|
Témaindító hozzászólás
|
2007.11.27. 18:56 - |
| Justin megpróbálta úgy berendezni a birodalmát, hogy a régi szobájához hasonlítson, dehát a légkör mégiscsak más.. nem igazán akart külön szobát, ami meglátszik a berendezésen is. Örök kupleráj, a szekrények helyett általában a földön hever minden, tanuláskor is az ágyon tanul, vacsoránál pedig az ágyban eszik. A szennyes a lámpákon vagy a szék támláján lóg, a számítógép viszont örökké működésben van. Nem fáradozott pószterek, vagy fényképek kitűzésével, s egy kis alvókosár a sarokban jelzi, hogy Lilyből nem enged! A fal fehér maradt, a berendezés egyszerű, vendégágy nincs. Csak foglalná a helyet.. ideje 95%-át itt tölti, és nem igazán fogad látogatókat. |
[105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
*Felnéz Viktorra, követi tekintetével, ahogy azt asztalhoz megy. A feltételre elgondolkozva maga elé néz, rágcsálja kicsit a dolgot, majd egy sóhajjal lehunyja a szemeit.*
- Értelek.. igazad van..
*Feltápászkodik, és Viktor mellé lépked. A cetlikre néz, majd szájhúzva a tollra, és ha van rá alkalma, akkor átveszi a fiútól a tollat.*
- Inkább ne írd alá, hátha kirúgnak és elkerülhetek onnan. Biztos sok a dolgod, a nővérem tuti már keres hogy a nyakadba varrjon valami munkát
*Néz el a válla felett az ajtóra, majd vissza Viktorra*
|
*A szavakra rosszallón néz, majd inkább félrekapja a pillantását. Előbb utóbb kiosztja a fiút.. miért nem engedi, hogy segítsen neki?! A továbbiakra visszanéz és megcsóválja a fejét.*
- Felejtsd el! És azt is, hogy hagyom, egyedül intézd el a dolgot.. az ofőddel így-úgy is beszélnem kell, hisz behivatott párszor.
*Néz el a cetlik felé, majd összehúzott szemekkel Justinra. Sóhajt egyet. Lehet, hogy vita lesz ebből, de ő az idősebb, rá kell hallgatni! Kész :P Ez a törvény. Feláll és az asztalhoz ballagva elemel egy tollat. Az aláírás viszont nem fog olyan könnyen menni. Justinra nézve elgondolkozik, majd feldobja és el is kapja a tollat.*
- Csak akkor írom alá, ha megengeded, hogy beszéljek az ofőddel. Másképp sajnos nem megy
*Csóválja meg ártatlan arckifejezéssel a fejét, majd mély levegőt vesz és a tollra pillant. Forgatja az ujjai közt. Elsandít a fiú felé és elhúzza a száját. Mondjuk így is úgy is alárírja, nem akar balhét, de az ofővel is fog beszélni.. Jus akár engedi, akár nem. Csak az lenne a jó, ha beleegyezne.. nem akar még egy vitát, emiatt is. Elgondolkozva félrenéz.*
|
*Ahogy Viktor leguggol, ránéz, ahogy leül már le kell pillantania rá. Felpillant Viktor kezére, és rosszallón elhúzza a száját, de inkább nem mond semmit. Szusszanva elmosolyodik, és lassan megrázza a kezét.*
- Engem nem kel megvédeni.. figyelj, csak írd alá a papírokat, jó? Beszélek az osztályfőnökkel, és megígérem hogy kieszelek valami mást a probléma megoldására.. nincs több cédula!
*Emeli fel a mutatóujját, miközben rábólint. Elpillant az íróasztala felé, majd vissza Viktorra, és lehuppan elé. Törökülésbe ül, nyújtózik egyet, és a hátára dől. A plafont kezdi el figyelni, aztán szisszenve az oldalához nyúl.*
- Asszem most egy csomót kell pihennem.. *gondolkozik, majd csillogó szemekkel felül* Talán nekem is lehetne egy fegyverem, mint a tanárodnak!
