|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:41 - |
Lakók: Cornelia Tyler, Justin Tyler (nem tartózkodnak itt)
Ezt a szépen berendezett szobát csak ők birtokolják. Ez itt az ő birodalmuk. Ágy, tükör, egy ablak, ami szép kilátást nyújt.. és az alap felszerelés is. |
[183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*A kérdésre odanéz, majd oldalra dönti a fejét.*
- Nem veled van a bajom.. hanemfélek, hogy az agyadra megyek..
*Von vállat, s mély levegőt vesz. A kérdésre elvörösödik (kép), majd behunyja szemeit.*
- Hogy kérdezhetsz ilyet? Még csak 14 éves vagyok.
*Megrázza a fejét, s úgy néz a fiúra.*
- Nem! Nem vagyok az és még nem is leszek egy jóidejig..
*Von vállat, s lefekszik az ágyra. A plafont fürkészve eltöpreng.*
- És miből gondolod, hogy egy család leszünk?
*Húzza össze szemeit, de végig a plafont fürkészi.*
|
*Az ágyán fekszik, a hátán, és egy teniszlabdát dobálgat. Olyan erővel próbálja megdobni, hogy a plafonnak ütközzön, onnan visszapattan, s elkapja. Jó esetben.. a rosszabbikban, mint pl. most, túl erősen dobja, a labda meg visszapattan, de szépen orrba vágja és legurul a földre. Tenyerét az orrára szorítva felül, s kissé orrhangon, de megszólal.*
- Miért, mi bajod velem? Lassan hozzám kell szoknod.. egy család leszünk!
*Ereszt meg egy harminckétfogas vigyort, miközben lemászik az ágyról és felveszi a labdát.*
- Persze az igaz, hogy Liát én is ritkán látom, pedig a nővérem.. *ráncolja össze a homlokát, végül fejrázva visszadől az ágyra, hogy folytathassa a labdázást* ..nők.. titokzatosak számomra, főleg a terhesek. Te ugye nem vagy terhes?
*Néz sietve Frencinre, így a labda ismét orrba keni.*
|
*Justinra néz, majd leül az ágyra, s felhúzza lábait, lehajtja a fejét (kép). Sóhajt egyet.*
- Na és mit csináljunk? Megint a nyakadon lógok.. áh.. legközelebb, ha ilyen van, Tinánál alszok.. ha ő is beleegyezik.. mert ezt Viktorék se gondolhatják komolyan.. mindig itt vagyok.. Cornelia meg ott..
*Csóválja meg a fejét, majd mély levegőt vesz. A plafonra néz, majd ismét lehajtja a fejét, s egy kiszemelt pontot kezd el figyelni.*
|
*Karen benyit szép nyugodtan a szobába és körülnéz.Kiválaszt egy neki szimpatikus ágyat amio az ablak alatt van*
Na ez pont jó lesz.Ha felülök akkor pont kilátok erre s szép tályra.
*Elmosolyodik és Aniura néz*
-Te mit szolsz hozzá Aniu
*És a kutya vakkant eggyet hogy eggyetért.Karen elmosolyodik*
-Ennek örülök.Na...gyere nézzünk körül
*Azzal a két lány elindult körülnézni*
 
|
*Feltépi a kilincset, s úgy ront be az ajtón. Előhúz az ágy alól egy kis táskát, majd elkezd bele mindenféle fölösleges holmit pakolászni. Felkapja a fejét.*
- Sally? Hol vagy kiskutyám?
*Kúszik végig a földön, de nem találja.*
- Oké! Ha előkerülsz, ne keress..
*Von vállat, majd a táskát a vállára kapva elindul az ajtó felé, kilép, becsukja, s elindul a gimi elé.*
|
*Beront a szobájába, s a kutya elé esik pontosan. Felnéz rá nagy szemekkel, majd a kutya is, s így nézik egymást egy darabig, majd Gaby elneveti magát.*
- Szia.. Sally!
