|
Témaindító hozzászólás
|
2008.01.11. 16:45 - |
 
A szálloda Párizs elegáns negyedében, a Szajna jobb partján helyezkedik el. Ideális szálláshely azok számára, akiknek múzeum látogatás és vásárlás is szerepel a programjukban. Bár a hotel egy félreeső utcában található, számos látványosság pár perces sétával elérhető. A közelben lévő tömegközlekedési megállóból számos metró és buszjárat könnyíti meg a város távolabbi pontjaiba való eljutást. |
[544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
*Öccse szavait meghallva lassan felemeli a fejét és ránéz, majd a gyűrűra. Ahogy befejezi sóhajt egyet és hátradől, majd a fejét öccse vállára hajtja. Kezével felnyúl és végigsimít az arcán.*
- Olyan kis kicsi vagy, de annyi mindent tudsz.. én tiszta szívemből szeretem őt is és a kicsiket így, de a mostani állapotával.. nem jó.. gondolnom kell magamra.. nem bírok ki mindent, akkor is ha nem akar megbántani.. olyan jó lenne, ha egyszer a sarkára állna..
*Lehunyja a szemeit, és halkan elkezdi énekelni a gotta go my own way-t, (ismered a szövegét) majd egy idő után áttér a When there was me and you-ra (ha kell adok linket). Halkan énekel csak, majd elhallgatva behunyja a szemeit.*
- Nem tudom mit tegyek.. szeretem, de én így nem.. nem akarok.. boldog szeretnék lenni az ikrekkel és vele.. nem akarom hogy minden összetörjön és fájjon, de nem csinálhatok úgy mintha semmi baj sem lenne... a legjobb barátok voltunk.. mi van, ha nekünk ez nem megy?
*Pislog fel könnyes szemekkel öccsére, és vesz egy mélylevegőt.*
|
*Nővére kijelentésére felkapja a fejét és rögtön elszáll minden fáradtsága. Beletelik néhány másodperc hogy fel is fogja. Leesik az álla, elkerekednek a szemei, és kis híján leborul az ágyról, de időben megkapaszkodik. A gyűrűre néz, majd nővérére, tekintete váltakozik kettejük között, a kérdésére idétlen arcot vágva megvakargatja a tarkóját.*
- Izé.. nem igazán.. bocsi, mindig is tudtam hogy őrült vagy, de..
*Elhallgat, és töprengve a gyűrűre néz. Két ujja közé véve felemeli, majd feldobva a markába zárja. Félretúrva a takarót nővére mellé mászik, és a hátát a falnak döntve elkezdi nézegetni a gyűrűt. Még hümmög is hozzá, majd kíváncsi hanggal megszólal, de nem néz Cornira.*
- Igen? Szerintem olyan, mint volt. Próbál megfelelni. Emlékszel rám, nem? Olyan kis puffancs voltam, hogy rossz volt rámnézni. Viktor nagyon jó srác, csak most el van tévedve. Ha most hagyod magára, akkor sosem fogja összekapni magát.
*Kezdi el dobálni a levegőbe a gyűrűt, és felhúzza az egyik térdét.*
|
*Nem is zavarja hogy öccsén ül, és hogy most ébred, csak gondolkozik. Gondolkozik már mióta.. öccse kérdésére felpislog maga elé, és lehúzza az ujjáról a gyűrűt.*
- Én.. úgy döntöttem, hogy nem megyek hozzá Viktorhoz..
*Teszi le maguk mellé az ágyra a gyűrűt, majd egy sóhajjal a tenyerébe temeti az arcát.*
- Nem tudom.. nem tudom hogy tényleg benne van a hiba, vagy bennem és a szemszögemben..
*Gyűlnek könnyek a szemeibe, de ez csak a hangjából érződik ki. Szipogva felhúzza a vállait, és lassan felemeli a fejét és hátradönti a falnak.*
- Én.. úgy szerettem.. olyan vagány kis lüke, a te példaképed.. egy hős.. de most.. folyton csak önmagát okolja, tele van rossz tulajdonságokkal, és annyira pesszimista.. szinte minden önbizalma, vagánysága eltűnt.. és félek attól, hogy minden elhalványodik.. néha úgy..úgy érzem hogy ő nem az, akibe beleszerettem.. néha szeretnék csak egy átlagos, gimnazista lány lenni, érted?
*Húzza fel a térdeit, és rájuk dőlve nekidönti a homlokát a lábainak.*
|
*Arra ébred, hogy valami nehéz ül rá a lábaira. Kábán felemeli a fejét és nővére elmosódott alakjára néz, majd morogva visszadől és a fejére húzza a takarót.*
- Naneeeeee..
