Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:42 - |
A társalgó egy olyan kis zug, ahol van néhány fotel, egy asztal, s rajta újságok. A tanulók általában ezt a szobát célozzák meg legelőször, mivel itt lehet a legjobban ismerkedni. :) |
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
- Én akkor is szeretem... *Mosolyog Gyilkosra, és Viktorra nézve törökülésbe ül.* - és úgy látom, hogy Izzynek is *simít végig a kutya fején, aki megcsóválja a farkát* úgyhogy ezt a kört elbuktad *Kacsint a fiúra, és lassan feltápászkodik. Mély levegőt véve nyújzik egyet, hasa és köldöke kivillan a póló alól.* - Köszönöm, hogy pátyolgattál... jó, hogy újra velem vagy *Mosolyodik, s pillantását Voktoron felejtve fürkészi.*
|
- Akkor hívj a nevemen *Durcásan karbateszi kezeit, s ismét a lányra néz, egyenesen a szemeibe.* ~Kiről lehet szó?~ *Mikor lejjebb siklik a tekintete, ő is lenéz. Gyilkosra. A simogatásra morran egyet, s elhúzza a fejét.* - Gyilkosnál?? Nem hiszem. Nem az a barátságos típus *Megrázza a fejét, s megsimogatja a kutyát.*
|
- Mondtam már, hogy feketének nem hívhatlak *Mosolyodik el a vállait vonogatva. A válaszra töprengve bólint.* - Hát... udvarolni nem udvarolt, de van egy srác, aki nagyon bejön nekem... *Zavartan lesüti szemeit és magához hívja Izzyt.* - Nagyos édes... aranyos... figyelmes... erős... bátor. És egyszerűen imádnivaló! *Felsorolása közben végig Viktor szemeibe néz. Lassan elvigyorodik, tekintete lejjebb siklik, ha tudja megsimogatja Gyilkost.* - Szerinted van esélyem Gyilkosnál?
|
*A szavakra megcsóválja a fejét, s mikor elszakad tőle egy sóhajjal Gyilkosra néz, aki rögtön Viktorhoz siet. A kijelentésre, majd a kérdésre zavartan fordul vissza, az arcsimítást észre sem veszi.* - Öhm... kösz... dee... *Vált át komolyba, de nem sikerül.* - Nem vagyok szőke *Félrefordítja a fejét, s gépiesen kezdi el simogatni Gyilkos fejét.* - Válaszom a kérdésedre: nem... csak majdnem *Elmosolyodva fordul vissza, s a lány arát kezdi el fürkészni.* - És neked már udvarolt valaki? *halkan hozzáteszi* Corni
|
- Lia! *Javítja ki a diút sírós hangon, akármennyire is igyekszik durcás lenni. Mikor a foú átöleli, ő is szorosan megöleli, fejét befúrja álla alá.* - Sajnálom, hogy 7 év után ilyenekkel kell terhelnem a viszontlátásod. *Suttogja egy félmosollyal. Izzy Gyilkosra nézve megcsóválja a farkát, és leheveredik a földre.* - Bár Justin nagyon kemény gyerek. De néha neki is kell egy kis egyedüllét *Megrázza a fejét, és egy sóhajjal elszakad a fiútól.* - Inkább mesélj te valamit. Egész helyes srác lett belőled, szőke... *végigsimít az arcán, ha tud* elcsavarta már valaki a fejed?
|
*Figyelmesen hallgatja a lány szavait, s elhúzza a száját.* ~Magát okolja, de nem az ő hibája...~ *Megcsóválja a fejét, s hangosan is kimondja gondolatait.* - Corni, nem a te hibád, hanem az apádé. *Elhallgat egy kicsit, s mikor sírva fakad a lány letérdel a fotel elé, s magához húzza, majd átöleli. Végigsimít a hátán, bíztatás képpen.* - Ne sírj... kérlek *Gyilkos is odavánszorog, s egy fintorral inkább Izzyhez lép, leül vele szemben, s oldalra döntött fejjel végiméri, s imét gazdájára néz.* ~Nem lett volna szabad elköltöznünk...~
|
*A fiú viselkedésére először meglepődik, majd bizonytalanul elmosolyodik.*
- Tudom, hogy neked bármit.. elmondhatok..
*Elmereng, de nem kell huzatni. Viktorral megy, a társalgóhoz érve mosolyogva biccent, megpaskolja Izzy fejét aki leheveredik egy fotel mellé, ő pedig feszengve beleül.*
- Nehéz bepótolni 7 évet.. úgy érzem, mintha tegnap költöztetek volna el, most még is.. ahogy rád nézek, már egy kész férfi ül előttem, nem pedig egy gyerek.
