Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:42 - |
A társalgó egy olyan kis zug, ahol van néhány fotel, egy asztal, s rajta újságok. A tanulók általában ezt a szobát célozzák meg legelőször, mivel itt lehet a legjobban ismerkedni. :) |
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
*Egy sóhajjal kinyújtóztatja végtagjait, és unott arccal ismét felnéz a férfira.* - Elnézést, mit is mondott? Ne haragudjon, nem figyeltem.. *Karórájára néz irónikus mosollyal, majd vissza a férfira aki mérgesen rábök* - Na ebből elég volt! Ezerszer figyelmeztettelek, mostmár betelt a pohár! Amíg el nem készül a rendes lovaglópálya, addig eltiltalak a lovaglástól!
- Tőlem..
*Von vállat egy hanyag mozdulattal, és a kirobogó férfi után néz. A két, vele egykorú fiú felé fordul, akik leülnek mellé.*
- Figyelj, ne lepődj meg hogy kiakadt, amit ma műveltél az túlzás volt.. az az akadály jócskán meghaladta a szinted, mi van, ha komolyabban lesérülsz?
- Nincs lehetetlen, ha hiszek magamban!
*Szűri oda mérgesen a fiúknak, akik inkább elsompolyognak. Végre magára marad... a hajába túrva sóhajt egyet, megcsóválja a fejét, és feláll. Az ablakhoz megy, lazán kigombolt inggel, mezítláb, és a párkányra dőlve kinéz a sötétbe. Mélyen elmerül a gondolataiban, mozdulatlanul a párkánynak dőlve.*
|
*Kissé morogva lép be az ajtón.*
~Hol lehet ez az ostoba lány? Biztos a szobájában... Mióta ideértünk ki se mozdult onnan.~
*Körbenéz van-e bent valaki és mikor megbizonyosodik róla, hogy üres a társalgó bemegy és leül egy az ajtóra néző fotelba. Elhessegeti fejéből a hugáról szóló gondolatokat és az asztalon heverő újságokat kezdi válogatni hátha talál valami "értelmeset". Végül rábukkan egy múlthavi sportújságra, visszadül a fotelben és szép csendben szinte alíg észrevehetően olvasni kezd.*
|
- Tényleg elmegyünk? Tök jóó! *Lelkesen ugrik egyet, s ő is gyorsan kiüríti a poharát. A puszira szemforgatva sóhajt, de azért mosolyogva bólint.* - Rendben, köszi.. *Lily nyüsszögve néz pótmamija után, majd vígaszt keresve inkább gazdája ölébe szökken fel, aki a kanapén hátradőlve nézi elmenő nővérét, s mikor eltűnt pimasz vigyorral visszahúzza fejére sapkáját. Mély levegőt vesz, és a plafont kezdi fürkészni.*
|
- Lovagolni?? Itt van neked Lily!
*Rázza meg a fejét tiltakozva, felhajtja a maradék narancslevet, majd egy sóhajjal összeborzolja öccse haját, ha tudja.*
- Jól van, rendben.. spórolok rád, aztán meglátjuk.. és majd szólok pár szót az érdekedben Viktornál, talán elkísér minket.. *Megcsóválja a fejét és talpra áll* - De én most megyek.. akadt még egy kis tanulnivaló. Te se csavarogj túl sokat.. *Egy gyors puszi a fejére, Izzy értve a dolgát feláll, így ha a kölyök még mindig a fülén lóg, az fájdalmas lesz mindkettőjüknek. Szeretetteljesen megbökdösi az oldalát orrával, majd besorol gazdája mellé, aki megpaskolja a fejét.* - Gyere öreglány.. szia! *Köszön oda a lánynak, mielőtt kilépne az ajtón.*
|
*Lily lehunyt szemekkel élvezi a gondoskodást, és mikor Izzy lefekszik, már veti is rá magát, s ha tudja a fülét kezdi el cibálni.* - Nemsokára vissza kell hogy vigyelek a helyedre.. *Dönti oldalra a fejét halk motyogással, nővére szavaira sóhajtva bólint.* - Jó, értem.. *Az utolsó kérdést hallva töprengve a tejeskávéjába kortyol, majd a plafonra nézve hümmög egy kicsit. Lassan elvigyorodik.* - Régebben megígérted, hogy elviszel lovagolni!
