|
Témaindító hozzászólás
|
2007.11.27. 19:39 - |
| A házba ahogy belépünk egy kisebb folyosó tárul elénk. Ruhafogas és egy cipőszekrény, hogy eltüntesse a kellemetlen tényezőket. Lábtörlő, és egy kis doboz a ház kulcsaival. Elég magasan van, és eléggé észrevehetetlen helyen. |
[158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
*Beballag az ajtón, és kibújik a cipőiből. Szépen egymás mellé rendezi őket, vesz egy mély levegőt, Viktor kijelentésére először értetlenül néz, aztán leesik neki. Oh, tényleg.. elhúzza a száját, odalépked hozzá, két kézbe fogja az arcát, egy kósza pillantás a szemeire, majd felhajolva lágy csókot nyom az ajkaira. Hamar el is szakad tőle, és halvány mosollyal végigsimít az arcán*
- Szeretlek, és nem akarok rosszban lenni veled, de azt se akarom, hogy te legyél rosszul..
*Biccenti oldalra a fejét, egy életvidámabb mosoly, ismét megsimogatja Viktor arcát, majd a konyha felé ballag. Szemügyre veszi a mosogatnivalót, aztán felnéz az ikrekhez*
|
*Corni szavaira szemforgatva sóhajt. Nem önbizalomhiányos.. burkoltan Jus jelentette ki, hogy Narura tekint fel ezenúl.. ahogy átjön a oldalára ránéz, a szavaira alig láthatóan, de könnyek szöknek a szemeibe. Félenézve letörli őket.*
- Példakép és barát.. áh.. *megcsóválja a fejét* ..már egyikben sem vagyok biztos.
*Az égre néz, majd lehajtja a fejét és elindul. Sietve eltesz a kocsikulcsot a zsebébe, és sóhajt egyet. Cornira néz, majd lehajtja a fejét. Az ajtóhoz érve előszedi a lakáskulsot és kinyitja. Előreengedi mindenkit, és utoljára lép be. Kibújik a cipőiből, közben leteszi a kulcsokat a kisasztalra. Az órájára néz. Mindjárt 20 óra.. szusszan egyet, majd Corni felé fordul.*
- Akkor majd fent találkozunk. Még elugrok zuhanyozni..
*Mereng el, majd legyint.*
|
*Figyelmesen hallgatja Viktort, a szavaira sóhajt egy nagyot. Ahogy megáll a kocsi, kikapcsolja az övét és kiszáll*
- Önbizalomhiány és ostobaság, ez az, amiért nem szeretlek olykor, Szőke
*Csóválja meg a fejét, miközben becsukja a kocsi ajtót, és átsiet Viktor mellé. Ha Issei is jön, akkor belekarol Viktorba, és felpislog rá.*
- A nővére vagyok, még önmagánál is jobban ismerem őt. Ráadásul jók a szemeim.. a példaképe, és talán az egyetlen barátja vagy, ez soha nem fog változni. Nagyon sok ember van körülötte, Isseiék, az ikrek, én is, de csak rád tekint igazi barátként, mi inkább.. család vagyunk
*Vonja meg az egyik vállát, és töprengve felnéz az égre*
|
*A visszaszólásra összepréseli ajkait.*
- Még fiatalok! Talán te nem csináltál őrültséget gyerekkorodban?! Áh, nők..
*KisCornira pillantva végigsimít a fején, majd egy sóhajjal a nappaliba ballag. Nem érti, miért kell ennyire szigorúnak lenni.. jó, valahol jogos, amit Corni mondott, de akkor is. Karbateszi a kezeit, lehuppan a fotelbe és félrefordítja a fejét. A többiek most hidegen hagyják.. magában fortyog. Ráadásul jópofizhat mindenkivel, amihez már semmi kedve.*
|
*Mélyre hajtja a fejét anyja letolására, de valahol jogos is.. szeme sarkából néha Viktorra néz,a bűntetést hallva sóhajt egy nagyot. Ou, dehát az ő ötlete vooolt... bátyja után néz és el is indulna, mikor apja megcáfolja a végrendeletüket. Felnéz rá és el is mosolyodna, ha ezután nem a szeme láttára kapnának össze. Megrökönyödve néz az anyja után, és sietve lehajtja a fejét.*
- Bocsánat..
