|
Témaindító hozzászólás
|
2008.01.11. 16:45 - |
 
A szálloda Párizs elegáns negyedében, a Szajna jobb partján helyezkedik el. Ideális szálláshely azok számára, akiknek múzeum látogatás és vásárlás is szerepel a programjukban. Bár a hotel egy félreeső utcában található, számos látványosság pár perces sétával elérhető. A közelben lévő tömegközlekedési megállóból számos metró és buszjárat könnyíti meg a város távolabbi pontjaiba való eljutást. |
[544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
*Meglepődik, amint a lány arébb csúszik tőle. Ránéz összehúzott szemekkel, értelmes arcot vágva, majd sóhajt. A színtelen hangra a plafonra néz és megvonja vállait.*
- Jó éjt.
*Néz el felé, majd körbenéz és levéve a pulóverét a lány mellé mászik halkan és ráteríti. Nem mond semmit, visszamászik a helyére és felhúzza egyik lábát. Visszanéz a lányra kíváncsian, végül sóhajt egyet.*
|
*Hagyja kiszakadni a lányt a karjaiból, majd sóhajt. A vigyorra összehúzza szemeit, a szavakra lassan elmosolyodik. A továbbiakra elneveti magát egy kicsit.*
- Pont ezt mondtad a bunkernél is, amikor elvittél oda..
*Pislog rá, ahogy átkarolja elmosolyodik és félkarral ő is átkarolja. A simogatásra lehunyja szemeit, majd mély levegőt vesz. A lány hátát kezdi el simogatni, majd lepislog rá.*
- Amúgy szerintem én is fogok sírni.. ha csak egy kicsit, akkor is. De lehet akkor inkább visszafolytom.. lesz még idő rá.
*Von vállat és elnéz a kicsik felé.*
- Én örülök, hogy eljutottunk idáig.. bár néha féltem, hogy minden elrontok..
*Húzza el a száját és félrenéz.*
|
*Gida szavaira felnyitja a szemeit és egy ideig maga elé néz, majd elszakad tőle, és ülve odébb csúszik jópár métert. Összehúzott szemekkel, komoran néz maga elé, majd átöleli a felhúzott térdeit, és rájuk dőlve kiszemel egy pontot a földön. Nézi egy darabig, majd a homlokát a térdeinek dönti, így karjai befedik az arcát.*
- Jóéjt
*Vágja be színtelen hanggal, és nem mozdul meg ebből a pózból, a szemei is csukva vannak.*
|
*A kérdésre elmosolyodik, és megrázza a fejét. Kicsit, de nem vészes.. lassan kiszakad a fiú karjaiból és felül, majd nyújtózik egyet. Elnéz az óra felé töprengve, majd visszapislog Viktorra, és elvigyorodik.*
- Tudod, Szőke, én tényleg nem hittem volna hogy valaha is ide jutunk.. tuti hogy elbőgőm magam az esküvőn.. *nézegeti meg a gyűrűjét, majd felcsillanó szemekkel felnéz* De ha te is sírsz, akkor nem lesz olyan kínos hogy én sírok! Áh..
*Dől vissza Viktor mellé, egyik karjával átkarolja a hasát, a másikkal a mellkasát kezdi el cirógatni. Játszadozgat rajta az ujjaival, szemeivel pedig a mozgást figyeli, majd töprengve behunyja őket.*
|
*Ahogy a lány odamászik hozzá ránéz, hagyja, hogy nekidőljön, bár.. meg van a véleménye. Nyitja a száját, de a lány már mond is valamit. Szemforgatva sóhajt, majd félrenéz.*
- Persze.. addig jó vagyok, amíg nem vagy a meleg ágyadban, meg satöbbi... ehh..
*Csóválja meg a fejét, majd szusszanva karbateszi kezeit. Nem löki el magától Satsut, de meg van a véleménye róla...*
|
*Látja szegény Gidán, hogy rövid időn belül kikészül. A karórájára néz, de már jó későre jár. Sóhajt egyet, majd elengedve a lábait Gidához mászik. Nem mond semmit, csak leül mellé, és kicsit zavartan nekidől, majd a fejét a vállára hajtja. Nem fog csak azért megfagyni és egyedül aludni pókok és egyéb ijesztő rovarok között, mert nem jönnek ki jól.. majd reggeltől megint bunkóskodik vele, amikor puha ágyban, tiszta környezetben meleg ruhákban lehet. Kiüríti a gondolatait és behunyja a szemeit, majd vesz egy mély levegőt, de kicsit nyers hangon azért megszólal.*
- Ez nem az, aminek gondolod!
|
*A válaszra elhúzza a száját, majd félrenéz. Oké, akkor mindegy.. visszahúzza a kezét, majd a feje alatt összefűzi ujjait. A kérdésre a lányra néz, majd el a babák felé.*
- Nem tudom..