*Hát, próbálkozni szabad...*
|
*A visszaszólásra először nagyokat pislog, majd megrándulnak ajkai. Eezt nem fogja annyiban hagyni.. megrázza a fejét.*
- Jó! Nem avatkozok bele! De alá se írom a papírokat! Intézd el, ahogy akarod! Én segíteni akartam.. de ha te nem engeded.. a továbbiak nem tartoznak rám!
*Emeli fel a kezeit, majd megrázza a fejét és már fordulna meg, hogy akkor elmegy, mikor a fiú elé lép. Lenéz rá, de tekintetéből lehet látni, hogy nagyon pipa. És még a gyámja akar lenni.. áh.. nem kezdeményez ölelést, inkább elnéz a fal felé és közben karbateszi kezeit. A szavakra lesandít a fiúra, és elhúzza a száját. Még mindig mérges, de ez már kezd párologni. Mély levegőt vesz és hagyja, hogy a végére érjen. Halványan elmosolyodik és fél karral magához öleli.*
- Ugyan.. tudod, hogy nincs két egyforma ember a földön. Olyan nem lehetsz, amilyen én vagyok, de..
*Guggol le a fiú elé és összehúzott szemekkel végigméri, végül bólint.*
- ...jobb még lehetsz nálam.
*Dönti oldalra a fejét, és mély levegőt véve leül a földre. Eleget állt. Felhúzza mindkét lábát és egyik alkarját ráfekteti.*
- Figyelj Justin.. *néz a fiúra, majd egy kiszemelt pontra* ..én is voltam a te korodban és én is csináltam ehhez hasonlókat. De nem vittem ennyire túlzásba.. nem szégyen az, ha segítséget kérsz valakitől. *sandít a fiúra, majd teljesen ráemeli tekintetét* Ha nem szólok akkor az apámnak, abból nagyobb baj lett volna, mint akkor hittem.. persze utána otthon is megkaptam a magamét, de legalább az iskolában megvédett.
*Von ártatlan arckifejezéssel vállat és mély levegőt vesz. Figyeli a fiút, majd a fejére teszi a kezét. Nem érti a fiatalokat.. Justin tiszta olyan, mint Yama.. legalábbis bizonyos nézetekből. Elmosolyodik kicsit, de visszahúzza a kezét.*
|
*Ahogy Viktor a fejére teszi a kezét, felpislog rá. A szavaira elgondolkozik ő maga is, viszont ahogy a végére ér, összehúzza a szemeit. Viktor alig fejezi be, már ugrik is fel.*
- Nem, megmondtam hogy ebbe ne avatkozz bele! Akármi van, te és a nővérem folyton elintézitek nekem.. de ezt most az én ügyem! Csak írd alá a papírokat, a többit pedig bízd rám!
*Áh, hogy tud úgy haragudni valakire, hogy közben megszakad a szíve? És megint a nyálasabb oldala győz, mielőtt Viktor még tényleg itt hagyja, odalép elé, és fejét a mellkasának dönti. Arcát a ruhájába temetve néz ki a fejéből, majd lehunyja a szemeit, de ölelést nem kezdeményez.*
- Miért.. vagyok ennyire más..? Miért félek a ténytől, hogy csak egy átlagos gyerek vagyok? Miért nem jön össze soha semmi, amit eltervezek? Miért nem vagyok sokkal talpraesettebb és erősebb? Miért.. miért nem lehetek olyan, mint Te?
*Megkörnyékezi a sírás a torkát, de elhessegeti. Kinőtt abból a korból, másrészt pedig egy férfi sosem sír.. ha Viktor nem ölelné meg, akkor tétovázva megfogja a felsőjét*
- Én csak olyan akarok lenni, mint te.. te vagy a példaképem, és azt akarom, hogy elismerjétek a létezésem..
