|
Témaindító hozzászólás
|
2007.07.16. 14:12 - |
Sűrű, félelmetes hely, tele nagy fákkal. A vadak is csak éjszaka jönnek elő rejtekhelyükből, ezért jó, ha valami fedezéket keresünk magunkat... |
[197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
*Mosolyogva nézi a két gyereket', s a kutyákat. Cornira néz, s bólint. Mondana valamit, de Frencin besorol mellé. Meglepetten néz rá, a kérésre Gyilkosra néz, aki vakkant egyet, hogy neki tökéletesen mindegy, hogy ki viszi. Lehajol, rácsatolja a pórázt, s átnyújtja a lánynak.*
- Ha ennyire akarod, tessék! De vigyázz, kicsit önfejű..
*Mondja el a figyelmeztetést, s úgy néz Frencinék után. Mosolyogva fordul Cornihoz, s megfogja a kezét, ha hagyja. Gyilkos felnéz Frencinre, mikor gyorsít, ő mégjobban gyorsít. Így már szinte a lányt húzza. De azért vigyáz is rá. Lelassít, s átnéz a másik oldalra, Izzyre. Szép lassan sétál a lány mellett... Viktor Cornira sandít, majd előre a gyerekekre'. Most ők úgyis el vannak foglalva... odahúzza magához Cornit, s átkarolja a derekát, s belecsókol a nyakába, majd az ajkaira is nyom egy hosszú csókot, majd lenéz rá egy mosollyal, oldalra dönti a fejét. Mély levegőt vesz, s el kell, hogy szakadjon a lánytól, mert a vállába erős fájdalom hasít. A kezével odanyúl, s elkezdi dörzsölgetni, hátha jobb lesz, de nem úgy tűnik. Összeszorítja szemeit egy pillanatra, majd a fogait is. Megszaporázza lépteit, s felsóhajt. Múlik a fájdalom...*
|
*Cornira néz egy pillanatra, majd Justinra, s a két pórázra.*
- Viszem Izzyt!
*Elveszi a pórázt, s úgy indul meg vele. Majd eszébe jut valami, s megszaporázva lépteit, Viktor mellé lép, s felnéz rá.*
- És vihetem Gyilkost is! Elbírok vele is! Kérlek...
*Angyalian felpislog rá, s ha engedélyt kapott rá, akkor elveszi Gyilkos pórázát is. Lenéz a két oldalára, s a két kutyára.*
- Akkor induljunk!
*Megszaporááza lépteit, s megpróbálja beérni Justint, de lehet, hogy a két kutya fogja segíteni, jobban mondva húzni, de nem baj.*
|
*Dagad a mája a büszkeségtől, de hamar leszedik példaképe öléből. Szomorkás arcot vág, ám Izzy pórázát meglátva felcsillannak a szemei. Sietve rácsatol Lilyre is egy pórázt, és két kézbe fogja mindkét pórázt. Lelkesen csillogó szemekkel fordul Frencin felé.*
- Kit szeretnél vinni?
*A kért kutya pórázát odanyújtja neki, ha egyiket se akkor vállat von. Az adott kutyával/kutyákkal ered futásnak, és jókedvű szökdécselésekkel fordul hátra.*
- Gyerteeeek, ne maradjatok le!
*Van benne energia, az biztos..*
|
*Sóhajt, s elmosolyodva nézi ahogy Justin Viktort szekáljal. Odasiet, és öccse karját megfogva fejével int neki, hogy bizony másszon le. Viktor szavaira aggódva összehúzza a szemeit, és lenéz a földre, de nem szól semmit. Nézi egy darabig a talajt, majd egy mosolyt erőltetve magára felkapja a fejét.*
- Jus, megbízlak egy nagyon fontos feladattal..
*Erőltet magára komolyságot, előkeresi Izzy pórázát, s a kutya az agyonrágcsált faágával odaüget hozzá. Rácsatolja és Justinnak nyújtja.*
- Frencinnel rátok bízom Izzyt. Viselkedj, öreglány..
