|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:40 - |
A gyengélkedő, csak egy nagy terem. Sok ággyal, s persze pár nővérkével, doktorral. Van amikor bent tartanak, de általában haza lehet menni a kezelés után. |
[101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
- Vigyázok.. szia!
*Néz le a lányra, a csókot viszonozza, majd a lány után néz. Nézi, amíg eltűnik, végül egy sóhajjal megfordul, zsebre teszi kezeit, s elindul ő is.. hamarosan el is tűnik.*
|
*Viktor szavaira elmosolyodva, helyeslőn bólint és felnéz rá.*
- Rendben. Vigyázz magadra... szia!
*Nyom még egy röpke csókot az ajkára, ha tud, és sietve megindul a folyosón. Ha a fiú nem állítja meg, akkor hamarosan eltűnik az egyik kanyarban*
|
*Amint a lány megáll, ő is megáll. A kijelentésre sóhajt, a csókra meglepődik, de viszonozza. A kérdésre bólint egyet.*
- Nem baj. Majd később összefutunk valahol
*Vonja meg vállait, majd elnéz a folyosón, s vissza a lányra.*
|
*Szótlanul lépked Viktor mellett, mélyen töprengve. Az ebédlőhöz érve felkapja a fejét, és megáll.*
- Ajj, teljesen kiment a fejemből.. a jegyzet...
*Sóhajt fel csalódottan, Viktor elé áll és ha hagyja lehunyt szemekkel, hosszan megcsókolja, majd elszakad tőle.*
- Nem baj ha magadra hagylak? El kell mennem pár jegyzetért. Aztán találkozhatunk valahol
*Von vállat, s körbenéz a folyosón.*
|
*Megvárja, amíg a lány be, majd kijön a mosdóból, s bólint.*
- Nem, nem vagyok kíváncsi.. maradjon a te titkod
*Elmosolyodik, a kérdésre bólint.*
- Mehetünk
*Az ebédlő felé veszi az irányt. Lenéz a lányra, s feltenne egy kérdést, de visszafolytja magába. Félrefordítja a fejét egy sóhajjal. Az ebédlő ajtajához érve megáll, s kinyitja.*
|
*Mély levegőt vesz. Azt nem lehet mondani, hogy repdes a boldogságtól, de elfogadta.. beletörődött.. és ő akkor is kemény marad. Mély levegőt vesz ismét, a kérdést csak alig hallja meg. Megtorpan, és bólint.*
- De, tényleg.. egy pillanat..
*Bevonul a mosdóba, és pár percen belül ki is jön.*
- Megvagyok. Gondolom nem érdekelnek a részletek.. *mosolyodik el, és a fiúba karolva a vállának dönti a fejét.* ..mehetünk?
|
*A lányra néz, a szavait hallva bólint egyet. Hagyja, hogy belekaroljon, s elnéz az ajtó felé. Elindulnak, s merengésbe fog. A plafonra néz, majd a lányra. A kijelentésre bólint egyet, s magára erőltet egy mosolyt.*
- Rendben. Menjünk.
*Az ajtóhoz érve kinyitja, előre engedi, majd becsukja maguk után. Az ebédlő felé veszi az irányt, majd megtorpan. A lányra néz.*
- A doki azt mondta, hogy nézz be magad alá.. szóval érted.. nem kellene?
|
*Viktorra nézve mély levegőt vesz, pár pillanatra lehunyja a szemeit, majd ráhúzza hasára a felsőjét és lemászik az ágyról.*
- Mehetünk? Szeretném jóidőre magam mögött hagyni ezt a helyet
*Suttog halkan a fiúnak, és ha hagyja belekarol. Elnéz az ajtóra, majd vissza az ágy felé, és egy sóhajjal a plafonra néz.*
~Rosszabbra számítottam.. már nincs visszaút, ezért felesleges rágódnom rajta. Egyszerűbb, ha tovább lépünk.~
*Sikeresen meggyőzi magát, bólint egyet, és egy erőltetett mosollyal az ajtó felé indul.*
- Gyere, meghívlak valami italra.. kiszáradtam.