*Felkapja a táskáját, és felsiet a szobájába Viktor után*
|
*Viktor szavaira meglepődik, ahogy a végére ér mérgesen összehúzza a szemeit, és lecsapja maga mellé a karjait.*
- Igazad van, végülis bármikor elcsaphatta volna őket egy autó, de ez téged miért is érdekelne!? Nem kell tanulniuk a hibájukból, sőt, még dícsérd is meg őket! Tökéletesen utánozzák a te felelőtlen formád!
*Fordul sarkon, és dühösen elrobog, a konyha ajtaja szép nagyot csapódik a háta mögött*
|
*Kedvese szavaira elkerekednek a szemei, a büntetést hallva megrázza a fejét.*
- Hé, de..nem csináltak bajt, jól vannak. Nem kell büntetés!
*Húzza össze a szemeit és oldalra dönti a fejét. Megcsóválja a fejét és sóhajt egyet.*
- Amúgy meg.. nekem kellett volna elmenni értük és akkor nincs ez! Vagy te is elmehettél volna értük.. ne okold őket, ennyi. Nincs büntetés
*Néz lányára, majd ha nincs ellenvetés, akkor eltűnik a nappaliba vezető úton.*
|
*Ahogy apja befut felnéz rá, húga szavaira megcsóválja a fejét. Hiába próbálja menteni a menthetetlent.. anyja szavaira rápillant, és elhúzza a száját. Lesüti a szemeit és a földet kezdi el figyelni. A büntetést hallva felkapja a fejét és bűntudatos szemekkel apjára néz, majd félre. Hát jó.. felveszi a táskáját a földről és ha nincs ellenvetés, akkor kikerüli a szülőket és elindul a lépcsők felé.*
~Tudtam, hogy nem fog simán menni..~
|
*Fia szavaira összehúzza a szemeit. Sétáltak, sétáltak.. ahogy Viktor is befut ránéz, a lánya szavaira sóhajt egyet. Miért nem örökölte át legalább az egyik a felelősségérzetét...? Apja lánya, meg apja fia.. hajh.. lehunyja a szemeit, majd szemrehányón a két gyerekre néz*
- Természetesen, mindketten nagyon felelőtlenek vagytok! Ha Justin elmegy egyedül sétálni, akkor is mindenképp szól. Ti még nem vagytok az ő szintjén, ha valami bajotok esik, mit tegyünk?! Szólnotok kellett volna neki, biztos vagyok benne, hogy elenged titeket és tartja a hátát. Ez nagyon nem volt szép dolog rá nézve is! Ráadásul az időjárás sem olyan fényes. Ha nem tudtok sehova sem behúzódni, tüdőgyulladást is kaphattok!
*Vesz egy mély levegőt, és behunyja a szemeit. Végiggondolja a dolgokat, majd Viktorra néz*
- Holnaptól számítva két nap szobafogságot adok nekik *vár valami cáfolnivalót, de hiába cáfol, akkor is ez van xD Visszanéz rájuk* menjetek fel a szobátokba, öltözzetek át, pakoljatok ki, aztán gyertek le, biztos éhesek vagytok. Justintól pedig még a mai nap folyamán kérjetek bocsánatot!
*Zárja le a témát ennyivel, és ha nincs senkinek semmi hozzáfűznivalója, akkor visszaballag a konyhába*
|
*Mire szóhoz juthatna, már anyja karjaiban találja magát. Viktorra pillant, a szavakra lesüti a szemeit, bátyja kijelentéseire azonnal felnéz, és a mellkasára teszi a kezét.*
- Az én ötletem volt! Meggondolatlan voltam.. sajnálom..
