|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:44 - |
Elkerített kert, tele virágokkal, egy hintaággyal és két hintával, nem messze tőle. |
[327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
*Clara csak halgatja a lány szavait majd hátra fekszik*-Hát igen akkor legalább tudom hogy nem mindenkinek fényes gyerekora volt, és megértelek már téged is...Én se vagyok mindig vidám csak hát anyukám mikor utóljára láttam azt mondta soha ne szomorkodj és mien lenne ha most látna hogy sírok! Nekem részben jobb helyzetem volt mint neked hisz te egyedül voltál de nekem ott van a bátyám! Nagyon sajnálom ami történt veled*Clara csak az eget bámulta majd hirtelen fölült*-Nem megyünk el valahova hogy ezek a kosza emlékek eltünjenek?*Clara csak nézett*~Hogy is mondhatam ilyet hisz ilyen emléket soha nem lehet elfelejteni senkinek sem...~*
|
*A történetet hallva csak a földön néz egy pontot, kifürkészhetetlen arcal (kép). Amint a lány befejezte ránéz, s elhúzza a száját.*
- Sajnálom, hogy felbolygattam a múltad..
*Hajtja le a fejét, majd elnéz a távolba.*
- Igazából.. nekem sem túl fényes a múltam. Egy távoli faluban születettem, nem is ezen a kontinensen.. *sóhajt* ..a szüleimet alig ismertem, mivel mindig lepasszoltak egy másik, idegen családhoz.. folyamatosan jöltöztünk, s végül kikötöttünk egy másik faluba. 3 éves voltam akkor és.. a falu kiggyulladt.. mindenhol tűz, én egy másik családnál.. a szüleim meg otthon próbálták megállítani a tűz útját.. de nem sikerült.. engem megmentettek, de a szüleim odavesztek.. sírtam utánuk, mégha keveset is törődtek velem.. a családom miatt hogyne sírnék? *néz fel, maj egy sóhajjal ismét átkarolja a lábait* Kis 3 éves fejjel még nem fogtam fel teljesen, hogy hova mentek.. és családom sem volt.. egyedül vojongtam az utcákon, de életben maradtam.. meglepő, de igen. Mindig kaptam egy éjszakára szállást, vagy egy étteremben a maradék kaját.. jó, nem volt fenségi, de legalább nem haltam éhen.. *vállat von* Ahogy növekedtem egyre inkább agresszívabb lettem, ha lehet így fogalmazni. Sikerült annyira elhitetni az emberekkel, hogy van családom, hogy még suliba is járhattam.. talunom kellett, mert ugye nem lehet megélni máshogy.. ott ismerkedtem meg egy lánnyal, Frencinnel. Ő lett a legjobb barátnőm. *sóhajt* A suliban is eléggé más vagyok, mint a többiek és csak ő ért meg.. ezért keveset barátkozom, mégis megvédem a gyengébbeket.. volt már egy-két érdekes ügyem, dehát.. kinek nincs?
*Néz a lányra, majd magára erőltet egy mosolyt és sóhajt egyet. A háta mögé teszi a kezeit, s hátradől, majd az eget kezdi el fürkészni.*
|
*Clara leül a földre Reika mellé*-Hát miért is?*Itt lehajtja felét és felhúzza a térdeit majd elörefelé néz ismét*-Még mikor nagyon kicsi voltam úgy 3 éves korom körül lehetett a szüleim...*Itt egy pillanatra elhalgat és egy könycepp gördül le az arcáról*-A szüleim egy gyógyithatatlan betegségben szenvedtek...Én csak arra emlékszek hogy a kórházba ülök és az orvos odajön hozzám és azt mondja Sajnálom...Enyi enyit bírt mondani...*Clara szinte már sírt de megtörölte szemeit és csak nézett elöre majd hirtelen Reikára*-Ezért van az hogy én már nem tudom mi is az a fájdalom igy hát a bánatott kicseréltem a vidámságra és már az élet rossz oldalát látom még akkor is vidám vagyok hisz a szüleim is ezt szeretnék*Majd egy nagyon erölteteten mosolyog...-
|
*A válaszra elhúzza a száját, s félrenéz, majd rá.*
- Nem akarok faggatózni, de.. mi történt, amitől szomorúnak kellene lenned?
