|
Témaindító hozzászólás
|
2008.01.11. 16:45 - |
 
A szálloda Párizs elegáns negyedében, a Szajna jobb partján helyezkedik el. Ideális szálláshely azok számára, akiknek múzeum látogatás és vásárlás is szerepel a programjukban. Bár a hotel egy félreeső utcában található, számos látványosság pár perces sétával elérhető. A közelben lévő tömegközlekedési megállóból számos metró és buszjárat könnyíti meg a város távolabbi pontjaiba való eljutást. |
[544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
- Carmentől..
*Kuncog fel Yama találgatására, és félrenéz. Hát igen, barátnőjének nincs olyan órája, amikor fel ne hozná Yamakasit. Lassan már a ruhaméretét is tudja a fiúnak.. Yama kijelentésére meglepve felemeli a fejét a tenyereiről, és ránéz. Zongora..? Lovaglás..? *
- Csináljam, amit szeretek?
*Mered Yamára annyira meglepődve, mintha azt mondta volna hogy sportnak ejtőernyőzzön vagy szörföljön. Töprengve visszakönyököl a térdeire, s úgy hallgatja Yama szavait. Megereszt egy halvány mosolyt.*
- Igen, köztetek volt elég akadály.. de legalább most együtt vagytok..
*Felnéz az égre, majd lassan talpraáll. Leporolgatja a hátsóját, és Yamához ballagva lepislog rá, közben a farzsebébe csúsztatja a kezeit.*
- Ha nem bánod, még átgondolom ezt a zongorázás dolgot. Először házasodjatok össze, és érjünk vissza Párizsba..
*Hátradönti a fejét és az eget kezdi el nézegetni. Hiába lábaltak ki a télből, Párizsban kicsit tisztább az ég.. szemei elvesznek a nagy kékségben. Kicsit elgondolkozik, s leülve Yama mellé átkarolja a térdeit.*
- Tudod, még olyan normálisan meg sem köszöntem azt a rengeteg dolgot, amit értem tettél.. nagyon sokat segítettél, szóval köszönöm!
*Néz a fiúra, és a kezét nyújtja neki*
|
*A simogatásra eltáltja a száját, majd összehúzva szemeit le sem veszi a lányról a tekiintetét. A szavaira felhúzza egyik szemöldökét és sunyin elmosolyodik.*
- Gyors.. he? Nekem az nem megy.. lassú vagyok ilyenekben és nem sietek el semmit! Amúgy meg.. baj, ha egy kicsit késünk a játékról? Bááár... *eltöpreng, nagyon komoly arcot vágva* ...nem jó. Ha késünk, megfosztjuk a játékot a legjobb sportostól... akkor a gyors menetre szavazok!
*Bólint egyet és angyali pislogással a lányt kezdi el figyelni. A simogatásra viszont nem tudja elfojtani a sóhajait, így hátradöntve a fejét élvezi.*
|
*Kokoro szavaira felnéz és figyelmesen hallgatja. Megcsóválja a fejét és elnéz a város felé.*
- Maradjak olyan, amilyen vagyok.. hát..
*Gondolkozik el, majd tovább hallgatja a lányt. Elhúzza a száját és Kokorot kezdi el figyelni.*
- Feleslegesen irigyelsz.. én már néha utálom magam.. mindegy, nem akarom sajnáltatni magam. Biztos neked is van valami, amiben jó vagy. Az én hangomról meg nem tudom kitől hallottál..
*Vakargatja meg a tarkóját, majd értelmesen néz egy ideig, végül egy sóhajjal maga elé.*
- Ha akarod megtanítalak zongorázni.. Carment is tanítom.. vagy tanítottam egy ideig. Még a kezdetek kezdetén.. szóval? Vaagy.... a lovaglást próbáltad már? Csináld azt, amit szeretsz...
*Zárja le ezzel a témát és megvonja vállait, majd visstadőlbe a lábaira maga elé mered.*
- A szerelmi életed meg biztosan rendeződni fog előbb utóbb.. vegyél példát Carmenről és rólam. Nekünk hogy indult? Gyűlöltem.. ő meg majdnem meggyűlölt.. szóval.. *csóválja meg a fejét* ..az igaz, hogy mi más dolgokon mentünk keresztül, de mégis együtt vagyunk.
