|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:39 - |
Beverly Hills Megyei Főkorház. Egy nagy fehér épület, sok nővérkével, orvosokkal, akik mindenben a Te segítségedre vannak! Egyszer talán pont a Te életedet mentik meg! De azért csak óvatosan! ;) |
[601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
*Mélyen elmereng, amint nyílik az ajtó fel se néz. Sóhajtva mégis felnéz, s épp ekkor áll elé Justin. A virágra néz, majd a fiúra.*
- Köszönöm..
*Mondja halkan, miközben átveszi a virágot. Megszaglássza, majd gyönyörködik benne.*
- Ez nagyon szép.. miért kapom?
*Néz egy mosollyal a fiúra, majd oldalra döntött fejjel tovább nézegeti a rózsát.*
|
*Felemeli a fejét, amint öccse kilép az ajtón, a rózsákat meglátva meglepődik. Főleg, mikor az egyiket neki nyújtják.*
- Nahát, ezt én kapom? Mit műveltem?
*Mosolyodik el, és oldalra döntött fejjel átveszi a virágot. Az orrához emeli, és megszaglássza.*
- Köszönöm szépen.. nagyon szép..
*A virágot figyeli, majd öccsére néz, ahogy Frencinhez megy. Kiszélesedik a mosolya.*
|
*Kilépeget az ajtón, és nővérére, majd Frencinre néz. Cornihoz lépeget, és elmosolyodva odanyújtja neki a rózsát. Biccent neki, ha elvette akkor két kézbe fogja a másikat, és Frencinre nézve mély levegőt vesz. Odalépeget hozzá, fufruja a szemébe lóg. Habozik egy kicsit, és zavart mosollyal a lánynak nyújtja, miközben oldalra néz. Nem mond inkább semmit, mert fél hogy valami hülyeség csúszik ki.*
|
*Elmosolyodik a szavakon, a virágokra néz, majd bólint.*
- Persze..
*Mosolyodik el, s biccent a fiúnak.*
- Meglesz! Remélem..
*Teszi hozzá, majd a fiú után néz, s kézbe veszi az előbb olvasott újságot. Ismét belemerül a hírekbe..*
|
~Őszinteség..~
*Bólogat, memorizálja a dolgokat, és Viktor további szavaira elmosolyodik.*
- Köszi, jófej vagy! Akkor hagylak is pihenni..
*Most ismét olyan nagyfiúnak érzi magát.. lemászik az ágyról és büszke léptekkel az ajtó felé indul, de meglát az asztalon egy vázában levő virágcsokrot. Töprengve elhúzza a száját, és Viktorra néz.*
- Szabad..?
*Ha helyeslő választ kapott, akkor a csokorhoz megy, kihúz egy rózsát a sok közül, megnézegeti, majd beleszagol és már lépne tovább, de eszébe jut mégvalami. Csak hogy ne legyen feltűnő.. kihúz még egy rózsát, egy kézbe fogja, és integet Viktornak.*
- Akkor jobbulást!
*Jókedvűen kiszökdécsel az ajtón.*
|
*A szavakra sóhajt egyet, a kérdésre oldalra dönti a fejét.*
- Igen.. végülis azt is szeretik.. de az is lényeg, hogy őszinte legyél.. az őszinteség is nagyon fontos..
*Von vállat, majd leül az ágyra.*
- Ha egyszer kikerülök innen, esküszöm segítek neked és mindent megtanítok neked.. rendben?
*Justinra néz egy sóhajjal, majd a plafonra.*
|
*A hódolósra elhúzza a száját. Igaz, nagy a kockázat.. a további szavakra tátva marad a szája, és a mellkasára néz, majd töprengve Viktorra, és oldalra dönti a fejét.*
- Deeee akkor Lia miért áradozott folyton a szemeidről és arról hogy mennyire helyes vagy, miután elváltatok, vagy hintáztatok, vagy elmentünk valahova? Már kezdett az agyamra menni
*Vág durcás arcot, de aztán meg is rázza a fejét. Most nem Viktort kell kitárgyalni.. oldalra dönti a fejét.*
- Majd ha meggyógyultál, eljárhatnánk gyúrni. Minden lány szereti az izmokat, nem?
*A karjára néz, merőlegesen felemeli, és megtapogatja a bicepszét. Sóhajt egyet, majd visszanéz Viktorra.*
|
*A szavakra kérdésekre mondana valamit, de nem hagyják shoz jutni. Szusszan egyet, majd az ötletre összehúzza szemeit.*
- A virág és a titkos hódoló jó ötlet... de számolj a kockázatokkal is.. lehet, hogy egy másik fiú is belé van zúgva és azt hinné, hogy ő küldte.. a titkos hódolós ugyan ez.. *vonja össze szemöldökét, s végigméri a fiút* Az öltözködéseddel semmi gond.. de azért alakítani kell rajta!
