|
Témaindító hozzászólás
|
2008.08.28. 23:28 - |
Az egyik eldugott kis utca végén található ház. Nem túl nagy, de nem is kicsit. Az emeleten vannak a hálószobák, fürdőszoba. Lent pedig egy nagyobb nappali, egy konyha és egy spajzféleség. Ebédlő a konyhában található, mivel azért szűkös a hely. Van egy kisebb előszoba is. |
[191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Ahogy Satsuki kitolja a húgát megcsóválja a fejét, ám a hozzá intézett szavakra elhúzza a száját, aztán szemfogatva félrenéz.*
- Nem hiszem, hogy egy alvás segít.. lázas vagy.. de jó, rád bízom, nekem mindegy.
*Emeli fel a kezeit, de hangjából mégis az aggódás hallatszik ki. Lassan a lányra néz reménykedve.*
- Legalább hagy maradjak itt..
*Dönti oldalra a fejét egy nagy sóhajjal.*
|
*Felpillant a kettejük párbeszédére, és sóhajt egy nagyot. Behunyja a szemeit, és a szekrénytől elszakadva húga mögé lép. Kifelé kezdi el tolni*
- Jól van, tücsök, irány a konyha! Köszönöm a teát!
*Tolja ki az ajtóig, aztán Gida jön*
- Alszok egyet és jól leszek, menjetek! Nem vagyok beteg, csak megfáztam! Nem fogok másoknál lebetegedni
*Bár azt nem hiszi, hogy Gidát ki fogja tudni tolni, mint ahogy azt sem, hogy egy alvás ezen segít*
|
*Cuki hangjára megáll és visszapillant, majd meg is fordul. Halványan elmosolyodik, ám a követkető kijelentésre ez le is fagy arcáról.*
- Nagyon kedves vagy.. ugye tudod?
*Csóválja meg a fejét, ahogy megbillen a lány, lépne oda, ekkor fordul felé Chiyo. Lepillant rá, a szavakra elkerekednek a szemei és sietve Cukira néz. Nem is tud megszólalni. A húga milyen bolongbogyót evett, hogy ilyeneket mond? Nem érti, hogy már nincs köztük semmi? Vagyishát.. lepillant rá, majd megrázza a fejét.*
- Maradok, de a szerelmes részt felejtsd el, Chiyo..
*Teszi karba a kezeit és félrefordítja a fejét. Sóhajt egy jó nagyot. Nem mérges, csak.. Chiyo túl szókimondó..*
|
*Gida után pillant, ekkor hallja meg nővére hangját. Nagyokat pislogva ránéz, a szavaira aggódva elkerekednek a szemei. Ahogy befejezi ökölbe szorítja mindkét kezét, és toporogva Gida felé fordul*
- Majd én főzök mindenkinek, ti legyetek szerelmesek és gyógyítsd meg! *néz fel Gidára kérlelő, reménykedő szemekkel* kéérlek!
*Bár lehet, hogy győzködni sem kell arról, hogy maradjon xD*
|
- Nem szükséges..
*Szólal meg halk, erőtlen hangon, mielőtt még Gida kimenne. Felébredt arra, hogy elengedte a kezét. Megdörzsöli a szemeit, és felül az ágyban*
- Nem fogok lebetegedni.. nem azért vagyok itt..
*Lógatja le a lábait mély levegőket véve. Behunyja a szemeit, majd ködös tekintettel Chiyora mosolyog*
- Yo, főzz csak ebédet, ha Gilbertre bízod, akkor rendelhetünk pizzát :P
*Á, kicsit sem elfogult. Feláll, aztán a szekrénynek billenve megkapaszkodik benne*
|
*Chiyo hangját meghallva összerezzen és sietve feláll, kiszakadva Satsu kezéből. Heh ^^"" Biccent, a további szavakra sóhajt egy nagyot.*
~Miért kellene erre a pöttömre hallgatnom..?~
*Töpreng el, majd legyint és elindul az ajtó felé.*
- Oké, már itt sem vagyok..