*Paskolja meg kutyája oldalát, és felegyenesedve besorol Viktor mellé. A vállára néz egy sóhajjal, majd az égre*
- Akkor menjünk, az kéne már csak hogy bőrig ázzunk...
|
*Mosolyogva nézi Corniékat, majd Frencinre néz. Mondana valamit, de ekkor huppan az ölébe Justin. Bólogat a szavaira.*
- Igen, láttam. Ügyes
*Oldalra dönti a fejét, Corni szavaira helyeslőn bólint.*
- Indulhatunk.. már jó lenne.. egyre jobban fá... mindegy
*Corni lehet érti miről van szó, de Justinnak és Frencinnek nem kell tudnia. Megrézza a fejét, s ha valaha lemászik róla Justin, feláll. Füttyent egyet, mire kutyája kirobban a fák közül, egyenesen felé. Felmzóutatja a kezét, s megállítja. Lenéz rá.*
- Okos kutya
*Gyilkos vakkant egyet, s beáll gazdája mellé. elveszi a táskát a hátára, s körbenéz.*
- Mindent elpakoltunk..
|
*Ahogy meghallja Viktor hangját, összerezzen, s már rohan is segíteni.*
- Persze!! Segítek!!
*Elmosolyodik, s segít lebotani a sátrat. Ő is felsóhajt, s letérdel, elkezdi összehajtogatni a sátrat. Felnéz Viktorra.*
- Szívesen..
*Ahogy letérdel mellé mosolya kiszélesedik. Összehajtogatják a sátrat, s segít beletuszkolni azt a tartójába, de valahogy nem tudja levenni a tekintetét a fiúról. Sóhajtva mégis elnéz egy másik irányba. Feláll. Ekkor borzolják össze a haját. Ezen máskor már mérges lenne, de most csak elneveti magát rajta. Bólint egyet a szavakra, s mikor a fiú megérinti a vállát, zavartan félrefordítja a fejét. Leül Viktor, s ő meg mellé. Nézi egy darabig, s berobban Justin. Cornira néz, s bólint egyet. Feláll, a hátára veszi a táskáját, s felnéz az égre.*
|
*Ahogy nővére odajön abbahagyja a bírkózást a sátorral, és felnéz rá. Elvigyorodik, ám ahogy bezuhan az utolsó pillanatban gurul félre, így elkerüli azt, hogy ráessen. Megkönnyebbült sóhajjal lehúzza fejéről sapkáját, és nővérére néz, a szavait hallva felül.*
- De én tudom egyedül is!
*Bólogat durcásan, ám ahogy Corni elkezdi csikizni felnevet, a hátára dől, de hiába rugdalózik és kalimpál, nincs menekvés. A nevetéstől megfájdul a hasa, de ez sem zavarja, próbálja hárítani az ujjakat.*
- Ne ne neee! Engedj eeeel, neeemakarooom! Liaaa! Segítséég!!!
*Nevetve ficánkol, és mikor végre levegőhöz juthat, fáradtan kiterül. Levegőért kapkod, és a javaslatra először megrázza a fejét, aztán lassan mégiscsak segít hajtogatni. Ahogy elkészülnek nővére tenyerére néz egy értetlen fintorral.*
- Lia, ilyet csak a fiúk szoktak..
*Szegi fel az állát, és Viktorhoz szalad, ha hagyja ráül a térdére és átkarolja a nyakát.*
- Összeraktuk a sátrat!
*Bólogat komoly, büszke arccal*
|
- Justin!
*Kiált fel egyből, amint kiért, s már megindulna, mikor Frencin odalép hozzá. Rámosolyog.*
- Köszönöm szépen, de nekem nem tudsz most semmit. Megmentem az öcsém mielőtt elveszik a sátorban..
*Sóhajt, ledobja hátáról a táskáját és a földön levő ponyvához szalad. Megáll a szélén és csípőre teszi a kezeit, úgy nézi Justin szerencsétlenkedését.*
- Egyszerűbb lenne kintről..
*Dönti oldalra a fejét, aggódva vet egy pillantást Viktorékra, ám ahogy feltámad a szél elveszti az egyensúlyát és egy halk, rövid sikollyal beborul Justinhoz, ha öccse nincs résen akár rá is. Nevetve megcsóválja a fejét.*
- Jól van, akkor bentről.. bár aki egyedül akar aludni, annak ezt tudni kéne!