*Hisztériázik magában egy sort, de aztán erőt vesz magán, megmenti a lábait és egy sóhajjal felül, a takarót pedig letűri a derekáig. Próbál megértő arcot vágni, miközben kitörli szemeiből az álmot.*
- Na most meg mi történt?
~Vajon akkor is így be fog rontani, ha már nagy leszek és csajozok?~
|
*Hátranézés vagy megállás nélkül robog végig a folyosón, megáll a 100akárhányas szobába. Megállva felnéz a számra, majd bólintva lenyomja a kilincset, akárcsak otthon, és beballagva ledobja magát öccse ágyára, függetlenül attól hogy hol van. Kinyújtja a lábait, hátát a falnak dönti, és duzzogó arccal a gyűrűjét kezdi el nézegetni.*
|
*Látja Cornin, hogy valami nem stimmel. Az előző kijelentései is.. visszagondolva szörnyen hülyeségnek tűnnek számára. A halk szavakra megtorpan és üveges tekintettel a lányra mered. Nem hisu a fülének.. Corni tényleg ezt mondta volna..? Az nem lehet.. ahogy a lány elviharzik mellette visszarázódik a valóságba és utána néz. A szavaira összehúzza szemeit, lép egyet a lány után, még tele önbizalommal, aztán.. teljesen elbizonytalanodik. Már megint mindent elrontott.. ha akarná se tudná utolérni a lányt, főleg, hogy két gyermek van a karjaiban. Megcsóválja a fejét és a falhoz oldalazva nekidől. Lehajtva a fejét hagyja, hogy haja a szemeibe omoljon.*
|
*Viktor kijelentésére megtorpan, és visszafordulva összehúzza a szemeit. Az egyik keze ökölbe szorul, végül elnéz az ellenkező irányba, és szusszan egyet.*
- Néha már abban sem vagyok biztos, hogy jó dolog-e, ha hozzád megyek.. amióta apa lettél, sokkal nehezebb elviselni a rossz tulajdonságaidat.. házsártosabb vagy, mint én..
*Suttogja halkan, de hallhatóan. Lehunyja a szemeit, és elviharzik a fiú mellett, akinek mivel tele van a keze, nem biztos hogy kellő gyorsasággal tud reagálni. Visszaindul arra felé, amerről jött, sebes léptekkel.*
- Megkeresem Justint, kérlek gondoskodj az ikrekről!
*Szól vissza megállás vagy hátranézés nélkül.*
|
*A visszaszólásra eltáltja a száját, majd összepréselve ajkait morcosan félrefordítja a fejét. Chris neve hallatán összehúzza szemeit, majd felszegi az állát. A további szavakra nemnagyon figyel.*
- Ha olyan sok ötleted van, miért nem szervezed meg te a bulit? Amit én csinálok, abba biztos van olyan, ami másoknak nem fog tetszeni.. tessék, rád bízok mindent. Jó?
*Csóválja meg a fejét és szusszan egyet.*
- Mindig csak az a Chris..
*Jegyzi meg halkan, majd lenéz a földre, végül elsandít a lány felé.*
|
*Látva hogy Viktornak beindul az agyi működése, elmosolyodva bólint egyet. Na ezt már szereti.. kellett egy kis segítség, de legalább beindult. A kijelentésre megáll ő is és hátranéz rá, a forrásos megjegyzésre csúnyán néz, majd félrefordítja a fejét.*
- Ha már itt járunk, Carmen is tud énekelni. Ez biztos forrás * oldalpillantás, majd vissza * de biztos meg lehet szervezni. Thomas még dalszöveget is írhatna, Chris meg dobol és..
*Elhallgat és Viktorra néz. Na persze, bulit kell szerveznie, de ki van zárva hogy Chris közreműködését kérje. Ez bizonyára benne van a génjeiben. Sóhajt egyet és megrázza a fejét, majd felnéz a plafonra.*
- Ha akarod lerendezhetem a helyfoglalást is, amint találtál valami jó helyet.
*Von vállat egy mosollyal, és elgondolkozik a mai napon.*
|
*A mosolyt látva összehúzza szemeit, a szavakra ő is elmosolyodik. Sóhajtva lenéz a kicsikre. Ahogy a lány ismét elkezd beszélni felnéz, az ötletre összehnúzza szemeit, majd felcsillannak szemei.*
- Megvan!