*Húzza össze szemeit. Igazából lett volna terve, de ez most így csitult.. a lányra néz töprengve.*
- Hm... fáradt vagy?
*Néz félre, majd mély levegőt véve elnéz a babaágyak felé.*
|
*Nagyon jár az agya, de Viktor kérdésére behunyja a szemeit, és megrázza a fejét. Vesz egy mély levegőt, majd egy sóhajjal ki is fújja.*
- Ne firtassuk..
*Felpislog Viktorra, és elmosolyodva végigsimít az arcán, majd a mellkasán, s kezét megpihenteti ott, a feje mellett. Töprengve a plafonra néz, majd lehunyja a szemeit.*
- Mi a véleményed, mivel töltsük el a maradék időt addig, ameddig valamelyik csemete fel nem ráz minket egy éjjeli dajkálásra?
*Elnyom egy ásítást és a babaágyak felé pislog, majd elmosolyodva elkezdi őket figyelgetni. Már amennyit lát belőlük..*
|
*A szavakra megrázza a fejét.*
- Nem lesz térfél vonal! Nem leszünk ovisok, jó?!
*Néz rá szigorúan, majd leül az ajtó elé és felhúzza mindkét lábát. átkarolva rádől és lehunyja szemeit. Mélyen elmereng, majd felnéz, végül vissza is dől a lábaira.*
|
*A lány szavait figyelmesen hallgatja, majd sóhajtva a lány hátára csúsztatja a kezét és elkezdi simogatni.*
- De... megállíthattam volna, hogy elmenjünk. Biztos ki tudtam volna találni valamit..
*Suttogja elég halkan, a lány halk szavaira elhúzza a száját.*
- Az apád miért kezdett el inni? Ha szabad tudnom.. talán ott kell keresni a probléma forrását.
*Húzza össze szemeit, majd letörli könnyeit és a lányra sandít.*
|
*Gida felcsattanására pislog párat, majd összehúzza a szemeit. Szusszanva félrefordítja a fejét, és megvonja a vállait.*
- Ne hidd, hogy nekem öröm.. azt javaslom, húzzunk térfélvonalat! Most például az én térfelemen állsz!
*Méri végig a fiút nagyon szigorúan, de nem áll fel. Összekulcsolja a kezeit a térdei alatt, és körbenéz, hogy hogyan lehetne megoldani azt, hogy ne menjenek egymás idegeire reggelig. Bár, ezzel már elkésett..*
|
*A férfis megjegyzésre szemforgatva sóhajt. Ja igen, az nem vagány.. megcsóválja a fejét, de a továbbiakra kíváncsian felnéz rá, majd töprengve visszahajtja a fejét a mellkasára.*
- Én.. sosem okoltalak téged.. sőt, te adtál nekem reményt.. miután elmentél sokáig értelmét sem láttam a reggeli felkelésnek.. céltalanul henyéltem egész nap.. aztán eldöntöttem, hogy összeszedem magam, mert nem akartam csalódást okozni. Eldöntöttem hogy okos és tökéletes leszek, hogy egy nap ha újból találkozunk, akkor ne okozzak csalódást. Így hát belebújtam a könyvekbe, és általuk egész sok türelemre és érzelemre tettem szert.. szinte a könyvek neveltek fel.
*Vonja meg a vállait, és elgondolkozik kicsit a régi időkön. Justinon, meg amin átmentek, aztán ahogy felbukkant Viktor.. elgondolkozva a fiú mellkasán fekvő kezére néz, és kicsit halkabban szólal meg.*
- Csak azt sajnálom, hogy apa nem tud megjavulni.
|
*A "jókívánságra" felkapja a fejét, majd egy sóhajjal fel is áll. Leporolgatja a ruháját, majd körbenézve el is gondokozik. Végül felcsattan.*
- Hogy a fenébe lehet innnen kijutni? A fenébe is... valakii!!
*Lép az ajtóhoz és csap rá egyet erőteljesen, de odakint még javában áll a buli.*
- Ehh.... remek... itt kell maradnom egész éjszaka, vele..
*Néz el Satsu felé, majd a homlokát az ajtónak döntve lehunyja szemeit.*
- E-le-gem van!
*Veri az ajtóba a fejét, majd a kilincsre téve a kezét lenyomja, de nem sikerüüüül...*
|
*A szavakra összehúzza szemeit, majd mély levegőt véve félrenéz.*
- Egy férfi sohasem sír..
*Vág komoly arcot, de ez nem is jön össze. A további szavakat figyelmesen hallgatja, majd elhúzza a száját és a plafonra néz.*
- Igaz.. de egyszer, hála nekem el kellett válnunk.. azóta is emészt a dolog.. nem akartalak elhagyni..
