|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:40 - |
Lakók: Viktor Medison, Frencin Fenserye (nem tartózkodnak itt)
Ők birtokolják a kétágyas szobát. Szekrény, szék, mindennel fel van szerelve. |
[443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*Corni további szavaira fintorogva felszegi az állát. Még mindig nem bírja felfogni, hogy ez hogy a fenébe történhetett meg.. sóhajt egyet, a csókra és az ujjongásra félrefordítja a fejét, és a falnak dőlve karba teszi a kezeit.*
- Attól hogy terhes, ne hidd, hogy nyertél..
*Dünnyögi annyira halkan, hogy csak ő hallja. Megérez egy könyököt az oldalában, unott pillantással oldalra néz a beragtapaszozott orrú fiúra.*
- Mi van?!
- Ez neked is bevállna. Jó ötlet, nem?
*Morran egyet, a falnak löki a srácot és Viktorék felé robog. Egyik keze ökölbe szorul, ha tudja elkapja Viktor vállát, tök mindegy melyiket, és maga felé fordítja.*
- Jól van, ennyi elég volt! Szép meg minden, de elfeledkeztél valamiről.. *néz rá szúrosan, majd kihúzza magát* RÓLAM!!!
|
*Egy pillanatra elnéz Chris felé, de inkább nem mond semmit neki, pedig lenne mit. :P A lány megszólalására megáll. Elmosolyodik, s úgy figyeli. A kijelentésre összehúzza szemeit.*
~Jogom van hozzá..~
*Az utolsó mondatra zavartan körbenéz, s oldalara dönött fejjel ismét megindul a lány felé.. ez olyan zavaró... annyian vannak itt.... megrázza a fejét, s a lány elé ér. Lenéz rá egy mosollyal, majd magához húzza, s egy csókot nyom ajkaira, mire az összes fiatal ujjongani kezd. Zavartan elszakad a lánytól, nem azért, mert szégyenli, vagy ilyesmi, csak akkor is.. zavaró..*
|
*Ahogy sorban kinyílnak az ajtók zavarba jön, de nem igazán köti le.. másik kezét is ökölbe szorítja, de azt még nem emeli a mellkasához. Viktort figyeli türelmes várakozással, ahogy elindul felé félrefordítja a fejét, majd ugyanolyan makacs, eltökélt arccal visszanéz. Már annyira mindegy..*
- Nem érdekel hogy más is hallja! És az sem fontos, hogy hogyan fogunk dönteni.. én akkor is szeretlek, jobban mint bármikor, és ez sosem fog változni!
*Ugyan mostmár nem kiabál, de még mindig hangosan beszél. Legalább jó kis műsort adnak a többieknek.. mély levegőt vesz, és lehajtja a fejét.*
- Úgyhogy nincs jogod ilyeneket mondani.. mikor te is tudod hogy semmi alapja sincs! Szeretlek és kész!
*Hangja ismét végigsöpör a folyosón, hisz mostmár tényleg totálisan mindegy.*
|
*Nem zavarja hogy dzsekije a földön landol, Corni után néz. Az első két kiáltásra elhúzza a száját, ez olyan "nyálas" számára. Ám a következőre ledöbben, enyhén szólva meglepett arccal kapja vissza fejét és hosszan Cornira, illetve a hátára mered.*
~Ho-hogy mi? Az ne-nem lehet..~
*Ahogy kinyílik mellette egy ajtó, még mindig csak értetlenül mered a lányra. A kikukucskáló fiú a homlokát ráncolva veregeti meg Chris vállát.*
- Te.. ő nem a te csajod volt?
- DE!
*Mordul rá és lendületből behúz a srácnak egyet, aki az orrát fogva hátraesik az ajtónak, majd egyből be is iszkol a szobájába. Elégedetten kirázza a kezét, és összeszorított fogakkal nézi tovább a jelenetet.*
|
*Megáll a szobája előtt, előveszi kulcsát, s már a kulcslyukba tenné, mikor meghallja Corni kiáltását. Leesik kezéből a kulcs, s úgy fordul oda, szép lassan. És a rákövetkező kiáltásra lesüti szemeit, majd felnéz.*
~Nem így képzeltem el, hogy megtudják, de ez is egy megoldás...~
*Megcsóválja a fejét. Végignéz a folyosón, s épp ekkor nyílik ki pár ajtó, s elkezdenek sutyorogni a fiatalok.. Zavartan félrefordítja a fejét, s oldalra billenti. Mégegyszer körebnéz.*
~Remek... erről fognak beszélni életem végéig..~
*Mély levegőt vesz, s lassan megindul Corni felé..*
|
*Viktor kijelentésére meglepetten nyílnak tágra a szemei.*
~ Még hogy magunkra hagy?! Ezek után hogy jelenthet ki ilyet?!~
*Hitetlenül megrázza a fejét, szemeit makacsul összehúzza. Ahogy kilép a fiú után Chris dzsekije a kezével együtt lecsúszhat hátáról, de teljesen hidegen hagyja. Az italra invitálást meg sem hallja, Viktor után lép párat, majd megáll, egyik keze ökölbe szorul, mellkasához emeli és megemeli a hangját.*
- Azt sem tudod mit beszélsz!! Én csak téged szeretlek! *megemeli a hangját, bár már így is kiabált* A te gyermekedet várom, és nem Chrissét!