*Dünnyögi nagyon halkan, de Viktor még hallhatja*
|
- Beszólnak és ütsz.. ehh.. nem csoda, hogy.. áh
*Néz inkább félre, mielőtt mondana valamit. Nézi a fiút, ahogy az asztalhoz megy, de ő nem mozdul. Mit váltogassa a helyét? Tökéletes ő az ágy mellett. A szavakra szusszanva félrenéz, de egy résznél meglepődik, amit nem mutat ki. Kicsit felenyhült.. vagyis valamilyen szinten. Ahogy a végére ér Justinra néz. A gondolkodását látva összehúzza szemeit és odalépkedve a fejére teszi a kezét.*
- Talán csak a módszered rossz.. nnajó, ezeket a papírokat alá kellene írni.. nem?
*Néz az egyik cetlire, majd elgondolkozik.*
- Corninak nem lenne tanácsos megmutatni.. szóval nekem kellene..
*Gondolkozik el hansonan, majd sietve visszahúzza a kezét.*
- Majd az ofőddel is beszélek az üggyel kapcsolatban és elsimítom az egészet. Dee... próbálj meg nem visszaütni, ha beszólnak.. jó? Mert így előbb-utóbb kirúgnak..
*Karbateszi kezeit és eltöpreng, majd félrenéz. Még mindig mérges, de ezt nem Justinon kellene kitöltenie.. majd elugrik kiszellőztetni a fejét. Bólint egyet, mély levegőt vesz és a fiúra néz.*
|
*Viktor beszólása kicsit megcsapja, de ebből csak düht mutat az arcára, és félrefordítja a fejét. Most szíve szerint megmutatná Viktornak, hol van az ajtó.. lehunyja a szemeit és próbál lehiggadni, a kijelentésre visszanéz és elgondolkozik*
- Hát.. gondolom a.. beszólnak és ütök.. *pillant a cetlikre* ..nem vált be.. így kell valami új..
*Ingatja kicsit a fejét, majd feláll az ágyról. Felveszi a füzetét és a ceruzát, az asztalához lépeget velük és lepakolja őket. A székének a támlájára támaszkodik, de nem fordul meg.*
- Egyáltalán nem érdekel, mit gondolnak rólam.. nem akarok beilleszkedni és barátokra sincs szükségem, de.. az, hogy elítélnek úgy, hogy nem is ismernek, és lenéző tekintettel gúnyolódnak a hátam mögött, az.. nem olyan dolog, amit egy Tyler eltűr, legyen 14 vagy 17 éves.. be fogom nekik bizonyítani, hogy százszor jobb vagyok náluk, és hogy.. *hátranéz Viktorra, és lassan meg is fordul* Azért lehetek melletted, mert kiérdemeltem.. csakhát.. néha nem tudom, hogy egy korombeli fiúnak.. tényleg így kéne-e viselkednie.. *pördíti maga felé a széket, és ledobja rá magát egy sóhajjal* Én túl kevés vagyok ehhez.. még Frencinnek sem tudok bizonyítani, nemhogy egy egész osztálynak.. talán nekem tényleg az unokatestvéreimmel való játék és az itthoni házimunka való a nagyszabású tervek helyett *pillant fel a plafonra, és elgondolkozik*
|
*A visszaszólásra összeszűkülnek a szemei és ahogy a végére ér bólint.*
- És így akarod elintézni?
*Mutat a rengeteg cetelkára, majd a fiúra, végül leengedi a kezét*
- Tudom, hogy nem könnyű.. de ez akkor sem mehet így tovább! Ha meg nem akarsz a "pátyolgatott" kiskölyköm lenni, hát nem leszel.. ne rajtam múljon.