*Dönti oldalra a fejét, s a lábauról jobbra-ballra dőlöngél, majd körbenéz, és leül a földre. Megpaskolja maga mellett a helyet Claranak, s ránéz, majd felhúzza lábait, átkarolja és rádől, majd kíváncsian Clarara néz, várva, hogy meséljen.. persze nem erőlteti.*
|
*Clara is eltöpreng*-Hmm fogos kérdés! Mert mi értelme az életnek ha nem vagy vidám hisz csak álltalában azok akik vidámak jó éltük lesz! És...*Itt Clara lehajtja fejét és nagyon elszomordik majd ismét hirtelen felnéz*-Elég sok tragádia történt az életemben és nem vagyok hejlandó csak sírni és komoly lenni*
|
*A fiú után néz, majd egy sóhajjal a lányra. Nézi, ahogy elfut a kutya, és mély levegőt vesz. A komoly arcra összehúzza szemeit, a nevetésre értelmesen pislog. A kérdésre a szájához emeli a kezét (kép) és eltöpreng.*
- Ilyen fából faragtak.. nem vagyok túl vidám, keveset mosolygok. Ha okom van rá, akkor vagyok csak boldog.. és most semmi jó indok nincs arra, hogy vidám legyek.
*Von vállat és körbenéz, majd zsebredugja kezeit.*
- És te miért veszed ilyen könnyedén a dolgokat?
*Dönti oldalra a fejét, s kíváncsian a lányt kezdi el fürkészni.*
|
*Clara bólint egyet*-Okés szia*Majd Merire néz legugol hozzá és a szemeibe néz*-Menj keres valakit magadnak de most kérlek hagy magamra*Meri azonal el is futott. Clara most az egyszer nagyon komolyan nézett és csak állt! Majd elnevete magát*-Uram isten te hogy bírod ki mindig csak ilyen komolyan veni a dolgokat?*
|
*A szavakra felváltva nézi a párost, majd a kutyára néz. Az ül-re oldalra dönti a fejét, Robi szavaira ránéz és bólint.*
- Rendben. Gondolom még összefutunk.
*Biccent, s magára erőltet egy mosolyt. Sóhajt, majd összefonja maga előtt a karjait. Eltöpreng, majd a lányra néz. Töpreng valami dolgon, hogy mit is lehetne csinálni*
|
*Robi a fejéhez kap*-Még egy ilyen kutyát nem lehet találni*Majd mosolyog és Reikára néz*-Nem is vad anyira mint hinnéd max akkor vad ha vadászik*Mosolyog ismét és Clarára néz*-Jól van én viszont lassan megyek is ha nem baj*
 
|
-áá nem is vad csak még kicsit diló egy kutya*Mosolyodik el és a lányra néz*-De különben nagyon sajnálom! És már rajta vagyok már tudja azt hogy ül! Meri Ül a kutya*Meri engedelmes kutyaként elöször felált mivel ült majd leült és elkezdett lihegni*-Na látod?*Neveti el magát Clara*
|
*A párbeszédet hallgatva felnéz rájuk, ahogy a kutya odajön összehúzza szemeit, s elhúzódik tőle.*
- Blőe... igazából nem is vagyok oda a kutyákért.. legalábbis az ilyen vadakért..