*Hajtja le a fejét, és a szeme sarkából a bátyjára néz, majd vissza a szüleire.*
|
*A hangokat meghallva egyszerre ugrik Cornival. Az előszobába siet, de látva, hogy kedvese előbb ölelkezik sóhajt egyet. Szigorúan a két gyerekre néz, majd megcsóválja a fejét.*
- Én is szeretném tudni, hol voltatok.. az eső is esett, Justin se tudta merre vagytok!
*Rázza meg a fejét, fia válaszára összeszűkülnek a szemei, majd nagyot sóhajt.*
~Sétáltak..~
- Jó lett volna, ha elkéreckedtek legalább..
*Csóválja meg a fejét és karbateszi a kezeit. Kedvesére pillant, majd vissza a két gyerekre.*
|
*A válaszra sóhajt és belépked húga után. Kibújik a cipőiből, és leveszi a hátáról a táskát. Corni szavaira rápillant, majd körbe, de anya már ott is terem. Az ölelésre nagyokat pislog és viszonozza, ahogy elszakad tőle felpillant rá. A kérdésre elhúzza a száját.*
- Elmentünk sétálni... ennyi.
*Von vállat és félrenéz, majd vissza anyjára.*
- Nem akartuk, hogy aggódj..
*Pislog kettőt és vesz egy mély levegőt.*
|
*Megszólal az összes radarja, és ha tudna, a füle is elkezdene mozogni. Már siet is az ajtó felé otthagyva a kaját, és a következő pillanatban már húzza is a mellkasára egyszerre a két kicsit.*
- Hála az égnek..
*Szorongatja meg őket előttük térdelve, megkönnyebbült sóhajjal. Lassan elengedi őket, vészjósló, sötét tekintettel talpra emelkedik, és csípőre teszi a kezeit.*
- Hol jártatok?! Szörnyen aggódtam miattatok!
*Hangjából ez ki is süt, de most még.. higgadt. Ami nála már rosszabb, mint a közelgő viharfelhők.*
|
*Belépked a kapun, bár csak a lábai mozognak, a lelke húzza visszafelé. Vesz egy mély levegőt az ajtó előtt állva, bátyja kérdésére összehúzza a szemeit.*
- Menjünk be!
*A kilincsre teszi a kezét, még vesz egy levegőt, majd betolja az ajtót, és belép. Ha Viktor is bejött, akkor becsukja maguk után, és megáll az előszobában. Mivel még nem lát senkit, így leveszi a cipőjét, és a táskáját az ajtó melletti szekrényre teszi.*
- Megjöttünk!
*Emeli meg a hangját, és körbenéz*
|
*Ahogy húga elengedi a kezét megáll és ránéz. A felsőjét meglátva elmosolyodik és átveszi. Nem bajlódik a táskábatevésével, inkább fogja a kezébe. A házukat meglátva sóhajt egy nagyot.*
~Igaz, hogy Corni sodort bajba, de azért úgy illik, hogy én védem őt és nem fordítva..~
*Töpreng el a lányra nézve, majd megrázza a fejét és előre pillant. A lány szavait nem kommentálja, kinyitja a kaput, előre engedi és belépked. Becsukja a kaput, megtorpan egy pillanatra. Vesz egy mély levegőt, majd magához ölelve a pulcsiját tovább ballag. Felzárkózik a lány mellé. Az ajtóhoz érve nyel egyet és körbenéz. Már mindenki itt van.. pislog kettőt és az ajtóra néz. Cornira pillant.*
- Kopogjunk, csengessünk vagy csak egyszerűen menjünk be?