*Emeli fel a kezeit és megcsóválja a fejét. Már majdnemhogy kiabál.. Ideges, az biztos. De próbálja palástolni, ami nem igazán sikerül. A fiút kezdi el figyelni, majd mély levegőt véve félrenéz. Nem akarja se kiosztani, se megbántani - bár ez lehet sikerült az előbbi beszólásával, így inkább csendben marad. Rövid időn belül visszanéz a fiúra.*
- Most arra lennék kíváncsi, hogy hogyan akarod elsimítani ezt az ügyet..
|
*Nézi Viktor szikrázó szemeit, majd inkább elfordítja a fejét. A letolásra visszakapja a pillantását, és miközben összegyűri a papírt, heves indulattal felpattan az ágyról.*
- Pont ezért! Így is mindenki azt hiszi, hogy csak a nővérem miatt kedvelnek a tanárok, és hogy a pátyolgatott kiskölyköd vagyok! Nem vagyok már ovis, ezt egyedül akarom megoldani!
*Szusszanva visszahuppan az ágyra, és inkább elnéz egy Viktorral ellentétes irányba*
- A suli legvagányabb sráca elvette a suli legokosabb lányát, aki véletlenül a nővérem. Ezután persze, hogy mindenki gúnyos mosollyal néz rám.. mert ha vagány vagyok, akkor miattatok, ha meg okos, akkor a nővérem miatt! Nem lehetek az, aki vagyok! *mutat önmagára, majd félre* És egyáltalán semmi kedvem sincs bejárni.. ezerszer szívesebben mennék vissza Chrishez tanulni, minthogy össze legyek zárva egy csomó kretén majommal
|
*Hallgatja a fiút és nem tetszik neki az egész. Ismerjék meg előbb és utána ítélkezzenek az istenért! Már most mérges.. de ez nem ül ki az arcára. A táskát meglátva összehúzza szemeit és kissé félrebiccenti a fejét. A kérdésre felhúzza az egyik szemöldökét.*
- Hát ez már rosszul kezdődik..
*Ahogy a cetelkák kihullanak eltáltja a száját. Lehet jobb lenne nem megnéznie őket? XD A szavakra nagyokat pislogva Justinra néz, majd a cetlikre, amik majdnem betelítik.*
- Hát..
*Még nem mond semmit.. megnéz pár papírkát, majd feláll és megcsóválja a fejét. Mostmár látszik rajta, hogy mérges.. kissé szikrázó szemekkel Justinra néz, majd inkább félre. Huh.. sóhajt egyet és nyugottabban fordul vissza.*
- Miért nem szóltál róla? Mit hittél? Hogy mi is ki tudja mit csinálunk veled? *megcsóválja a fejét* Segítettünk volna.. de.. ha most én vagy Cornelia bemegy, tuti balhé lesz az ofőddel.. és ki tudja, milyen következmények.
*Egy cetlire nézve elgondolkozik és elolvassa a ráírtakat.*
~Be kellene menni, meg ehhez hasonlók..~
*Justinra néz, majd összegyűri a papírt mérgében. Ezzel most egy időre letudta. A fiúra néz további magyarázatot várva.*
|
*A kérdésekre szájhúzva félrenéz, az utolsóra a pólójához nyúl. Nem azért, hogy megmutassa, épp ellenkezőleg.. kicsitt lejjebb húzza, és tűntetőleg néz oldalt egy pontot. Az apja által okozott sebeket is gyűlölte mutogatni.. sóhajtva behunyja a szemeit.*
- Oké, legyen.. *tápászkodik fel, és a táskájához megy* ..mostanában bele szoktam keveredni néhány verekedésbe.. nem igazán jövök ki az osztályom srác tagjaival, a lányok meg pont emiatt inkább nem barátkoznak velem. Tisztelet egy kivételnek *gondolkozva megáll és az ablakra néz, majd vállat von* Bár fura egy lány, folyton fülig vörös, ha hozzámszól.. egyszer meg kéne nézetnie magát egy orvossal
*Kapja fel a táskát, visszamegy vele az ágyhoz, és az ölébe húzva leül vele. Viktorra pillant, majd vissza a táskára*
- Csak.. rám szálltak már félévkor. Tudod, a hírnevem megelőzött *ereszt meg egy grimaszt* aztán rájöttek, hogy én nem olyan vagyok, akin lehet röhögni, csakhát.. ők 11en vannak, én egyedül, de inkább.. megmutatom.. ne legyél ideges, jó?
