|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:39 - |
Beverly Hills Megyei Főkorház. Egy nagy fehér épület, sok nővérkével, orvosokkal, akik mindenben a Te segítségedre vannak! Egyszer talán pont a Te életedet mentik meg! De azért csak óvatosan! ;) |
[601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
*Nézi a lányt, ahogy eszik, s ő is befejezi. A lányt nézve elmosolyodik, s odahajol hozzá, letörli az orráról a pudingfoltot, majd visszaül. Sóhajt egyet, körbenéz.*
- Remek.. de nem akarok sok időt itt eltölteni..
*Húzza el a száját, s lassan feláll. Megcsóválja a fejét, majd lehajtja. Kézbe veszi a tányért és az evőeszközt és visszaballag a pulthoz. Leteszi, majd visszamegy a lányhoz. Megfogja a pudingos tálat, s azt is visszaviszi a pulthoz. A lányra néz, majd az ajtóra.*
- Mehetünk is..
*Von vállat, majd megfogja a lány kezét, s elindul az ajtó felé, kinyitja, kilép, majd becsukja maguk után. A folyosón lépkedve lehajtja a fejét, s úgy nézi a talajt.*
|
*Viktor letolására elkerekednek a szemei, majd bűnbánó arccal a háta mögé emeli a pudingot, lehajtja a fejét és lesüti a szemeit.*
- Bocsánat..
*Dünnyögi ártatlan, kislányos hangon, de amint a fiú tovább eszik, szégyenlősen leül a székre, és már elvigyorodva készülne belemártani az ujját a pudingba, hogy ovis módjára csámcsoghasson, de Viktort meglátva gyorsan megakad a mozdulata, és inkább a kanállal kezdi el kutyulni a pudingot. Az első falattal jól elszórakozgat, mielőtt lenyelné, aztán felpörög és pillanatok alatt kikanalazza a tálat, majd csillogó-villogóra nyalja, és elégedett sóhajjal hátradől a széken. Az orrán egy szép kis pudingfolt virít.*
- Ez nagyon jó volt.. mégiscsak remek ez a kórház!
*Bólogat fülig érő mosollyal.*
|
*Corni elszomorodására ő is lebiggyeszti ajkait.*
- Cornii..
*Hajtja le a fejét, s leteszi a villáját. Már nem is éhes.. ahogy a lány felpattan elkerekednek szemei, a csörömpölésre zavartan körbenéz, s zavartan integet a mellette lévő férfinek.*
- Ne is figyeljen rá...
*Fordul vissza, s már látja is, hogy jön vissza. Nyel egyet, majd megrázza a fejét.*
- Corni.. ez egy kórház.. nem otthon vagy! Viselkedj!
*Bólint szigorú tekintettel, majd újból kézbe veszi a villát, s enni kezd.*
|
*Ahogy a fiú visszaveszi a villáját, elszomorodik. Lebiggyeszti az ajkait, és szipog egyet, vállai megrándulnak.*
- Olyan gonosz vagy!! Egy várandós nőtől megvonod az ételt!
*Temeti két tenyerébe az arcát, mikor hirtelen megcsapja valami az orrát. Felkapja a fejét, és ledermedve elnéz a konyha felé.*
- Ez.. ez.. igen.. határozottan..
*Szimatol bele a levegőbe, majd mint egy szagot fogott kiskutya felpattan, és a konyha felé szalad.*
- Pudiiiiiiiiiiiiing!
*Bevágódik a konyhába, és némi csörömpölés és kiáltozás után elégedetten lépked ki, a száját nyaldosva, egy nagy tál, gőzölgő pudinggal a kezében.*
|
*Leül, a kérdésre eltáltja a száját, majd hátradől, s felemelve a két kezét, kalimpálni kezd.*
- Nem, nem, nem!! Semmit!!! Együnk..!
*Épp ekkor kapja ki a kezéből a villát, de amint megette visszaveszi tőle.*
- Ez, az, enyém!
*Szaggatottan beszél direkt, majd a kajára néz. Összehúzza szemeit, majd felszúr a villára egy falatot. Beveszi a szájába, majd lassan elkezd rágni, majd lenyeli.*
- Hmm... nem is rossz..
