|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:39 - |
Beverly Hills Megyei Főkorház. Egy nagy fehér épület, sok nővérkével, orvosokkal, akik mindenben a Te segítségedre vannak! Egyszer talán pont a Te életedet mentik meg! De azért csak óvatosan! ;) |
[601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
*Amint Justin megpuszilja meglepetten pislog utána. Amikor Viktor odajön felnéz rá, a szavaira gyanakvón összehúzza szemeit.*
- Okkké..
*Indul el mellette, töpreng egy sort, majd egy sóhajjal megszaporázza lépteit. Eltűnnek szép lassan.*
|
*A szavakra összehúzza a szemeit.*
- Lehet, de igaza van..
*Szegi fel a fejét, a haptákba vágásra elvigyorodik.*
- Jól van, kölyök
*Nyúl a sapkáért, de félúton meg is állítja a kezét.. a puszira elmosolyodik, s utána néz. Ahogy Frencinnek is ad egyet oldalra dönti a fejét, s odaballagg hozzá. Justin után néz, majd Frencinre.*
- Hát.. volt egy kis dolgunk, amit meg kellett beszélni.. siet haza.. illetve a gimibe.. na, menjünk!
*Teszi a lány vállára a kezét, s ha nincs ellenvetés, akkor elindul, s lassan ők is eltűnnek.*
|
*Viktor beleegyezésére fellelkesül, de a szavaira nagyokat pislog. A telefonra néz, elhúzza a száját, és fintorogva átveszi. Megnézegeti, majd felnéz Viktorra.*
- A nővérem rossz hatással van rád..
*Csóválja meg a fejét, de mielőtt még a fiú meggondolja magát, mély levegőt vesz, haptákba vágja magát, összecsapja a sarkait, és szalutál a telefonnal.*
- Rendben, főnök! Bízhatsz bennem! Hazaérek egyben, és sértetlenül! Kösziiii!
*Nyom egy gyors puszit Viktor arcára, várakozón rápislog valami ellenvetést várva, és ha nincs, akkor Frencin felé szalad. Sietve elkapja a vállait és ad neki egy puszit, majd ezzel a lendülettel el is engedi, és tovább szaladva eltűnik.*
|
*Amint elkezdenek suttogni, halkan beszélni karbateszi kezeit, s durcásan félrefordítja a fejét (kép).*
- Férfiak.. előbb még lelkiznek, aztán puszi és sutyorgás..
*Csóválja meg a fejét, s töprengve egy pontot kezd el fürkészni.*
|
*A válaszra eltáltja a száját, majd elvigyorodik.*
- Ó, már értem..
*Bólint határozottan, a további szavakra elmosolyodva bólogat.*
- Értem..értem.
*A kérdésre ránéz, s eltöpreng.*
- Hát, figyelj.. beleegyezek, hogy vegyél neki egy kutyát, de.. igyekezz haza! Ne állj szóba idegenekkel! Ne fogadj el senkitől, semmit! Megvetted a kutyát, pórázon tartva gyertek haza, semmiképpen ne ereszd el a kutyát, ha egyszer már megvetted... ömm, és legyen nálad telefon.
*Veszi elő a saját telóját, beüti az otthoni számot, a gimiét, elmenti, s leokázva nyújtja a fiúnak.*
- Ha bármi probléma adódik azonnal, haladéktalanul hívj fel! 1-es gomb és máris hívsz. Rendben?
*Vág aggódó arcot, s félrenéz, majd felegyenesedik. Elnéz Frencin felé, majd ismét le Justinra.*
|
*A választ hallva elégedetten, s megnyugodva bólint. A kérdésre elszakítja pillantását Frencintől, és Viktorra néz. Elhúzza a száját, majd a füléhez hajol, s kezeivel tölcsért formál a szája köré.*
- Akartam venni Frencinnek valamit..már hónapok óta gyűjtök rá..segítettem Corninak pisilni, átöltözni, érdeklődtem a leckéi iránt, és hagytam hogy rabszolgahajcsárkodjon velem, és eljártam az engedélyével ilyen gyerekmunkákra. Szemétszedés, meg ilyenek.. összegyűlt egy kis pénzem, és ma végre rájöttem, mit vehetnék neki.. egy kiskutyát!
