanulsz, de azért próbálj barátokat szerezni.. az interneten meg akármit mondhat az ember, nem tudod milyen valójában..
*Vonja meg az egyik vállát és inkább az útra figyel.*
|
*Megvonja az egyik vállát. Nem számít.. sosem volt lételeme a pihenés. Vagyis jó, régebben szeretett lábat lógatni, de mostmár nem igényli a sok alvást. A kérdésre viszont nyekken egyet, és zavart vigyorral felköhög. Viktorra néz fülig érő mosollyal.*
- Hogyne! Frencin, Sam, meg a szomszédban egy srác, meg neten néhány, van pár külföldi, de van olyan is aki közel él
*Ingatja a fejét a helyzet poénos oldalát nézve, és megdörzsölgeti ismét a tarkóját. Vesz egy mély levegőt.*
- A suliban... *nem is tudja hogy fejezze ki magát, összeráncolja a homlokát* ..hát a suli.. oda nem barátkozni járok
*Engedi le végül a kezét, miközben komolyan bólogat hozzá. Az ofője biztos hozzá tudna ehhez rakni pár dolgot, de Viktor csak nem fog utána nyomozni xD*
|
- Micsodaa??
*Néz rá megjátszott felháborodottsággal, majd egy mosollyal vissza előre. Ha így gondolja.. figyelmesen végighallgatja a szavait és bólint. Ránéz, végül vissza előre.*
- Látom nem pihented ki magad..
*Jegyzi meg, és lehúzva kicsit az ablakot kilógatja a szabad kezét. A kocsi oldalán dobol egy kicsit, majd eszébe jut valami és a fiúra néz.*
- Barátokkal hogy állsz? Vannak?
*Dönti oldalra a fejét és elmosolyodik. Sietve előre néz és beveszi a következő kanyart.*
|
*Viktorra nézve hallgatja őt, és lassan elmosolyodik. A kijelentésére gondolkozva hátrahajtja a fejét a fejtámlának és előre néz a szembejövő autókra. Lehunyja a szemeit.*
- Szerintem csak rosszul látod, mint mindig.. majdnem mindig
*Teszi hozzá sietve, és köhintve inkább félrenéz :3. A kérdésre visszanéz rá kíváncsian, majd töprengve az ülésre.*
- Oh, majd inkább ha hazaértünk.. a nővéremre is ugyanúgy tartozik, és akkor már az sem baj, ha a lányok is hallják. Issei meg nem érdekel túlságosan
*Vonja meg az egyik vállát. Ez van, el kell fogadni :P vesz egy mély levegőt, és visszahunyja a szemeit. Kicsit álmos..*
- A suli is kemény..
|
- Helyes!
*Kacsint a fiúra és kihajt az udvarból. Az autókat szemlélve sóhajt, a kérdésekre elmosolyodik és ránéz.*
- Hát, lift már van.. a konyha úgy ahogy, a többi helyiséget még nem néztem, de nem menthetetlen.. bár..
*Néz ki előre és elhúzza a száját.*
- Ahogy Cornit láttam, nincs oda a dologért.. és mivel látom, hogy kevés kedve van hozzá, nekem is egyre kevesebb lesz.. nem tudom meddig jutunk így el.
*Töpreng el, s egy sóhajjal megrázza a fejét. A fiúra néz.*
- Miről akartál beszélni? Mondd csak, hallgatlak.. van időnk.
*Mosolyodik el és kíváncsian hol a fiúra, hol az útra figyel.*
|
*Előresiet a kocsihoz, és amíg Viktor nem jön, nekidőlve az utcát fürkészi. A kijelentésére elmosolyodva ellöki magát az ajtótól, és kinyitja.*
- Máshova nem is, hátra csak a gyerekek és a lányok ülnek!
*Vonja meg a vállait miközben beül a kocsiba. Beköti az övét, és egy sóhajjal kinéz az ablakon. Hátha ki tudja deríteni az útvonalból, mi jár Viktor fejében.. amit mondani akart, az már teljesen értelmét is vesztette. Nem fontos. Majd családi vacsora közben felveti, úgyis oda való. A fiúra nézve kinyitja a száját, majd be is csukja. Nem faggatózik.. más kérdés.*
- A hotel milyen? Még mindig menthetetlen kategória?
|
*Az ölelésre elmosolyodik és félkarral átöleli.*
- Örülök, hogy örülsz..
*Mosolyodik el, megissza a maradék kólát és a szemeteshez lépve gyors kidobja, majd a fiúra néz. A szavakra bólint, majd elnevetve magát végignéz saját magán.*
- Miért? Szerinted én hogy nézek ki? Tiszta kosz vagyok, de nem számít.. oda ahova megyünk főleg nem...
