|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:40 - |
A gyengélkedő, csak egy nagy terem. Sok ággyal, s persze pár nővérkével, doktorral. Van amikor bent tartanak, de általában haza lehet menni a kezelés után. |
[101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
*Ahogy Viktor megáll ő is így tesz, és egy széles vigyorral az ép vállára teszi az egyik kezét.*
- Óóó ne aggódj! Lesz egy csodálatos, elragadó, gyönyörű, okos és kedves feleséged, egy ennivaló gyereked, és csodálatos munkád amivel fenttartod a családod!
*Kicsit előrekalandoztak, dehát nem baj.. bíztatóan rákacsint, majd lágyan megöleli, ha hagyja.*
- Csak viccelek, nyugodj meg.. nem várok el tőled semmi ilyet.. és amúgy se szaladjunk ennyire előre..
|
*A kérdésre összehúzza szemeit, a kijelentésekre elkerekednek szemei, s megtorpan.*
- Figyelj, Corni.. én.. azthiszem.. most.. döntök.. mit szólsz?
*Néz a lányra kicsit ijedten, majd nagyokat pislogva.*
|
*Viktor kijelentésére elmosolyodva felnéz rá.*
- Ha apa leszel? Nos igen.. le kell mondanod a csajozásokról, az éjszakai kilengésekről, és bizony kell egy nagyobb lakás, kellenek egy csomó cuccok a babának, na és persze muszáj lesz minden reggel csókkal ébresztened!
*Vág komoly arcot, de érezhetően viccel. Sóhajt egyet, és töprengve a talajra néz. Érdekes lesz..*
|
*Mereng, mikor Corni megszólal. A kijelentésre elmosolyodik.*
- Utólag megértelek, de akkor nem értettem miért vagy ilyen..
*Megcsóválja a fejét, s az ajtóhoz érve elengei a lányt, kinyitja az ajtót, s előre engedi, majd kilép utána, becsukja. Ismét átkarolja, s úgy megy tovább.*
- Ha eldöntöttük, hogy mi lesz, elkezdhetünk gondolkodni egy csomó dolgon.. mármint ha megtartjuk, vagy hogy mondjam..
*Zavartan félrefordítja a fejét.*
|
- Igen..
*Bólint, menet közben fejét Viktor vállának dönti, és egy sóhajjal ő is a plafonra néz. Töpreng, mereng, ábrándozgat, és fél centivel a föld felett jár. Azért mégiscsak megszaporázza a lépteit.*
- Öö, amúgy.. sajnálom. Azt a botot, és a néha kibírhatatlan viselkedésemet is. Bár olykor megérdemelted..
*Teszi hozzá szinte tátogva, és oldalra nézve egy apró mosoly társaságában.*
|
*A lányra nézve elmosolyodva bólint. Megindul a lány mellett, s átkarolva lenéz rá, majd a földre. A szavakra oldalra dönti a fejét.*
- Furcsa.. nagyon. De majd csak lesz valami
*Felnéz a plafonra, s eldinulnak a lányok szállása felé..*
|
*Mosolyogva felnéz Viktorra, a felvetésre elneveti magát és megrázza a fejét.*
- Végülis egyszerűnek egyszerű ötlet... rendben. Justin talán kibírja reggelig Frencinnel.
*Oldalra néz az ajtóra, majd vissza Viktorra, és ha jön akkor lassan megindul a folyosón az ajtó felé.*
- Annyira furcsa ez a helyzet.. de örülök, hogy így állsz hozzá..
~És én tényleg azt gondoltam hogy megváltozott? Bár.. már nem lehet kiigazodni rajta. De ha úgy vesszük rajtam se.~
|
*Cornira néz zavartan, majd oldalra dönti a fejét. Bólint egyet. Érti a célozgatást is.*
- Én is közel szeretnék lenni hozzád
*Elmosolyodik, s közelebb lép hozzá. A kérdésre elhúzza a száját.*
- Egyszerű.. nem megyek ma a szállásra, csak hozzád, te meg bezárod az ajtót.
*Megvonja a vállait egy mosollyal, majd elnéz oldalra.*
|
*Ismét megáll, meglepve, hisz azt hitte Viktor is egyedül szeretne lenni.. bár ő nem szeretne, de ez magánvélemény. A csók meglepi, viszonozni sem tudja annyira leblokkol, a kijelentésre heves bólogatásba fog.*
- Igen, illetve nem.. jobb lenne egyedül, meg neked is, de ha.. érted.. úgy biztosan könnyebben megy a töprengés, ha közel vagy. Minél közelebb.