*Hajol el a fiútól egy lelkes mosollyal, de eszébe jut valami így vállvonva vissza is hajol.*
- Persze nem feltétlenül kicsit.. a menhelyre akartam benézni, hisz ott rengeteg, árva, magányos kutya van. Inkább az egyik sorsát szeretném jóvá fordítani, minthogy amúgy is jómódú törzskönyvezett kutyára költsek. Tehát nem eshetett volna semmi bajom, akkor se ha éjszaka megyek.. te mit szólsz? Ugye megengeded??
*Néz tágra nyíló szemekkel Viktorra.*
|
*Hát, a kiborulásokra nagyokat pislog, a sírásra oldalra dönti a fejét, s ő maga is bekönnyezik. Letörli a könnyeit, s mikor végre ők is megnyugodtak mély levegőt vesz. Amint őt kezdik el figyelni értelmesen megrándul egyik szeme, majd összehúzza őket. Csípőre teszi kezeit.*
~Nadekérem.... most miért néznek?!~
*Dönti oldalra kíváncsian a fejét, s a párost kezdi el figyelni.*
|
*A szavakra megcsóválja a fejét, de nem vitatkozik. Felegyenesedik, s ekkor húzzák vissza le a nyakkendőjénél fogva. Értelmesen pislog, majd a fiúra néz, végül Frencinre.*
- Ömm, ha dobnák, akkor én sem lennék Corni mellett...
*Néz bíztatót Justinra, s elmosolyodik kicsit.*
- Nem dobják. Miért, ők sírhatnak mi meg nem? A-a *fejcsóvál* Ez nem így megy.. nem dobják, nyugi
*Teszi a vállára a kezét, s kíváncsian Justinra néz.*
- Figyelj, hova akartál menni? Nem akar még egy vitát.. de ha már elmész, tudnom kell, hogy hova. Mert ha nem tudom, akkor nem tudok érted menni, ha netán valami bajod esne..
*Elhúzza a száját, s sóhajt egyet.*
|
*A határozott szavakra megnyugodva elmosolyodik kicsit, és bólint egy aprót. Ahogy Viktor maga felé fordítja az arcát, még szélesebben mosolyog, a szavakra bólint még egyet, de a továbbiakra meglepődik.*
- Ne köszönd.. én tartozom köszönettel.
*A rövid ölelést viszonozza, a puszira felkuncog és a szemeit törölgetve Frencin felé néz. Ledermed, de mivel Viktor magasan van, megpróbálja a nyakkendőjénél fogva lehúzni (hiába, testvérek :P). Félve közel hajol hozzá.*
- Ugye a lányok nem dobják ki az olyan fiúkat, akikre néha rátör a sírás?
*Sandít Viktorra, majd zavartan vissza Frencinre.*
|
*A szavakra a fiúra sandít, majd mély levegőt vesz. Megtörli ruhájával a szemeit. Justinra néz, a szavaira elmosoylodik, s a kisujját nyújtja ő is.*
- Rendben. Én megígérem!
*A további szavakra összehúzza szemeit, s mély levegőt vesz.*
- Nem. Mostmár neked és nekem kell összetartani a családot..
*Ahogy a derekához bújik lenéz rá, s átöleli még így is. A kérdésekre kipattannak szemei, s eltökélt arcot vág.*
- Nem! Nem fogom hagyni, hogy bármi is történjen veletek! Megvédelek akár az életem árán is titeket.. ti vagytok a legfontosabbak..
*Néz le a fiúra, s sóhajtva ő is szorosabban öleli. Ha végre mindenki megnyugodott, akkor megfogva Justin arcát maga felé fordítja, s kissé elmosolyodik.*
- Mostmár minden rendben lesz..
*Simít végig az arcán, s sóhajtva ránéz.*
- Köszönöm, hogy felnyitottad dolgokra a szemem..
*Dönti oldalra a fejét, s ismét megöleli a fiút, röviden, majd elszakadva tőle egy puszit nyom a homlokára.*
|
*Viktor szavaira próbál magára erőltetni egy mosolyt, de a torkában akkora gombóc van, hogy ez csak nehezen sikerül. Már mondana valamit, de ahogy Viktor ismét megöleli, újból feltör belőle a sírás. Kezd megnyugodni lassacskán, de még mindig van mit kiadnia.. görcsösen markolja Viktor ruháját, miközben tovább zokog.*
- Megígérem.. megígérem hogy erős leszek..
