|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:40 - |
Lakók: Viktor Medison, Frencin Fenserye (nem tartózkodnak itt)
Ők birtokolják a kétágyas szobát. Szekrény, szék, mindennel fel van szerelve. |
[443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*A fiú szavaira csípőre teszi a kezeit, és egy szemrehányó, anyáskodó pillantás után lenyeli minden kedves jellegű beszólását. Sóhajtva megcsóválja a fejét, összehúzott szemekkel a fiúra sandít, majd belekóstol. Nyammog rajta egy kicsit, töprengve ízlelgeti, végül ha Viktor nem figyel, egy laza mozdulattal kikapja a kezéből a poharat, és abba is belekortyol, majd a sajátjába, végül így felváltva.*
- Nem tudom mi ez, de nagyon jó, annyi biztos!
|
*A szavakra elmosolyodik, s megcsóválja a fejét. Fogja meg ő is a poharát, s ekkor érkezik a kérdés. Cornira néz, majd oldalra dönti a fejét.*
- Kóstold meg és megtudod..
*Vált át megint titokzatossá, s lesüti szemeit, majd belekortyol az italba. A lányra néz, majd sóhajt egyet.*
- Gyerünk.. ne félj, kóstold csak meg.. nem ártalmas
*Megint az a titokzatos arc.. jáj xD Tudja valaki mit akar? xD*
|
*Megdörzsölgeti a szemeit, ahogy a fiú átkarolja hátulról, elmosolyodik.*
- És a legokosabb..
*Egészíti ki még mindig pityergős hangon, de ahogy kézen fogják, oldalra döntött fejjel ballag Viktor után. Tekintetét le sem veszi a szobáról, a gyertyáról, és a rózsaszirmokról. A poharat és a titokzatos mosolyt meglátva elbizonytalanodik, gyanakvó szemösszehúzással, átveszi, és beleszagol, majd a hasára sandít.*
- Az apátok le akar itatni..
*Csóválja meg a fejét és a pohárra néz ismét, majd Viktorra. Félrebiccenti a fejét.*
- Jól néz ki, dee.. mi ez?
*Néz kíváncsian a fiúra, majd ismét a pohárra mosolyogva.*
|
*A reakcióra elvigyorodik, a halk szavakra a lány mögé oson, s átkarolja a dekekát.*
- A legaranyosabb, legkedvesebb jegyesemnek ennél még több is kijár..
*Mosolyodik el ismét, s megfogja a lány kezét, s a pulthoz húzza. Persze nem siet, csak szép lassan.. hagy gyönyörkködjön a lány a látványban. Sóhajt egyet, s elengedve Corni kezét az egyik pohárhoz nyúl, kézbeveszi, s átnyújtja a lánynak egy titokzatos mosollyal.*
|
*Ahogy Viktor kijön, és kommandózva berántja, nagyokat pislog. Hát még mikor meglátja a szobát.. mint akit tarkón vágtak, úgy torpan meg, és nagyokat pislogva néz a gyertyafényre.*
- Te szent szűz..
*Jön az első reakció. Bizonytalanul körbenéz*
- Azt hiszem eltévesztettem a szobaszámot..
*Rázza meg a fejét, majd lélegzetvisszafojtva ismét a fényekre néz. Szemeibe könnyek szöknek, és elkezd pityeregni, miközben úgy áll ott mint egy félénk kislány.*
- Olyan ari vagy..
*Dünnyögi halkan, s az elmosódott fények felé pislant.*
|
*A kopogásra felkapja a fejét, s gyorsan odasiet.*
- Jövök!
*Nyúl a kilincshez, lenyomja, résnyire kinyitja, s kigudja a fejét. Körbenéz sunyin, majd megfogja a lány kezeit, s egy gyors csókot nyomva ajkaira, s kinyitja teljesen az ajtót, ha bejött, akkor becsukja maguk után. Cornira néz kíváncsian, majd az ajtónak dőlve vár.*
|
- Mondhatta volna hogy kisestélyiben vagy laza ruhában jöjjek..bár mindkettő kényelmetlen..
