|
Témaindító hozzászólás
|
2008.03.09. 13:45 - |
Templom. A városban az egyetlen, szép templom. Egy kis kert található előtte, az épületben két sor pad található, az ablakokon festmények díszelegnek, mondhatjuk úgy, hogy üvegfesték.. a bejáratnál még található szentelt víz, és ha feljebb pillantunk, akkor megláthatjuk az orgonát is. |
[49-30] [29-10] [9-1]
~Szóval apa nem jött el..~
*Hajtja le a fejét, de a további szavakra fel is kapja. Elmosolyodik, és egy vidám bólintással a fiúhoz libben. Belekarol, és vesz egy mély levegőt, végül biccent.*
- Mehetünk!
*Az ajtó kinyílik, a zenéért felelős emberkék rögtön elindítják a nászindulót, de aztán a zene nyikorogva el is hal mert becsapja az ajtót a fiú orra előtt, és nekidől kitárt karokkal.*
- Várj!! Én apa nélkül nem akarok férjhez menni!!!
|
*Pislog kettőt, amint a lány őt kezdi el püfölni. Tipikus menyasszonyi bezsongás.. az órára sandít, majd elhúzza a száját. Menniük kéne.. ahogy elszakad tőle utána néz kicsit merengő szemekkel, de aztán sietve összekapja magát.*
- Édesanyád az első sorban ül, édesapád nem láttam, Viktor szülei is itt vannak, az ikrekre az öcséd meg egy lány vigyáz. *fürkészi még egy ideig, majd lassan elmosolyodik* Nyugodj meg! Ha el is szúrod, akkor is te maradsz a menyasszony. Gyönyörű vagy, és a vőlegényed már tűkön ül. Csak add önmagad, ha meg nem megy szorítsd el a vérkeringést a karomban, míg odaérünk
*Biccenti oldalra a fejét, és a kilincsre teszi a kezét, majd a karját adja a lánynak egy kiszélesedő mosollyal.*
- Mehetünk?
|
*Yama bíztatására elmosolyodik, aztán elkezd gondolkodni.*
~Mától hivatalosan is egy család vagyunk... semmi sem választhat el egymástól. Még az apám sem.~
*Néz el az említett felé, az apja szúrós tekintettel néz vissza rá, de egy halvány mosoly mégis kúszik ajkaira. Viktor ezen csak elgondolkozik és rögtön maga elé néz.*
~Talán megbékélt.. vagy csak elfogadta a helyzetet..~
*Sóhajt egyet, majd megrázva a fejét elnéz a bejárat felé. Mostmár kezd megnyugodni. Sóhajtozik, majd megigazítja a nyakkendőjét, mielőtt Corni a ceremónia közepette tenné ezt. Elmosolyodik a gondolaton, majd oldalra dönti a fejét.*
|
*Felegyenesedik, s kipirulva Chris felé fordul. Hallva hogy mindenki itt van lenéz a földre, a kijelentésére viszont a mellkasának borul és lányos erővel elkezdi püfölgetni.*
- Mi az hogy menjünk mindenki engem fog nézni és tuti hogy elrontok valamit és szörnyen izgulok jobban mint a karaokénál és tuti hogy valami baj lesz vagy elsírom magam és elkenődik a festékem jajj már most sírnék!!!!
*Hajtja a fejét a mellkasára, majd mély levegőt véve elszakad tőle. A mellkasához emeli a kezét és végignéz magán, pördül egyet a szoknyát próbálgatva, végül sóhajtva a fiúra néz.*
- Anyuék itt vannak? És a kicsik? Nem sírnak? Viktor szülei?
|
*Sietve lenyomja a kilincset, a keletkezett résen besurran, majd be is csukja az ajtót. A lány felé fordul fülig érő mosollyal, bár először el is akad a szava. Végigméri, és kiszélesedik a mosolya.*
- Csinos vagy.. mindenki csak rád vár. Az egész vendégsereg megérkezett, mindenki a helyén, az anyakönyvvezető is itt van. Mehetünk?
