|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:39 - |
Beverly Hills Megyei Főkorház. Egy nagy fehér épület, sok nővérkével, orvosokkal, akik mindenben a Te segítségedre vannak! Egyszer talán pont a Te életedet mentik meg! De azért csak óvatosan! ;) |
[601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
*Justin reakciójára felkapja a fejét, ahogy megfogja a két kezét pislog párat, s megáll az ajtóban. Zavartan megvakargatja a tarkóját.*
~Ebbe meg mi ütött? Annyira más ezen a napon.. talán az ikrek születése összezavarta őket..~
*Sóhajt egyet, integet Corninak, majd az ajtófélfának dőlve vár. Megcsóválja a fejét Justin mozdulataira, de nem szól bele. Viktor pillantására megvonja vállait, hogy nem tud semmit, s visszaméz Justinra.*
~Mi járhat a fejében..?~
|
*A csókra lehunyja szemeit, a szavakra elmosolyodik. Már mondana valamit, mikor beront Justin. Meglepetten ül fel, ügyelve Cornira, de ahogy a fiú rángatni kezdi ránéz.*
- Hé hé hé! Értettem, megyek, máris, várj már egy percet!
*Néz rá szúrós tekintettel, ahogy a lábát kezdi el húzni megkapaszkodik az ágy szélében, s ásít egyet.*
- Így sohasem fogsz elhúzni innen..
*Cornihoz fordul egy csókért, ha megkapta bólint, s a fiúra néz. Ha még mindig húzza, akkor sóhajt egyet, s egy mozdulattal felhúzza lábait.*
- Na, kölyök.. nyugodj megy. Akkor megyünk haza..
*Cornira néz egy erőltetett mosollyal, nyom egy csókot az ajkaira, majd felállva Justinra néz. Kíváncsian, majd sóhajt egyet.*
- Akkor indulhatunk is..
*Néz le rá egy pillanatra, majd fel, s még visszanéz Cornira, majd elindul az ajtó felé. Kilép rajta, de még visszanéz a lányra.*
- Jó éjt!
*Küld felé egy puszit, majd lenéz Frencinre, választ várva Justin előbbi reakciójára, amit valószínűleg ő sem tud. Sóhajt egyet, s zsebredugja kezeit. Megáll, s várja, hogy Justin is csatlakozzon.*
|
*Az ajtót figyeli, majd Frencinre néz, s hirtelen szétnyílnak ajkai, elkerekednek szemei, ellazul az ökle, s kihúzza magát. Még a száját is elfelejti becsukni, úgy néz vissza az ajtóra. Lelkes vigyorra kanyarodnak ajkai, s ahogy felrántja a kezét, menet közben ökölbe is szorítja.*
- Ez az! Remek ötlet! Zseni vagyok! Segítened kell, Frencin! Haza kell mennünk! Kihozom Viktort! Én leszek a főszervező! Zseniális!
*Dobálgatja egymás után az össze nem függő szavakat, s Frencinhez siet, megfogja mindkét kezét és talpra húzza. Corniék ajtójához szalad vele, ott elengedi a kezét, bekopog majd választ nem várva benyit. Körbenéz, Viktort meglátva odasiet, elkapja a fiú karját, és ránt rajta egy erőteljeset.*
- Haza kell mennünk, segítened kell!! Hagyd most a csajozást, ez extra-vagány, sürgős ügy! Életbevágóan fontos!!
*Rángatja meg, majd elkapja a lábát, és nekifeszülve elkezdi húzni.*
|
*Viktor szavait hallva felnéz, és elmosolyodik. Mély levegőt vesz, felemelkedik kissé, és egy lágy csókot nyom Viktor ajkaira.*
- Már egy család vagyunk...
