|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:39 - |
Beverly Hills Megyei Főkorház. Egy nagy fehér épület, sok nővérkével, orvosokkal, akik mindenben a Te segítségedre vannak! Egyszer talán pont a Te életedet mentik meg! De azért csak óvatosan! ;) |
[601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
*A szavakra összeszorítja szemeit, s visszafordul a lány felé. Kinyújtja utána a kezét, ahogy kirobog az ajtón.*
- Jobban kellett volna bíznom benend.. jahj.. hogy én mekkora egy hülye vagyok!
*Néz fel a plafonra, majd mély levegőt vesz.*
- Ezt elcsesztem.. szépen.. talán nem is fog megbocsátani..
*Húzza el a száját, majd lehunyja szemeit.... a doktonő ekkor jön a folyosón. Látja a kirobogó lányt, s megcsóválja a fejét. Az ajtóhoz érve a társaságra néz, majd benyit, s a beteghez ballag.*
- Látom, jobban van
*Viktor bólint egyet, majd sóhajt. A doki bead neki egy injekciót, majd betakargatja, s sóhajt.*
- Örülhet, hogy ennyivel megúszta.. meg is halhatott volna.. *csóválja meg a fejét, majd az ajtó felé néz* Barátnő, igaz? Kiborult.. megesik az ilyen. Na, pihenjen!
*Bólint egyet. Viktor a szavakra összehúzza szemeit. Remek.. meg is halhatott volna.. :S A doki az ajtó felé lépked, kilép, majd a társaságra néz egy sóhajjal, s ha nincs rá szükség, akkor ismét eltűnik.*
|
*Viktor szavaira összevonja a szemöldökét. Nem kellett volna aggódnia?? Mindig csak Chris?? Mi a fene folyik itt..? Ám a halk szavakra elkerekednek a szemei, majd összeszorítja a fogait, elengedi a fiú kezét és feláll.*
- Ezt nem hiszem el.. és te jobban hiszel a látszatnak, mint nekem?! Azt tudod hogy miért ölelt meg, és hogy én miért öleltem meg?! Elegem van ebből a férfias hülye dolgodból! Mindig végig kell ordibálnom a Kastélyt, hogy felfogd végre, hogy SZERETLEK?! Nem hiszem el, hogy én itt zokogok érted, mint egy idióta liba, mikor te még bízni sem bízol bennem..
*Rázza meg a fejét és elhátrál pár lépést, majd a fejét rázva kirobog az ajtón. Tekintve Viktor helyzetét nem olyan biztos, hogy meg tudná állítani :P*
|
*Mikor kishíján lehordják a sárgaföldig kinyitja a szemeit. A további szavakra elhúzza a száját.*
- Nem.. nem kellett volna aggódnod.. ahogy láttam remekül megvoltál.. nélkülem..
*Fordítja félre a fejét, s sóhajt. A sapkára vándorol tekintete, s meg is fogná, ha lenne elég ereje elnyúlni érte.*
- Chirs.. Chris.. mindig csak.. Chris..
*Hunyja le szemeit, s mély levegőt vesz. Nem.. most nincs ereje vitázni.. és kedve sem..*
- Fájt.. hogy a.. karjaiban láttalak..
*Halkítja le hangját, majd összeszorítja szemeit.*
|
*Ahogy megérzi Viktor kezét a hátán felkapja a fejét, és a sírást is abbahagyja. Viktorra néz meglepve, és gyorsan felegyenesedik.*
- Viktor!
~Hála az égnek.. ez egy jó jel..~
*Ismét megfogja a fiú kezét, nem fáradozik azzal hogy letörölje a könnyeit. Aztán ez az egész kétségbeesés átmegy durcába, ami feltűnik a hangjában is.*
- Meg kell gyógyulnod!! Hallod, Viktor Medison?!?! Kötelező!! Azt ígérted, mindig velem leszel.. *motyogja suttogva, de aztán már leharapja a fiú orrát* Megígérted hogy örökre mellettem maradsz!!