*Fogja meg a zipzárt és Viktorra néz, mély levegőt vesz, és kinyitja. Fejjel lefelé fordítja a táskát, és abból szépen falevélszerűen apró sárga cetelkák kezdenek el kihullni, némelyikük a földön köt ki, a többi beteríti az ágyat, Viktort, és őt is. Valamelyik intő a verekedés miatt, másik üzenet Corninak hogy már megint mit csinált, van olyan is amin azt kéri, hívják fel, szóval többnyire magatartási problémák. Vállat vonva félrenéz*
- Az ellenőrzöm hátulja már betelt..
|
*A válaszra meglepődik és felül inkább. Amint a végére ér sóhajt egyet és elhúzza a száját.*
- Szóval a suli.. a többiek nem fogadnak be? Vagy mégis mi a baj?
*Halványan elmosolyodik, majd elnéz a táska felé. Kíváncsian visszanéz rá.*
- Mindjárt év vége van.. az nem lehet, hogy nem tudsz beilleszkedni.. hajh.. *elgondolkodva körbenéz, majd Jusra* ..hogy viselkednek veled? Hátha tudok valahogy segíteni.. és.. hol fáj?
*Tér át egy majdnem másik témára és aggódva végigméri Justint. Még mielőtt apáskodónak gondolja, vagy akármi, inkább leolvasztja magáról ezt az aggódó arckifejezést és félrenéz.*
|
- a lányod? *lepődik meg, de a vigyorát nem tudja elnyomni, még fel is nevet* hihetetlen, már egy 1 éves kislányra sem bízhatom a titkaimat..
*Hajtja le a fejét és úgy nevet, de mielőtt Viktor bemorcul, lassan el is csendesül. Eltöprengve a földet kezdi el fürkészni, aztán vállat von.*
- Csak.. gondjaim vannak a beilleszkedéssel. Nem megy úgy, mint ahogy Lia hitte, hogy menni fog..
*Dől hátra a párnájának, és felnéz a plafonra. Elgondolkozik kicsit, majd Viktorra nézve sóhajt egyet. Megereszt egy grimaszt, és a táskájára néz*
- Áh nem, még ő is le fog fejezni ha megtudja..
*Gondolkozik ismét hangosan, és gondterhelt arccal megdörzsölgeti ismét a tarkóját. Viktorra pillant újból*
- A suli.. kicsit döcögősen megy.. de majd belejövök
|
*Leül az ágyra, és az öklét nyújtja egy összeütésre, majd vissza is húzza. Nem tudja elrejteni a mosolyát, de azért megpróbálkozik vele. A szavakra a plafonra néz, majd lassan Justinra.*
- Jó, nem köntörfalazok.. kisCorni megemlítette, hogy fáj valamid. És arra lennék kíváncsi, hogy ki volt, miért, mikor, hol... stb. Minden ami a lényeges.
*Von vállat fakomor arccal, majd hátradől az ágyon és a plafont kezdi el figyelni. Odahúzza magához Justin kémia füzetét és belelapoz, majd félre is teszi. A fiúra néz nagy érdeklődéssel.*
|
*Elmosolyodik Viktort meglátva, a kérdésre összehúzza a szemeit. Elgondolkozik, és elnéz a szoba ellenkező irányába erősen ráncolt homlokkal.*
- Az ofő megtudta az igazi telefonszámát?
*Elmélkedik, hogy ez vajon hogy lehet. Leteszi a könyveit és az ágy végébe csúsztatja, majd odébb csusszan, hogy Viktor is leüljön rá. Mivel még mindig nincs férfias üdvözlő jelük, az öklét nyújtja, mint a könyvtárnál, egy finom összeütésre. Ha megtörtént, akkor észbekapva igyekszik válaszolni a kérdésre.*
- Attól függ, milyen témakörben
*Dörzsölgeti meg a tarkóját, de inkább le is engedi a karját. Még mindig sajognak a bordái..*
|
*A válaszra sóhajt, lenyomja a kilincset és belépked. Lűtva, hogy Justin tanul oldalra dönti a fejét. Halkan becsukja az ajtót és nekidől.*
- Szia kölyök
*Mosolyodik el, majd összehúzza szemeit. Hogy kérdezzen rá, hogy kérdezzen rá.. hm.. elgondolkodik, majd a fiúra néz.*
- Elég rég beszélgettünk.. nincs semmi, amit el akarsz mondani? Vagy olyan dolog, amit meg szeretnél valakivel beszélni?