*Mosolyog rá, s visszahajtja a fejét. Mély levegőt vesz, és szorosabban öleli át Viktor derekát.*
|
*Mivel a fiú nem szól semmit, így ő sem teszi. A padokhoz sétálva leül rá, s felhúzva lábait átkarolja. A földet kezdi el bámulni meredten, üveges tekintettel, majd lehunyja szemeit.*
|
*Hosszan elmereng, Corni szavai hozzák vissza a valóságba. Ránéz egy mosollyal.*
- Igen.. hamarosan elkezdhetjük szervezgetni.. haza.. az új otthonunkba..
*Töpreng el, s mély levegőt véve ő is elmereng.*
~Otthon.. ami már a közös otthonunk.. mindenki ott lesz.. Corni, Justin... Frencin, Sam.. az ikrek, az állatok.. és én is.. hm.. *sóhajt* Remélem mindenki bodlog lesz. Mindent el fogok követni azért.. nem akarok csalódást okozni senkinek sem. De nem tudom.. Corni bízik bennem. Mégis, néha úgy érzem, hogy nem fog sikerülni.. rossz hozzállás.. muszáj lesz változtatnom.~
*Néz a lányra, majd egy sóhajjal a plafonra. Halkan szólal csak meg.*
- Egy család leszünk..
*Pislant le a lányra, majd fel a plafonra, s tovább mereng.*
|
*Frencin szavaira elmosolyodva biccent, és nővére ajtaja felé fordul. Arcán eltökéltség csücsül, fülig érő, határozott mosollyal szorítja ökölbe az egyik kezét.*
~Jó, ezt most ő nyerte.. kicsi vagyok, és ő sokkal de sokkal nagyobb és erősebb és okosabb nálam, de egy napon én is olyan nagy leszek, mint ő! Meg fogom tudni védeni a szeretteimet, és el fog ismerni!~
*Bólint lassan, Frencinre sandít, majd egy nagy bólintással a mellkasához emeli ökölbe szorított kezét, és rákacsint. Visszafordul az ajtóhoz*
~Tudom, hogy tök jó apa és családfő leszel, Viktor! Higyj magadban, és minden baró lesz! Én meg addig is keményen fogok edzeni.. és meg nem állok a csúcsig!~
*Néz fel csillogó szemekkel a plafonra. Ömm, kicsit bebambult XD*
|
- A nővérekre én tudok hatni.. csak ne aggódj
*Mosolyodik el, ahogy Viktor megöleli, szorosan átöleli a derekát, és sóhajt egyet. Beszívja a fiú illatát, lehunyja a szemeit, és pihenget.*
- Én is szeretlek!
*Némi hatásszünet után felpislog Viktorra, majd vissza is hajtja a fejét a mellkasára.*
- Lassan el kéne kezdeni az esküvőt is.. dátum, szervezés, meg ilyenek. Persze majd ha hazaértünk..
~Haza.. milyen fura, hogy már nem a Gimire értem.. amint kilépek a kórházból, nem leszek többé gimnazista lány, aki lázasan készül a dolgozatokra, az életem nem csak abból fog állni hogy kiülök hintázni és elugrunk Viktorral mindenhová.. hisz mostmár anya vagyok, nekem kell rendben tartanom ezt a hatalmas családot. Illetve nekünk.. kettőnknek.. vajon tényleg menni fog ez?~
*Szűkülnek össze a szemei, s elmereng kissé.*
|
*A simításra felpislog a fiúra, majd le a földre.*
- Nem haragszom..
*A további szavakra sóhajt, s ahogy elengedi összefonja maga előtt a karjait, majd le is engedi. Félrefordítja a fejét, majd lehajtja. Tincsei az arcába omlanak.*
- Fontos.. de rég mondták már ezt nekem.. a családomnak nem vagyok fontos.. *néz fel a fiúra, majd sóhajtva ismét a földre* Köszönöm
*Néz fel ismét, s sóhajtva elhúzza a száját.*
~Nem tudom mi ütött belé.. de.. ez a Justin megfogott... van benne valami.. de nem tudom, hogy mi.~
*Néz fel Justinra, s fürkészni kezdi, majd egy enyhe fejrázás után félrenéz.*
|
*Ahogy visszarántják meglepődik, s pislog párat. A csókra elmosolyodik, a szavakra sóhajt egyet.*
- Jól van.. akkor maradok.. de a nővérek páros lábbal fognak kidobni innen, ha meglátnak.. már rég lejárt a látogatási idő..