*Hajol a fiú arcához morcosan, de aztán duzzogva vissza is ül, és a fiú kezét kezdi el figyelgetni.*
- Annyira.. aggódtam érted.. azt mondtad csak dolgod van, nem hittem hogy itt kötünk ki..
*Az ujján levő ragtapaszra néz, majd töprengve a plafonra, végül Viktorra, és elmosolyodik.*
- Melletted nem lehet unatkozni.. de nem csak engem ijesztettél meg..
*Néz Justin sapkájára, és sóhajt egyet.*
- Frencin is eléggé magán kívül van, és még Chris is kint szobrozik.
*Vesz egy mély levegőt. Nem baj, ha a fiú nem válaszol, ő elbeszél magában.*
|
*Ahogy a sapka a kezébe nyomódik kicsit magához tér, de nincs ereje megmozdulni, se beszélni.*
~Arra emlékszem, hogy az autóban ültem.. aztán homályos..~
*Corni ekkor lép be, a hangját meghallva sóhajt. Ahogy a hasára borul kinyitja a szemeit.*
~Corni.. mit keres itt?! Chrissel kellene lennie..~
*Húzza el a száját, majd ismét behunyja szemeit. Megmozdítja a kezét, s végisimít a lány hátán, de nem mond semmit.*
~Hogy kerültem ide..? Balesetem lett volna..? Remek.. ennél rosszabb már nem lehet..~
*Lecsúsztatja a lány hátáról a kezét, s megpróbál felülni. Kinyitja a szemeit, de meglátva a gépeket és minden egyebet elhúzza a száját, s inkább visszafekszik. Mély levegőt véve hunyja le ismét szemeit.*
|
*Aggódva néz a kirohanó Frencinre, de látja hogy Justin kezelésbe veszi. Chrisre néz, de bizonyára ő nem szándékozik bemenni vele együtt, így egyedül lépked be. Becsukja maga után az ajtót, s pár pillanatig nézi az ágyat, majd lassan odamegy. Odahúz egy széket, leül rá, és Viktort kezdi el figyelni.*
- Hogy történhetett ez meg..?
*Kérdezi magától, ám Justin sapkáját meglátva először elkerekednek, aztán összeszűkülnek a szemei. Bekönnyezik, de most nem törli le őket.. kihámozza a sapkát Viktor ujjai közül, az éjjeliszekrényre teszi, és két kézbe fogja a fiú egyik kezét. Könnyes csókot nyom a kézfejére, majd az arcára néz.*
- Ugye nem akarsz minket egyedül hagyni? Annyi dolgot kell még csinálnunk.. együtt.. annyi dolog vár még ránk.. erős vagy.. meg kell gyógyulnod..
*Egyik kezével a fiú arcához nyúl, óvatosan végigsimít rajta, és elkezdi a fufruját ki-kisimítgatni a homlokából. Közben elmereng, de nem hagyja abba, és először csak nagyon halkan, de elkezd énekelni.*
- Hiába minden, a part és az ég.. egyedül valahogy nem olyan szép. Hiányzol! Nem rejthetem, annyira úgy érzem.. szükségem van Rád! Bárcsak megtudnád.. mennyire vártalak! Vártalak.. szükségem van rád! Miért is titkolnám? Szívembe zártalak! Haa... Nincs olyan perc hogy ne várjalak! Gondolatban velem vagy!!
*Emeli meg kissé a hangját, s megszorítja picit a fiú kezét. Szemeibe könnyek szöknek, és a hangja is elcsuklik elég gyakran. Abbahagyja Viktor fufrujának a birizgálását, és ismét két kézbe fogja Viktor kezét. Könnyei végiggurulnak az arcán.*
- Szükségem van Rád! Bárcsak megtudnád! Mennyire vártalak.. vártalak.. szükségem van rád! Miért is titkolnám? Szívembe zártalak..haa-a-aa... annyira vártalak!! Vártalak! Szívembe zártalak!! *sóhaj* Nem látlak téged, ez fáj.. nem kell hogy elhidd, engem tényleg bánt, hogy az volt a legszebb éjszakánk.. szó nélkül elmúlt, óó úgy fááj!