*Az ételre néz, majd mohón maga elé húzza, s mohón elkezd falatozni.*
|
*Az újabb ölelésre kicsit felenged, és elmosolyodik. Némán töpreng, megvárja hogy a fiú átvegye azt a mérget, melyet gyanakvón végig is mér, majd egy még üres asztalhoz ballag, kihúzza az egyik széket Viktornak, a másikra pedig saját maga ül le. Bizalmaskodón közelebb hajol a fiúhoz, a köpeny pántja kicsit meglazul, de tartja.*
- Mit tudsz Justinról és Frencinről? Úgy érzem hogy valamiből nagyon kimaradok.
*Körbenéz, de nem lát senkit aki kihallgathatná őket. Viktor ételére néz, ha a fiú nem figyel kiveszi a kezéből a villát, felszúr rá egy kis adagot, és szépen a saját szájába pakolja. Elemezve megrágcsálja, elnyammog rajta, majd vesz még egy falatot.*
- Nem is olyan rossz...
|
*Corni szavaira sóhajt egyet, majd elmosolyodik.*
- Jajj, ugyanmáár!
*Öleli meg a lányt, majd megszaporűzza lépteit. Ránéz a gyerekekre, majd elmosolyodik. Frencin alszik, Justin vállán.*
~Szerintem már kezd kialakulni közöttük valami.. hmm..~
*Egy fejrázással hozza vissza magát a valóvilágba, s az ebédlő felé siet. Lehajtja a fejét, s sóhajt. Az ebédlőbe érve körbenéz, majd Cornira. Már nyitná a száját, hogy mondjon valamit, de nem teszi. A pulthoz siet, körbenéz, de már a kezébe is nyomják a reggelit. Ránéz, maj egy sóhajjal visszamegy Cornihoz, majd elindul egy asztalhoz.*
|
- Férfiak!! Ha doktornő lenne, helyeselne!
*Csattan fel durcásan, és elfordul a párostól az ablak felé. Karba teszi a kezeit, lehunyja a szemeit, és durcásan felszegi az állát. Hát akkor nem fog főzni soha, se itt, se a gimin, se a szüleinél, se Viktornak se Justinnak se Frencinnek se senkinek soha soha többéééééé! Sőt, még csak rá sem néz a konyhára... egy szendvicset nem dob össze többéééé!!!!!! Huh, huh, huh... megnyugodott. Mély levegőt vesz, egy sóhajjal kifújja, mikor a fiú megöleli durcásan felnyitja az egyik szemét, majd le is hunyja.*
- De ha rosszul leszel a kórházi koszttól, ne gyere hozzám, hogy főzzek neked!
*Fordítja félre a fejét, és követi a fiút az ajtóhoz. Vet egy pillantást Justinra és Frencinre, hogy megvannak-e még, majd tűntető hallgatásba merülve figyelgeti a lámpákat. Azért érdekes lehet, egy zöld-fehér beteget kísér kézenfogva az ebédlő felé egy zöld műtőköpenyben XDXD*
|
*Corni szavaira összehúzza szemeit, s végignéz magán.*
- Amíg meg bírok állni a saját lábamon, addig nem kell segítség!
*Bólint határozottan, s a lány további szavaira a dokira néz, aki Cornira.*
- Épp, hogy egészséges ételt kapnak a betegeink! Mindenkinek olyan ételt, amire éppen szüksége van.. mármint a balesetesek vitaminos reggelit kapnak, hogy teljesen felépüljenek. Szóval maga nem fog ma a konyhában főzőcskézni! Ezt bízza a szakácsainkra!
*Viktor bólint a szavakra, s Cornira néz.*
- Hallottad.. nem főzől! Majd otthon!
*Dönti oldalra a fejét, a doki egy sóhajjal végigméri Viktort.*
- De vigyázzon magára! Még nincs teljesen jól! Minden csak óvatosan és az ételt is mértékkel egye!
- Rendben..
*Fordul a doki felé, majd biccent. A doktor az ajtó felé lépked, majd megáll, s felmutatja mutatóujját, s Viktorra mutat.*
- Szerintem öltözzön át... ebbe nem mehet le reggelizni!