*Beszél, de ahogy a lány hozzábújik elhallgatva ránéz, s elmosolyodva magához öleli.*
- Szeretlek Corni..
*Néz a plafonra, majd merengőn a lányra, s sóhajt egyet.*
|
*Hátő, most felnőttnek érzi magát. Nemsokára úgyis visszamegy sírós gyerekbe xD. Addig meg.. végigsimít Frencin hátán, és sóhajt egyet.*
- Kérlek.. ne haragudj rám!
*Nyitja fel a szemeit, szeme sarkából a lányra néz, majd a földre, de még mindig nem engedi el.*
- Nekem.. fontosak a többiek. És te is
*Hunyja le ismét a szemeit, és elengedve Frencint ellép tőle. A földet kezdi el fürkészni, de többet most nem tud mondani.*
 |
*Mosolyogva figyeli Viktor, a kérdésre eltöpreng, de ahogy a fiú készül felülni a nyakkendője után nyúl, és megpróbálja visszarántani magához. Milyen hasznos találmány az a nyakkendő 8). Ha sikerül, ellop egy apró csókocskát, s szerelmes pillantásokat küld a fiú felé.*
- Nem akarnál inkább itt maradni? Biztos vagyok benne hogy azok ketten ellesznek nélküled egy órácskára.. fél órácskára..? Tíz pececskére..?
*Pislog kérlelőn, angyalian, és Viktorhoz bújva lehunyja a szemeit.*
|
*Amint visszarántják lenyeli könnyeit, az ölelés váratlanul éri. Bizonytalanul viszonozza az ölelést, majd felpislog Justinra.*
~Mi lelte..? Nem szokott..ilyen lenni..~
*Szipog párat, majd a fiú vállgödrének hajtja a fejét.*
- Justin..
*Hunyja le a szemeit, majd sóhajt egyet. Lassan felszáradnak könnyei.*
|
*Corni kérdésére nem mond semmit, a további szavakra már mondana valamit, de a puszi beléfolytja. A szavakra félrefordítja a fejét, s sóhajt.*
- Hát.. majd meglátjuk mi lesz..
*Néz a lányra, s ledől mellé. Fürkészi egy darabig, majd mély levegőt véve lehunyja szemeit. Mereng egy kis idejig, majd felnéz, s végigméri a lányt.*
- Nem vagy álmos..? Mert hagylak pihenni, hogyha kell.
*Néz kíváncsian, majd felül.*
|
*Már lépne még egyet, mikor meghallja Frencin szavait. Hátranéz (kép), lába megáll a levegőben. Még összébb húzza a szemeit, majd megfordul, és ahogy Frencin elrohanna utána nyúlva megpróbálja elkapni a kezét. Gyengécske még, de talán ennyire nem.. ha sikerül, akkor visszarántja, és ezzel a lendülettel szorosan át is öleli. Nem mond semmit, viszont el sem engedi. Összeszorítja a szemeit, mély levegőt vesz.*
|
*Viktor szavaira már mondana valami szép beszólást, de mivel elkezd mesélni, le is nyeli, és helyeslőn bólint. Figyelmesen hallgatja a történetet, de beindul a fantáziája.. ha ő ott lett volna.. ha ott lett volna.. elkapná az öccse fülét, leszedné a fejéről a sapkát és... feleszmél, Viktorra nézve elmosolyodik, majd vállat von.*
- Gyerek, mit vársz tőle? Neki is lehet rossz napja.