*Még ő is csak célozgat ugyan, de már azon mereng hogyan lehetne megoldani. Mély levegőt vesz.*
- De a kicsikkel mi legyen? Justin el fog halmozni kérdésekkel, és nem hiszem hogy könnyedén tágítana, Frencin talán már van elég idős ahhoz hogy kérdés nélkül átköltözzön Justinhoz egy éjszakára..
*Töpreng oldalra nézve, s egy mély levegővel lopva hasára pillant. Elkezd ábrándozgatni, hogy nézne ki nagy hassal.. a gondolatba bele is borzong, és megrázza a fejét.*
|
*Corni szavaira helyeslőn bólint. Mikor feláll, ő is feláll. A szavait hallva lenéz a földre.*
- Igen. aludni kell rá párat..
*Felkapja a fejét, s a lány után szalad, s a vállára teszi a kezét, maga felé fordítja. Töprengve félrenéz, majd egy csókot nyom ajkaira, s ellép tőle. Lenéz a földre, majd fel rá.*
- Jobb lesz neked egyedül, vagy..
*Próbál célozgatni arra, hogy aludjanak együtt, s merengve a plafonra néz.*
|
*A fiú szavaira helyeslőn bólogat, szeme sarkából őt figyeli, s amint elhallgat sóhajt egyet.*
- Igen, teljesen igazad van. Mégis.. még el sem kezdett növekedni, egy ebihal méretű sincs, de én.. ragaszkodást érzek iránta.. lehet, hogy csak most gondolom így, de mikor odajutnék, ott feküdnék az ágyon elvetélésre készülve, én.. mostani fejjel nem bírnám megtenni.. de ha meg megtartjuk, az egy..egész életre szól.
*Töprengve hátradől, majd egy sóhajjal feláll.*
- A legjobb amit tehetünk, hogy alszunk rá egyet, vagy kettőt. Nem szabad hirtelen felindulásból dönteni... ne haragudj..
*Szól oda sietve, és megindul a folyosón a szállása felé. Erre tényleg aludni kell..*
|
*Nézi, ahogy a lány elballag a székekhez, s leül az egyikre. Sóhajt egyet, s utána lépked, leül mellé. A szavakt hallva eltöpreng. Lenéz a földre.*
- Nem tudom.. elég fiatalok vagyunk.. furcsa lenne, ha lenne gyerekünk.. nagyon.. most lehet, hogy úgy gondoljuk, hogy szeretnénk, de lehet, hogy amikor meg már mást gondolnánk, késő lenne.. és már nem lenne visszaút..
*Merengve felnéz a plafonra, majd egy sóhajjal a lányra.*
|
*Meglepődik, amint Viktor átkarolja, s az utolsó két szót hallva nagyot dobban a szíve.*
- Té..tényleg?
*Kérdez vissza, bár nem kell rá válaszolni, sőt.. a magyarázatot hallva sóhajt egyet, és a széksorhoz ballagva leül az egyikre.*
- Hidd el, hogy én sem.. és.. mihez kezdjünk?
*Néz fel egy pillanatra, majd térdeire támaszkodva a földet kezdi el fürkészni.*
- Még elég fiatal vagyok, és te is a családalapításhoz, mégis.. egy... gyerek.. olyan elképzelhetetlenül hangzik.
*Rázza meg a fejét, s apró mosollyal hátradől a széken.*
|
*Corni szavait végre tisztán hallja, de nem szól rá semmit, hisz nem neki szólnak.. A durcás lányt látva sóhajt, s közelebb megy hozzá. Nyel egyet, s mély levegőt véve átkarolja a lányt.*
- Nem tudok mit mondani, csak azt, hogy örülök neki..
*Néz le a lányra egy mosollyal, majd elszakad tőle.*
- Csak nem voltam rá felkészülve... de már feldolgoztam...
*Megvonja a vállát, s oldalra dönti a fejét.*
|
*A víz váratlanul éri, de a hatása megvan. Elkezd a problémákon töprengeni, ami azt jelenti, tökéletesen jól van. Mintha nem lenne csurom vizes a haja és a ruhája nyaki része, tök nyugodtan, a hasát átkarolva leül egy székre, és hosszan maga elé mered.*
- Erre.. nem számítottam...
*Bár ott van Viktor is, ez most hidegen hagyja, felpattan és a doktornőhöz sietve a kezeivel a vállaiba kapaszkodik.*
- Nem akarom magamhoz láncolni, mikor lehet hogy ő nem is akar semmit sem már tőlem!
*Fakad ki, hisz így talán többre megy, mintha Viktornak mondaná ezt ;) a doktornő hol rá, hol a közelben levő Viktorra néz, s elhúzza a száját.*
- Jó, de ahhoz hogy ezt megbeszéljük, szükség van egy másik félre is.. neki mondd.
