|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:39 - |
Beverly Hills Megyei Főkorház. Egy nagy fehér épület, sok nővérkével, orvosokkal, akik mindenben a Te segítségedre vannak! Egyszer talán pont a Te életedet mentik meg! De azért csak óvatosan! ;) |
[601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
*Ahogy a fejéhez ül le a lány felnéz rá, az arcsimításra lehunyja szemeit, s hagyja, hogy simogassák. A szavakra felnyitja szemeit. Könnyek szöknek szemeibe, de le is törli őket egyből.*
- Köszönöm, hogy mellettem vagy..
*Fogja meg a lány másik kezét, s megszorítja, majd mély levegőt vesz. Nem! Nem fog elaludni.. Mélyen elmereng, de nem mond semmit.*
|
- De ha valami disznóságot, leszedem a füled!
*Vág szörnyen fenyegető arcot, de a további szavakra.. mintha egy vasmarok kezdené el szorítani a szívét. Pár pillanatig levegőt is alig kap. Lassan elszakad Viktortól, feláll, és megint a fejéhez ül le. Végigsimít a fiú arcán, és a fejtetejét kezdi el simogatni.*
- Ne gondolj ilyenekre.. én végig melletted leszek.. nem csak testileg, de lelkileg is, mint ahogy te is bennevagy az én szívemben. Együtt ki fogjuk bírni, ha támogatjuk egymást.. és nincs olyan akadály, ami feldöntene minket. Ráadásul, én hiszek az angyalokban is. Mindenkinek van egy őrangyala, aki vigyáz rá.. a szerelemben pedig az a jó, hogy itt megosztjuk egymással az angyalainkat. Tehát ha az egyik megsemmisül, még ott lesz a másik..
*Dönti oldalra a fejét, de már nem tudja, miket beszél, így inkább elhallgat, és oldalra néz.*
|
*A szavakra a lányra néz, s úgy hallgatja. Bólint egyet, a további szavakra sóhajt egyet.*
- Rendben.. Justin szülinapja.. hmm.. *elvigyorodik* Én már tudom, hogy mit adok neki.. de az az én titkom marad..
*Vonja meg vállait, s mágjobban magához öleli a lányt. Lehunyja szemeit, majd sóhajt egyet. Nem alszik, csak gondolkozik és mereng.. majd a lányra sandít.*
- Az igazat megvallva félek elalduni.. inkább maradjunk ébren.. jó?
*Húzza el a száját, s sóhajtva a plafonra néz.*
|
*Ahogy Viktor magához húzza, egy mosollyal, óvatosan odabújik hozzá, ügyelve a gépekre és az infúzióra. A kérdésre bólint egyet, bár felesleges, mert a fiú már kérdez is. Hát, meglepődik.. de lenyeli minden rossz érzését, és a feltörni akaró sírást is, és lehunyja a szemeit.*
- Nem is tudom.. összekapcsoltam volna a fura viselkedéseddel.. de kérlek, had ne kelljen azon gondolkoznom, mi lett volna ha elveszítelek..
*Markolja meg a fiú ruháját, és sóhajt egyet. Megrázza a fejét.*
- Mert nem merek, és nem is szeretnék belegondolni.. beszéljünk vidám dolgokról, és akkor könnyebben meg fogsz gyógyulni! Például Jus közelgő szülinapjáról
*Néz fel a fiúra egy mosollyal.*
|
~Minket keres? Na persze.. Mintha annyira érdekelné, hogy mi van velünk..~
*Húzza el a száját, majd a plafonra néz. A kérdekre ránéz.*
- Áh, Corni.. semmi nem kell.. csak legyél velem..
*Fogja meg a lány kezét, s megszorítja egy mosollyal. Odahúzza magához úgy, hogy nem erőlteti meg annyira magát.. a doki.. -.- ha sikerült, akkor magához öleli, s elkezd nézni egy pontot.*
- Nem tudom mi lett volna, ha nem élem túl a balesetet.. lehet egy kérdésem? *sandít a lányra, majd bele is fog a kérdezésbe* Mit hittél volna, miért mentem volna autóval ennyire ődült módon?
*Húzza össze szemeit, majd a lányra sandít.*
|
*Elmosolyodik Viktor válaszára, ám a kérdésre vállat von.*
- Chris hozott be, motoron.. az egyik barátja szólt neki, hogy behoztak ide, így bejött velem. Aztán elment megkeresni tite..jézusom!
*Ugrik fel a székből és sietve előveszi a telefonját. Villám-pötyögésbe fog.*
- Még mindig titeket keres...