*Húzza el kicsit a száját, visszanéz még Cukira, majd kilép és lelépked a lépcsőn, egyenesen a konyhába. A tűzhelyhez ballagva megfogja a kanalat és megkeveri. Közben elmereng kicsit. Ritkán szokott főzni, vagy segíteni.. xD*
|
*Amint elkészül a teával, megízesíti azt, majd már indul is felfelé a lépcsőn. Ügyesen felballag a fokokon, ráfordul a folyosóra, és a lábával belibbenti az ajtót*
- Itt a tea, és hoztam lázmérőt is ^^
*Teszi le a kisasztalra a bögrét, és mellé csúsztatja a digitális kütyüt is. Csípőre tett kezekkel körbenéz*
- Ki kéne szellőztetni, de azt ráér később is. Hozok borogatást, addig te keverd meg az ételt, jó? Nehogy elkapj tőle valamit, az én szervezetem acélból van, sok gyümölcsöt eszek
*Csap büszkén a mellkasára, és türelmesen, kíváncsian várja a választ*
|
*Elhúzza a száját a lányt nézve, a nevét hallva meglepődik, de már markolják is a ruháját. Közelebb lép és leguggol az ágy mellé. Az arcát kezdi el fürkészni, majd lassan a kezére siklik tekintete, végül a keze is. Megfogja tehát a kezét, majd sóhajt. Elnéz az ajtó felé és letérdel.*
~Hol van már Chiyo azzal a teával?~
*Csóválja meg a fejét és visszapillant Cukira. Ideje lenne felébresztenie, lassan.*
|
*Viharos vizekre evez álmai tengerén, a kellemetlen emlékek és a lázképek megizzasztják kicsit. Tényleg évek óta nem volt beteg.. olyan sportos életmód mellett? A hátáról visszafordul az oldalára.*
- Gida..
*Nyújtja ki felé a kezét, és még álmában megmarkolja a ruháját, teljesen mindegy, hol éri el. Mélyeket lélegzik*
|
*Belépked a konyhába, Chiyo kérdésére rápillant, majd sóhajt.*
- Cuki valószínűleg beteg.. legalábbis.. lázas..
*Dönti oldalra zavartan a fejét, ekkor mutatja meg, merre vannak a gyógyszerek. Hé, nem kérte a segítségét >.< Na mindegy, odamegy a fiókhoz, kihúzza és kivesz belőle lázcsillapítót. Ha kell még valami, majd lejön. De egyenlőre még Satsuki mélyen alszik.. eltöpreng kicsit, majd betolja a fiókot és Chiyora pillant.*
- Majd felhozod?
*A teára érti. Ha helyeslő választ kapott, akkor elindul felfelé a gyógyszerrel. A szobához érve vesz egy mély levegőt, majd bemegy. Addig, amíg nincs itt a tea, nem tud sok mindent tenni. Tehát. vár.. Satsukit figyelve.*
|
*Vidáman főzőcskézik, főleg, hogy nővére hozott alapanyagot. Vidáman megköszöni, felköti a földet súroló kötényt, feltűri a felsője ujjait, aztán nekilát főzőcskézni. Finya kis ebéd lesz ^^ ha Gida leér, akkor kíváncsian felpislog rá. Egy széken térdel a gáztűzhely előtt xD*
- Történt valami?