*Viktor végignéz magán, s oldalra dönti a fejét.*
- Igaza van.. átöltözök..
- Helyes!
*A doktor lenyomja a kilincset, majd kilép az ajtón, lenéz a két gyerekre, majd a folyosón elindul, s eltűnik. Viktor Corni feé fordul, s sóhajt. Majd a szekrényhez lépked, kinyitja, s elővesz valami göncöt, ami nem az övé, s a lányra néz. Végülis, öltözhet előtte.. már úgyis látott mindent.. xD Levetkőzik, majd felveszi a göncöt. Végignéz magán.*
- Hát, a szín nem ideális..
*Zöld és fehér.. :S Corni elé lépked, majd átöleli, s kézenfogja, elindul az ajtó felé.*
|
*Viktor szavaira angyalian mosolyog, de ahogy bejön a doki, és közli a jó hírt, felcsillannak a szemei. Viszonozza Viktor ölelését, és lelkesen feláll.*
- De hisz ez remek! De nem kéne tolókocsi, mankó, vagy valaki aki a hátán cipeli?
*Bizonytalanodik el Viktorra nézve, és csípőre teszi a kezeit. Megrázza a fejét.*
- Egyáltalán mit adnak reggelire? Nem-nem, csupa egészségtelen, olajos vackot nem ehetsz! Majd én főzök neked!
*Csap ököllel a tenyerébe, és eltökélten bólint.*
- Beszélek a szakáccsal vagy szakácsnővel, és majd én összeállítok neked egy egészséges, fitt reggelit! És Justinéknak is..
*Kerekednek el a szemei, és már el is kezd tervezgetni.*
|
*Nézi, ahogy a lány leül a székre, s kissé elmosolyodik. A kérdésekre sóhajt egyet.*
- Fogjuk rá.. nem hittem volna, hogy megérem a reggelt.. de ravasz egy lány vagy.. meséltél, de elaltattál vele..
*Csóválja meg a fejét, majd az infúzióra néz. Mikor lesz ennek vége..? :( A doki ekkor lép be, az infúzióhoz megy, s leköti róla.*
- Na, mivel már látszólag jól van, ezért a kórház ebédlőjében reggelizik. Menjen csak
*Viktor ledöbbenve néz fel a dokira, majd bólint. Cornira néz, majd vissza a dokira, aki leköti a gépekről is.*
- Ez jó hír..
*Corni felé fordul, s egyből átöleli, majd lelógatja a lábát az ágyról, s feláll. Nyújtózik egyet, s a karjára néz.*
|
*A doki bejöttére elmosolyodik, és biccent neki, majd visszafordul az ablakhoz. Hallgatja a párbeszédet, és amint a doki kiment az ajtóra, majd Viktorra néz. Mosolyogva odalépeget hozzá, és leül a székre.*
- Hogy érzed magad? Jól aludtál?
*Dönti oldalra a fejét kíváncsian.*
|
*A doki ismé belép a szobába, de Viktor még mindig alszik. Na jó, tovább nem alhat. Cornira néz egy pillanatra, majd az ágyhoz lépve végiméri a fiút, majd megfogja a csuklóját. Viktor erre meg is ébred. Hunyorogva felnéz a dokira.*
- Jó reggelt.. kicsit sokat aludtál. Remélem kipihented magad..
*Bead neki ey injekciót, majd leengedi a fiú kezét.*
- Megyek is.. nem zavarok
*Mosolyodik el a doki, majd elindul az ajtó felé, s kilép az ajtón. Viktor összehúzza szemeit, majd nyújtózik egyet.*
~Még élek..? El se hiszem.. a tegnapi nam után nem hittem volna, hogy megérem a reggelt..~
*Húzza el a száját, majd nyel egyet, s felül. A lányt kezdi el keresi a szemével, s meg is látja. Oldalra döntött fejjel nézi, majd visszafekszik az ágyra.*
|
*Nem csak a napfény hatására, de megébred. Nyámmogva felemeli a fejét a fiú kezéről, és nyújtózik egyet. Áucs, szépen elgémberedett... Viktorra néz, pár pillanatig elfogja az aggodalom, de gyorsan elhessegeti a rossz gondolatait. Kihámozza ujjait a fiú ujjaiból, és talpra áll. Az asztalhoz megy ahol egy kancsó víz van, tölt magának egy pohárba, kiüríti, halkan az asztalra teszi, és az ablakhoz lépve hosszan kinéz rajta.*
|
*A napfény már beszűrődik az ablakon, de szeme se rebben. A doki ekkor lép be a szobába, de mivel látja, hogy még mindenki alszik, így kis is lép a szobából. Összehúzza szemeit, s úgy ballag el a szemek elől.*
|
- Én is szeretlek..