|
*Fogja a lány kezét, majd elfordítja a fejét, majd visszanéz. Mély levegőt vesz, majd a dokira néz, vissza a lányra, s a két fél között cikázik a tekintete, majd a szurira néz, majd a plafonra.*
~Mintha nekem nem lenne rossz.. áh.. félrebeszélek..~
*A lányra néz, pont akkor, amikor a szurit beadják neki, majd a dokira néz. Cornira néz egy keserű sóhajjal, s elengedi a kezét. A doki szavaira elhúzza a száját, s elnéz oldalra, majd ellép az ágytól. Maga elé mered.*
|
*Belépeget az ajtón, a doktornő a szurival játszadozik épp, de a párost meglátva bólintva feláll. Corni mély levegők sorozatát kapkodja, lefekszik az ágyra, visszahúzza a felsőjét és ismét mély levegőt vesz. A doktornő lefertőtleníti a szúrás helyét, még egyszer a fiatalokra néz, majd pár másodperc leforgása alatt beadja a szurit, befecskendezi a löttyöt, majd kihúzva mégegyszer átfertőtleníti.*
- Kész is..
*Corni felnyitja az egyik szemét, és Viktorra néz, majd a doktornőre.*
- Ennyi? Semmi fájdalom? Semmi vér?
- Hát ha visszaértél a szobádba nézz be magad alá..
*Vág szemrehányó arcot a doktornő, mintha ezt már egy csomószor elmagyarázta volna. Elpakol, és magára hagyja a fiatalokat amíg visszaviszi a dobozt a helyére. Corni felül, és töprengve maga elé mered.*
|
*A szavaira először elhúzza a száját, s oldalra néz.*
~Én is ettől félek.. de biztos vagyok benne, hogy lesz még alkalom.. biztos..~
*Győzködi magát, s a plafonra néz. A viccelődéses részt nem is hallja a töprengéstől. Mikor feláll akkor eszmél fel. Bólint egyet, s kinyitja az ajtót. A lány két vállára teszi a kezét, s úgy indul meg vele.*
~Remélem jó döntést hoztunk..~
|
*Viktort meglátva elhúzza a száját, fel se tűnt neki hogy eddig volt bent. Mély levegőt vesz, a kérdésekre bizonytalanul hunyorog.*
- Csak attól félek, hogy meg fogjuk bánni. És nem tudom.. teljesen bizonytalan vagyok. Inkább neked kéne beadni a szurit, végigállni könnyebb
*Próbál viccelődni, és talpra állva leporolja a nadrágját.*
- De azt hiszem összeszedtem magam. Menjünk! Így lesz jó.
*Bólogat szaporán és az ajtóra néz, majd Viktorra*
|
*Mikor a lány felül meglepetten néz rá, a kérdésre elhúzza a száját, s utána néz, majd a dokira. Vár pár percet, de még mindig nem jön Corni. A dokira néz, felemeli mutatóujját, s komoly arcot vágva megszólal.*
- Rögtön visszahozom!
*Fordul sarkon, s a mosdó felé veszi az irányt. Megszaporázza lépteit, s az ajtónál megáll, lenyomja a kilimcset, kinyitja, s bedugja a fejét. Körbenéz, majd le és meglátja a lányt.*
- Corni..
*Aggódva beljebb lép, s letérdel a lány elé. Két ujja közé fogja az arcát, s úgy emeli fel.*
- Nem akarod mégsem? Vagy félsz? Itt vagyok, itt leszek melletted
*Megejt egy bíztató mosolyt.*
|
*Ahogy Viktor megfogja a kezét megnyugszik kicsit, és egy mély levegőt vesz. A doktornő őket figyelve tölt be valamit a szuriba, kispricceli belőle a levegőt és sóhajt. Corni agykerekeinek kattogását szinte hallani is lehet, na meg látszik is szemein, ahogy a plafont fürkészi. A doktornő odalép hozzá, mire Corni felül.*
- Kaphatnék két percet? Köszönöm!