*Zavartan elmosolyodik, de ez az ajtóra nézve átmegy egy grimasszá. Nem akar bemennii :'(*
|
*Hát, ő sem érti nagyon, hogy minek kell bulit szervezni.. itt.. egy ekkora zsúfolt házban.. az ikrekkel sem tud addig mit csinálni, Justin harapósabb volt az átlagnál, és nem vállalta a felügyeletüket. Nem érti mi lelte.. Viktor is.. áh, na majd kifaggatja őket. Megkérte hát a két lányt, hogy legyenek szívesek ma estére figyelni a kicsikre. Nem szereti a bulikat, és most.. áááh. Egyáltalán nem öltözött ki, csak felvett egy tiszta ruhát. A kaját és az italt rendezgeti az asztalokon. Ez meg a másik.. itt gyerekek is laknak, nem lesz se szemét és kiürült sörösüvegarzenál reggel, se a földön fetrengő részeg és büdös diákok! Bízik Narumi segítségében is, hisz ő is egy érett, megfontolt férfi. A vendégek érkeztét hallva sóhajt egyet, és lehunyja a szemeit. Csak egy este.. Petert meglátva elmosolyodik, a kérdésre a folyosó felé mutat.*
- A folyosó végén jobbra
*Visszapillant az ajtó felé és úgy nézi, kik jönnek, a sok ajándékra még nagyobbat sóhajt. Nyaaaaj miért kell költeni ennyiit rájuk? Kíváncsian kukkolja azért őket, és egy mosolyt nem bír elfojtani. Kokoro után nézve összeráncolja a homlokát, de a sikításra nyekken egyet. Szelíd mosollyal nézi, ahogy Carmen szokásos módján felé fut, ahogy odaér megfogja a vállait és ad neki két puszit.*
- Szia.. csinos vagy *néz végig rajta, majd a válla felett elpillant a fiúkra* Férfiak..
*Dünnyögi hangos gondolatként. Őőőőő akarja tudni mi van Viktorral és Justinnaaal :( Narumit meglátva összehúzza a szemeit, és megköszörüli a torkát*
- Tanárúr..
*Szigorú arcot vág, és ha idenézett, a nappali felé biccent fejével. Most nincs látogatási idő :P az is csoda, ha a gyerekek el tudnak aludni a zenétől. Ismét sóhajt, de Carmen előtt inkább nem mutatja ki a nemtetszését, hisz a zenénénél sokkal veszélyesebb tud lenni barátnője sikolya*
|
*Nagyon megörült a meghívásnak, és legalább másfél órán keresztül túrta a ruhatárát. Végül egy egyszerű, spagettipántos fehér egyrészes majdhogynem estélyi ruha mellett döntött, amihez persze magassarkút vett fel. Ő három kisebb, és egy nagyobb dobozt vett, ami mögül kilátni is alig lehet, ezt persze az elején Yama kezébe nyomta. Ő az úriember, cipekedjen csak ő. Mikor Kokoro vissza-visszafordult, újból és újból belekarolt, s mintha meg se hallotta volna a szavait, dúdolgató szökdécseléssel előre cibálta. A házat meglátva felcsillannak a szemei és húz egyett barátnőjén amint érzi, hogy meg akar fordulni. Az ajtóhoz sietve legalább nyolcszor becsönget, átveszi Yamától a csomaghalmot, és Viktort meglátva a mellkasának nyomja. Valószínűleg a fiú sem fog kilátni alóla..*
- Szervusz!
*Integet neki vidáman, biccent Kokoronak hogy menjen csak, majd körbenéz. Barátnőjét kiszúrva átsikít neki a fél házon.*
- Cooorniiiii!
*És már szalad is felé, a fiúkkal mit sem törődve*
|
*Mivel nem ért a mai fiatalok bulizási szokásaihoz, megkérte a hercegnőjét, hogy ugyan vegyen már helyette valami ajándékot. Szépen becsomagolt piros kis csicsás dobozt tart a kezében, és fogalma sincs, mi van benne. Néhányszor meg is rázogatja, és megállapítja, hogy biztos valami törékeny, mert szépen csörög. Egész úton azzal szórakozik, egyik keze a kormányon, a másikkal a dobozt csörgeti. Ritmusra, a zenéére, vagy kitaláltra.. a házhoz elérve lelkesen kipattan és Lillának is ajtót nyit. Fel van villanyozódva, hogy a srácokkal lehet, meg hogy szemügyre veheti a nagyott nőtt tökmagokat, már ha Corni felengedi hozzájuk. Ugyan a kórházból alig akarták még kiengedni, de hála az ellenállhatatlan bájának, Susan doktornő szíve is meglágyult. Csak ne lennének gyógyszerei.. ugyan még mindig irtózik a gondolattól, hogy más ember szerve dobog benne, ezt már a lehető legjobban leplezi. Ugyanúgy, mint régen. Táncikálva ballag az ajtóhoz, Viktort meglátva kitárja a karjait, így majdnem elrepül az ajándéka.*
- Keblemre, husikáám!