*Csóválja meg a fejét, s feltápászkodik a földről. Robira néz, majd egy sóhajjal a földre.*
- Jól.. persze
*Körbenéz, majd leporolgatja a rujáhát, s mély levegőt véve a lányra néz, majd a fiúra, s így felváltva.*
|
*Robi közelebb jött*-Serm gyere ide*Sermi nagyon gyorsan gazdija mellé ment és leült*-Hello Reika! Robi vagyok*Robi kínyújtotta a kezét majd Clarára nézett*-Jobban is vigyázhatnál a kutyádra hányszor mondtam hogy tanisd be*Robi megsimogadta Merit*-Azért még jó kutya nagyon*Majd Reikára pillant*-Különben jól vagy? Vagy csak megilyedtél?*Mosolyodik el*
|
-Jujj nagyon sajnálom! jól vagy?*Clara gyorsan a lányhoz megy és szemléli hogy minden rendben van-e majd Robira néz*-Huhh köszi bátyó azt hittem hogy majd nekem kell leszednem de az lehetetlen lenne*Majd ismét a lányra pillant*-Jaaa ö itt a bátyám Robi! Robi ö itt az új barátom Reika*Majd mosolyog egyet és gonoszan néz kutyusára*-Nagyon rosz kutyus vagy*És csak nézi gonoszan tovább, Közben Meri lehajtja fejét és nagyon elszégyeli magát oda megy a lányhoz és leül elé*
|
//Na, hát.. Robi, neked is be kellene regisztrálnod a karaktered nevével. Akkor is, ha tesók vagytok.. :P Kérlek, köszi! Amúgy jó a reagotok.. hm. De a kutyus tetteit bele lehet írni a gazdiéba.. nem kell külön. ;) Mármint kihagyni pár sort. Oké? :)//
*Elnéz ő is a távolba, ahol meglátja a kutyát. Ahogy elindul felé megtántorodik, ahogy ráugrik sikkanva a földre, vagyis a fenekére huppan. Összeszorított szemekkel próbálja letolni magáról a kutyát, de egy másik kutya menti meg az 'életét' és a frizuráját.. xD Nem mintha olyan sokat számítana neki. Felpislog a fiúra, majd a lányra, s kíváncsian sóhajt. Nagyokat pislog, majd felhúzza lábait, s jobbra/balra dönti a fejét értelmes pislogással.*
|
*Robi zsebre tett kézel jött erre majd a távolban észre vedte húgát és a bolond kutyáját*~Hát igen ez Meri mindenkit letámad~*Robi füttyül egy nagyot, majd a bokorból elugrik Serm a kutyája*-Kapd el!*
*Serm futott mint a villám majd megharapta ovatosan Meri farkát és leráncigálta a lányról*
|
*Clara a lányt nézte csak majd mefrázta a fejét*-Ja bocsás meg elbambultam*Mosolyodik el majd röktön válaszol is*-Én Szernesiverből jöttem egy eldugott kis városból a bátyámal*Majd csak nézelödik ide-oda*-Igen, van háziállatom csak nem tudom merre is*Majd a távolban megpillant egy barna pontott*-Aszem már jön is szerintem menjünk fedezékbe*Neveti el magát*
*Meri mint a villám úgy fut de nem a gazdija felé kivételesen hanem a másik lány felé ugrik egyet a lány felé és nyalogatni kezdi*
|
*A kérdésre elvigyorodik, s körbenéz, majd a lányra.*
- Vannak ám! Például Viktor.. csak egy a baj.. már barátnője van. *eltöpreng* ..és lassan a felesége is.. és gyerekei.. pedig nagyon helyes.. de van még pár.
*Bólogat okoskodón, majd mély levegőt vesz.*
- Szóval honnan is érkeztél?
*Tér vissza az előző kérdésre, de nem erőlteti. Körbenéz, majd bólint egyet eltökélten. A lányra néz.*
- Van valamilyen háziállatod?
*Eltöpreng, majd kíváncsian a lányra néz.*
|
-Ja értem, hát a kert nagyon szép!*Clara majd egy pillanatott a virágokra néz aztán a lányra*-Igen kérek köszi*Clara elveszi a rágót amit a lány nyújtott neki és ö is egy hatalmas lufit fúj belöle majd elmosolyodik*-És vannak itt helyes fiúk?*Mosolyog közben rágja a rágót*
|
*A bemutatkozásra biccent, a kérdésekre töprengve megvakargatja a tarkóját.*
- Őő, izé.. másod éves vagyok.. 1 éve kerültem ide. Nem rossz a hely, ha vannak barátaid.. semmi gond. Örülök, ha valakivel megoszthatom a szabadidőmet.. tudod, a barátnőmnek most fontosabb dolga van..
*Töpreng el, majd megrázza a fejét, hogy mindegy. Zsebredugja kezeit, majd előkotor egy kis rágót és a lány felé nyújtja.*
- Kérsz?
*Ha kér, akkor kivesz egyet és odaadja neki, ha nem, akkor csak magának vesz elő és beveszi a szájába. Lufit fúj, majd kidurrantja és tovább rágja. A lányra néz kíváncsian.*
- És honnan érkeztél?
*Dönti oldalra a fejét értelmes pislogással.*
|
*Clara a lányra néz aki épp felé nyújtotta a kezét*-Hello az én nevem Clara-*Mosolyodik el majd kezet nyújt a lánynak*-Én nem rég érkeztem ide! És te? Mióta vagy itt? És jó hely?-*Kérdezgeti a lányt kedvesen*-Ja és bocs a sok kérdésért-*
|
[327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