*Lehajtja a fejét, és erőteljesen megrázza, de már normális hangon, kétségbeesetten énekel.*
- Szükségem van Rád! Bárcsak megtudnád, mennyire vártalak.. mennyire vártalak!! Szükségem van Rád! Miért is titkolnám? Szívembe zártalak!! Bárcsak jönnél, bárcsak itt volnál... bárcsak jönnél, bárcsak ittvolnál! Szükségem van Rád! Bárcsak jönnél, bárcsak ittvolnál! Szükségem van Rád! Bárcsak jönnél, bár csak itt volnál.. miért is titkolnám? Szükségem van Ráád!!
*Halkul el a hangja, majd el is hallgat. Kitör belőle a zokogás, és Viktor hasára borul.*
|
*Frencinre néz a szavakat hallva, s nézi ahogy feláll és kirohan. Visszanéz Viktorra, gondol egyet, lehúzza a fejéről a sapkáját és a fiú kezébe nyomja.*
- Gyógyulj meg hamar, jó! Nehéz dolog egyedül vagánynak lenni..
*Húzza el a száját, még fogja egy kicsit Viktor kezét a sapkával, majd kiszalad Corni után. Nővérére néz, majd Frencinre. Oldalra dönti a fejét, és leül mellé.*
- Ne aggódj, rendbejön! Ő nagyon vagány!
*Bólogat kissé büszkén, és a lánynak dől, ha hagyja.*
|
- Anniyra rossz így látni..
*Pattan fel, s megrázza a fejét. Kirohan a szobából, s a falnak dőlve lerogy a földre. Felhúzza lábait, majd felnéz Corniékra. Ha Justin is kijött, akkor sóhajt.*
- Bemehettek.. vagy bemehetsz..
*Sóhajt egyet, majd átöleli saját mellkasát (kép). Megcsóválja a fejét, s mély levegőt véve felenged. Leül a földre, s maga elé mered.*
|
*Belép az ajtón, s elengedi a kilincset, de csak pár lépést bír tenni. Tovább nem megy.. az ajtó becsukódik mögöttük, de ő tágra nyíló szemekkel, s résnyire nyitott ajkakkal nézi Viktort. Szörnyű a példaképét így látni.. bizonytalanul odalépked az ágy másik oldalára, s kezt kinyújtja a fiú keze felé.*
- Umm..
*Megakad menet közben, és inkább visszahúzza a mellkasához. Szótlanul, hitetlenkedve mered Viktorra, kezét a mellkasánál tartva.*
|
*A dokort meglátva utána nyúl, de visszahúzza kezeit. Corni tanácsára bólint, s Justin után lépked. Beoson mögötte, s Viktor ágyához lép bizonytalanul. Végigméri, majd elhúzza a száját a gépeket meglátva..*
- Viktor..
*Szűri fogai között, majd letérdel az ágya mellé, s elkezdi nézni, de nem mond semmit.*
|
*Nővérét meglátva lassít, és kissé leszakad Frencintől. Megáll mellettük és az ajtóra néz, majd az orvosra, végül a nővérére. A doktor után néz, és Corni szavaira bólint.*
- Rendben! Menjünk!
*Néz Frencinre és az ajtóhoz lép. Bizonytalanul lenyomja a kilincset, és halkan beoson.*
|
*Látja hogy a kicsik is megérkeznek, így sóhajtva a háttérbe húzódik, és a falnak dől. Az orvosra néz, majd a többiekre, Corni tanácsára elnéz a folyosó vége felé. Ahogy mellé lép, felé fordul egy pillanatra, majd tovább kezdi el fürkészni az embereket. Nem igazán tudja, mit kéne mondania ilyenkor..így inkább hallgat.*
|
*Chris után siet, és az ajtókat kezdi el fürkészni, mikor valaki belerohan, majd átöleli. Elengedi a fiút, és meglepve Frencinre néz.*
- Frencin?!