*Mosolyog a fiúra a karjaiban, és amint elalszik elkezdi ismét cirógatni a fufruját. Nem mászik ki Viktor karjaiból, kitartóan térdel, illetve már inkább guggol az ágy mellett. Lassan megfogja Viktor kezét, de nem szándékozik messzebbre menni. Térdelni fog, kész XD így kényelmes, lusta felállni.*
- Álmodj szépeket.. vigyázok rád..
*Suttogja halkan, fejét Viktor kézfejére fekteti, és lassacskán ő is elalszik.*
|
*A törénetet hallva elmosolyodik, a gyerekkorukhoz érve ásít egyet, s úgy hallgatja tovább. Oldalra dönti a fejét. Hátjóvan na.. az a béka formájú izé nagyon tetszett neki.. ekkor gond? xD Ekkor néz rá a lány, ásít egyet, s behunyja szemeit. Megfogja a lány kezét, s gyengéden magához húzza, s ha sikerült, akkor átkarolja egyik karjával.*
- Szerelek..
*Suttogja, majd mégegyet ásít.. még mindig fél elaludni.. de már nem tud ellene védekezni.. szép lassan elnyomja az álom, s leengedi kezét, így a lány kiszabadulhat karjai közül.*
|
- Rendben..
*Bólint egyet, és elkezd mesélni. Lágy, halk, mégis teljesen hallható, tiszta hangon. Igazából pont az a célja, hogy ezzel elaltassa Viktort, de ez maradjon az ő titka. Mesél.. erdőkrők, folyókról, messzi messzi tájakról, vad vízesésekről és szelíd esőcseppekről. A télről, a fákról, ahogy a fehérség betakarja az egész tájat, mint egy anya este a gyermekét. Az emberekről, a dolgozókról, az iskolás gyerekekről. A tavaszról, a virágokról, a méz illatáról... az őszi levelek változatos színvilágáról, aztán rátér a gyerekkorukra. Amikor szánkóztak a domboldalon, vagy számháborúztak a völgyben. Vagy amikor homokdombokat építgettek a homokozóban, és volt egy kedvenc, béka formájú izéja, amit Viktor folyton ellopott.. egy pillanatra megáll, és a fiúra néz.*
|
*Nézi, ahogy a lány letérdel az ágy mellé. A szavaira először elmosolyodik, majd elkomolyodik.*
- Már sokmindenen keresztül mentem.. de ennyire még nem féltem semmitől... eddig nagyon kevesen segítettek úgy nekem, mint te.. köszönöm.. mindent köszönök..
*A plafonra néz, majd lehunyja szemeit, de ki is nyitja. Nem, akkor sem mer aludni.. :S Cornira néz, majd sóhajt.*
- Inkább mesélj valamit.. akármit..
~Ami ébren tart.. nem féltem még ennyire semmitől..~
|
*Könnyes szemekkel nézi Viktort, a kézszorításra elmosolyodik. Sóhajt egyet.*
~Ez így nem lesz jó..~
*Lemászik az ágyról, letérdel mellé, és két kezét is felfekteti az ágyra, úgy hogy nem engedi el Viktorét. Arcát a fiú kézfejének dönti, és úgy pislog fel Viktorra.*
- Pihenned kell.. én vigyázok rád. Fel fogsz ébredni! Vagy ha nem, addig rázlak és fojtogatlak, míg magadhoz nem térsz.
*Dönti oldalra a fejét, de komolytalanból egyből visszatér komolyra, és összehúzza a szemeit.*
- Vigyázok rád, ahogy te szoktál rám.. nem lesz semmi baj...
|
[601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