*Néz fel két levegővétel között, megtörli a szemeit hogy lásson is valamit, bár felesleges, mert újabb könnyekkel telnek meg a szemei.*
- Ígérjük meg, hogy mindig barátok leszünk, jó? *törli meg ismét ruhája ujjával a szemeit, miközben a kisujját nyújtja Viktornak* Mi vagyunk a férfiak, nekünk kell összefogni a családot! Illetve.. neked..
*Hajtja le a fejét, és szaggatottan, de mély levegőt vesz. Megtörli a szemeit, és odabújik Viktor derekához. Szorosan átöleli, arcát a hasába temeti bele, de már nem sír.*
- Ugye te megvédesz minket? Ugye nem hagyod, hogy bárki is bántson engem vagy a nővérem? Ugye te tényleg nem hagyod?!
*Öleli át még szorosabban, s összeszorítja a szemeit.*
|
*A szavakra felnyitja szemeit, s sóhajt.*
- Nem fogsz elveszíteni! Igen.. valóban elvesztettem.. nem tudod milyen.. hát..
*Elakad a szava, s úgy hallgatja tovább. Könnyek csordulnak ki a szemeiből, de magára erőltet egy mosolyt, s végigsimít a hátán.*
- Igazad van.. teljesen igazad..
*Egyre több könnycsepp gyűik a szemeibe, de nem foglalkozik vele. Igen, most nem lényeg, hogy férfiak.. ezt is ki kell adni, vagy jobban felgyülemlik.. egyszerre pedig nem jó kiadni. Ő is szépen elkezd sírni, de nem lényeges. Amint Justin ismét megszólal lenyeli könnyeit, s hallgatja.*
- Jajj, kölyök.. mindig a barátod leszek és nem haragszom.. sőt, még hálás is vagyok..
*Néz a szemeibe, majd egy sóhajjal visszaöleli magához. A szavakra összeszorítja szemeit, s egyik kezével megfogva Justin fejét a vállának dönti.*
- Nem is kell!! Mindig veled leszek!! Haverok és egy család! Ezentúl egy család vagyunk! És a családban sekit sem hagyunk magára..
*Á, eláztatják a kórházat.. le van magasról.. Tovább sír a fiúval, s nem foglalkozik, ha valaki meglátja.*
- Justin.. sírj csak.. sírj..
*Mondja miközben ő is csak nyeli a könnyeit, de végül nagy nehezen megnyugszik, s mély levegőt vesz. Tartja a fiút, de megremegnek lábai. Nem engedi el, elég erős..*
|
*Ahogy Viktor odajön hozzá és letérdel elé, ránéz, majd szipogva a földre, s néhány könnycsepp a talajra is pottyan. Már mondana valamit, de Viktor megöleli, így inkább lenyeli az egészet és szorosan viszonozza. Arcát a fiú vállába temeti.*
- Nem érted.. nem veled van a hiba..
*Rázza meg a fejét, karjait szorosan Viktor nyaka köré fonja. Az előbb felnőttnek, most meg már gyereknek érzi magát ismét.*
- Én csak.. nagyon félek attól, hogy elveszítelek! Örökké te leszel a példaképem, csak.. feltűnt, hogy az apád miatt elvesztetted az önbizalmad, pedig.. pedig te jó apa leszel, én tudom! És én hiszek is benned, és.. szeretnék segíteni.. csak féltem attól, hogy veled is az lesz, mint velem.. de te bátor vagy! Mondd meg az apádnak, hogy téved, és higyj magadban!
*Rázza meg a fejét, és bár semmi olyat nem mondott, kitör belőle a sírás. Jó, most nem tudja miket beszél, zagyvagol ide-oda.. Viktor vállán zokogva öleli őt tovább, férfias magatartás ide vagy oda. Ki kell adnia minden felgyülemlett hülyeséget. Néhány percbe biztos beletelik, mire meg tud szólalni.*
- Kérlek.. kérlek ne haragudj rám.. és kérlek.. maradj a barátom! *emeli fel a fejét, és a szemeit törölgetve néz Viktorra* Én szeretném, ha nevelnél, mert olyan vagy nekem mint egy apa és mint egy haver is egyben.. nem akarok még felnőni! És nem akarom hogy ismét rossz legyen!! Nem akarok kapcsolatba kerülni apával, nem akarok emlékezni a múltra... nem akarok!!!!