*Körbenéz, és Justin is meglátja. Sóhajt egyet, és röviden átkarolja. Az orvost meglátva felcsillannak a szemei, és kérdezne valamit, de már el is tűnik.*
- De.. mindegy, majd kifaggatjuk ha visszajött. Menjünk be hozzá!
*Lép ki a kilincs felé, de aztán eszébe jut valami, és megtorpan. Kezét a szájához emeli, és a fiatalok felé fordul.*
- Ne menjünk be egyszerre mind, inkább kisebb csoportokban, hisz balesete volt.. menjetek ti előre..
*Néz Justinra és Frencinre, miközben hátralép Chris mellé.*
|
*A doki meglátja az idegyülemlett tömeget, majd mégjobban az ajtóhoz simul. Nyel egyet.*
~Úgylátom mindenki ehez a fiúhoz jött..~
*Mély levegőt vesz, s a társaság elé lépked.*
- Ugye maguk ahoz a fekete hajú fiúhoz jöttek? Ha igen, bemehetnek hozzá..
*Mutat az ajtóra, majd sóhajt.*
- Nemsokára visszajövök..
*Von vállat, majd elindul a folyosón, s ha nem állítják meg, eltűnik.*
|
*Elintézi a fizetést, s már pattan is ki a kocsiból, köszönés nélkül. A kórházba szinte beesik az ajtón, s a pulthoz szalad, majd rádől.*
- Viktor.. Medison.. most hozták bee!! Hol van?!
*Kiált rá a nőre, majd inkább elindul a folyosón futva. Nekiesik kishíján Corninak, de amint észreveszi, átöleli.*
- Corni...
*Szipog egyet, majd az ajtó előtt álló nőre néz, majd Justinra. Elszakad Cornitól.*
|
*A taxiban ülve némán, mélyen mereng. Amint megérkeznek kiszáll, megvárja míg kimászik Frencin is, aztán becsukja az ajtót. Azt is megvárja, míg elintézi a fizetést, meg az ilyen dolgokat, aztán sietve kapkodja a lábait mellette. A nagyfiú összement kisfiúvá.. a földet kezdi fürkészni, de nem szól semmit. A kórházba belépve körbenéz, és az orvosokat kezdi el fürkészni.*
|
*Leállítja a motort, de már pattan is le róla a lány.. alig bír lépést tartani vele. Kifulladva támaszkodik meg a pultban, de mikor Corni belemászik a nő arcába, felegyenesedik.*
- Lia? Lia.. Lia! Liaaa!
*Bökdösi meg hátulról, és integet egy sort. Amint befejezi sóhajt egyet, elkapja a vállait és szépen kihúzza a pultból, beáll elé és bocsánatkérően a nőre mosolyog.*
- 17 év körüli férfit keresünk, a neve Viktor Medison. Pár órája hozhatták be, autóbalesete volt. Magas, sötét hajú..
*A nő kutakodik a számítógépében, és amint megkapta a szobaszámot, megköszöni, karon fogja Cornit és a szoba felé húzza.*
- Hagyd, hogy én beszéljek! Először is meg kell keresnünk az orvosát..
*Néz körbe a folyosón, majd a lányra, végül ismét előre.*
|
|
*Amint megérkeznek, lepattan a motorról, leszedi a fejéről a bukót, a csomagtartóra teszi, és a bejárat felé szalad. Szinte beesik, és az információs pultnak zuhanva a nő arcába mászik.*
- Hol van?! Szőke, mármint nem kívülről, magas, erős, helyes, és olyan édes szemei vannak! Nagyon cuki, aranyos, kedves, figyelmes, és ha bemorcul akkor is ennivaló.. amúgy nem vitázunk sokat, de van amikor meg tudnám fojtani!! Az öcsém szerint vagány, szerintem meg egy nagy nőbolond, de már nem az mert a vőlegényem.. *dugja a nő orra alá a gyűrűs kezét* ..és a 3 hónapos gyermekeim apja, úgyhogy tudni akarom hol van!!