*Felpattan az ágyról, s a szekrényhez megy, de hamar eszébe jut, hogy nem otthon van. Megrázza a fejét, s visszamegy az ágyhoz.*
- Öltözködés a gimin.. a gyerekeskedést el kell felejtened! A lányok nem buknak az olyanokra, akik még idézem: óvodások..
*Dönti oldalra a fejét, de ezt nem sértésnek szánja.*
- Amúgy meg az a lényeg, hogy add önmagad.. azt tedd, ami a szívedből jön.. *teszi kezét a fiú szívére, majd elmosolyodik* ..semmi mást nem kell tudnod.. a külső nem számít, hanem a belső..
*Leengedi a kezét, majd sóhajt egyet.*
|
- Jó jó jó, Lia miatt ne aggódj! Nos, mit csináljak?? 100 guggolás, fekvőtámasz, felülés, vagy súlyzózás? Vagy megtanítasz rendesen öltözködni? Vagy hogyan szólítsam meg? Tényleg, valami testbeszédről is hallottam. És szerinted ha.. júúúj ötletem jött!!
*Kezd el szökdécselni, a mestert nem is hagyja szóhoz jutni XD. Ráugrik az ágyra, ugrál egy kicsit térdelésben, majd Viktorhoz mászik.*
- Mi lenne ha írnék neki verseket, meg meg meg küldenék neki virágot névtelenül? Tökre boldog lenne, hogy akadt egy hódolója! Rá se kell jönnie, hogy én vagyok.. el fog képzelni maga elé egy romantikus, izomagy sportolót álarcban és fekete köpenyben!
*Elképzeli saját magát így, majd egy csalódott sóhajjal leszegi a fejét.*
- Aztán koppan egyet..
|
*A szavakra elkerekednek szemei.*
~Mester? Ez röhejes.. dehát.. jajj.. csak ne nézne így..~
*Néz Justin boci szemeibe, majd félrefordítja a fejét tüntetőleg. De a további szavakra elvigyorodik, s megadja magát. Visszanéz a fiúra.*
- Jólvan, jólvan! De előre szólok! *mutatja fel mutatóujját* Nem lesz egyszerű! Főleg, hogy a nővéred ez ellen tiltakozni fog! *Töpreng el, majd a plafonra néz* De majd ezt is kivédjük valahogy..
*Csóválja meg a fejét, majd elmosolyodik.*
~Remélem ez az egész jól fog elsülni.. nem akarom, hogy szenvedjen..~
*Töpreng el, majd mély levegőt vesz.*
|
*Viktor szavaira felkapja a fejét, és teljesen fellelkesül. Lepattan az ágyról, ugrik egyhelyben párat, majd összecsapja a két tenyerét.*
- Rendben, akkor taníts ki! Van időnk, nem? Kééérlek, mester!
*Mászik rá az ágyra és boci szemeket vágva a sarkaira ül. Kérlelő, könyörgő szemeket vág, még a két tenyerét is összeilleszti.*
- Csak rád számíthatok! Taníts meg mindenre, kérleek mester! Meeesteer!
*Még nyüszít is hozzá. Ha Viktor benne van akkor jókedvűen leugrik az ágyról.*
|
*A szavakra összehúzza szemeit, majd elmosolyodik.*
- Hogy één? De én már foglalt vagyok..
*Vakargatja meg tarkóját, majd a fiúra néz. A szavait hallva elhúzza a száját.*
- Attól, hogy kicsi vagy, még nem biztos, hogy lelkileg is az vagy és a kor nem mindig párosul azzal, hogy mennyire vagy érett.. ha szereted, akkor majd egyszer ő is rá fog jönni.. meg ha annyira közel volt hozzád, akkor gyanítom *elmosolyodik* hogy ő is érez valamit.. de ez csak megérzés..
*Dől hátra, majd egy sóhajjal a plafonra mered.*
|
*Viktorra néz, és lassan elszakad az ajtótól. Odavánszorog az ágyhoz, és ledobja magát a fiú mellé. A hátára fekszik, és hüvelyk-mutatóujja között egy hajszálnyi távolságot mutat.*
- Ennyire volt tőlem... ennyire.. viszont neki te vagy az álompasi, és én sosem leszek olyan, mint te.
*Szomorodik el, átfordul a hasára és felkönyököl az ágyon. A lepedőt kezdi el piszkálni egy sóhajjal.*
- Azt hiszem semmi esélyem sincs nála. Kicsi vagyok..
*Dünnyögi, és maga elé mered.*
|
*A dörömbölésre felnéz az újság mögül, s elmosolyodva tapasztalja, hogy bejön Justin. Leteszi maga mellé az újságot, s oldalra döntött fejjel kezdi figyelni a fiút.*
- Mi történt, Justin?
*Összehúzza szemeit, majd körbenéz, s szorít helyet a fiúnak.*
- Ülj le és mesélj!
*Mutat a maga mellett lévő helyre az ágyon, majd sóhajt.*
|
*A fiú szavaira odanéz, s egy mély levegőt véve lehajtja a fejét.*
- Oké.. menj.. csak..