|
*Justin után menetel egy pohár narancslével a kezében. A földet figyelve mereng, hagyja hogy öccse előre menjen, a köszönésre meglepve kapja fel a fejét és egy mosollyal a bent ülő lányra néz.* - Szia.. *Aggódva Izzyre néz, hisz most elfelejtett rá pórázt rakni, bár kutyája nyugodt léptei nem hiszi, hogy bármikor is agresszívvá válnának.. Lily bukfencére felkuncog, Izzy viszont egyből odaszalad hozzá, s féltő gondoskodással elkezdi tisztogatni a kölyök fejét, hasát, mancsait, majd leheveredik mellé. Gazdája pedig Justin mellé ül le, ám a kérdésre félrenyel, s kis híja hogy vissza nem köpi.. mellkasára csap, és oldalra néz* - Először is nem szőke, hanem Viktor.. csak én becézhetem. *irigy mosollyal kihúzza magát, de csak viccel* másodszor pedig nem hiszem, hogy elhívna randira.. ha meg igen, az sem tartozik rád! *Justint figyeli, és ha tudja lehúzza fejéről a sapkáját.* - Számtalanszor kértem már hogy legalább idebent ne vedd fel.. de persze a falnak beszélek. *Sóhajtva újból az italba kortyol, s hátradől a kanapén.* - Miért kell folyton a magánéletemen lovagolnod? Nem hiszem el, hogy nincs más témád.. bármi...
|
*Benyit a gőzőlgő tejeskávéval a kezében, és szélesre tárja az ajtót, hogy nővérének is utat hagyjon. A bent ülő lányra néz.* - Szia! *Mivel nem nézi túl idősnek, inkább tegezi, a magázás amúgy sem olyan vagány.. udvariasan becsukja Cornelia után az ajtót, s még az ital sem akadályozza meg abban, hogy a kanapéhoz szökdécseljen, és egy határozott mozdulattal lehuppan rá. Lilyre néz, aki játékos vakkantással szalad utána, ám a lazán nyakára tekert sárban szépen orra bukik, és bukfencezve kiterül gazdája lábánál, majd farkcsóválva körbenéz pótmamiját keresve.* - Na és? Szőke mikor fog elhívni randira? Mert ha már udvarolt neked, akkor el kell hívnia randira is. *Bólint nagyon szaktudó, okoskodó arccal, s lehunyt szemmel a tejeskávéba kortyol.*
|
*Benyit és körbenéz, mosolyogva készül, hogy köszönjön a bentlévő(k)nek, de senki sincs bent.*
>> Talán jobb is így.<<
*Odalépked az ajtóval szemben lévő fotelhez és leül. Körbenéz, egy-két képen megakad a szeme, de ami legjobban most érdekelné, az Zoé, a kutyája.*
~Vajon el lehet menni hozzá? Kiváncsi vagyok mi van vele... Remélem, jól van, biztos gondoskodik róla valaki. Lehet, hogy meg van ijedve az új hely miatt. El kéne mennem hozzá.~
*Felpattan aztán vissza is ül.*
>> De hiszen azt sem tudom, hogy juthatok oda.<<
*Lehajtott fejjel ül és gondolkodik, vajon merre lehet Zoé. Mi lehet vele?*
(Ha valaki jön akkor írjon!! Akár napok múlva is, jó lenne valakivel összefutni) |
*Lépések zaja hallatszik a padlón, egy lány lép be a társálgóba táskákkal a kezében. A sok táska már nagyon húzza a kezét*~Hogy rakhattam ennyi cucot-.-?~*Kérdi keservesen magától. Lerakja a földre a táskákat és körvenéz a szobában. Sok érdekes festményen akad meg a zeme, ami baratságosá teszi a szobát. Első látásraˇ"beleszerett" új lakhelyébe. Felkapja táskáit és továbbindul. jópár ajtót pillant meg, de nemtudja, hogy melyik az ő szállása. Gondol egyet és benyit egy szimpatikus ajtón...*
|
*Újból felsóhajt, mikor Viktor keze a kilincsre vándorol. Ám mikor odalép hozzá, felcsillannak a szemei. Lelkesen bólogat.* - Tök jó! *Ha tudja, egy lendülettel a fejére húzza a sapkáját. Kicsit kicsi...* - Mostmár te is vagány vagy! *Büszkén kihúzza magát, feláll, ás a karjaiba veszi Lilyt.* - Én egy mogyorós forrócsokit kérek szépen! *Elvigyorodik, és csillogó szemekkel az ajtó felé lép.*
|