*Dönti vissza a fejét Viktor vállára, és ismét feltör belőle a sírás.*
|
*Justin hagnjára megtorpan, s lehajtja a fejét, megfordul.*
- Nem mondta senkisem azt, hogy én tökéletes vagyok.. senkisem az.
*A fiúra néz, s úgy hallgatja a szavait. Sóhajt egyet, s ökölbeszorítja egyik kezét.*
~Dehogynem hiszek benned..lüke.. de féltelek is..~
*Töpreng el, s tovább hallgatja Justint. Elhúzza a száját, s látja, hogy térdei megremegnek. Egy lépést tesz felé, de meg is áll. Félrenéz, majd odasétál Justin elé, s letérdel elé, a vállaira teszi a kezét.*
- Figyelj, én nem fogok semmit sem ezentúl megmondani neked.. élj úgy, ahogy gondolod. Én bízom benned.. én nem vagyok az apád és semmi olyat nem tennék veled, amiért bárkinek is rossz lenne.. tudod, néha én is úgy érzem, másképp állsz hozzám. Ma is olyan volt.. *elhúzza a száját, s Justinra néz ismét* Te nem rontottál el semmit. Lehet bennem van a hiba.. de majd megpróbálom megkeresni és tenni ellene. Justin..
*Öleli át lendületből a fiút, s a karjaiba véve feláll vele, s átölelve sóhajt. Lehunyja szemeit. Végigsimít a hátán, s mély levegőt vesz.*
- Justin.. ne akarj olyan lenni mint én.. rengeteg hibám van..
*Zárja le ezzel a mondandóját, s szorosan megöleli a fiút, s nlhány könnycsepp is kicsordul szemeiből.*
|
*Viktor szavaira teljesen meghökken, de nem mond semmit. Ahogy kikerüli, lehajtja a fejét, összeszorítja a fogait, ahogy Frencinnel távolodnak, ökölbe szorítja a kezét. Körmei félhold alakban belevájódnak tenyerébe, de nem érzi a fájdalmat.. annyira szorítja a kezeit, hogy körmei felsértik tenyerén a bőrt. Szemeibe könnyek szöknek, és ahogy felkapja a fejét, kicsordulnak onnan a nagy lendülettől.*
- Miért hiszed, hogy te tökéletes vagy?!
*Szól Viktor után dühös, mégis inkább keserű hangon. Nem zavarja, hogy Frencin előtt sír, de még mindig mindkét keze ökölbe van szorítva.*
- Miért csinálsz úgy, mintha te sosem csináltál volna semmi ilyesmit gyerekként?! Miért nem hiszel bennem, ha.. ha ismersz..? Én egyik döntésedet se kérdőjeleztem meg, nekem mindig az volt a tökéletes, amit te csináltál! Akkor is, amikor kidobtad Corni listáját a kukába, és akkor is, amikor horrorfilmet néztünk! Azt hittem barátok vagyunk!!! Akkor miért nem hiszel bennem?!?!
*Lép felindultan Viktor után, szemeiből erőteljesen csordogálnak a könnycseppek. Lehajtja a fejét, szipogva megrándulnak a vállai, majd ismét felnéz.*
- Én azt hittem te egy hős vagy, de akkor.. miért nem úgy állsz már hozzám, mint régen? Mit rontottam el? Hol rontottam el?!?! *Szorítja méginkább ökölbe a kezeit, ekkor érzi csak meg, hogy körmei miatt tenyeréből elered egy hajszálvékony vérpatak. Nem igazán zavarja. Már nem kiabál, halkabban beszél, lehajtott fejel, sírva.*
- Én csak olyan akartam lenni, mint te.. fel akartam nőni, hogy helytálló barátok lehessünk.. a két vagány.. de ez így nagyon nem jó.. mit csináltam rosszul? Miért nem jön össze semmi sem, amit eltervezek?!?!
