Témaindító hozzászólás
|
2007.07.20. 12:02 - |
Egy kis házikó a fa tetején. A házat elrejtik a sűrű lombok. A fatörzsön egy régi kovácsolt létra támaszkodik. Innen lehet felmászni... ezt a kis bunkert régen, két fiatal kisgyermek építette meg... (Corni és Viktor) |
[44-25] [24-5] [4-1]
- Igen, megmaradt.. elvégre nem lehet csak úgy ledönteni a mi kis bunkerunkat.. *Szipog egyet, nem szabad sírni, nem szabad nem szabad nem szabad.. szipog még egyet, lopva megtörli a szemeit és nevetve felnéz.* - Emlékszel mekkora móka volt mindig felcipelni Izzyt? Amíg kicsi volt könnyen ment, de ahogy nőtt.. néha órákat szenvedtünk vele. *Megfogja Viktor kezét és bólogatva odalép hozzá, majd felnéz.* - Csak utánad.. az első pókhálók téged fognak megtámadni.. bizonyára nagy por van. *Kacsint a fiúra, s mély levegőt véve utána mászik.*
|
- Igazad van, de akkoris... *Sóhajt egyet. Mikor a lány mögé lép, megáll.* - Sírni? Miért kell sírni? *Vág értetlen arcot, hisz nem tudja miről van szó.* - Oké... oké... ~Csak tudnám miről van szó...~ *Mikor lekerül róla a kendő a lányra néz, majd a fára. A kérdésre elmosolyodik.* - Igen... *Felnéz a fa tetejére, s közelebb lép a fához.* - A közös bunkerünk, ennyi éven át megmaradt.. *Érzékenyül el egy kicsit, de le is törli könnyeit. Végigsimít a fatörzs oldalán, s mély levegőt vesz. Ránéz Cornira, s a kezét nyújtja felé, s fellép a létrán.* - Gyere.. mennyünk fel *Mosolyogva odarántja magához a lányt. Szemeiben látni lehet a könnyeket.. kicsit elérzékenyült.*
|
- Az a lényege, hogy ne láthass semmit. A meglepi pedig azért meglepi, mert akkor kell meglepődnöd amikor meglátod.. ha elmondom, nem fogsz meglepődni... *Mosolyog Viktort figyelve, és egy sóhajjal előre néz. Hamarosan meg is érkeznek a bunkerhez, de a feljutás miatt kénytelen levenni a fiúról a kendőt.. nem akar már az első napon lesérülést. Mögé áll, és elkezdi kioldani a csomót.* - Nem fogok tudni uralkodni magamon, de ha te is sírsz akkor nem fogom kínosan érezni magam. Oks? *Előre hajol, majd vissza hátra, és egy mozdulattal lerántja Viktor fejéről a kendőt, s zsebre teszi.* - Tádáám! Ismerős fa? *Mosolyogva a fiú mellé áll, és oldalra billentett fejjel felnéz a bunkerre*
|
Egy kis házikó a fa tetején. A házat elrejtik a sűrű lombok. A fatörzsön egy régi kovácsolt létra támaszkodik. Innen lehet felmászni... ezt a kis bunkert régen, két fiatal kisgyermek építette meg... (Corni és Viktor) |
[44-25] [24-5] [4-1]
|