*Sóhajt egyet és felnéz az égre. Felkönyököl a térdeire és a felhőket kezdi el figyelni.*
|
*Viktor kijelentésére pislog párat, de látva hogy azért még nem sértődött meg, elmosolyodik. Gonoszkás mosollyal kezdi el simogatni Viktor férfiasságát, de közben olyan nemtörődöm arcot vág, mintha nem csinálna semmit. A kérdésre nem néz rá az órára.*
- Ebéd előttre, délben van találkozó, ebédet pedig 13 órakor tálalnak. Szóval még egy gyors kör belefér..
*Hajol fel Viktor ajkaihoz, és egy hosszú csókot nyom az ajkaira, de a simogatást nem hagyja abba.*
|
*Yama szavaira meglepve ránéz, majd becsukja a száját és nézi ahogy leül. Figyeli egy ideig és visszarogy arra a fokra, ahol állt, nem túl messze Yamától de nem is közvetlen mellette. Az egyik karjával átkarolja a térdeit, kézfejét a cipőire fekteti, másik kezével pedig megfogja a csuklóját. Lehunyja a szemeit és mosolyogva szusszan egyet, majd lassan felcsúsztatja kezét a csuklójáról, végig a karján, egészen a könyökéig.*
- Én sem vagyok valami jó a megértő, buzdító szövegekben, de szerintem nincs igazad.. én még sosem találkoztam azzal a veszélyes éneddel, mégis rengeteg értéket megtaláltam benned. Az jó, ha van egy cél, van motivációd, de maradj olyan, amilyen vagy! Így vagy jó!
*Néz Yamára gondolkozva, majd töprengve visszanéz maga elé és pár pillanatig mozdulatlanul ül, majd felkönyököl kétkezesen a térdeire, és a várost kezdi el figyelni.*
- Nézz rám! Nincsenek céljaim, nem emelkedek ki semmiben, és fogalmam sincs mi értelme annak, hogy itt ülök. A legjobb barátaim megtalálták életük szerelmét és boldog családalapításba kezdtek, a szerelmemmel pedig voltaképp elég zűrös a helyzetünk. Szeretek rajzolni, de Carmen és Kippei művészibb, szeretek sportolni de Sonja, Viktor, vagy akár Satsuki is eredményesebb nálam, énekelni nem tudok, a hangszerekhez nem értek.. neked tudtommal jó hangod van, és remekül is zongorázol. Irigyellek néha
*Fordítja a fejét Yama felé mosolyogva, majd zavartan visszanéz inkább a városra.*
|
*A válaszra elhúzza a száját és felpislog a plafonra. A lány érintéseire lehunyja szemeit és úgy élvezi, ám amint a keze eléri a férfiasságát felnéz. Na azért már.. pislog párat, majd sóhajt.*
- Épp csitítanám magam, erre nem hagyod.. ceh, nők..
*Néz félre megjátszott durcával, majd elmosolyodva vissza a lányra. Sóhajt egyet, majd elnéz az óra felé.*
- Az a játék mikorra is van betervezve?
*Összehúzza szemeit és Cornit kezdi el figyelni kíváncsian.*
|
*Lehunyt szemekkel karolja át a fiút, a kijelentését nem viszonozza, hisz felesleges. Mosolyogva, egyenletesen szuszog a mellkasán, a kérdésére felnéz rá, majd a babákra töprengve, végül az órára. Elnézegeti a számjegyeket, és sóhajt egyet.*
- Nem sok, tekintve hogy még le is kell érni és a kicsiket is fel kell öltöztetni. Vagy sietünk, vagy csitítod magad..
*Könyököl fel a fiú mellett mosolyogva, és egyik ujjával a mellkasán kezd el játszadozni. Kis köröket rajzolgat, meg minden. Sóhajt egyet, majd visszadől Viktor mellkasára. Nyom rá pár csókot, majd a nyakára is, és fejét az álla alá fészkelve lehunyja a szemeit. Azért lecsúsztatja az egyik kezét kíváncsiságból, megnézni hogy áll Viktor. Szó szerint*
|
*Kokoro szavait figyelmesen hallgatja, ám a kérdésre meg is lepődik. Egy ideig nézi a lányt meredtem, majd lassan megcsóválja a fejét és végigméri magát. Luke szavaira ránéz, de akkor kezd bele a mondandójába, mikor elindul. Kokorora néz.*
- Tudod.. eddig mindig megpróbáltam olyan lenni, mint a bátyám. De akármit csináltam, nem sikerült.. akármennyire is akarok, nem lehetek olyan mint ő. Lehet, hogy ő nem ütötte volna meg, de ő a szavakkal bánik jól.. nekem mondjuk semmim sincs, csak a kés..