*Csóválja meg a fejét és sietve felzárkózik. Az előszobába érve felkapja a cipőit és kinyitja az ajtót. Ha kiment a fiú, kilép utána és előszedve a kocsikulcsot sóhajt. Körbenéz és odaérve kinyitja.*
- Ülj előre
*Néz a fiúra egy mosollyal, bár lehet ezt anélkül is tudta volna, hogy mondta volna neki.. beül a volán mögé és becsukja az ajtót. Beindítja a motort és ha a fiú is megvan elmosolyodik. Elindulnak hát a meglepi helyszínére..*
|
*Elmosolyodik Viktor szavain, és megvonja az egyik vállát. Neki végülis mindegy, mikor.. elindul utána, ahogy megáll felnéz rá kíváncsian, de a szavait hallva felcsillannak a szemei.*
- Egész délután?
*Láthatóan vidámabb arccal bólint rá, és nem zavartatva magát, átöleli Viktor derekát. Felnéz rá, majd elgondolkozva maga elé pillant. Elmosolyodik és megrázza a fejét, elszakad a fiútól, és felnéz rá.*
- Menjünk, a kocsiban elmondom addig! Őő, bár nem tudom milyen messze megyünk, és hogy jó leszek-e így..
*Néz végig a szokásos ingespóló változatos ruháján, majd megvonja a vállait. Nincs rossz idő, és ezt nem is sajnálja. Corni annál inkább.. xD de megoldja majd. Az ajtóhoz lépkedve belebújik a cipőjébe, közben eltöpreng, hova is mennek.*
|
- Beszélnünk kell? Miről..?
*Töpreng el a fiú szavain, a kérdésre elmosolyodik és oldalra dönti a fejét, majd megcsóválja és odaballag hozzá. A fejére teszi a kezét*
- Mondtam, hogy meglepi.. amúgy nem kell estig várnod, meg is beszélhetjük amit szeretnél. Lesz időnk bőven..
*Von vállat és visszahúzza a kezét.*
- Na gyere, minél előbb, annál jobb..
*Mosolyodik el és elindul a folyosó felé, aztán meg is torpan. Felemelve egyik kezét és mutatóujját Justinra néz.*
- Ám előtte még valami.. már régen el szerettelek volna vinni, de mindig valami keresztülhúzta a számításaimat.. így most egész délután együtt lehetünk.. na persze ha neked is jó.
*Teszi le a kezét és elmosolyodik, majd zsebredugja kezeit.*
|
*A csengő hangjára eltöpreng, nővére valószínűleg ilyenkor már venné elő a kólásüveget a fiúnak, ő még nem annyira Tyleres, hogy kitalálja, ki az, így fülel. A hangot meghallva mély levegőt vesz, ahogy fel is bukkan Viktor, elmosolyodik.*
- Szia.. ilyen korán?
*A levelekre néz, de felesleges válaszolnia, rájuk van írva minden. Elmosolyodik példaképe boldogságán, amíg a leveleket fürkészi, meglötyögteti a poharában a kólát és bele is néz.*
- Majd este beszélnünk kéne valamiről..
*Mászik le a pultról, és a maradék pár kortyot kiönti a lefolyóba. Most nem kívánja a gyomra, később még szörnyűbb íze lesz, a nővére meg megöli hogy pocsékol.. inkább eltűnteti a nyomokat. A kijelentésre meglepődve, s egyben kíváncsian is néz fel a fiúra.*
- Elvinnél valahova?
*Ismétli meg meglepve, kicsit elrágcsálja a szavakat, majd rábólint.*
- Oké, semmi akadálya, de mégis hova?
*Húzza fel az egyik szemöldökét, és gyanakvón végigméri Viktort.*
|
*Leparkolt és sietett befelé. Az ajtón belépve az ajtó felett levő csengő megszólal, így Justin már hallhatja, hogy valaki megjött. Becsukja az ajtót és levéve a cipőit beballag a folyosóra. Elteszi a kulcsot a zsebébe, hisz úgyis kell még.*
- Hahó!
*Néz körbe, a konyhába belépve elmosolyodik.*
- Szia Jus, épp téged kere.. mi ez?
*Néz a pulton heverő borítékokra és kézbevéve őket megnézegeti.*
- Számla, számla, számla, én, én, számla, megint én.. áh, csak ennyi? Csodálatos..
*Szemforgatva sóhajt a számlákat leteszi a pultra, a neki szóló leveleket pedig felbontja.*
- Ez a hivatalból jött.. nem lényeges. Eez.. ez mi?
*Olvas bele, majd megvonja vállait.*
- Ez sem lényeges..