*SMS küldés közben fel-alá járkál, és amint elküldte bólint, majd elégedetten zsebre teszi a mobilt. Viktorra nézve visszaül a székre.*
- Nem vagy álmos? Aludj egyet.. vagy felolvassak valamit? Meséljek? Hozzak be valami újságot? Csak mondd mit szeretnél
*Felkönyököl az ágyra, és úgy kezdi el figyelni a fiút.*
|
*Bólint egyet, majd elnéz az ajtó felé. Elmosolyodik.*
- Olyan jó, hogy ilyen sokan körülvesznek.. és szertnek.. ez jó érzés..
*Mosolyodik el, a további szavakra elvigyorodik. A kérdésre bólint.*
- Rendben..
*Oldalra dönti a fejét, s felül... az infúzióra néz, majd a lányra.*
- A vacsiról lemondhatok..
*Húzza össze szemeit, majd sóhajtva az ajtóra néz.*
- És ki hozott be tegnap délután..? Chris? És hol van most?
*Néz a lányra. Az első és a második kérdés nem is fontos. Úgyis tudja a választ.. XD Elhúzza a száját, majd visszafekszik.*
|
*A kérdésre az ajtóra néz, majd vissza a fiúra.*
- Ne aggódj miattuk, inkább magaddal foglalkozz.. Frencin és Justin szerintem nem tágít innen, amíg ki nem lépsz azon az ajtón. És én sem.
*Szorítja meg picit a fiú kezét, és elmosolyodva lenéz, majd oldalra. Mély levegőt vesz.*
- Figyu.. ha kijöttél innen, ajándékba kapsz tőlem egy napot. Akármelyiket választhatod, és az a nap csak a Tiéd lesz.. azt csinálunk, amihez kedved van, ágyba viszem a reggelit és aludhatsz délig, ha kell még meg is etetlek, segítek zuhanyozniiiii...
*Nyújtja el a hangját huncut vigyorral, és egy gyors puszit nyom a fiú kézfejére.*
- Rendben?
|
*Amint Corni belép felnéz, de nem mozdul meg. Pihenés van! Ágyhoz van kötözve.. Hagyja, hogy megfogják a kezét, s elmosolyodik.*
- Ennek örülök.. nem.. semmit.. csak maradj itt..
*Hunyja le szemeit, majd mély levegőt vesz. Megköszörüli a torkát, majd felnyitja szemeit.*
- A többiek..? Hogy vannak? Ugye nem aggódnak..?
*Elhúzza a száját, s a plafonra néz, majd imsét a lányra.*
|
*A doktor szavaira elmosolyodik, és persze azonnal rábólint.*
- Természetesen, számíthat rám! Köszönöm szépen.
*Visszabiccent, az orvos után néz, majd belép az ajtón, s csendesen becsukja maga után. Viktorra néz, elkezdi figyelgetni az ajtóból, és csendesen közelebb lépked. Odahúz egy széket, leül rá, és ha a fiú hagyja, megfogja a kezét.*
- Én fogok felügyelni rád.. úgyhogy légy jófiú. Tehetek valamit érted?
*Dönti oldalra a fejét egy mosollyal.*
|
*A doktor kimegy az ajtón, s Corni elé lépked. Lenéz rá.*
- Jó lenne, ha mellette lenne valaki. Magára számíthatok? Kedves fiú.. ismerem a szüleit. Reggel benézek hozzá.
*Biccent, s elindul a folyosón, ha a lány nemet mondott, akkor keres valakit a helyére, ha igen akkor oké. XD Eltűnik a folyosó végén. Viktor az ajtót figyelve fekszik, majd a plafonra mered.*
~Egyedül.. annyira rossz..~
|
- Na, megy ez nekem. Csak higgadtan..
*Húzza ki magát büszkén, miközben végigsimít a hasán. Az ajtó előtt megáll, aggódva fülel, de nem hall semmit. Sóhajt egyet, és lenéz a földre.*
~Akármennyire is szeretném minden percben ölelni, ez egy kórház.. arra kell koncentrálnom, hogy meggyógyuljon, akkor is ha csak egy hét múlva csókolhatom meg..~
*Bólint eltökélten, de aztán elszomorodva az ajkaihoz is nyúl.*
~Egy hét??~
*A padlóra néz, majd mosolyogva felszegi az állát, és ökölbe szorítja az egyik kezét.*
~Minden rendben lesz! Veled vagyok, kicsim.. a szívedben, lelkedben, az eszedben, mindenhol, és minden erőmmel támogatlak a gyógyulásban.. úgyhogy nyomás! Még babakocsikat kell néznünk, vagy lejár az akció~
*Töpreng el, és türelmesen leül egy székre.*
|
*A szavakra felnéz egy pillanatra. A lány hangját meghallva összeszűkülnek szemei.*
~Amikor Justin azt mondja, hogy a nővére őrült.. nem hiszem el.. de mostmár.. igen.~
*Szorítja össze szemeit, majd mély levegőt vesz. A doktorúr azonnal idesiet, s az ágyradőlve körbenéz, majd az ágy mellé siet, lefekteti Viktort, megvizsgálja, bead neki egy nyugtatót, fájdalomcsillapítót és egy injekciót, majd körbenéz.*
- Hol van a doktornő? Már rég elmúlt 6 és nem adta be az injekciót! Nem csoda, hogy rosszul van
*Sóhajt szemforgatva, s Viktor felé fordul.*
- Ne aggódjon, rögtön jobban lesz..