*Biccenti oldalra a fejét mosolyogva*
|
- Jézusom jézusom jézusom
*Járkál fel-alá, és legyezgeti magát a kezével mielőtt beájul. Teljesen kész van. Mármint igen, smink, ruha, meg minden, de ő idegileg van teljesen kész. Járt bent Kokoro és megmutilta a gyűrűt, majd el is tűnt, aztán járt bent Carmen is akivel kisikították a hangszálaikat, járt bent Justin is a kicsikkel, az egész család járt nála, kivéve Viktort, a babonák miatt. De ő most úgy megölelné.. jaj és az a sok ember megint őt fogja nézni. És mindenki azért van itt hogy őket figyelje.*
- Jézusom jézusom jézusom!!
*Dobja le magát egy székre, és mély levegőket kezd el venni, majd felpattan, és tovább járkál.*
- Nem fog menni, leejtem a csokrot, vagy megbotlok a szoknyámban, vagy meg se tudok mukkanni, vagy elhadarom az igent.. jézusom jézusom jézusom!
*Hunyja le a szemeit, és az asztalra dőlve felpillant a tükörre.*
|
*Látva, hogy Viktor eléggé lámpalázas és a nyakkendőjét gyűrögeti megcsóválja a fejét.*
- Nyugi, nem lesz semmi baj.
*Néz rá, ahogy a szülei megérkeznek hátrébb áll. Az órájára néz, majd a zsebébe csúsztatja a kezét. A kis dobozkát megfogva bólint, majd kihúzva kezét sóhajt eggyet. Viktor lelombozódását látva elhúzza a száját és mellé lépve a vállára teszi a kezét, de inkább nem mond semmit. Ha ránézett, akkor bíztatón rámosolyog. Mellé lép, majd egy lépést hátra is tesz. Az órájára sandít és egy sóhajjal ő is kihúzza magát. Ő most nem lámpalázas, de ha majd a saját esküvője lesz.. ott biztos stresszelni fog.*
|
*Kicsikét agyonparázta magát, ami meg is látszik rajta. A nyakkendőjét gyűrügeti elég rendesen, de mielőtt valaki leütné sietve leengedi kezeit és zsebredugja azokat. Yamával már mindent megbeszélt, a gyűrű is megvan.. elvileg minden oké. Idegesen körbenéz, majd a bejáratot kezdi el figyelni. A tömeg is egyre csak gyülekezik, ő meg egyre jobban lámpalázas.. a nagy vagány.. xD Egy sóhajjal kihúzza kezeit a zsebéből és a cipője orrát figyelve felkészül a legrosszabbra.. elsandít a bejárat felé, ahol épp apja jelenik meg. Először felragyog egy kicsit az arca, de látva, hogy apja nincs elragadtatva a dologtól elhúzza a száját és egy sóhajjal előrenéz.*
~Hát.. akár tetszik neki, akár nem, mától házas ember leszek.. kiszakadok a családból, véglegesen.~
*Összegez fejben, ahogy szülei odaérnek magára erőltet egy mosolyt, ami végül őszinte mosolyba megy át. Megöleli anyját, aki gratulál neki, és apját is megölelné, de ő tovább is megy. Mély levegőt véve, üveges tekintettel mered utána, majd Yamakasira néz. Kicsit most letört, de ugyanakkor lámpalázas is. Ilyen esetben kellene egy apa, aki megtölti önbizalommal.. egy sóhajjal kihúzza magát és elfeledteti magával az apját.*
|
Templom. A városban az egyetlen, szép templom. Egy kis kert található előtte, az épületben két sor pad található, az ablakokon festmények díszelegnek, mondhatjuk úgy, hogy üvegfesték.. a bejáratnál még található szentelt víz, és ha feljebb pillantunk, akkor megláthatjuk az orgonát is. |
[49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