*A harmadikat felbontva sóhajt és a pult oldalának dőlve végigolvassa. Bólint és egy sóhajjal visszateszi a papírkát a borítékba és lecsukva a pultra helyezi. Oksi. Egy sóhajjal Justinra néz.*
- Na, van pár szabad órácskád a számomra? Elvinnélek valahova.. meglepi
*Mosolyodik el és oldalra dönti a fejét. Közben a hűtőhöz lépked, kinyitja a ajtaját és kivéve egy kólás üveget visszacsukja. Nincs itt Corni.. kész. Felnyitva a tetejét belekortyol és visszanéz a fiúra.*
|
*Zsebredugott kezekkel baktat le a lépcsőn, és befordul a konyha felé, menet közben azért elpillant az ajtó felé. Újság.. odalépked hát, lenyomja a kilincset, kikukucskál, majd látva hogy a postaláda tele, sóhajt. Tudta.. leakasztja a kulcsot és kibattyog, szépen komótosan kinyitja, a hóna alá csapja a cuccokat, bezárja, bebattyog, kulcs le, ajtó lábbal be.*
- Számla, számla, számla, Viktor Medison, Viktor Medison, számla, Viktor Medison.. hát ja, nem könnyű családfőnek és háztulajdonosnak lenni.
*Néz fel a konyhába érve, és a kupacot a pultra dobja. Kinyitja a hűtőt, ki is szúrja egyből a desszertet és már nyúlna felé, mikor meglát rajta egy kis cetlit, nővére firkájával. Egy lépcsapó és egy kéz találkozása.. megcsóválja a fejét, és inkább kiveszi a kólásüveget.*
- Nővérem..
*Sóhajt fel, tölt magának a pohárba, csak azért nem húzza meg az üveget mert nővére ezt megtiltotta neki :P becsukja a hűtő ajtaját, és felcsüccsenve a pultra a kólába kortyol. A levelekre sandít, majd lehunyja a szemeit.*
|
*A fiú után néz, majd egy sóhajjal körbe.. és mo.. na.. az ölelésre meglepődik és lepislog a fiúra, majd egy mosollyal viszonozza. A szavakra lehunyja szemeit, majd felnéz. A fiúk is sírhatnak.. kissé elérzékenyült, de hamar letörli könnyeit.*
- Kölyök.. én is örülök, hogy itt vagy. Mindig ki fogok állni melletted.
*Mosolyodik el, ahogy elszakad tőle oldalra dönti a fejét. A további szavakra elneveti magát, majd ha tudja összeborzolja a haját.*
- Mindjárt gondoltam!
*Húzza vissza sietve a kezét és a háta mögé rejtve lassan ismét komoly arcot vág. Justin után nézve a pultnak dől és oldalra dönti a fejét.*
~Eh.. az ember azt hinné, 14 évesen már nem mondanak hasonlókat, és lám.. aranyos és már lassan fel is nő.~
*Mereng el mélyen, majd lehajtja a fejét és ha a fiú elment, akkor a mosogatóhoz fordulva nekilát egy katasztrofális mosogatásnak.. ^^''*
|
*A válaszra bólint egyet és az ajtó felé indul, de a mozdulat meg is akad a levegőben a lábával együtt. Töprengve lehajtja a fejét, majd visszafordul és ezzel a lendülettel átöleli Viktor derekát. Sóhajt egyet, és lehunyja a szemeit.*
- Örülök hogy te vagy a család feje.. jó érzés hazajönni, mert tudom hogy te is itt vagy.. köszi, hogy mindig kiálltál mellettem..
*Vesz egy mély levegőt, és lassan elszakad Viktortól. A földet kezdi el fürkészni, majd zavartan megdörzsölgeti a tarkóját, és felpislog a fiúra.*
- Hé, ez nem szerelmi vallomás, vagy ilyesmi, csak.. jó, hogy itt vagy..
*Biccenti meg a fejét, és a kezét leengedve az ajtó felé indul. Fejben már a programot tervezgeti.*
|
*A válaszra bólint egyet, ahogy odajön elmosoylodva figyeli, majd sóhajtva hátradönti a fejét és lehunyja szemeit. A kérdésre a fiúra néz. No nézd csak.. :O Az előbb még magázta. Megköszörüli a torkát.*
- Köszi, megoldom..
*Ahogy a fiú zsebredugja egyik kezét összehúzza szemeit. Hát, jó.. nem szól semmit. Elvégre ő a példakép.. aki mostanában sokszor nem úgy viselkedik. Megcsóválja a fejét, majd félrenéz. Az órára néz kíváncsian, majd el a lépcső felé.*
|
[153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