*Bök a fiúra, mire Corni morcosan elfordul, és durcásan karba tett kezekkel Viktorra néz. Mondana valamit, de becsukja a száját és töprengve felfelé néz, a doktornő szemforgatva hátralép és betolja az ajtót.*
|
*A lány szavaira oldalra dönti a fejét, s mikor megfogja a kezét, hagyja, hogy a hasára csúsztassa. A kihangsúlyozott szótagokat nagyon figyelmesen hallgatja, s értetlenül bólint.*
- Apa... oké... biztos...
*Corni szavaira elkerekednek szemei.*
- Apa.. és anya.. köhm..
*Pislognagyokat, mire a doktornő kidugja a fejét az ajtón, s szemügyre veszi a párost.*
- Ez súlyosabb, mint hittem... Nekik segítség kell...
*Visszamegy a szobába, majd a fürdőszobába, s két poharat megtölt vízzel, elzárja a csapot, majd lassan a páros mögé sompolyog. Leönti őket egyszerre a vízzel.*
- Ideje, hogy magukhoz térjenek!
*Csípőre teszi kezeit a két pohárral együtt. Viktor szépen felkiált, majd hátranéz, s bosszúsan a dokira.*
- Én magamnál vagyok.. illetve voltam! Vagyis.. vagyok is és voltam! Nem kell víz!!
*A doktornő bólint neki. Látja rajta, hogy még mindig nincs rendben, de már rá hagyja. Cornira néz, majd egy sóhajjal visszamegy a szobába, leteszi a két poharat, s visszajön, de csak az ajtóig. Viktor Cornira mered, megint szótlan lett..*
|
*Ahogy a fiú megállítja, meglepve néz rá, a kérdést hallva elmosolyodik, s elhúzza a száját.*
- Hát.. igazából _én_ most, de te is majd, igen.
*Bólogat komolyan, megfogja Viktor kezét ha tudja, és a hasára csúsztatja.*
- A-pa le-szel.
*Hangsúlyoz ki tagoltan, lassan, és jól hallhatóan minden szótagot egy aprócska mosollyal. Töprengve a plafonra néz.*
- Én meg anya... jézusom, én meg anya!
*Eszmél fel arra, amiről már 10 perce győzködi Viktort. Elengedi a kezét és két kézzel a hajába túr.*
- Én tényleg.. bennem tényleg.. mi tényleg.. tényleg? De.. de persze.. ha nem..
~Bár hogy dönthetné el hogy akarja-e vagy sem mikor 10 perce arról győzködöm, amire most jöttem rá? Anya.. én? Anya.. ő meg.. anya és apa.. jézusom..~
|
*A szavakra csak int, hogy maradjon csendbe, s tovább mereng. Két pont között cikázik a tekintete, majd lerogy a földre. Maga elé néz, majd egy kezével megtámaszkodik, majd Corni utén néz, s ismét maga elé. Pislog még párat, majd feláll, egy sóhajjal megigazítja ruháját, majd le is porolja.*
- Aha.. értem.. de.. akkor..
*A lány után néz, majd utána fut, s a vállára teszi a kezét. Mit is mondjon?*
- Izé..akkor én most..?
*Néz le a lányra bizonytalanul, majd fel a plafonra.*
|
~Azt hiszem szólok a doktornőnek.. az a fél pohár víz neki jobban jön, mint nekem. Kezdem úgy érezni magam, mintha ő lenne terhes és én nyugtatgatnám, hogy semmi baj. Hmm...~
*Mikor a fiú ide-oda nézelődik, a plafonra nézve megrázza a fejét. Lázas.. na jól van. Látja rajta, hogy végre leesik neki, s felcsillanó szemekkel körbenéz, de mivel Viktor nem mond semmit, sóhajt.*
- Jól van, azt hiszem hagylak gondolkozni. Emészd meg nyugodtan, van időd, úgy.... holnapig.
*Szól bólogatva, behúzza maga után a 10 perce nyitva levő orvosi szoba ajtaját, és egy sóhajjal, bizonytalanul megindul a folyosón. Magára merje hagyni Viktort, ilyen elmeállapotban...?*
|
*Mivel oldalra néz, ezért nem számít a pofonra, de mikor megkapja, lrtetlenül nézi azt a pontot, amit eddig nézett, majd naaggyoon lassan visszafordul a lány felé. A kijelentésre összevonja szemöldökét, s a lány homlokára teszi a kezét.*
- Te lázas vagy. Menjünk, feküdj le pihenni. Az jót fog tenni.. és ne idegeskedj! Nem tesz jót a...minek is?!?!
*Ekkor esik le neki az, amit a lány 10 percen keresztül magyarázott. Mégegyszer a lányra néz, majd magára, vissza rá, majd ismét magára, majd a lányra ismét. Leengedi a kezét és oldalra dönti a fejét. Nem tud megszólalni..*
|
[101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