*Húzza össze szemeit, és elkezdi csikizni Justint. Nem hagyja menekülni, feltérdel és ott csikizi ahol éri, s némi birkó után felemeli a mutatóujját.*
- Jól van, fegyverszünet! Hajtsuk ezt össze..
*Fáradtan félretűr füle mögé egy tincset, és zihálva segít összehajtani a sátrat, beteszi a tartójába, és elégedetten feláll.*
- Jók vagyunk.. adj egy ötöst!
*Nyújtja kezét öccse felé egy pacsira, és Viktorékra kacsintva a hátára veszi a táskáját és a sátrat is.*
- Nnna, indulhatunk vissza?
|
*Corni szavaira szemforgatva sóhajt, de ez nem azt jelenti, hogy bele egyezett!*
- Akkor is segítek..
*Dünnyögi az orra alatt, s kimászik Corni után. Ránéz Justinra, meg a sátorra, ami már a földön hever. Bólint egyet, s a táskájával együtt a fatönkhöz sétál, leteszi azt, s megfordul a sátor felé. Összecapná két tenyerét, de hamar rájön, hogy ez nem lehetséges.*
- Aúcs... nem baj!
*Jelenti ki, s a sátorhoz sétál. ELkezdi félkézzel lebontani a sátrat, bár néha nehézkes, de boldogul... illetve... hátranéz a válla felett.*
- Frencin! Gyere, segíts, kérlek!
*Remélhetőleg odajön segíteni, akkor viszont hamar lebontják, s már csak össze kell hajtogatni. Egy sóhajjal felnéz az égre, majd Frencinre.*
- Köszi, hogy segítesz
*Oldalra biccenti a fejét, s megereszt egy mosolyt. Letérdel, s elkezdi hajtogatni a sátrat fél kézzel..*
~Nem mutathatom gyengének magam... nem lehet. Több oka is van.~
*Bólint határozottan, s ezzel a lendülettel a sátrat össze is hajtja. Betűri a kis táskájába. Feláll egy sóhajjal, s az égre néz. Feltámad a szél is, s fejkete tincsei az arcába zúdulnak. Elsöpri kezével, s összeborzolja Frencin haját.*
- Gyere! Üljünk le egy kicsit
*Bök el a fatönkök irányába, s a lány vállát megfogja oda húzza, s leül az egyik fatönkre.-
|
*Justint látva elkerekednek szemei.*
- Jesszusom! Mit művelsz?!
*Valószínűleg nem hallja meg a szavait, de nem lényeg. Felsóhajt, mikor látja, hogy nagyjából sikerül neki. Elnéz Viktorék sátra felé.*
- Hmm...
~Túl sokáig pakolásznak...~
*Ekkor lép ki Corni. Bólint egyet, feláll. Zavartan körbenéz.*
- Mit tudnék segíteni..?
|
*Szaktudó arccal gyalogol a sátor felé, ám sikeresen orra bukik az egyik pöcökben. Hassal felnyalja a földet, s egy hosszú pillanatig megszeppenten fekszik, majd eltökélt arccal felpattan.*
- Szóval kötekedni akarsz?!
*Rúg bele a pöcökbe, ettől az ugyan kicsúszik a helyéről, de a sátor nagy ívben megdől oldalra. Összerezzenve szalad át a másik oldalra, s két kézzel megtámasztja, majd visszalöki, ám így az ellenkező irányba dől ki. A fejéhez kapva szalad körbe, kirántja mindenhonnan a pöcköket, így a sátor szépen leereszt, s mint egy lepedő-hegy, összedől a földön. Elégedetten összecsapja a két tenyerét, hisz már csak hajtogatni kell. Lerúgja magáról a cipőit.*
- Bánzáááááj!
*Beleugrik a kupac közepébe, és a ponyva egyik részét megragadva elkezdi hajtogatni, magát is beleértve.*
|
*Elmosolyodik a fiú szavait hallva, ám ahogy magához húzza kissé meglepődik. Táskája lecsúszik felkarján, Viktor mellkasának támaszkodva csókol neki vissza, s mosolyogva, de a vállára ügyelve bújik hozzá. Ismét mély levegőt vesz, s visszahúzza táskája pántját a vállára. Oldalra döntött fejjel figyeli Viktort, aki nem nagyon szándékozik másfelé nézni. Zavartan lesüti a szemeit, és talpra áll.*
- Mehetünk? Segítek Justinnak sátrat bontani, mielőtt belecsomagolja magát.. de te ne nagyon pakolássz.. tudom hogy a fél kar nem akadály, de akkor se! Pihentesd, és ne erőltesd túl kérlek.. nem akarom hogy komolyabb bajod legyen..