*Megköszörüli a torkát, majd egy fáradt sóhajjal leül a lépcsőre és a korlátnak dőlve felhúzza lábait és átkarolva őket rádől. Lehunyja szemeit és mély levegőt vesz.*
~Nem jó ez így.. megint kezd felgyülemleni bennem a feszültség.. Luke szavai sem mennek ki a fejemből..~
*Csóválja meg kicsit a fejét, majd felnéz az égre töprengve.*
|
*Puffan egyet ahogy Yama leejti és sértődötten felpislog rá, majd felül. Leporolgatja a meggyűrt felsőjét, majd talpra állva a gatyáját is. Yama fenyegetőnek szánt kijelentésére összehúzza a szemeit, és kissé sunyi mosollyal leszegi a fejét.*
- Oké, máris felszívódok. De előre szólok, hogy a következő találkozón kapsz tőlem egy meglepit. De ez titok, sss
*Kacsint Yamára huncut iróniával, végigméri Kokorot, majd lemondó szájhúzással sarkon fordul, és ha senki sem marasztalja :((( akkor leballag a lépcsőn és kifordul az utcára.*
|
*Ahogy Yama eltolja végre kitisztul az agya, és teljesen meglepődik. Elszakad a fiú ajkaitól és hátrébb szökkenve az ajkaihoz kap, de mivel kicsúszik a lába ezzel a lendülettel le is ül az egyik fokra, rá a lábára. Megdöbbenve, az ajkát fogva néz maga elé, majd miután Yama is megtette a fenyegetését, felpislog rá totális zavarban.*
- Én.. saj-nálom.. de ha megütöd, akkor csak azt éred el, hogy meggyőződjön arról, hogy igazat mondott.. ha megütöd, akkor egy fokkal sem leszel jobb a régi énednél.. és a verekedéseteknek akár nagyon csúnya vége is lehetett volna.. olyan, amit örök életedre bánnál.. a bátyád.. a bátyád sem ütötte volna meg, és te olyan akarsz lenni mint ő, nem..?
*Hunyja le a szemeit, és lassan feláll, majd Lukera/után néz töprengve. Hát, ez mi volt?*
|
*Hátőő, Viktor még tettre kész :D Köhm.. pislog párat, hagyja, hogy a lány azt csinálja, amit szeretne. Elgondolkodik, majd körbenéz, végül vissza a lányra. Elmosolyodik, majd magához öleli és felsóhajt.*
- Szeretlek...
*Simít végig a lány hátán, majd lehunyja szemeit és eltöpreng. Felnéz, majd eszébe jut valami. Eltáltja a száját, de sietve be is csukja. Ajj... megcsóválja a fejét, de ezt úgyis csak akkor tudja elintézni, ha hazamentek. Igen. Nem szabad elfelejtenie! Sóhajt, majd elnéz a babaágyak felé.*
- Mennyi időnk van még szerinted?
*Kíváncsian a lányra néz, majd elmosolyodva vissza a babaágyakra.*
|
*A kérdésre összeszorítja fogait és válaszolna, de Kokoro hangjára felkapja a fejét, pont, mikor elkapja a vállánál a ruhát és megcsókolja. Meglepetten pislog párat és lassan kicsúsznak kezei közül Luke ruhái és lehunyva szemeit átadja magát az érzésnek. Visszacsókol a lánynak, de észbekapva megfogja a vállainál és eltolja magától.*
- Ez mi meg volt??
*Méregeti, majd hátrébb lépve elhúzza a száját.*
- Ez nem helyes.
*Csóválja meg a fejét, majd megrázva a fejét reflex szerűen elindul az ajtó felé, majd egy sóhajjal visszanéz. Nem futhat el! Lukera néz, majd végigméri és karbateszi kezeit.*
- Ok, ezt megúsztad! Most kotródj el innen! Vagy tényleg megjárod..
*Húzza össze szemeit, de kerüli Kokoro tekintetét.*
|
*Ó igen, a munka.. a nyakcsókra jólesőn lehunyja a szemeit, ahogy visszatér az ajkaihoz szenvedélyesen viszonozza. Felsóhajt, majd töprengve Viktor szemébe néz. Folytassák, vagy maradjanak a romantikázásnál? Corni mindkettőt nagyon nagyon fogja élvezni. Viktor kezére néz, és ha a fiú hagyja, akkor két kézbe fogva egy csókot nyom a kézfejére. A fiú arcára pislant, majd a kezét a sajátjához húzza, s arcát belefekteti a fiú tenyerébe. Lehunyja a szemeit, és mély levegőt vesz*
|
*Ahogy Yama elkezd beszélni figyeli őt, majd szemforgatva sóhajt egyet. Rizsa rizsa, bla bla bla.. ám ahogy elkapja a ruháját meglepődik, és kihívó vigyorral a fiúra néz.*
- Ejnye..