*Húzza el a száját, s lehunyja szemeit. Lassan könnyek szöknek a szemeibe, de még nem annyira láthatók. Lepislog a lányra, végül el a kicsik felé töprengve.*
|
- Egyáltalán nem aggódom!
*Húzza vissza a kezét mérgesen, a fiú szavaira összepréseli az ajkait, s megfeszülő testtel feláll. Kezeit ökölbe szorítja a combjánál és lehunyja a szemeit, majd sarkon fordulva dobbant egyet.*
- Hülye vagy! Remélem belemászik az orrodba egy csótány!
*Jó, ennél szebb jókívánság nem jutott eszébe így hirtelen. Átrobog a kamra másik végébe az ajtóhoz, és tűntető szusszanással leül, majd a falat kezdi el figyelni. Még véletlenül sem néz el Gida felé. Átkarolja a térdeit, majd ráborul a karjaira, és egy sóhajjal behunyja a szemeit.*
|
*A fiúval dől, és mélyen elgondolkozik a szavaira. Valamiért neki is... össznépi sírás? XD Mély levegőt vesz, majd csillogó szemekkel felnéz rá, és a mellkasára fekteti a fejét.*
- Akkor sírj! Előttem nem kell titkolnod a könnyeidet.. természetes dolog, ha valaki sír, főleg hogy mindjárt bennem is eltörik a mécses..
*Néz félre, majd eszébe jut valami, így visszapislog Viktorra. Az arcát kezdi el fürkészni, majd gondolkozva a gyűrűjére néz. Elmosolyodik.*
- Észrevetted már, hogy mi soha egyszer sem váltunk szét? Sok mélypontunk volt, de olyan nagyon súlyos még egy sem.. akármi jött, mi átvészeltük..
*Gondolkozik tovább és megmozgatja kicsit az ujját a gyűrűjét figyelve.*
|
- Oké, mert én sem.
*Bólint, a plafont figyelve lehunyja szemeit. Ahogy a lány odajön és megfogja a homlokát felül és megrázza a fejét.*
- Jól vagyok, na! Miért aggódsz értem? Áhh... nem tudok kiigazodni rajtad.
*Néz félre, majd visszafekve lehunyja vissza szemeit.*
- Mivel valószínűleg itt fogunk éjszakázni, alszom eggyet...
*Sandít fel a lányra, majd az oldalára fordul és összekuporodva lehunyja szemeit. Még nem alszik.*
|
*A kérdésre összerezzen és Gidára néz töprengve, majd egy szusszanással félrefordítja a fejét.*
- Dehogy!
*Feláll, és dacos léptekkel az ajtóhoz ballag. Lenyomja párszor a kilincset, majd egy sóhajjal leguggol. Kihúz a hajából egy hajtűt és a zárba dugdosva elkezdi mozgatni. Elhúzza a száját, és mielőtt beletöri kihúzza és visszacsúsztatja a hajába.*
- Benne van a kulcs.. nem hiszem, hogy egyhamar kijutunk..
*Néz vissza Gidára, de a rosszul besütő fény miatt egész másnak látja az arcát. Azonnal odasiet, letérdel elé, és kérdést vagy reagálást nem várva a homlokára csúsztatja a kezét, majd az állát megfogva elfordítja a fejét jobbra, majd balra.*
- Jól vagy? Nem fázol?
|
*A kiegészítésre felkapja a fejét, majd elhúzza a száját.*
- Pontosan..
*Húzza el a száját, a szavaira megcsóválja a fejét és halványan elmosolyodik az ölelésre.*
- Most valahogy sírni lenne kedvem... *csóválja meg ismét a fejét és félrenéz* ..nem akarom, hogy tönkremenjen minden..
*A plafonra néz és lassan a hátára dől. A lány valószínűleg jön vele, így fél kézzel átkarolja, másikkal a feje alá nyúlva a plafonra mered.*
|
*Figyelmesen hallgatja a fiút, és ő maga is elgondolkozik. A hátára fordul, és amint Viktor befejezi, lassan bekapcsolódik, illetve folytatja.*
- ..hogy akkora a szerelem, hogy egy idő után túlcsordul és semmivé foszlik? Ez néha bennem is megfordul.
*Viktor felé fordulva felkönyököl és őt kezdi el fürkészni, majd elmosolyodik, és bólint egy picit.*
- De ha elmúlik, elmúlik. Lehet, hogy egy fél év, és tönkremegy minden, de nem akarok félni ettől.. boldogan szeretnék élni veled, ameddig csak lehet!
*Bújik oda hozzá, és átkarolja a hasát. Felsandít rá, majd lehunyja a szemeit, és sóhajt egyet.*
|
[544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