- A nővéred téged keres, aggódik érted *Megcsóválja a fejét, s az ajtó felé lép, int Gyilkosnak, aki követi. Ám Justin kijelentésére megtorpan, s kezét a kilincsen felejti. Visszafordul egy sóhajjal.* ~Tényleg nincs időm... de mit tehetnék? Mégiscsak a legjobb barátom öccse.~ *A fiúhoz sétál, s leguggol elé.* - Tudod mit, kölyök? *elmosolyodik* Ha van kedved, akkor megiszunk valamit az ebédlőben, utána megkeressük a Cornit, rábízlak és utána tanulok. Mit szólsz hozzá? *Megfogja a fiú állát, s gyengéden felemeli, hogy a szemeibe nézhessen.*
|
- Nem érsz rá? *Szontyolodik el, s elkenődve hajtja le a fejét.* - A nővéremmel? Csak nincs valami baja? *Kapja fel a fejét, s tátott szájjal, kerek szemekkel mered Viktorra. Sóhajt egyet, s sapkáját lehúzva fejéről ül le egy fotelbe. Lilyre néz, majd a sapkájára.* - Menj csak tanulni... megszoktam, hogy mindenki csak tanul, és senkinek sincs ideje rám... *Sóhajt egyet, és megvonja vállait.*
|
- Ja... *Válaszol egy szóval, a kérdéseket hallva sóhajt.* - Figyelj, kölyök! Nekem matekleckét kell csinálnom, és kutyaismeretet tanulnom. Egyszóval nem érek rá! *Emeli meg a hangját, s megrázza a fejét.* - Haverok?? Mi? Hát... lehetünk *Megvonja vállait, s eszébe jut valami.* - Egy feltétellel. Ha megkeresed a nővéred és beszélsz vele.
|
- Jó rejtőzködő vagyok, mi? *Húzza ki magát mosolyogva. A kérdést hallva bólint.* - Igen? Mi a terved? Játszol velem? Vagy megiszunt valamit? *Oldalra dönti a fejét, és felnéz a fiúra.* - Mert mi ugye haverok vagyunk?
|
- Sziasztok *Köszön a párpsnak, s ekkor csendül fel Justin hangja. Odakapja a fejét.* - Justin? Te itt? *A fiú szavaira megcsóválja a fejét.* - Nem is hiszek *Megvonja vállait, s mikor odalép mellé kíváncsian ránéz.* - Hogy mit _csinálunk_? *Elkerekednek szemei, de nem fűz hozzá semmit. Gyilkos odaszökken Lilyhez, s rámorran, majd gazdájához szökken.*
|
- Jújj, tudtaaaam! *Csnedül fel a vigyorgó hangja, a... függöny mögül. Egy test rajzolódik ki, majd mozdul meg. Justin lassan előbújik, megigazítja a függönyt, és leporolj a ruháját. Lily vakkantva szökken le a párkányról* - Én látom amit látok, de ha te nem hiszel nekem... *Vonja meg vállait, és Viktorhoz sétál vigyorogva.* - Na és mit csinálunk? Szomjas vagyok... *Húzza ki magát ártatlan arccal.*
|
- Izzy? *Ismétli meg mégegyszer, mire a kutya odaszalad hozzá.* - Akkor... sziasztok *Nézi pár pillanatig a párost, majd kilép az ajtón.*
|
*Gyorsan leveszi a kezét a kutyájáról, s ránéz.* - Bocs, Gyilkos *Megpaskolja a fejét, majd feláll, s a lányra néz.* - Rendben.. én? Szerintem összedobom a matekleckét, bevágom a kutyaismeretet, aztán gyakorlok Gyilkossal *oldalra biccenti a fejét* Igen, még találkozunk *Izzyre néz, aki nem nagyon akar menni.*
|
- Szegény kutya szőre égnek áll *Biccenti oldalra a fejét egy mosollyal. Elnéz az ajtó felé, majd az órára.* - Lassan elindulok megkeresni Justint. Nem tudom hol talált most rejtekhelyet, lehet, hogy egész nap kereshetem *sóhajt* aztán meghívom egy kiengesztelő fagyira. Te mihez kezdesz ma? *Megcárja nég a választ, majd kihúzza magát.* - Akkor még... találkozunk *Megbiccenti a fejét és az ajtóhoz lép. A kilincsre teszi a kezét, de Izzy felállva ugyan, de ott maradt. Viktorra, majd gazdájára néz, ki értetlenül figyeli.* - Izzy?
|
*Elmosolyodva figyeli a lányt, s megcsóválja a fejét. Feltartja két kezét, lehajtja a fejét.* - Oké, oké, ezt a kört te nyerted *Leengedi a kezeit, s felhúzza lábait a fotelben ülve.* - Erre valók a barátok, nem? Én is örülök, hogy újra találkoztunk *Mivel a lány őt nézi, félrefordítja a fejét, s ismét Gyilkost kezdi simogatni, amiből már kicsit elege van.*
|
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|