*Kiáltása visszhangot ver a folyosón, és valószínűleg eljut a kastély minden zugába. Összeszorítja a szemeit, de még tartja magát, és csak pár könnycseppet enged meg, melyeket azonnal le is töröl.*
|
*Corni válaszára, miszerint Viktorral akar beszélni elhúzza a száját, és karba teszi a kezeit, de aztán meghallja azt is, hogy nem zavar. Remek, akkor marad. Ahogy Viktor menni készül elvigyorodik, de gyorsan le is olvasztja magáról, és egyik kezét Corni vállára teszi.*
- Ó de kár.. na, meghívhatlak egy italra?
|
*Corni szavaira oldalra dönti a fejét, s figyelmesen hallgatja, mikor elhallgat. Christ meglátva elhúzza a száját, s félrefordítja a fejét.*
~Mennyire segítőkész itt valaki.......~
*Chris kérdésére nem mond semmit, Corniéra viszont bemorcul. Összehúzza szemeit, s hátatfordít nekik.*
- Akkor magatokra hagylak......
*Bólint egyet, s elindul saját szobája felé. Közben morgolódik egy sort, de nem féltékeny... áá..*
|
*Nna, végre feltűnik Viktornak. Fáradtan áll meg tőle pár lépésre, és mély levegőt vesz.*
- Csak annyit akartam hogy...
*Belefojtja a szót, amint megérez hátán egy meleg anyagot. Meglepve néz hátra Chrisre, és magára erőltet egy mosolyt.*
- Szia.. köszönöm..
*Összehúzza magán a bőrdzsekit, bár nem igazán zavarja lenge ruházata. Viktorra néz, és már folytatná, mikor Chris megkérdezi hogy zavar-e. Elhúzza a száját, és lesöpri kezeit vállairól.*
- Ami azt illeti, éppen beszélni szerettem volna Viktorral... de nem zavarsz.
*Teszi hozzá egyből, és hol a tőle kapott dzsekire, hol Viktorra sandít.*
~Nehogy megint elkezdjék....~
|
*Épp a társalgóban ücsörgött, mikor meglátta elrobogni Viktort, s a nyomában Cornit. Meglepődve leteszi a kezében levő újságot, és egyből a fiúk szállására siet. Halk léptekkel közelít, menet közben kibújik bőrdzsekijéből, és ha tudja Corni mögé érve a hátára teríti, ezzel egy időben kezeit vállain is felejti.*
- Szia.. nem túl jó választás ez a ruha a fiúk szállásához.
*Igazgatja meg rajta a kabátját, és Viktorra néz, majd vissza rá.*
- Zavarok?
*Azért megakad a pillantása a begipszelt vállon, de arca nem fejez ki semmilyen érzelmet. Még...*
|
*Nagyon elgondolkodik, így nem hallja a lány szavait. Megszaporázza lépteit és ráfordul a fiúk szállására vezető folyosóra. A földet nézve mereng tovább, s végre észreveszi, hogy követi valaki, illetve fut után. Megtopran, s elkerekedett szemekkel néz végig a lányon. Megcsóválja a fejét, s elnéz oldalra.*
~Tényleg megőrült... egy hálóingben a fiúk szállásán?~
*A lányra néz, majd sóhajt.*
|
*Justinra néz, majd Viktorra. A szavakra biccent. A fiúra néz.*
- Jó, majd holnap találkozunk! Szia!
*Néz mosolyogva Justin után, majd Viktorra mered. A saját ágyához lépked, s lefekszik ő is. Gondolkodni kezd.*
~Furcsálom.. morcos, eltört a válla, összeveszett Cornival..~
*Megcsóválja a fejét, s sóhajtva a plafonra néz.*
|
*Mikor ketten is letámadják megrázza a fejét.*
- Semmi bajom! Tegnap történt egy kis baleset, ennyi! Ne beszéljünk róla
*Félrefordítja a fejét. Justinra nézve biccent.*
- Menj! Majd találkzunk valamikor.. szia!
*Néz utána, s leül az ágyra, majd lefekszik. Frencinre néz, majd a plafonra. Gyilkos a kis asztal alá bújik, s lefekszik pihenni.*
|
*Átadja Frencinnek Viktor táskáját, és Lilyt, meg Izzyt fogva körbenéz a szobában. Mosolyogva idézi fel az emlékeket, és a lány kijelentésére bólint.*
- Remek!