*Remélhetőleg tájékoztatják. Meglepődik, majd merengve megtámasztja a mutatóujján az állát. Töprengve ingatja a fejét*
- Ez érdekes, Satsu évek óta nem volt beteg.. ott vannak, amúgy
*Mutat a gyógyszeres fiókra, ha Gida nem találná meg xD kicsit ciki. Töprengve megkeveri a forró vizet*
- Csinálok neki teát ^^
*Mászik le a székről, és odatolja egy másik polc alá a teafűért*
|
*Őőőh, ő tényleg elkezdte hanyagolni az edzést. Nincs benne öröme, ennyi az egész. De fogadni mer, Satsukitól ezért is fejmosást fog kapni előbb-utóbb.. tehát vasárnap. Ez a nap mindig azt jelenti számára, mikor lehet pihenni. Az ágyán fekszik, miközben tv-t néz. Hallja, ahogy Satsuki elmegy és azt is, amikor visszajön. Egy sóhajjal visszapillant a tv-re, majd egy kis idő után úgy dönt, hogy lemegy innivalóért. Ahogy elhalad Cuki ajtaja előtt, épp meghallja a szavait. Megtorpan és rápillant, összehúzott szemekkel.*
~Cuki? Mi a..? Dehát, alszik..~
*Dönti oldalra a fejét, majd beljebb lép, aztán meg is áll. Sóhajt egy nagyot.*
~Talán nem kéne bemennem. Még félreérti..~
*Csóválja meg a fejét, de végül vállalja a kockázatot, belépked és leguggol a lány ágya mellé. Óvatosan a homlokára csúsztatja a kezét.*
~Lázas.. ez biztos láz..~
*Visszahúzza a kezét és felállva elhúzza a száját.*
~Hol is tartjuk mi a gyógyszereket?~
*Indul el az ajtó felé.*
|
*Hallatlan.. vasárnap délelőtt van, az egyetlen olyan nap, amikor az egész hetes házimunkák miatt nem megy edzeni, hanem inkább pihen, és a húga hajnali 11kor kirázza az ágyból, hogy menjen el helyette bevásárolni. Azt se tudja, hogy a csokis joghurtot a tejtermékeknél vagy a nasiknál keresse-e? Mindegy, azért megejti gyorsan azt a vásárlást, és négy jókora szatyorral megpakolva ballag hazafelé.*
~Ebből mind ebéd lesz? Jövőhéten is ezt fogjuk enni..~
*Sóhajt egy nagyot, és eltöpreng. Olyan régóta laknak már Gidáéknál.. és teljesen jól érzi magát. Mennyi minden történt a lezuhanás óta is.. fúúh az így visszagondolva olyan, mint egy rossz rémálom. Néha tényleg rosszul álmodik miatta.. körbenéz az utcán, majd megszaporázza a lépteit. A házat elérve belép az ajtón. Vééégre itthon! A konyhába ballag, leteszi a húgának a szatyrokat, aztán már megy is vissza fel, a szobájába. Az ajtaját is tárva nyitva hagyja, bedől a szobájába és elnyomja az álom. Kimerült.. pedig 11ig aludt, és már délután 13 óra. Úgy néz ki, megfázott egy kicsikét, és megint beteg lesz.. szuper.. gyorsan kialudja inkább, az kéne még, hogy eljön háztartást vezetni, aztán őt kell itt ápolni. Az alvás viszont nem ígér sok jót, idő közben felszökik a láza, ez pedig rémálmokhoz vezet. Nyugtalanul átfordul a hátára.*
- Ne bántsd őt..!
*Suttogja erőtlenül, a takarót markolva.*
|
*A válaszra biccent, előszedi a kulcsot és a ház elé érve ki is nyitja az ajtót. Előreengedi a lányt, belépked utána, és egy sóhajjal behúzza maga után az ajtót. A lány felé fordulva elrakja a kulcsot.*
- Akkor.. jóéjt.. aludj jól
*Mosolyodik el egy kicsit, majd kibújik a cipőiből és ha nincs ellenvetés, akkor a lépcsők felé veszi az irányt, felbaktat és irány a szobája.*
|
*A lány szavaira megereszt egy mosolyt.*
- Biztosan. De örülök neked.. nektek
*Javítja ki magát sietve. A lány után néz merengve, és kissé késve, de ő is beballag a konyhába. Az asztalhoz megy, leül és Satsukira pillant. Egy ideig fürkészi, majd Chiyora pillant. Bizonyára most is ő csinál reggelit. Kíváncsian és éhesen várja :D*
|
*Nyekken, és már engedi is el a csuklóját, még hátrébb is lép. Gyanakvón méregeti a fiút, aztán egy sóhajjal megrázza a fejét*
- Valami úgyis történik, ha már ennyire a nyakadon maradok..