*Csap a pultra, és morcos ábrázattal a nő arcába hajol.*
|
*Egy ágyon fekszik, gépekre kötve, és eszméletlenül. Három doki veszi körül, tanakodnak, majd sutyorognak, s kimegy kettő. A bent maradt doki a szekrényhez lépked, kivesz pár injekciós tűt, megtölti őket a gyógyszerekkel, majd a fiú ágyához lépeget, megáll mellette, s beadja a karjába. Ezután rögtön infúzióra köti, s csípőre teszi kezeit.*
- Ezek a mai fiatalok.. ahogy elnézem ki volt nagyon borulva.. pedig az eredményei jók voltak és boldognak látszott..
*Töpreng el, majd az ajtóhoz lép, kinyitja, majd kilép, s becsukja maga után. Az ajtónak dől, s sóhajt egyet.*
|
*Kiszáll az autójából, s a kórház felé sétál. Amint a kórház elé ér sóhajt egyet, s elhúzza a száját.*
~Remélem semmi baja Corninak..~
*Hajtja le a fejét, majd az ajtóhoz lépked, kinyitja, s belép. Körbenéz, majd a szobához megy, ahova hívták. Kopog kettőt.*
- Szabad
*Érkezik a válasz, így egy sóhajjal lenyomja a kilincset, belép, majd körbenéz.*
- Jó napot..
~Remélem nem fogják elrontani..~
*Húzza el a száját, s beljebb megy. Becsukja az ajtót, s a doki egy ágyra mutat, hogy üljön le. Így is tesz, majd körbenéz. A doki eltűnik egy ajtó mögött, addig sóhajt, s körbenéz. Eltöpreng, s ekkor jön vissza a doki. Egy borítékot nyújt át neki, félve kibontogatja, majd a dokira néz, de az ablakhoz megy. Elhúzza a száját, s erőt vesz magán, majd elolvassa.. az eredményhez érve fellélegez, s kissé el is mosolyodik.*
~Végre egy jó hír.. nem követtem apámat ebbe. Akkor most nyomás haza! Corni.. hercegnőm..~
*Mosolyodik el, s feláll, a dokihoz rohan, hirtelen átöleli.*
- Köszönöm!!
*A doki megszeppenve ölel vissza, de a fiú már el is szakad tőle.*
- Jól van kisfiam.. menj csak.. szia!
- Viszlát!
*Int vissza, majd már el is tűnik az ajtó mögött. A kórházból kiérve megcsörren a telefonja. Ahogy előveszi a nadrágzsebéből összehúzza szemeit.*
- Ki az..? Anya?!
*Döbben le, majd ezzel a lendülettel majdnem ki is esik a kezéből a telefon. Sietve utána kap, így el is kapja, majd egy mély levegőt véve felveszi.*
- Szia.. anya.. áh, persze! Jól vagyok! Majd.. mi? Mejnek oda? Dehát.. épp.. anyaa!! *összehúzza szemeit* Hagynál szóhoz jutni?! *lassan elindul, s másik kezét zsebredugja* Aha..aha..aha... értem.. oké.. majd elmegyünk.. Cornival.. igen! Az a Corni! A kiskori le..igen.. jól tudod. Amúgy miért hívtál? *töpreng el, majd a válaszra teljesen ledöbben, így meg is áll* É-é-é-é-é-é-én?? Tuti?? Csakis én..? Tyű.. oké.. de miért csak most olvasták fel a végrendeletet? Áh, csak most került elő.. értem.. jól van.. köszi a jó hírT! És ugye használhatom is..? Elvégre az enyém.. *mosolyodik el, majd anyja szavaira bólogat* Jójó, oké.. puszillak! Majd találkozunk! Szia anya..
*Kinyomja, majd zsebrepakolja a telefont, s a kezét is. Az égre néz, majd maga elé.*
- Ennél jobb már nem lehet ez a nap.. az biztos..
*A kocsijához érve kinyitja, beül, s a gimi felé veszi az irányt.*
- Corni el lesz ájulva.. áh..
*Mosolyodik el ismét, majd a gimit meglátva le is parkol. Kiszáll, s elindul a kastély felé. Aztán ki tudja merre veszi a irányt?*
|
[601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