*Ahogy nyílik az ajtó odakapja a pillantását, az ő szemei is elkerekednek, de nem megy oda.*
~Talán összebalhézott Liával? ~
*Összeráncolja a homlokát, majd megrázza a fejét*
~Áh, ostobaság... Lia nem csak a vállát törte volna el.~
*Bólint gondolatmenetére, és Viktorhoz siet.*
- Jól vagy?
*Amint választ kapott egyből észbe is kap, és az ajtóra, majd a kutyákra néz.*
- Hátőő én megyek mielőtt Lia engem is.. vagyis megöl engem. Hagylak titeket beszélgetni, mint.. *eltöpreng* ..lakótársak.
*Mosolyog, nyelvével csettint a kutyáknak, és ha nincs ellenvetés kilép az ajtón, de még visszaköszön.*
- Sziasztok!
|
*Az ágy alá teszi a táskáját, majd Viktor táskáját is. S egy sóhajjal a térdeire csap.*
- Kész
*Feláll, s leül az ágyra. Ekkor nyílik az ajtó. Meglátva Viktor először elmosolyodik, a gipszet meglátva elkerekednek szemei. Felpattan, s gyorsan odafut elé.*
- Mi történt veled?
*Néz kérdőn rá, majd Justinra.*
|
*A könnyeket látja a lány szemeiben. Félrefordítja a fejét, úgy hallgatja azt, amit mond. Végül ránéz.*
- Igen, változtam..
*A lány után néz, s egy sóhajjal az ajtóra. Gyilkos a lány után menne, de visszatartja. A kilincsre teszi a kezét, majd lenyomja, s belép. Egyből körbenéz, majd belép, s becsukja maguk után az ajtót.*
|
*Ahogy Viktor kijelenti azt, hogy "Mintha ezt már mondtad volna", és még vállat is von.. először elkerekednek szemei, aztán leengedi a karjait, és hosszan a földre mered, végül felszegi állát, szemeiben könnyek csillognak.*
- Ostobaság volt idejönnöm! Mekkora idióta vagyok.. te tényleg megváltoztál.
*Megrázza a fejét, és elindul a folyosón a társalgó felé, hogy onnan majd a szobájába juthasson.*
~Mi a fenét vártam tőle!? Hogy megbeszéljük? Hogy kibéküljünk? Mintha annyira akarná ő is...~
|
*Laza léptekkel ér a folyosóra, a földet fürkészve. Felnéz, s meglepetten tapasztalja, hogy Corni ott van az ajtónál. Megáll először, majd egy sóhajjal tovább indul. A kijelentésre szemforgatva sóhajt. Nem szól közbe, de mikor a lány az ajtó elé áll, s kitárja karjait elneveti magát...*
- Aha... értem...
*Félrefordítja a fejét. Lenéz Gyilkosra, majd a lányra. Mikor megismétli, hogy 'beszélnünk kell' összehúzza szemeit.*
- Mintha ezt már mondat volna...
*A szavakra megvonja vállát, s közelebb lép az ajtóhoz. A kilincsre néz, amin egy kezet lát meg. Mély levegőt vesz, s megfogja a lány kezével a kilincset is. Mélyen Corni szemeibe néz.*
- Na ki jár túl, ki eszén?
*Lenyomja a kilincset..*
|
*Levegőért kapkodva dől a falnak az ajtó mellett, és körbenéz a folyosón.*
~Soha többé nem loholok így miatta!~
*Megcsóválja a fejét, és a földre ülve várakozik. Hamar, vagy nem túl hamar de valamikor csak befut Viktor is, s őt, illetve őket meglátva egyből felpattan.*
- Az én eszemen nem jársz túl.. beszélnünk kell.
*Tér rá a lényegre, mielőtt kirobbanna egy vita abból hogy ki hogyan tud túljárni a másik eszén. Mély levegőt vesz, és észbekapva beugrik az ajtó elé, kitárt karokkal, összehúzott szemekkel, és földbe gyökerezett lábakkal, ha megpróbálják félrelökni akkor a kilincsbe csimpaszkodik.*
- Nem szeretném ha ez a helyzet ilyen maradna, úgyhogy beszélnünk kell! De ha te így akarsz, vagyis nem akarsz velem beszélni az elkövetkezendő évtizedben, azt is legalább mondd meg!
*Húzza ki magát összepréselt ajkakkal, és áll mindenféle tekintetet.*
|
*Kutyájával együtt belépnek az ajtón, becsukja maguk után. Sóhajtva körbenéz, majd Gyilkosra mered, de nem szól semmit. Le akasztja a sapkát, amit Justintól kapott, a fejére teszi, majd a szekrényhez ballag. Kivesz egy kis dobozt, s zsebreteszi. Lenéz Gyilkosra.*
- Mehetünk is
*Az ajtó felé veszi az irányt, kinyitja, előre engedi a kutyáját, majd kilép utána. Becsukja az ajtót, majd kulcsrazárja. Elindulnak a folyosón, majd le a lépcsőn, s ki a suli elé.*
|
[443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