*Igazítja meg magán a felsőjét, és sóhajt. Mondjuk a maga módján csinos xD. A hasát fogva sétál a folyosón. Vet egy pillantást a kezére, és a gyűrűben gyönyörködve sóhajt egyet. Nem hitte, hogy túléli a látogatást Viktor szüleinél.. nyújtózik egyet, és Viktor ajtaja előtt megáll.*
- Itt vagyunk..
*Suttogja izgatottan, mély levegőt vesz, majd bekopog, és hátrébb lépve egyet várja a választ.*
|
*Jól van.. szépen előkészül, gyertyafények, rózsaszirmok a szőnyegen.. teljes a sötét, csak a gyertyafények adnak egy kis fényt. Elmosolyodva körbenéz, majd bólint egyet.*
~Igen.. megfelelő lesz.. remélem Corninak is tetszeni fog..~
*Dönti oldalra a fejét, s sóhajt egyet. Eltöpreng, hogy még mit is lehetne csinálni, s eszébe jut valami. A szekrényhez ballag, elővesz egy könyvet, s olvasgatni kezd benne.*
~Nem.. nem nem nem..~
*Fut végig a szövegen, mire megtalálja amit keresett. Elmosolyodik, a hűtőhöz ballag a könyvel a kezében, kinyitja, s előveszi a hozzávalókat.*
- Akkor kell bele.. áfonyalé.. szőlőlé.. szódavíz.. és citromlé.. hmm, érdekes összeállítás.. ja, és jégkockék.. huh, remélem akad pár..
*A hozzávalókat a pultra teszi, majd vesz ki néhány jégkockát is, két koktélos poharat.. xD Hát igen.. ő ilyeneket is tart itthon.. xD Csak Corni meg ne egye érte.. xD Egy sóhajjal a pult elé áll, s nekilát. A poharakba beleteszi a jégkockákat, majd önt rá áfonyalevet, szőlőlevet, végül citromlevet és szódavizet.. összekevergeti a maga módján, majd körbenéz, visszapakolja a hozzávalókat a hűzőbe, s a cukorhoz nyúl, majd vesz egy lime-ot a kezébe, felvágja, bevágja az egyik oldalát, s belemártja a cukorba, majd a másik kezébe fogva a poharat körbe húzza rajta, hogy cukor ízű legyen.. majd a pohár szélén hagyva a lime szeletet, ugyanezt megcsinálja a másik pohárral is. Elővesz két szívószálat, s beleteszi a poharakba. Elmosolyodik, s visszapakolja a nem kellő dolgokat, s mély levegőt vesz.*
- Mostmár minden készen van.. csak Corni hiányzik..
*Sóhajt egyet, a pulton hagyva a poharakat, s két gyertyát mögé pakolva az ajtóra néz kíváncsian..*
|
*Corni szavai meglepik, de nem mond semmit. Amint a lány lekászálódik, lenéz rá, csípőre teszi a kezeit, és sóhajt egyet.*
- Semmit sem változtál, bébi.. rendben, ezt beszéljük meg séta közben.
*Ballag az ajtóhoz, kinyitja, előre engedi a lányt, és a kert felé indul.*
|
*Christ figyeli, a szavait hallva elmosolyodik, és megrázza a fejét.*
- Nem, én ilyennek ismertelek meg, mint amilyen most vagy. Azért nem értem, hogy hogy mehettél túl egy jellemváltozáson.. az a tapló nem te voltál.
*Von vállat, és elmereng pár pillanatra. A lábát lógicálva néz körbe a szobában, majd vissza Chrisre.*
- Meddig akarod még kínozni azt a lányt..? Mondd el neki, hogy te vagy a bátyja.. egyszer úgyis rá fog jönni. Inkább tőled hallja!
*Vág szigorú arcot, és elnéz az ajtó felé. Lemászik a pultról, de ha Chris nem mozdul akkor elég közel kerül hozzá. Felpislog rá.*
- Menjünk ki sétálni..
|
*A kérdésre zsebre dugja a kezeit, és töprengve maga elé néz. Lassan összehúzza a szemeit.*
- Jól vagyok.. Tina is úgy nő, mint egy gomba. Minden nappal egyre okosabb és vidámabb..