*A kigáncsolást szerencsére időben észreveszi, így felrántja a lábát, ám ennek következtében lelép a fokról és szépen elveszti az egyensúlyát, szóval a földre kerül. Megmarkolja Yama vállánál a ruhát, és felpislog rá vigyorogva.*
- Csak nem hatoltam érzékeny pontra?
*Oucs, oké ezt most megszívja, nagyon nagyon nagyon.. ahogy Kokoro odajön felnéz rá, majd leesik az álla egy "he?!"vel. Most akkor mi van?? Nem érti.. de hé, ő most páholyból nézhet mindent?? Fúújj, engedjék eeel! Sóhajt egyet, és félrefordítja a fejét.*
- A mázlista..
*Mormogja az orra alatt, és ismét sóhajt.*
|
*Őő, hát eléggé leblokkol Luke szavain, a félreérthető kacsintás sem jut el hozzá. Ahogy Yama elindul utána néz és őt figyeli a késsel, ahogy beszél. Nem mozdul, csak elkerekedett szemekkel, szétnyílt ajkakkal hallgatja és figyeli, közben beugranak neki halvány képek Yamáról. Amikor egy szál alsógatyában "letámadta", amikor a bulin együtt nevetgéltek, vagy ahogy a kórházban átölelte. Ahogy elkapja Lukeot összerezzen, és a mellkasához emeli a kezeit.*
~Én őt még sosem láttam sírni.. pedig ha belegondolok.. olyan környezetben is nőtt fel, de megváltozott.. megváltozott, mert vannak fontos emberek az életében, akik mellett ki akar állni.. és ott van a bátyja is.. talán mindig úgy érezte, hogy a bátyja jobb nála.. talán mindenki csak úgy ismerte, mint Narumi öccse.. pedig benne sokkal több van, mint amennyit gondol, vagy amennyit Luke vagy bárki más hisz.. én tudom.. ott a bulin nem csókolt volna meg.. bár igaz, hogy részeg volt, de ő nem ér annyit, hogy..~
*Yama kijelentésére összerezzen, fel se tűnt neki hogy gondolatmenete közben telegyűltek a szemei könnyekkel. Felrémlik neki néhány kép, amely a dolgok fajulását mutatják. Ahogy összeszorítja a szemeit és a fiú felé ugrik, a szél kitöröl néhány könnycseppet.*
- Várj!
*Ugrik oda hozzá, elkapja a vállánál a ruhát, és magához húzva heves lendületből megcsókolja. Fogalma sincs, mit csinál, csak elszabadultak az érzelmek, éshát.. eeez nem szerelem, csak..csak a cselekedetei mást mutatnak. Mindenesetre ilyen lépcsős helyzetben nehéz megtartania az egyensúlyát*
|
*A lányos erővel csapásra elvigyorodik.*
- Miért? Hát nem így lesz?
*Vág szomorú arcot, a további szavakra elmereng.*
- Igen..
*Elnéz a gyerekek felé, majd magára erőltet egy mosolyt.*
- És akkorra már remélhetőleg lesz munkám is..
*Elhúzza a száját, a csókra viszont lehunyja szemeit és viszonozza. Az aprókat nem tudja viszonozni, így csak élvezi, a hosszú, szerelmes csókot örömmel fogadja. Átkarolja a lányt, s a derekán megpihentetve kezeit visszacsókol neki szenvedélyesen. Elszakadva tőle a nyakához hajol és apró csókot nyom rá. Visszatérve az ajkaihoz ismét megcsókolja, s el is időzik ott.*
|
*Ahogy Kokoro beáll elé egy sóhajjal kikerüli és úgy hallgatja Luke szavait. A kést meglátva összehúzza szemeit, a kérdésekre nagyon elkezd gondolkodni.. túlságosan is. Beugranak régi képek, a balhékról, hogy miket csináltak.. a jó, és rossz dolgok.. Oké.. Lukera néz kifürkészhetetlen tekintettel, majd a zsebébe nyúlva előkapja a kését, amit ugyebár mindig magánál tart.*
- Mondok én neked valamit.. lehet, hogy néha vágyom a régi világra, de aztán mindig rájövök, hogy azzal nem boldog voltam, hanem csak figyelem felkelőnek használtam.. nem voltam büszke arra, amit csinálok, és néha arra sem, amit most csinálok.. figy, lehet gyenge vagyok.. sőt, ezt nem is firtatom...