*Lemászik az ágyról és bevonul a mosdóba, becsapja maga után az ajtót, a doktornő meg nagyokat pislog.*
- Akkor két perc
*Sóhajtva leül az ágyra, Corni pedig a mosdó ajtajának dőlve hunyja le a szemeit.*
~Nem tudom se rávenni, se lebeszélni magam.. talán túl elhamarkodtam ezt a "ma jöjjünk" kijelentést.. de ha most elhúzzuk akkor nem lesz belőle semmi..~
*Kényelmesen leül a földre és eltöpreng.*
|
*A dokit meglátva lesüti szemeit, s lassan bezárja az ajtót. A kérdésre Cornira néz, majd a nőre. Mivel látja, hogy Corni meglépett a válaszadás elől, ő mondja ki.*
- Igen. Jól meggondoltuk..
*Cornira néz, a kérdést hallva a dokira mered. A választ hallva sóhajt. A nő szavaira összehúzza szemeit, majd a lányra néz. Megcsóválja a fejét, s odamegy hozzá, s megáll az ágya mellett. Megfogja a kezét, s meg is szorítja kicsit.*
|
- Oké, holnap
*Bólogat mosolyogva, és mély levegőt vesz. A gyengélkedő elé érve térdei megremegnek, lehunyja a szemeit és mély levegőt vesz.*
~Jól van, felkészültem.~
*Biccent Viktornak és bemegy az ajtón, a doktornő mosolyogva felnéz. Corni zavartan megáll, így egyből le is fagy arcáról a mosoly, és elkomolyodva odasiet hozzá.*
- Rendben, akkor feküdj csak le egy szimpatikus ágyra.. jól meggondoltátok?
*Corni Viktorra néz, majd a doktornőre, de mivel neki feladata van nem válaszol. Az ágyhoz megy, ledől rá a hátára, és a plafonra néz, majd a doktornőre.*
- És ez.. fáj?
- Csak egy szuri.
*Von vállat a nő, és ha választ kapott, akkor eltűnik egy ajtó mögött, és visszatér egy kis dobozzal.*
- Beadok egy íjnyekciót', és ennyi az egész. Lehet hogy lesz egy kis vérzés, mint mikor megjön, de ez személy szerint változó.
*Viktorra sandítva felnyitja a dobozt, és megkezdi az előkészületeket szaktudó, türelmes mozdulatokkal.*
- Elég lesz ha feltűröd a felsőd, de ha akarod le is veheted.
*Corni Viktorra néz és inkább csak feltűri egy sóhajjal, majd fejét a párnára hajtva kinyújtja a kezét a fiú felé, ha még nem lenne a közelben.*
|
*A lány szavaira elmosolyodik, s bólint.*
- Elmehetünk.. hmm.. melyik nap lenne a jó.. lássuk csak..
*Elkezd töprengeni, majd a földre néz.*
- Szerintem holnap is mehetünk
*Elmosolyodva a lányra néz, s ráfordul a gyengélkedőre vezető útra. Az ajtóhoz érve elhúzza a száját, s a lányra néz. Elszakad tőle, s kinyitja az ajtót, előre engedi.*
- Menj csak..
|
*A halk szavakra elmosolyodik.*
- Én is.. talán még jobban is
*Vág sunyi arcot, majd sóhajt. Ekkor szakad el tőle a lány, oldalra döntött fejjel hagyja, majd végigméri. Töpreng egy sort, majd utána sétál, s ha tudja, akkor felkapja, s fél karján viszi tovább.. már egyszer megtette. :P*
|
*Bedurcázna, de nincs abban a hangulatban. Nem hajlandó elengedni Viktort, sőt még szorosabban ölelgeti meg, és úgy indul vele tovább, azt figyelve merre lépnek. Halkan megszólal.*
- Szeretlek..
*Mély levegőt vesz, és végre elszakad a fiútól, biztosítva ezzel a normális haladást.*
|
*A lányra néz, majd a kezet, ami a vállára emelkedik. A szavaira elkerekednek a szemei. Ellép tőle.*
- Hé! Álljunk meg egy szóra! Nem döntöttük még el, és ha célozgatás akart lenni a válaszom ~egyenlőre~ NEM!
*Mordul rá egy picit, majd a lágy ölelésre felenyhül.*
- Még jó...
*Megcsóválja a fejét, s tovább sétál. Megszaporázza lépteit.*
|
[101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