*Átmegy a másik oldalra, s meglátja az infúzóstűt az ágy mellett, elhúzza a száját, s ráköti Viktort egy újra. Sóhajt egyet, majd ismét megvizsgálja a fiút.*
- Pihennie kell, vagy nem tudunk segíteni.. semmit ne csináljon. Felüdjön és pihenjen!
*Vág egészen komoly arcot, s bólint. Viktor sóhajtva biccent.*
- Köszönöm doktorúr..
- Ne köszönje. Ez a munkám
*Viktor szájhúzva sóhajt, majd lehunyja szemeit.*
- Gyengének érzem magam..
- Mert vért vesztett.. a balesetben is és most is..
*A doktor elindul az ajtó felé, majd visszanéz.*
- Gyógyuljon meg. Még benézek
*Viktor felnéz, majd biccent, s sóhajtva lehunyja a szemeit.*
|
*Látja, hogy Viktor elég rosszul van. Egy laza mozdulattal visszadobja a szekrényre a levelet, és felpattan.*
- Maradj itt! Ne mozdulj!
*Hülye kijelentés XD. Az ajtóhoz szalad, feltépi, és már meg is feszül a torka, hogy teli torokból kiáltson egyet, de aztán eszébe jut. Higgadtan.. Frencinékre néz, majd egészen az információs pultig szalad, ráhasal a pultra, a nő arcába mászik, és se szó se beszéd kirántja a kezéből a mikrofont és belevisít.*
- Viktor Medison orvosa azonnal tolja oda a fenekét a szobájához, mert rosszul van!! Egy kettő, kávét eldobni, vészhelyzet, minden sebészt műtőst szülészt és pszichológust kérünk oda AZONNAL!! EZ NEM GYAKORLAT!!!
*A nő megszeppenve nézi, és amint Corni kimászik és visszasprintel, zavartan megköszörüli a torkát.*
|
*Megrázza a fejét, a lány szavaira felnéz rá. Sóhajt párat, majd hátradönti a fejét.*
~Csak múlna már el a fájdalom..~
*Mellkasához emeli mindkét kezét. A lány kérdésére nem is reagál, az infúziós tű felsérti a bőrét, s mellette landol. Nem mond semmit, mély levegőt vesz, s összeszorítja szemeit.*
~Á.. sszz.. mindjárt jobb lesz.. mindjárt.. mindjárt..~
*Hitetgeti magát, s felülve a hasát öleli körbe karjaival, majd rádől. megrázza a fejét, de semmitől sem lesz jobb. Köhögni kezd, egyik kezét a szája elé veszi, s ismét vért köp.*
|
- Sajnálom.. ígérem hogy legközelebb megpróbálok érthető lenni.
*Nyitja ki a szemeit, és összeráncolja a homlokát. Ez kicsit ostobán hangzott XD ám a fiú szavait hallva azonnal elengedi, és tagadólag megrázza a fejét.*
- Neem! Szerintem őő.. kell a változás.
*Bólint makacsul, és két kézzel megkapaszkodik a köpenyben. Látja a fiún, hogy rosszabbul van, így a mosolya le is fagy az arcáról. Aggódva oldalra dönti a fejét.*
~Kéne neki egy kis lökés.. na jó. Próbáljuk meg újra..~
*Kézbe veszi a borítékot, a tenyerébe csapja párszor, majd huncut mosollyal a fiúra néz.*
- Szeretnéd tudni az ikrek nemét?
*Lengeti meg a borítékot széles mosollyal.*
|
*A plafonra néz, s bólint.*
- Rendben.. majd később..
*Amint a lány átkarolja megpróbál ránézni. A szavaira elhúzza a száját, majd átöleli a lányt.*
- Én is szeretlek.. de néha nem tudlak megérteni.. és nem akartalak megbántani..