*Csóválja meg a fejét, majd a késre nézve el is ködösül tekintete. Megforgatja kezei közt, majd ökölbeszorul keze a kés nyelével együtt. Megrázza a fejét, majd Lukera nézve zsebreteszi a kést.*
- Inkább a saját erőmre hivatkozok..
*Bólint, majd a fiú elé lépve elkapja a nyakánál a ruhát és hátrébb lépve húzza magával őt is, majd ha nem figyel, akkor megpróbálja kigáncsolni, de a ruháját nem engedi el. Lehajol vele együtt, de mivel lépcsőn vannak, ezért saját magának is vigyáznia kell... nehogy rosszul süljön el a dolog. Ha nem sikerül kigáncsolni, akkor megpróbálja lejjebb húzni, majd letolni.. vagy hogy mondjam. Ám eszébe jut Kokoro, így felnéz rá. Az ajtó felébök fejével.*
- Jobb lenne, ha elmennél..
*Néz rá várakozón, de ha nem megy, az sem baj. Lenéz Lukera. Meglendül ökle a fiú arca felé, de sokkal erősebben, mint az előbbi. Ha talált ha nem, elengedve hagyja a földre esni a fiút. Mondjuk sok minden megfordul a fejében...*
|
*Viktor kijelentésére eltátja a száját, majd szigorú arcot felvéve, lányos erővel a mellkasára csap.*
- Szőőőkee!
*Néz rá kissé sértődötten, majd lassan elmosolyodik, és a mellkasára hajtja a fejét. A kijelentésére töprengve a gyűrűjére néz, majd kuncogva befúrja a fejét a fiú álla alá.*
- Hát, évfordulózni is kell akkor.. meg esküvő.. ha a gyerekek nagyobbak lesznek nászút.. aztán bölcsi.. teljesen bezsúfolódik az életünk.. de rád mindig lesz időm!
*Pislog fel mosolyogva Viktorra és fürkészi egy ideig, majd egy csókot nyom az ajkaira. Apró csókokkal halmozza el a fiú ajkait, majd belemerül egy hosszabb, szerelmesebbe, ha a fiú is partner.*
|
*Elégedett vigyorral nézi Yamát, Kokoro goromba pillantására inkább nem mond semmit. Ahogy Yama odajön összehúzza a szemeit és mondana valamit, de mivel el is engedi, sunyi mosolya kiszélesedik.*
- Ezt nem hiszem el.. sajnállak, cimbi.. milyen nyápic anyámasszony katonája lett belőled.. régebben élvezet volt veled verekedni, de ma úgy ütsz mint egy lány.. a bátyád meg az a csaj teljesen átmosták az agyad. Fúájj.. na de ne mondd, hogy egy kicsit sem vágysz rá..
*Csúsztatja le a kezét a nadrágjához, s e félreérthető mozdulat közben Kokorora kacsint, majd sietve a zsebébe nyúl, és előhúzza a saját kését. Megpörgeti az ujjai közt, majd a nyelére fogva rásandít, végül vissza Yamára.*
- Nem vágysz a régi világra? A balhékra? A jó kis összecsapásokra? Inkább fejet hajtva kullogsz a bátyád után.. ch.. pedig régebben tiszteltek, de nem attól hogy virágot vittél a barátnődnek, hanem hogy tudtad hova rakni ezt..
*Emeli fel a kést, aminek a pengéjén megcsillan a kés. Sóhajt egyet, lemondón lehunyja a szemeit, és visszacsúsztatja a zsebébe.*
- Kár a gőzért, a selejt az selejt marad.. szánalmas vagy így, Yamakasi.. és.. *felnéz* ..gyenge
|
*Elnéz a babák felé, a szavakra viszont rögtön a lányra. Elmosolyodik, majd hozzáteszi a mondatai után.*
- ..és lefeküdni.. köhm
*Köhint egyet, majd félrenéz. Az apró csókokra lehunyja szemeit és a lány hajához nyúlva beletúr. Visszahúzva a kezét elmosolyodik, majd ő is átkarolja a lányt.*
- Lassan 1 éve együtt leszünk..
*Töpreng el hangosan, majd lehunyva szemeit elmosolyodik.*
|
[544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