*Paskolja meg a kutya fejét, s feltápászkodva a pórázhoz szalad, lekapja, s a kutyára csatolja.*
- Gyere!
*Húzza meg a pórázt, s Sally egyből jön is. Az ajtót becsukva megfordul, s kulcsal is bezárja. Az ebédlő felé veszik az irányt, olyan ráérősen.*
|
*A szavakra a lányra néz és mély levegőt vesz.*
- Oké.. akkor nézzünk el felé..
*Megcsóválja a fejét, s a talajt kezdi el fürkészni.*
- Nem tudom. Remélem jól fogadja..
*Megrázza a fejét, s megszaporázza lépteit a fiúk szállása felé.*
- De minél hamarabb érünk oda, annál hamarabb megtudjuk
*Mosolyog Cornira, miközben átkarolja a derekát.*
|
*Visszaint Justinnak, és a kérdésre Viktorra néz, majd töprengve felfelé.*
- Hmm, szerintem először nézzünk el Frencinhez. Chris úgyis felbukkan majd akkor, amikor nem kéne
*Kacsint a fiúra, és sóhajt egyet.*
- Végülis, azt hittem Justin rosszabbul fogadja. A lényeg, hogy megértette, és inkább azon borult ki, hogy nem lakhat egyedül. *Megcsóválja a fejét, és aggódva elkezdi fürkészni a talajt* De Frencin idősebb, nem tudom hogy ő mit fog szólni..
|
*Corni szavaira bólint egyet, s visszanéz Justinra.*
- Szia
*Kinyitja az ajtót, előre engedi Cornit, s kilép utána. Becsukja.*
- Na és? Szerinted merre lehet?
*Néz el a folyosón, a választ várva. Ha megkapta, akkor elindul abba az irányba.*
|
*Elszontyolodva hajtja le a fejét. Hát soha sem lesz szabad és független? :((( Azon ugyan fent akad, hogy "ugyanúgy, ahogy Frencin is!" de ezt nem teszi szóvá inkább. Cornira néz, majd oldalra, szájhúzva bólint egyet és durcásan lehúzza fejéről a sapkát. Kíváncsian néz a páros után.*
~Vajon mit akarnak Christől?~
*Sóhajtva leül az ágyára, int egyet a párosnak, majd a hátára dőlve összefűzi ujjait tarkója alatt, és elmereng.*
|
- Hmm, nem nem csak arról. Múltkor kicsit beletiportam aöhm.. férfiasságába, így illene beszélnem vele, ha már szerinted olyan jófej
*Húzza össze egy pillanatra egyik szemét, de hamar vállat is von. Öccse felé fordul, leguggol előtte és két kezét a két vállára pakolja.*
- Viktornak teljesen igaza van. Egy 11.. na jó, nemsokára 12 éves fiú nem maradhat egyedül, de ha ezt nem veszed le rövid időn belül, kilógatlak az ablakon..
*Paskolja meg Justin fejét a sapkára célozva, és egy sóhajjal feláll. Viktorhoz megy, és mosolyogva a kezükre néz.*
- Igen, mehetünk..
|
*Corni elérzékenyülésére oldalra dönti a fejét. S mikor felpattan odanéz.*
- Minek kell beszélned Chrissel? Arról, amire gondolok, hogy beszélned kell? Mert akkor veled tartok..
*Justin ekkor kezdi el cibálni a karját. A szavakra megrázza a fejét.*
- Nem! Még nem! És ha össze is költözünk, jössz velünk, ugyanúgy, ahogy Frencin is! Meg egyedül nem is hagynánk
*Néz Cornira, megerősítést várva, majd egy sóhajjal a plafonra néz.*
- Jut eszembe.. Frencinnel is beszélnem kell..
*Gondolkodik el, s ő is az ajtó felé néz. A lány mellé lép, megfogja a kezét, ha hagyja, s lassan elindul.*
- Akkor mehetünk is.
|
*Bólint, de azért elhúzza a száját. Milyen jól megoldotta volna.. anya1, és anya2. Apa2, és apa2. Na mindegy.. a történetet figyelmesen hallgatja, a felismerésre elmosolyodva felnevet.*
- Oké, ért..