*Térdei láthatóan remegnek, de most megáll a lábán, és nem esik össze. Lassan fellazítja a kezeit és véresre horzsolt tenyereire nézve lehunyja a szemeit.*
- Azt hittem, ha eljövök otthonról, akkor minden más lesz.. nem kell többé fedeznem Cornit, és végre csinálhatok olyat, amiért nem nadrágszíjjal vernek el.. *nyúl el a hátához, ajka megrándul a régi sebek fájdalmától, így inkább le is engedi a kezét, és a földre néz. Könnyei már száradóban vannak. Halkan suttogja az utolsó pár szót maga elé* Nem bírom tovább..
|
*A két fiú kiborulására nagyokat pislog, de Viktor szavai lepik meg a leginkább.*
- Dehát..
*Mondana valamit, de Viktor szépen elhúzza. Felpislog rá, majd szájtátva hátra a válla felett Justinra, végül előre egy sóhajjal.*
~Viktor elég durván dobűlta a szavakt Justin fejéhez.. jaj.. ha így fog menni minden egyes nap, én nem tudom mit csinálok.. segíteni sem tudok.. makacsok mindketten.~
*Sóhajtva megcsóválja a fejét, s elhúzza a száját.*
|
*Jól van, félrecsapják a kezét, de nem is ellenkezik sokat. A szavakra összeszorítja a fogait. Nem, nem!! Csak higgadtaaan!! NNaa... azért.. mély levegőt vesz, s félrenéz. A további szavakra visszanéz, s kihúuzza magát.*
- Jól van, menj csak. Nem kell rám hallgatnod, nem foglak pólyásként kezelni soha többé! Ha tényleg ezt akarod, rajta. Ha most kilépsz azon az ajtón, elfelejtheted a közös ki dolgainkat, játékok, satöbbi. Mivel már nem vagy gyerek, ezért nincs szükséged ezekre. Nem fogok semmit sem rád erőltetni. De ne mond, hogy nem szóltam.
*Felemeli kezeit, s int egyet, hogy mostmár elég. Kitér a fiú elől, s Frencin vállát megfiogva húzza magával őt is, s elindul a folyosón.*
|
*Ahogy Viktor elkapja és visszahúzza elég nagyokat pislog a szavaira összehúzza a szemeit, de ahogy Frencin is mellette áll, összeszorítja a fogait, és igyekszik félrecsapni Viktor kezét.*
- Ne kezeljetek úgy, mint egy gyereket!! Fiatal vagyok, de tudok vigyázni magamra! Elegem van hogy úgy bánsz velem, mintha pólyás lennék! Tudom, hogy az én korosztályom kicsi ahhoz, hogy egyedül mászkáljon, de ne hasonlíts a többi nyámnyila 12 éveshez!
*Néz fel szikrázó szemekkel Viktorra, ha nem engedte volna még el, akkor mégegyszer megpróbál szabadulni.*
- Amúgy sincs szükségem az engedélyedre! Corni megengedné!
*Dobbant egyet, és összepréselt ajkakkal néz fel Viktorra.*
|
*Ahogy elengedi a fiú ránéz, a szavaira megáll. Ahogy elfutna értelmes arcot vág, de amint Viktor visszatartja felpislog rá.*
~Áh.. úgylátom viharfelhők közelednek..~
*Néz fel a plafonra, majd egy sóhajjal karbateszi kezeit.*
- Na.. Viktornak igaza van. Nem tudom mit akarsz ilyenkor, de most nem alkalmas.. ömm, néztél mostanában tv-t? Eléggé ijesztó dolgok vannak odakinn.. és amúgy is. Féltelek
*Néz a fiúra, majd lehajtja kicsit a fejét, s félrenéz.*
|
*Szépen beleütközik a fiúba, így meglepetten pislog le rá. A szavaira résnyire kinyitja a száját, de ahogy elprintelne megfogja a ruháját.*
- Nem. Ma nem mész sehova, felőlem napközben oda mész, ahova jól esik, de most már sötétedik. Nem venném a szívemre, ha bármi is történne veled.. ki tudja milyen emberek mászkálnak odakinn..
*Néz félre, s szigorúan lenéz Justinra.*
- Holnap elmehetsz, ma nem.
*Jelenti ki mégegyszer, nem törődve azzal, hogy ebből vagy még egy vitát, vagy egy szép kis morgást lehet kiváltani. Még nem engedi el a fiút, a saját szájából akarja hallani, hogy rendben. Vagy valami ilyesmit.*
|
[601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