*Mosolyodik el, a plafonra néz, majd Cornira, és lassan megcsóválja a fejét.*
- Kezdek elbizonytalanodni.. nem csak vele, hanem magammal kapcsolatban is. Te ismersz, tudod milyen vagyok.. de a mostani viselkedésem ennek teljesen ellent mond.
*Sóhajt fel, és a földre néz.*
|
*Chris noszogatására odébb mászik, és addig az ajkai közé veszi az ujját. Ahogy a fiú végez feláll, és hagyja magát a pultra ültetni. A kérdést hallva arra a bizonyos fiókra mutat, megtörli a ruhájában az ujját, de az tovább vérzik így teljesen felesleges. Felszisszen, amitn Chris megfogja az ujját, de ahogy ellátja a vágást kissé zavarba jön, így inkább félrenéz.*
- Köszönöm..
*Néz az ujjára, és megkapaszkodik a pult szélében. Sóhajt egyet, megtörli a szemeit, és Chrisre néz.*
- És veled mi a helyzet?
*Dönti oldalra a fejét, miközben magára erőltet egy mosolyt.*
|
*Töprengve figyeli Cornit, a szavait hallva elnéz oldalra. Sóhajt egyet, s visszanéz a lányra, aki épp elszakad tőle. Elengedi, de ahogy megvágja az ujját, megcsóválja a fejét.*
- Nah vigyázz onnan, bébi... még a végén levágod az ujjad..
*Mászik oda négykézláb a lány mellé, ügyesen összeszedi a pohár szilánkjait, megkeresi a kukát és kidobja. Cornihoz lépeget, parancsolón felsegíti és felülteti a pultra, miközben a fiókokban kezd el turkálni.*
- Hol tartja a ragtapaszokat?
*Ha választ kapott akkor megkeresi, elővesz egyet, visszamegy a lányhoz és elé állva megfogja az ujját. Saját ajkához emeli és a szájába veszi, közben leszedi a ragtapasz csomagolóját, és pár szaktudó mozdulattal leragasztja a vágást.*
- Tessék..
*Teszi karba a kezeit, s körbenéz.*
|
*Nem törődik semmivel, csak a fiú ruháját markolva zokog a mellkasán. Nem csak Viktor miatt.. minden felgyülemlett feszültség, bánat, öröm és aggodalom egyaránt kitör most belőle. Percekbe tellhet, mire elkezd levegőért kapkodni, és felemeli végre a fejét. Könnyes szemekkel Chrisre néz, sietve megdörzsölgeti a szemhéjait, de a könnyektől még mindig alig lát. Visszadönti a homlokát a fiú vállgödrének.*
- Viktor.. olyan furcsa mostanában.. annyira aggódom érte.. pedig tudom hogy nem szabad..
*Hunyja le a szemeit, és sóhajt egyet. Eszébe jut a pohár, sietve elszakad Christől, és a szilánkokra nézve a szája elé kapja a kezét.*
- Jajj..
*Térdelésbe löki magát, és nekilát összekapkodni a szilánkokat, ám ügyetlenkedésében megvágja az ujját.*
|
*Oldalra döntött fejjel figyeli az erőlködő lányt, ám igencsak meglepi amint sírva ráborul. A nem várt lendülettől el is veszti az egyensúlyát, és a földre huppan. Kezeivel megtámaszkodik maga mögött, és a térdei közt levő lányra néz, majd a vörös loboncra a mellkasán. Pár pillanatig reagálni sem tud, csak nagyokat pislog, aztán késve magához öleli a lányt előbb az egyik, majd mindkét kezével.*
- Lia..