*Csóválja meg a fejét, majd egy sóhajjal hátradől a fotelban. Kényelmesen belefészkeli magát, felhúzza a térdeit, és a körmeit birizgálva, lassan belekezd.*
- Eleinte nem meséltem inkább anyáéknak Izzyről.. sosem voltak kutya pártiak, és még Justin is segített nekem. De aztán apa elkezdett minket hanyagolni.. nem tudom mi történhetett közöttük.. de egyre többet járt a kocsmába. Gyakran reggel elment, és éjszaka holt részegen esett be. Ezzel eleinte nem volt gond.
*Megrázza a fejét, és sóhajt egyet. Nehéz beszélnie.. egy vadidegen ül előtte, akit mégis jobban ismer a saját tenyerénél. Folytatja*
- Emiatt sokat veszekedtek anyával. Mi még kicsik voltunk, én a bunkerbe, Justin meg mint említettem a tetőre húzódott, amíg elült a vihar. Aztán.. elkezdte verni anyát.. sosem mesélt róla, de már voltam annyira gyerek, hogy észrevegyem.. reggel a járásából, vagy ahogy takarítás közben felszisszen néha, gyakran hallottam este is sírni, és a törölköző a szennyestartóban is többször véres volt. Justin elől igyekeztem elrejteni a jeleket, hagy legyen boldog gyerekkora, de nem nagyon sikerült..egy idő után ő is észrevett valamit.. aztán úgy voltam vele, hogy elmesélem Izzyt. Persze akkor is részeg volt. Akkor ütött meg először..
*Egy pontra mered a plafonon. Igyekszik beszélni, de nem emlékezni. Nehéz feladat, de koncentrációval menni fog..*
- Aztán ezek mindennapossá váltak.. később tudtam meg, hogy az öcsém többet kapott, mint én. Miattam.... amíg én Izzynél mulattam az időt, ő hevesen hitetgette apát, hogy könyvtárban vagyok. És őt verte el.. nem engem.. őt.. *szemeibe könnyek szöknek, lehunyt szemekkel megrázza a fejét* már egyikünk sem mert iskola után hazamenni. Amennyit csak lehetett, csavarogtunk, bár akkor meg ezért kaptunk. Ha otthon maradtunk, akkor meg azért.. aztán anya nem bírta ezt tovább nézni, és beadott minket ebbe a középiskolába. Nemsokára betöltöm a 16. életévemet, így ez egy amolyan szülinapi ajándék
*Elmosolyodik, és újból a plafonra néz. Kezei megremegnek egy pillanatra, sóhajt egyet, s ökölbe szorítja őket.*
- Justin még csak 11 éves, de ha ott hagyom, lehet hogy legközelebb a kórházból kell összeszednem.. így is nagyon nehéz neki.. láthattad... *néz el az ajtó felé, majd vissza* így megkértem az igazgatónőt, hogy hagy maradjon itt. Amint betölti a 14. életévét, jelentkezik ide, és már el is kezdheti a tanulást, addig igyekszem megtanítani neki az általános iskolai anyagot. Leragadtunk a szorzótáblánál..
*Apró mosollyal megcsóválja a fejét. Mégjobban bekuporodik a fotelbe, felhúzza a térdeit és ráfektetett kezeire mered.*
- Most igyekszem a lehető legtöbbet kihozni magamból. Muszáj lesz jól tanulnom, hogy jól fizető munkahelyre vegyenek fel.. amint betöltöm a 18. életévemet, veszek egy lakást jó messze apától, és elhozom anyát is, és Justint is. Most csak rám számíthatnak.. nem bukhatok el...
*Keze ökölbe szorul, letörli a könnyeit, majd egy mosollyal Viktorra néz és megvonja a vállait.*
- Na meg Izzyről sem feledkezhetek el. Ő végig itt volt velem, ideje meghálálnom neki.. igaz, öreglány?
*Hajol le hozzá, és megpaskolja az oldalát. Sóhajt egyet, s fejét térdének döntve hagyja, hogy egy pillanatra eluralkodjon rajta a sírás.*
- Egyedül nehéz.. de Justinnak mégnehezebb.. miattam.. úgyhogy ki kell bírnom!
|
A társalgó egy olyan kis zug, ahol van néhány fotel, egy asztal, s rajta újságok. A tanulók általában ezt a szobát célozzák meg legelőször, mivel itt lehet a legjobban ismerkedni. :) |
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|