*Nem tudja folytatni, mert nővére szipogása eltereli a figyelmét. Összehúzza a szemeit, de eszébe jut valami így ő is felpattan.*
- De ha babátok lesz, akkor ti összeköltözhetnétek! Én meg egyedül fogok lakni!
*Bólogat lelkesen csillogó szemekkel, és Viktorhoz szaladva meghuzigálja a karját.*
- Ugye ugye ugye? Naa légysziii!
|
*Justin kérdésére mély levegőt vesz, de Viktor már válaszol is. Mosolyogva bólint, és átkarolja öccse vállát, ha hagyja.*
- Úgy van..
*Viktor szavait hallva elengedi öccsét, hogy le tudja törölni feltörő könnyeit. Szipogva próbálja lenyelni őket, de nem sikerül.*
- Ez annyira megható történet..
*Szipogja a könnyeit nyelve, előkerít zsebéből egy zsebkendőt és jó hangos trombitálásba fog, a szünetekben azért szipogva beszél tovább.*
- Biztosan nagyon szerethettétek egymást.. áá tisztára elérzékenyültem!
*Közli a tényt, ha nem vették volna észre. Megtörli a szemeit, és egy nagy szipogással bólint, hogy mostmár egyben van. Justin felé fordul.*
- Szóval, nem kell félned amiatt, hogy nem fogok..fogunk rólad gondoskodni.. jut eszembe, még Chrissel is beszélnem kell!
*Pattan fel, mint egy rugó és az ajtó felé néz.*
|
*Mikor visszatartják sóhajtva leül az ágyra. Cornira néz, a történetet hallva bólint egyet, de mikor felhúzzák, s kiállítják, mint egy kis gyereket, akinek felelni kell, hát, kissé meglepődik. Justin kérdésére megrázza a fejét.*
- Nem! Minket nem kell anyának és apának hívni.
*Néz el oldalra, s karbateszi kezeit. Cornira néz, majd Justinra.*
- Szóval, az én szemszögemből is hasonló. Nem fogom a barátaimat, szüleimet, és se senkit sem elhanyagolni. Mindenkire ugyanúgy fogok tekinteni ahogy eddig, bár.. volt egy ismerősöm, még kicsi voltam akkor. Mielőtt még nem született meg a kislánya, addig velem játszott, úgy, mint ahogyan senki. Mindent együtt csináltunk, pedig sok volt a korkülönbség. Már felnőtt volt.. és mikor megszületett a lánya, akkor már felelőségteljesebb volt, s velem már nem játszott. Jó, már én is nagyobb voltam, de vágytam volna rá.. na, a lényeg annyi, hogy valószínűleg változni fogok az idők során, de az nem azért lesz, mert már nem szeretek valakit. Gondolok itt rád!
*Bök Justin fejére, majd sóhajt egyet.*
 |
*Igazából bizti hogy örülne, ha fel tudná fogni a helyzetet. Még nem igazán jutott el tudatáig a tény, hisz ez az a megoldás, amire egyáltalán nem számított az ezernyi betegség közül. Nővére az ágy felé noszogatja, így Lilyvel a karjaiban lehuppan rá, és kíváncsian Cornira néz. Lelkesen felcsillannak a szemei, hisz most végre megtudhat mindent. A mesélére figyelmesen bólogat, néhol elkerekednek a szemei, máshol felkuncog, valahol elfintorodik. A mese végén töprengve összeráncolja a homlokát*
- De akkor téged is anyának kell hívnom? Viktort pedig apának?