*Egy pillanatra még hozzásimul, arcát a ruhájába temeti, beszippantja a fiú illatát, majd elszakadva tőle kilép, ha engedi és körbenéz.*
|
*Mikor a lány végigsimít az arcán behunyja szemeit, majd a keze után nyúl.*
- Vigyázok magamra! És rád is!
*Oldalra dönti a fejét, de a lányt nem engedi, hogy kimennyen. Közelebb húzza magához egy hosszú csók erejéig, s karjába zárja. Majd elengedi, s hosszan rámered. Egy sóhajjal az ép vállára teszi a táskáját, de le sem veszi tekintetét a lányról.*
|
*Sóhajtva feláll, s leül a földre. Hátradől, lefekszik, s tarkója alatt összefűzi ujjait. Justin szavaira felül.*
- Na igen.. de legalább lehül az idő
*Elmosolyodik, s nézi a fiút, ahogy bontja a sátrat. Persze ha kell, megy segíteni. Oldalra dönti a fejét.*
|
*Lilyt simogatja, néha Frencinre néz egy mosollyal. Talán mostmár el tudna képzelni egy-két balhét a lánnyal.. de majd meglátjuk, még kialakul. Töprengve néz az égre, és elhúzza a száját.*
- Eddig kánikula, most meg mindjárt ránk szakad az ég.
*Felsóhajt, és talpra állva nyújtózik egyet. A táskáját a tönknél hagyja, és nekiáll lebontani a sátrukat, ahogy Cornitól tanulta.*
|
*Meglepődik, ahogy Viktor is bejön utána. Elmosolyodik, de fél szemét rajta tartja miközben pakol. A kijelentését hallva halkan felnevet, s behúzva táskája cipzárját odamászik elé, ha hagyja végigsimít az arcán.*
- Azért csak óvatosan... féltelek...
*Elbizonytalanodik, de egy sóhajjal visszamászik a táskájához, a vállára emeli, és elindul kifelé megnézni a gyerekeket'.*
|
*Corni szavaira sóhajt.*
- Nem tudok mit mondani
*Elnéz oldalra, majd a lányra. Mikor a sátrakhoz megy feláll.*
- Segítek
*Bemegy utána, s elkezd összepakolni. Közben a lányra néz.*
- Egy sérült váll nem akadály
*Egy sóhajjal az utolsó ruhát is bepakolja a táskájába.*
|
*Összepakolja cuccait, s egy sóhajjal a vállára emeli táskáját. Körbenéz, hogy nem maradt-e itt semmi, s bólint. Kibaktat a sátorból, s Justinhoz sétál, majd leül egy fatönkre. A szavait hallva oldalra dönti fejét.*
- Egyetértek... uncsi lesz
*Sóhajtva az égre néz, majd a földet kezdi el nézegetni.*
|
*Pár percbe telik csak hogy belegyűrje cuccait a táskájába. Vidáman hátára veszi, és Lily mellett kibaktat. Leül Viktorhoz és felnéz az égre, majd töprengve körbe, lábával a földet kezdi túrni unaloműzőnek.*
- Nincs sok kedvem visszatérni a mindennapokhoz..
*Sóhajt fel ahhoz szólva, aki éppen a közelében van. Ha senki sincs ott, Lilyre néz és megcsikizi az oldalát.*
|
*Öccse dúdolgatásra a fejét rázva sóhajt, hosszan felfelé néz, majd egy mély levegővel Viktorra. Az arcát fürkészi*
- Olyan szótlan vagy..
*Jegyzi meg halkan, és egy apró mosollyal, lassan feláll.*
- Összepakolok, te pihentesd a vállad. Úgysincs nagy kupi, hamar végzek!
*Nyújtózik egyet már állva, ha tud röviden Viktor hajába túr ahogy elmegy mögötte, és bemászik a sátorba. Töprengve körbenéz, s nekilát mindkettejük cuccát összerakni.*
|
[197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