*Csípőre teszi a kezeit, és egy huncut vigyorral Viktorra néz.*
- Tudtommal neked is volt olyan időszakod, amikor nem voltál épp a toppon jófejség szinten
*Mászik oda hozzá, vigyorogva nyom az arcára egy puszit, majd lassan végigdől az ágyán.*
- Fiúk vagytok, értelmesek, okosak, és nagyok. Beszéljétek meg, máshogy nehezen oldódik meg.. és ha nem megy, besegítek
*Nyúl el az ágyon egy mosollyal.*
|
*Ahogy felpattan a fiú ránéz, majd elhúzza a száját. A krédéseire összeszorítja szemeit, majd ő is felpattan, s kicsit sírós hangon kiált utána.*
- Azthiszed, hogy csak nektek lehet rossz családotok?!?! Azthiszed nekem tökéletes?! Szinte nincs is családom! Neked legalább van!! Itt vannak neked ők!!!!!
*Mutat el a szoba felé, majd megrázza a fejét, s elfut, nem érdekli, visszamegy a gimibe egyedül. Eltűnik, ha senkisem állítja meg.*
|
*Corni reakciójára ránéz, s elhallgat. A szavaira elhúzza a száját, s feláll.*
- Semmi. Mondom, hogy semmi. Vele kell beszélnem.
*Néz le a lányra, majd karbateszi kezeit.*
- Nem szándékosan, de megbántott.. nem is ez a lényeg. Beszélni fogok vele..
*Cornira néz, majd sóhajt egyet, s leengedi a kezeit.*
- Bár, te jobban ismered.. lehet mégis kikérem a véleményed előtte..
*Ül vissza a lány mellé, s feléfordulva mély levegőt vesz.*
- Tudod, olyan érzésem van, hogy Justin már.. már riválisként nekint rám.. bízom benne, hogy rosszul érzem. De a viselkedéséből ez jön le..
*Félrenéz egy pillanatra, majd hátradől az ágyon, s a plafont kezdi el fürkészni.*
- Az előbb mondtam neki, hogy ugye menjünk vissza a gimibe.. és hagyjon téged pihenni. Teljesen felháborodott és volt egy kijelentése.. *felül, Cornira nézve elmereng, majd maga elé néz* Nem szándékosan, legalábbis gondolom, hogy nem volt szándékos, de megbántott vele.. végülis igaza van. Amikor én nem voltam melletted, akkor ő ott volt neked.. és teljesen igaza van..átérzem a helyzetét.. eddig évekig fel sem bukkantam, és egy éve feltűntem a színen.. most meg az ikrek is.. áh
*Rázza meg a fejét lehunyt szemekkel, majd a lányra néz.*
- Én próbálok jófej lenni vele, de.. nem tudom mit vár tőlem. Nekem viszont az ő véleménye is számít. Ezért hagytam rá a dolgot és indulam el a gimi felé.. de ez a kijelentés nem hagyott... Justin akar rád vigyázni. Megértem, a nővére vagy.. de.. nem tudom..
*Néz maga elé, s a lábaira dőlve lehajtja a fejét és lehunyja a szemeit*
|
*Frencin szavaira ránéz, és amíg beszél a zsebébe gyömöszöli Viktor sapkáját, s megigazítja a fején a sajátját. A lány szavaira ránéz, majd felpattan.*
- És az én apámmal mi van?! Azt hiszed nekem tökéletes szüleim vannak?! Rám nem kell vigyázni! Vigyázzon rád, vigyázzon a nővéremre, vigyázzon az ikrekre és vigyázzon a húgára, de rám ne vigyázzon senki!!
*Fordul sarkon, és morcosan a férfimosdó felé indul. Le kell higgadnia valahol*
|
*Amikor a fiú elkezd beszélni, egy rosszalló pillantással az ajkaira szorítja az egyik ujját, majd leveszi róla és visszafordul, így ha akarja folytathatja. Fejét a karjának dönti, és egy sóhajjal lehunyja a szemeit. Nem lehet ilyen sötét.. méltatlankodik egy kicsit, majd megrángatja Viktor felsőjét.*
- Na, hallani akarom mi van veled és Justinnal! Nem viccből ölelgetlek percek óta
*Csóválja meg a fejét, de megint uralmába keríti az aludhatnék. Mindegy, Viktor úgysem szabadul addig.*
|
[601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