*Bólint, majd elkezd gondolkodni. Külső segítséggel :) mindent elrendez fejben, végül belekezd.*
- Minek zenekart bérelni, mikor vannak a csapatban olyanok, akik hangszeren játszanak? Yamakasi meg tud énekelni..
*Megvonja egyik vállát, aztán megtorpan. Mélyen elgondolkozik, amit hangosan is kimond.*
- Nem.. ez rossz. Yamakasi tuti nem fog kiállni mindenki elé.. pláne nem azért, hogy énekeljen.. meeg, az se biztos, hogy tud. Hisz a forrás nem megbízható..
*Céloz itt Carmenre.. egy sóhajjal tovább indul és a földet figyelve elkezd jráni az agya.*
|
*A kijelentésre lemondón sóhajt egyet, majd megrázza a fejét. Féérfiak.. elmosolyodva rájuk néz, és nyitogatja az ajtókat, miközben elgondolkozik. Mély levegőt vesz, majd visszanéz a kis csapatra, és lassan elmosolyodik.*
- Aranyosak vagytok így együtt..
*Felnéz a plafonra, majd elgondolkozik, mérlegel, töpreng, végül bólint egyet.*
- Szerintem meg kéne kérdezni az információs pultnál valakit, és ki lehetne bérelni valami szórakozóhelyet. Azt sitty sutty fel lehet díszíteni, hely is van, lehet gondoskodni a zenéről is. Akár még műsort is lehet rendezni, vagy felbérelni egy zenekart. Mit szólsz?
*Pislog kíváncsian Viktorra, és összefonja maga előtt a karjait.*
|
*A szavakra bólint, a célozgató mozdulatokra összehúzza szemeit. Nyitja is a száját, hogy mondjon valamit, vagyis azt, hogy nem gyenge, tudja őket vinni.. deee, inkább nem teszi, csak félrenéz. Egy sóhajjal megrázza a fejét.*
- Hááát... nem tudom, Yamakasinak van-e ötlete.. Carmen meg.. őhm, rád bízom..
*Vonja össze szemöldökét és lenéz a két kicsire. A kislány már megint furcsán kezdi el méregetni az apját, amiből Viktor sejti, hogy rövid időn belül mi lesz.. de reménykedik benne, hogy ez úttal téved. Corni téved tekintete, s sejtelmes mosollyal végigméri, majd félrenéz.*
|
*Viktor töprengésére hátrapislog rá, majd töprengve felnéz a plafonra. A botlásra a szeme sarkából ránéz, majd inkább vissza előre, látva, hogy minden rendben.*
- Ez tényleg jó kérdés. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mit kéne neki venni, de ha körbenézünk a városban, biztosan találunk valamit! Biztos sok dolog van, aminek örülne..
*Vonja meg a vállait és elmosolyodva bevárja Viktort. Kíváncsian nézegeti őket, majd mély levegőt véve oldalra biccenti a fejét, s szemeivel célzó mozdulatokat tesz, kérdezve hogy vigye az egyik kicsit, vagy ne? A választól függetlenül maga elé néz.*
- Ha majd sehogyse jön össze, megkérdezzük Yamakasit vagy Carment.
|
*Corni szavait hallgatva gondolkodik, ahogy elé ér felá fordul. Átveszi a két csöpséget. Lenéz rájuk, majd igazít rajtuk és sóhajt. A szavakra bólint, a kérdésre elindul az ajtó felé.*
- Persze, mehetünk..
*Körbenéz, de mégis eszébe jut valami. Az asztalhoz lépve odahajol és kezéve ügyesen megfogja a telefonját és a zsebébe csúsztatja. Így mehézkes, hogy tele a keze, de neki sikerül XD. Bólint, mostmár minden megvan. Kilépked a lány után és körbenézve sóhajt egyet. Elgondolkozik és a plafont kezdi el figyelni.*
- Nem tudom, Narumi mire vágyhat.. hisz ajándék is kellene, nem? Elvégre a születésnapját ünnepeljük meg utólag..
*Néz kíváncsian a lányra, majd le a kicsikre. Így viszont ne figyel a lába elé, s kishíján elesik, vagyis megbotlik. Megtartva egyensúlyát szusszan egyet, de mit sem törődve az előbbiekkel tovább indul.*
|
*Viktor kijelentésére odanéz és figyelmesen hallgatja, majd visszanéz a kisfiúra és megigazítja a karjaiban. Kinyitja a száját és már készülne mondani valamit, de végülis egy belső hangnak engedve nem teszi. Kiemeli a kislányt is, szeretetteljes mosollyal végigméri őket, majd látva hogy indulásra készek, a fiú felé indul.*
- Szerencsére nemsokára itt a tavasz, de inkább melegük legyen, mint hogy felfázzanak..