*Még mindig teljesen le van döbbenve, de inkább becsukja a száját, és kissé megdönti a fejét oldalra. Lehunyja a szemeit pár pillanatra, és amint ismét felnéz, szelíden végigsimít a lány hátán.*
~Remélem nem Viktor csinált vele valamit.. a srác érdekében..~
*Szorítja össze a fogait, de inkább nem kérdezősködik.*
|
*Ahogy kinyílik az ajtó felkapja a fejét, Christ meglátva beül a két sarka közé, és tehetetlenül a térdeire csap.*
- Csak.. kiesett a kezemből..
*Ahogy a fiú odajön mell félrenéz, és egy szipogással visszanyeli a könnyeit. A kérdésre lehunyja a szemeit és lehajtja a fejét. Erőlködik, de egy idő után megtörik, és feladja.. eltörik nála a mécses, és sírva borul Chris nyakába. Nem mond semmit, csak arcát a fiú ruhájába fúrva zokog.*
|
*Épp az ajtó előtt ballag el zsebre dugott kezekkel, mikor csörömpölést hall. Megtorpan, és meglepve oldalra néz.*
~Ezek meg mit zajongnak reggel?~
*Összehúzza a szemeit, és kopog az ajtón, de akár érkezik válasz, akár nem, lenyomja a kilincset. Szerencséjére nyitva van, így először a fejét dugja be. Az üvegszilánkokat meglátva megdöbben (kép). Cornira nézve megrándul a szemöldöke.*
- Ha tönkre akarod zúzni a barátod szobáját, van jobb megoldás is a pohártörésnél..
*Dönti oldalra a fejét, de látja hogy most nem igazán van itt a poénkodás ideje. Belép, betolja az ajtót, és kikerülve a szilánkokat leguggol Corni mellé. Megérinti a vállát.*
- Hé, minden rendben?
|
*A fiú csókjára elmosolyodik, és hosszan viszonozza. Bólint neki.*
- Én is szeretlek..
*Leemel a szekrényből egy poharat, és két kézbe fogva nézi, ahogy az ajtó becsukódik. Sietve int még egyet, majd lassan leengedi a kezét, és mosolya is fokozatosan leolvad. Töprengve a pohárra néz.*
~Annyi időn át megértettem és elfogadtam a dolgait, elsiklottam az ilyenek felett.. de miért nem mond már valamit? Nem veszi észre, hogy szörnyen aggódom? Én megértem, hogy még nem akarja elmondani, de az sem helyes, hogy ennyire nem bízik bennem.. ha pedig másról van szó, azt is elmondhatná.. miért..? Mi van veled..? Mi a baj..?~
*Húzza össze a szemeit, s megmarkolja a poharat.*
~Bele fogok őrülni ezekbe a kétségekbe.. nem bírok tovább ennyire naív és megértő liba lenni.. a fenébe is, hisz szeretem! A menyasszonya vagyok!~
*Szorítja össze a fogait, és a poharat egy lendülettel a földhöz vágja. Kitört... nézi, ahogy apró szilánkokra tör, s az idegességtől zihálva mozdulatlanná dermed, majd határozottan, két kézzel a hajába túr. Térdeire rogy a kövön, s összeszorítja a szemeit.*
|
*A lány megértő válaszára elmosolyodik, s mély levegőt vesz. Felkapja a kabátját, s a lányhoz lép, hosszan megcsókolja, majd ellép tőle.*
- Szeretlek..
*Az ajtóhoz lép, kinyitja, majd eltűnik mögötte. Célba veszi a folyosó végét, ott lefordul jobbra, s végleg eltűnik..*
|
*Ahogy a fiú átkarolja hátulról, elmosolyodik, és a fakanállal kicsit megbökdösi a serpenyőben forró dolgokat.*
- Rántotta..
*Viktor sóhajára hátranéz, a szavait hallva elszomorodik, mely az arcára is kiül. Pár pillanatig csalódottan maga elé néz, majd magára kanyarít egy széles mosolyt, és bólint.*
- Rendben, persze menj csak. Viszek Frencinéknek is akkor a reggeliből...
*Néz vissza a rántottára, és megtologatja a serpenyőt. Összehúzott szemekkel elmereng, de nem szól semmit. Levesz egy tányért, és sóhajt.*
|
[443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