*Részesíti bordaropogtató ölelésben kedvenc diákját, és csak lassan engedi el. Megforgatja kezei közt többször is a csomagot, majd észbekapja átadja*
- Ez.. ezőő.. őő.. csak egy apróság
*Legyint, majd Lilla felé fordulva megfogja a kezét*
- Menjünk, szivi! Csak előtte még...
*Mozgatja meg az ujjait, és lábujjhegyen, óriásiakat lépve a lépcső felé kezd sunnyogni. Cseppet sem feltűnő*
|
*(A kép csak a ruha miatt) Sajnos az ő hibájából értek ide majdnem legutoljára, holott ők indultak el majdnem legelsőnek. Ugyanis folyton folyvást megállt menet közben, és elindult vissza az ellenkező irányba, mondván hogy nem akar jönni, mondják azt hogy lázas vagy alszik, de Carmen vagy Yama erős karmainak köszönhetően mégis itt van. Nem öltözött ki nagyon, de szőke barátnője hisztije miatt sajnos megadta a módját, egy fehér hosszúujjú felső, aminek nincs válla így kilátszik az alatta levő fekete izének a pántja. Nem vagyok ruhaszakértő, na xD Carmentől kapott egy lila nadrágot is, bár nem egy a méretük, ez egész jól áll neki. Ugyan nem tetszik, hogy ennyire passzos, de épp emiatt a cipőt nem hagyta barátnője ízlésére. Ő nem igazán mozdult ki az elmúlt napokban, így a buliról is csak Carmen sikításán át értesült. A kapuba érve ismét dob egy hátraarcot, de mivel úgyis visszatartják, ezzel a lendülettel visszafordul menetirányba. A lábtörlőt kezdi el fürkészni, Viktort meglátva halványan elmosolyodik, és beballag. Hozni is akart valamit, de Carmen bevásárolt az egész osztály helyett, így bizonyára felesleges lett volna még tetézni azt a csomagmennyiséget, amit Viktor a nyakába kap pillanatokon belül.. körbepillant Cornit keresve és a társaságot felmérve, majd Carmenhez hajolva leadja magát. Ő elvonul kicsit, had táncoljanak Yamával.. magához vesz egy üveg kólát, mivel barátnője előtt most nem akar berúgni, és leheveredik a nappaliban levő kényelmes kanapé egyik végébe.*
|
*Buliii, buleeee, paaartyyy, tánc szórakozás és pia dögivel. Fekete farmert vett fel és egy nyitott szürke inget, had csodálhassa meg mindenki a tetkóit és a felsőtestét. Tud róla hogy két gyerek is van, de ha majd itt lesznek, felvesz egy pulcsit vagy valami. A kaput kiszúrva megfogja Gaby kezét, és megszaporázva a lépteit húzza maga után. A csengetés után két másodperccel már húzza is a száját és újból a kis kerek gomb felé nyúl, de végre kinyílik az ajtó. Vigyorogva int egyet*
- Hali
*Vidáman belépked és elengedi Gaby kezét. Fülel, hátha hall valami zenét, majd köhintve körbenéz Cornit keresve. Gabyra pillant*
- Egy pillanat és jövök
*Cornihoz kúszik-mászik-csúszik-vergődik, a füléhez hajolva feltesz egy diszkrét kérdést, és ha megmondta, merre van a mosdó, a középsőjéhez nyúlva elsiet. Ki kell bíírni addiiig*
|
[158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