*Dönti kíváncsian oldalra a fejét, és Viktorra néz.*
|
*Justin kérdésére szájhúzva oldalra dönti a fejét. Hát, ilyesmi hozzáállást várt, de kezd rájönni hogy elmagyarázni sokkal nehezebb lesz. Ráadásul ez egy olyan kérdés, amire ő sem tudja a választ.. tényleg, mi lesz 9 hónap múlva? Merengéséből rázza fel Viktor hangja. A keze után kap.*
- Héé, te vagy a példaképe úgyhogy ne hagyj itt! Leülünk!
*Jelenti ki ellentmondtást nem tűrve, és a két fiút az ágy felé noszogatja. Hát ha el kell magyaráznia, akkor elmagyarázza.*
- Tudod Jus még nem meséltem neked arról, hogy hogyan is lesz a baba.. *összedörzsöli a két tenyerét, és az ágy előtt kezd járkálni* ..tudod van egy fiú meg egy lány, akik naagyoon szeretik egymást, az egyik éjszaka jól érzik magukat, és másnap reggelre már ott lesz a pici pocijában a pici.. *paskolja meg gyengéden a saját hasát, de folytatja ;)* Ez a pici a pici pociban elkezd növekedni, és lasan a lány úgy fog kinézni, mint egy tehén *teszi egyik tenyerét a hasára, és fintorogva elhúzza, megmutatva hogy mekkora has várható. Jó, kicsit túloz ;)* A lány sokszor fog majd kiborulni ez alatt a 9 hónap alatt, és lehet hogy néhányszor olyanokat is elkáromkodik ami egyáltalán nem igaz, de ezt ki kell bírni.. és 9 hónap múlva a lányból anyuka lesz, a hasa végre összemegy, és kijön a pici pociból a pici baba! Az anyu meg az apu naaagyoon boldog, de ettől még a barátaikat és a családjukat nem fogják ejteni... az anya szemszögéből. Az apáét átadom neked!
*Fogja meg Viktor kezét ha tudja, odahúzza ahol ő állt, ő maga pedig lehuppan Justin mellé.*
|
*Justin szavaira értetlen arcot vágva elnéz egy irányba, majd egy sóhajjal kihúzza magát és visszafordul a fiúhoz. Megcsóválja a fejét, de inkább nyugton marad. A következő szavakra elhúzza a száját, s Cornira néz. Sóhajt egyet.*
- Azthittem jobban fog neki örülni.. de tévedtem. Jobb, ha megyek
*Elszakad a lánytól, lehajtja a fejét, s ha nincs ellenvetés, akkor elmegy.*
|
*Kíváncsian elhátrál, s karba tett kezekkel várja a beszédet. Viktor szavaira meglepve elkerekednek a szemei, s a homlokát ráncolva felfelé néz.*
- De én azt hittem csak a lányoknak lehet babájuk..
*Jó, félreértette kicsit a többes számot :_ nővére "megnyugtatására" összehúzza a szemeit, és csípőre tett kezekkel megrázza a fejét.*
- De nekem nem kell testvér, hisz itt vagy te..
*Lily a lábaihoz simul, így felveszi a karjaiba, s a fejét dögönyözve dönti oldalra a fejét.*
- De ha.. nektek babátok lesz, akkor.... mi lesz velem?
*Teszi fel kérdését bizonytalanul, halkan, számonkérőn, s kissé félénken*
|
*Meglepve tántorodik meg, amint öccse megöleli. Megérinti a fe..sapkáját?! Na lenne egy két szava, de a túlzott aggódás mosolygásra készteti. Gyengéden eltolja magától a fiút.*
- Nyugodj meg Jus, nem vagyok beteg..
*Mély levegőt vesz, hogy belekezdjen egy órákig tartó magyarázatba, mikor Viktor mellé lép. A szavait hallva nyekken egyet, meghűlten ránéz, majd öccsére egy zavart, bamba, majd lelkes, végül büszke mosollyal.*
- Igen! Kicsit kibővül a család.. olyan ez, mintha kapnál egy új hugicát. Vagy öcsikét
*Töpreng el egy pillanatra, és átkarolja Viktor derekát.*
|
[183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