*Pillant fel Gidára, megereszt egy halvány mosolyt, aztán beballag a konyhába, ha a fiúnak nincs ellenvetése*
 |
*A szavakar figyelmesen hallgatja, de ehhez igazából nem tud mit hozzászólni. Ahogy a végére ér halványan elmosolyodik, majd megcsóválja a fejét.*
- Azt aláírom, hogy keménynek tűnsz. Néha irigylem ezt a képességed. *von vállat, aztán a kezére néz* Amúgy meg megértelek. De most még mindig ott tartunk, ahol az előbb. A kezemet visszakaphatom?
*Húzza vissza, ha elengedték, de nem megy el.*
|
*Hallgatja a fiút, de a kezét elfelejti elengedni. Ahogy visszakérdez, félrenéz*
- Ez.. bonyolult. Pipa voltam rád, persze, de én úgy tudom, hogy nem vertelek át soha, ezért nem értettem, miért vagy kölcsönösen mérges. Vártam, hogy lépj valamit, hisz úgy véltem, én vagyok a sértett fél. Nem tudom, mit mondtak neked a lányok, de én nem azért nem tárom fel előtted a dolgaimat, mert nem bízok benned, hanem egyszerűen ilyen vagyok.. persze, hogy sok problémám van, de attól, hogy másnak a nyakába is belevarrom, még nem fog megváltozni. Sokkal egyszerűbb, ha a gondjaimat, a rossz érzéseimet megtartom magamnak. De ez nem azért van, mert nem bízok másokban. Egyszerűen csak nem érzem úgy, hogy érintené őket a problémám, feleslegesnek tartom, hogy más vállán sírjak. Lehet, hogy keménynek tűnök, de csak ezt szoktam meg. Bizonyára elég gyakran mentél régebben az idegeimre, de jól esett a cukkolásod, mert az azt mutatta, hogy valamilyen szinten még érdeklődsz irántam.
*Azért elnéz a konyha felé. Éppen elég Gidával beszélnie, nem szeretne még két potya társaságot :P de mivel tiszta a levegő, visszanéz szendén a fiúra*
|
*Uhh, megfogják.. meglepetten a lányra néz, és félig visszafordul felé. A kérdéseket hallgatja, a halkabbra elhúzza a száját.*
- Hogyne hiányoznál.. De nézd csak meg.. a két csapat szólt pár szót, és máris egymásnak estünk. Nem hiszem, hogy ez hosszú távon menne nekünk.. szeretnék veled lenni, bármi áron.. de ehhez meg kell próbálnunk bízni egymásban.. feltétel nélkül. Nem mondom, hogy bízok benned,mert múltkor elhittem, amit a csapattársaid mondtak.. de meg lehet próbálni, ha te is akarod. Miért? Te mit gondolsz erről?
*Dönti oldalra a fejét és a kezére néz, majd Satsukira.*
|
*Az átkarolásra meglepődik, és hátrasandít Gidára. Hallgatja a szavait, a földre néz, ahogy a konyhába lépne kinyúl utána és elkapja a csuklóját.*
- Miért..? Szerinted sosem fogunk kibékülni? Nem.. *töpreng kicsit, aztán felszegi az állát, és halkan folytatja* nem.. hiányzom?
*Gidát figyeli, de nem engedi el a kezét. Nem hagyja ilyen könnyen meglógni :P vér fog folyni kegyetlenül. Főleg ha a benti társaság ezt kihallgatja*
|
[191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