*Húzza el a száját, s felül. Körbenéz, majd az ajtóra, s a lányra.*
- És miért van rajtad ez az undorító zöld ruha? Sajnálom, de nem illik hozzád ez a szín.. vedd le!
*Bólint határozottan, s a lány ruhájára mutat.*
- Nna?
*Mosolyodik el, majd érzi, hogy kezd rosszabbul lenni, így összeszorítja szemeit, majd lefekszik.*
|
*A fiú szavaira eltátja a száját, majd mérgesen összehúzza a szemeit, és már válaszolna, de eszébe jutnak a nővérke szavai. Mostmár oda kell figyelnie.. és bevillan hozzá az a rémület is, amit a vérzéskor érzett. Így szépen lassan fellazulnak a vonásai, becsukja a száját, és lehajtja a fejét. Visszaveszi a borítékot, nézegeti, majd elrakja a köpeny zsebébe.*
- Egyáltalán nem fontos, majd később..
*Húzza el a száját és hosszan Viktorra néz. Megfordul a fejében, hogy felálljon és kimenjen, és fel is áll, de aztán meggondolja magát. Akkor ugyanazt tenné, mint az öccse... helyet szorít magának Viktor mellett, de nem mond semmit sem, csak egyik karjával átkarolja a fiút, és a fejét a mellkasára húzva szorosan a karjaiba zárja, állát pedig Viktor fejtetejének támasztja. Pont úgy, mint a gimin azon az éjszakán.. lehunyja a szemeit.*
- Nem akarok azon vitatkozni, hogy mennyire bántóak most a szavaid. Szeretlek, és nem érdekel a morgásod, hiába is erőlködsz..
*Hangra kicsit játékos, de leginkább nyugodt és nemtörődöm. Na, ez már Cornis hozzáállás :P jobb mint a Justinos.*
|
*A szavakra elhúzza a száját, s félrefordítja a fejét.*
- Amikor bejött egész jól elbeszélgettünk.. és én nem kiabáltam vele.. mint ahogy te szoktad.. megrétettük egymást szépen, viták nélkül.. és hidd el, hogy én is szeretem annyira, amennyire te!
*Fordul vissza felé, s összehúzza szemeit.*
- Ketten fogjuk nevelni..
*Javítja ki a lányt, majd a plafonra néz. A szavaira értelmes arcot vág.*
- Aha..
*Fordul felé, majd oldalra dönti a fejét. Magára húzza a takarót, s sóhajt. A borítékra néz, majd kikapja a lány kezéből.*
- Hogy mi is ez?
*Tolja el magától a botíkot, forgatja jobbra, balra, majd visszanyújtja a lánynak.*
- Akármi is az, nyisd ki
|
*Viktor szavaira elneveti magát, majd oldalra dönti a fejét.*
- Nem is rossz ötlet.. miért nem gondoltam erre hamarabb?
*Megjátszott töprengéssel a plafonra néz, majd mosolyogva a fiúhoz megy. Leül az ágyára, a szavait hallva lenéz, de még mindig mosolyog.*
- Köszönöm.. boldoggá tesz a tudat, hogy te kiállnál bármikor Justin mellett. De ő az öcsém..
*Néz fel a fiú arcára, s látszik hogy teljesen őszintén, a szívéből beszél.*
- Nagyon hosszú ideig voltunk egymásra utalva apa miatt. És én tudom milyen bánásmóddal mit érek el nála..tudom mivel mennyire lehet a lelkébe tiprani, és akárki akármit mond, nálam jobban senki sem tudja szeretni őt! Úgyhogy bízz bennem.. sohasem ártanék neki. 11 éves, és azért mondtam amit mondtam, mert tudtam, hogy így gondolja. Gyerek még.. és éppen ezért, ha valaki a szemébe mondja azt, ami aggasztja, akkor sír rajta egy sort, aztán teljesen elfelejti. És ez sokkal jobb, mintha hetekig ezért rágja magát.. fiatal még, és máshogy működik, mint mi. Neked ha a szemedbe mondanak valamit, azon egy hónapig szenvedsz. Ő viszont akkor szenved, ha nem adnak neki igazat. Ismerem őt, hidd el.. nem mondom, hogy a mi gyerekeinket is így fogom nevelni, de őt ismerem.
*Bólint egyet, és lehunyja a szemeit. Előveszi a borítékot, és felmutatja a fiúnak, s ahogy elkezd beszélni, felnéz rá.*
- Ez a pecsét tart minket távol a babák nemének tudatától.
*Billenti oldalra a fejét, de nem biztos benne, hogy Viktor felfogta XD*
|
[601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