*Nézi kíváncsian a fiút, majd odaballag az ágyához és lenéz rá. Másképp nem tudott rákérezni.*
|
*Az ágyon ül, felhúzott térdeire az egybehajtott kémia füzetét fektette fel, és épp egy elég hosszú égési egyenletet vezet le. Néha meg-megakad a cerkája, de aztán sietve tovább ír. Ha most bambul be a közepén, akkor tolhatja az egészet.. a végére érve megrajzolja a köb hármasát, aztán meg is akad a cerkája a hurok végén. A füzetre mered, és lassan összeszűkülnek a szemei. Néz ki egy kicsit a fejéből, majd sóhajt egyet, leteszi maga mellé a cerkát.*
- Sajnálom, Castor, de ma nem tudok kimenni hozzád..
*Néz csalódottan a kémiai képletekre, majd egy újabb sóhajjal nyújtózik egyet. Fel is szisszen, és az oldalához nyúl. Elhúzza a száját.*
- Azt hiszem, ide kicsit nagyot kaptam..
*Dünnyögi az orra alatt, vesz egy mély levegőt, kézbe fogja a cerkát, és újból a füzetére koncentrál. A kopogásra kíváncsian az ajtóra néz, majd visszafordul a leckéjéhez, és belekezd egy újabb egyenletbe.*
- Gyere!
|
*Justin szobájához érve megáll, gondolkodik egy kicsit, majd kopog kettőt. Zsebredugja a kezeit és egyel hátrébb lép. Nem akar semmi bajt, csak Justin szájából hallani, hogy mi történt.. na meg egyáltalán kisCorni igazat mondott? XD Egy 1 éves kisgyereknek lehet, hogy nem kellene hinni.. akkor se, ha az a kisgyerek a lánya. Meg őt valljuk be, hamar meg lehet téveszteni. Ácsorog egy kicsit, majd rápillant az órájára, végül sóhajt egy nagyot.*
|
*Ahogy felhúzza felnéz rá, majd követi az ajtóhoz. A szavaira ránéz és összehúzza szemeit.*
- Ha megöl, hogy fejezed be az előkészületeket?
*Mosolyodik el, majd vállatvon. A folyosóra érve körbenéz, és a falhoz simulva követi a fiút. Kíváncsian ránéz és suttogva szólal meg.*
- Nekem mit kell majd csinálnom?
*Pislog párat, majd kíváncsian körbenéz.*
|
- Jah jah..
*Ül fel a fejét dörzsölgetve, és szusszanva nevet egy kicsit. Előfordul.. Frencin kijelentésére hitetlenkedő arcot vág. Illik hozzá a.. na jól van xD megtámaszkodik maga mellett, és hümmögve az ajtóra néz. Gondolkozik.. a bókra elmosolyodik, és visszanéz a lányra.*
- Ugyan.. megérdemlik..
*Visszanéz az ajtóra hümmögve, majd megfogja Frencin kezét, és feláll. Húzza magával őt is, és kicsit összegörnyedve az ajtóhoz oson.*
- Kitaláltam valamit Viktornak.. meg fog ezért ölni, de a romantikázás majd kiveri belőle. Gyere!
*Nyomja le a kilincset, kidugja a fejét és körbenéz, majd hátra Frencinre. Mutatóujját az ajkaihoz emeli, és halkan kilépked a folyosóra, de a lány kezét nem engedi el, és a fal mentén elindul.*
|
[105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