*Néz fel egy pillanatra, majd amikor eltűnik az ajtó mögött megkönnyebbülten sóhajt. Ráfekszik két székre, s Cornira néz, majd a plafonra. Behunyja szemeit, s elgondolkodik.*
|
- De Corni lány!
*Tör fel belőle a gyerek, és durcásan karba teszi a kezeit. Eltökélten maga elé mered.*
- Akkor is én leszek a legjobb fiú barátja! Kész!
*Bólint csökönyösen, ám a lány további szavaira meghökken. Frencinre néz, és hitetlenül, lassan megrázza a fejét.*
- Frencin...
~Álompasi? Miért mondja ezt? Csak nem..? Áhh, az ki van csukva!~
*Rázza meg erőteljesebben a fejét, és nagyot nyelve oldalra néz. Hirtelenjében nem tudja, mit higyjen vagy mit gondoljon.. hallja a mocorgást maga mellől így odanéz, de ekkor Frencin már egy hajszálnyira van tőle. Tágra nyílnak szemei, s megszólalni sem tud, csak szépen elönti arcát a vörösség. Ennyire talán még sosem volt vörös.. mondana valami, de nem jön ki hang a torkán, ekkor mászik vissza Frencin. Csak tátog, mint egy hal, és megszólalni sem tud.*
- Izé.. izé.. én izé.. rögtön..rögtön..
*Mászna le a székről de orra bukik, sietve felpattan és az ajtóra bök elvarázsolódva.*
- Én.. izé én.. ott.. oda..
*Mutogat a kilincsre, bőszen bedörömböl Viktor szobájába, és akár engedi akár nem beront, majd zihálva becsapja maga után az ajtót és nekidől.*
 |
*Justin szavaira oldalra dönti a fejét, s mikor felnéz, látja a szemeiben azt a különös csillogást. Elámul (kép).*
- Viktor legjobb barátja mindig is Corni lesz.. szerintem.. de én ebbe nem szólok bele..
*Az ajtóra néz, majd ismét a fiúra.*
- Viktor nyomába senki sem érhet.. ő az igazi álompasi..
*Mosolyodik el, álmodozva a plafonra néz, majd mellksaához emeli kezeit, de eszébe jut, hogy itt van Corni is. Zavartan elmosolyodik, s Justinra néz.*
- De te is sokat érsz.. így ahogy vagy..
*Dönti oldalra a fejét, felmászik a székre, s feltérdel, majd odamászik a fiúhoz, annyira, hogy összeérjen az orruk, mélyen a szemeibe néz, s a fiú ajkaira néz, majd észbekapva hátrébb mászik, s félrefordítja a fejét.*ˇ
~Mit csinálok!? Teljesen megőrültem?~
*Kapja két kezét az arca elé, s úgy cikázik tekintete két pont között.*
|
*Ahogy a lány visszahúzza egyből eltűnik az a magabiztossága. Két kézzel rátámaszkodik a térdeire és lehajtja a fejét, így haja eltakarja az arcát. Hosszú ideig nem mond semmit, aztán ökölbe szorítja mindkét kezét a térdén.*
- Egyszer... *motyogja halkan, de még mindig nem néz fel* ..egyszer olyan leszek, mint Viktor! Akkor mindenki el fog ismerni, és híres leszek a lányok körében. És akkor még a szerelmem is be fogja látni, hogy különleges vagyok!
*Néz Frencinre, bár a szemei most különösen csillognak.. eltökéltség kavarog bennük a dühvel, és némi félelemmel keverve. Ismét lehajtja a fejét, és lassan ellazítja az ujjait.*
- Addig még sokat kell sportolnom, fejlődnöm, és tanulnom, de be fogom bizonyítani mindenkinek, hogy érek valamit, és méltó vagyok arra, hogy Viktor legjobb barátja legyek!
|
*Justin szavait hallva értlemes képet vág (kép).*
~Méghogy mindenki oda van érte.. aha..aha.. még csak 11 éves..~
*Csóválja meg a fejét, s ahogy kidől oldalra elneveti magát, s megfogja a karját, majd visszahúzza, ha tudja.*
- Jajj, na persze,, valld be, hogy senki sem zúgott még beléd! Nnnaaaa!
*Nyújtja el a hangját, majd elvigyorodik, s elengedi a karját.*
|
*A válaszra megkönnyebbülten bólint, de a kérdés váratlanul éri. Összerezzen, és meglepve a lány felé fordul.*
- Hogy?? Nekem?? Ne....áhh, sok lány bomlik értem.
*Vált át bizonytalanból magabiztossá, vagányul kihúzza magát, keresztbeteszi a lábait, és összefűzi ujjait a tarkója mögött.*
- Minden lány totálisan belémzúg, ha csak meglát.. de nem, semmi komolyabb. A sok rajongás közepette nincs időm hosszabb kapcsolatokat létesíteni.
*Hunyja le a szemeit és oldalra dőlne, de elfelejti hogy a széknek nincs karfája, így ügyesen leborul a földre. Prüszköl egyet, majd megrázza a fejét.*
- uhh..
|
[601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