*Áll meg a fiú előtt, és a karjaiba adja mindkét babát. Ha átvette őket akkor visszaindul a táskájához.*
- ..legközelebb csak délután kell majd enniük, de jobban járunk ha elvisszük a babatáskát is, ki tudja, mikor kellhet.
*Lehajol, és felvéve a vállára akasztja, majd töprengve körbenéz. Igen, minden megvan. Bólint egyet, és a kilincsre téve a kezét hátranéz Viktorra. Elmosolyodva oldalra dönti a fejét*
- Na, mehetünk?
|
*Cornira néz, s úgy hallgatja a szavait. Elhúzza a száját és egy sóhajjal lenéz a földre.*
- Lehet, hogy így van..
*Sóhajt és halványan elmosolyodik egy gondolatán, de aztán le is fagy róla. Felnéz a lányra, majd üveges tekintettel ki az ablakon.*
- Tudod, néha nehéz ez a.. mindenki megbízik bennem szerep.. ha érted mire gondolok. Mindenki bízik bennem, kivéve saját magamat..
*Néz a lányra, majd ismét ki az ablakon és elnámul egy kicsit.*
|
*Átveszi a kiscipőt és belebújtatja kisCorni lábacskáját, majd elmosolyodva megcsikizi a hasát és végighúzza mutatóujját az orrán. Viktor szavaira elsandít felé, majd megrázza a fejét. Sóhajt egyet, és felülteti az ágyban kisCornit.*
- Mindenki bízik benned, és tudják, hogy meg tudod oldani, ezért lett a te feladatod. De persze te megint nem hiszed el, hogy menni fog
*Csóválja meg a fejét és kisViktor ágyához ballagva mosolyogva behajol hozzá, kitakargatja, egy puszit nyom az orra hegyére, majd őt is elkezdi felöltöztetni. Elpislog Viktor felé, majd vissza a kisfiúra, és mély levegőt vesz.*
- Na gyere, drágaság! Megyünk egyet sétálni, mit szólsz?
*Nyúl be a hóna alá és kiemelve elmosolyodik, kisViktor pedig a nagyvilágot kezdi el figyelni.*
|
*A lány szavait kíváncsian hallgatja, a Carmenes részre megvonja vállait, hisz nem nagyon érdekli. Az utasításra bólint és a táskához ballagva leguggol és elkezd benne kutakodni. Rövid időn belül meg is találja a kiscipő párját. Feláll vele és a lányhoz ballagva odaadja neki. Ha elvette zsebredugja mindkét kezét és a két kis gyermeket figyelve sóhajt.*
- Sosem csináltam még ilyet, nem tudom miből gondolják a többiek, hogy értek az ilyenekhez..
*Sóhajtva félrenéz, majd le a földre.*
- Ha meg nem úgy fog elsülni minden, ahogy kellene, persze, hogy én leszek a hibás..
*Csóválja meg keserű arckifejezéssel a fejét és az ablakhoz vallagva ismét elkezd kifelé bámulni rajta.*
|
- Ez egyszerű... *kezd bele miközben a ruhákat felemeli, majd visszarakja* ..te értesz az ilyenekhez, Carmenre úgysem lehet ilyeneket bízni, meg ő el lesz foglalva a dekorációval, a többiek pedig próbálják titokban tartani Naru előtt.. emlékszel, ő mindent megtud előbb vagy utóbb.. hmm *húzza le a takarót a kislányról, aki álmosan megdörzsölgeti a szemeit* Szerintem neked menni fog.. igen, légyszi keresd meg a kék kiscipő párját, valahol a táskában van
*Kezdi el felhúzni gyakorlott mozdulatokkal kisCornira a melegebb ruhákat, közben néha átpislog kisViktor felé.*
|
*Az ablakhoz ballagva kinéz rajta és mélyen elmereng. A kérdés felrázza kicsit a gondolaiból és elnéz a lányra.*
- Hát..
*Kezd bele, de el is bizonytalanodik. Még nincs helyszín.. se semmi..*
- Mivel még nem voltunk a városban, így fogalmam sincs, hogy hova lehetne menni. Másrészt, nem tudom, hogy miért pont én vagyok a szervező.. elvégre Yamakasi bátyja..
*Szusszanva visszanéz az ablakra.*
- Segítsek öltöztetni a gyerekeket?
*Intézi kérdését a lányra, s lassan rá is néz.*
|
[544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
