|
Témaindító hozzászólás
|
2007.11.27. 19:15 - |
| A háló legnagyobb felszerelése a hatalmas, puha franciaágy. Ez Viktor és Corni kis fészke, itt nem is nagyon tanácsos zavarni őket.. itt pihenik ki a nap fáradalmait. Az ágy mindkét oldalán van egy-egy éjjeliszekrény, valamin egy nagyobb szekrény is a ruháknak. Az ággyal szemben egy nagy házimozirendszer helyezkedik el. Corni ágytérfele felett a fal tele van róluk készült, közös képekkel, valamint az íróasztal fala is romantikázik. Az asztal szélén egy kis magnó található, de a szoba leginkább a meghittségre szolgál. |
[316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Corni szavaira elmosolyodik, ahogy átöleli ránéz és viszonozza az ölelést. A kérdésre lehunyja szemeit, majd mély levegőt vesz.*
- Végülis, így is alhatsz.. én sem öltöztem át
*Vonja meg vállait, már amennyire tudja és elmosolyodik. Végigsimít a lány hátán, s benyúl a ruhája alá.. jólvanna, nem tud uralkodni magán. Töprengve félrenéz, végül vissza a lányra.*
- Holnapra mi a terved?
*Kérdezi kíváncsian és pislog párat.*
|
*Felcsillanó szemekkel átveszi a lázmérőt, megnézi a saját szemeivel is, majd mosolyogva lehunyja őket.*
- Remek! Akkor mostmár megmaradsz. Nagyon örülök!
*Néz a fiúra és visszateszi a lázmérőt a szekrényre, majd vissza is dől a mellkasára. Kényelmesen átöleli a hasát, és fejét a mellkasára hajtja.*
- Alszol egyet, és holnapra remekül leszel! Remélem..
*Teszi hozzá alig hallhatóan. Mély levegőt vesz, és lehunyja a szemeit. Bár még rendes ruhában van, nyammog egyet.*
- Mit szólnál hozzá, ha én most elaludnék? Semmi erőm sincs átöltözni..
|
*A válaszra bólint egyet. Nézi ahogy a lány felül, és oldalra dönti a fejét. A lázmérőre nézve elveszi, majd a szájába téve sóhajt. A kérdésre megrázza a fejét, hogy nem kell. Kis idő után kiveszi a lázmérőt a szájából és megnézve elmosolyodik.*
- Há! Lement a lázam! 36:8 Najó.. lejjebb ment
*Javítja ki magát és vigyorogva a lánynak nyújtja, hogy ellenőrizni tudja. Persze ha a lány elvette, akkor elvette.. megvonja vállait. Mély levegőt véve oldalra dönti a fejét.*
|
*A válaszra csak mosolyog, majd elégedett bólogatásba fog. Helyes.. a visszakérdezésre felpislog rá, végül elmosolyodik.*
- Csak elgondolkoztam, és beugrott.. én is örülök, hogy így alakult..
*Nehézkesen, de felül, s lelógatja lábait az ágyról. Leveszi a lázmérőt és ránézve lerázza, majd Viktornak nyújtja. Menet közben a bögrébe is belekukkant, hogy mennyi van benne.*
- Kíváncsi vagyok, lement-e a lázad.. hozzak még fel meleg teát?
*Billenti oldalra a fejét kíváncsian, és szolgálatkészen, menetre készen ül. Ha nemleges választ kapott, akkor felhúzza a térdeit, és úgy várja a lázmérőt.*
|
*A válaszra elmosolyodik és eltöpreng.*
- Én benne vagyok.. úgy úgyis sokkal jobb
*Mosolyodik el ismét, a simogatásra, vagyis játékra csak mosolyog. Bár van benne egy hajlam, de betegen azért már.. na. A kérdésre összehúzza szemeit és Cornira néz. Már válaszolna, de a lány folytatja. A szavaira eltöpreng, s amint ő is szóhoz jut a plafonra néz.*
- Nem tudom igazából.. lehet, hogy már te is foglalt lettél volna, mire találkozunk.. de talán rádöbbentünk volna, hogy akivel jelenleg vagyunk, nem túl jó számunkra.. de igazából ezt már sohasem tudjuk meg. Én örülök, hogy így alakult..
*Mosolyodik el és Cornira nézve mély levegőt vesz.*
- De ezt miért kérdezed? Vagy miről jutott eszedbe?
*Fürkészi kíváncsian a lány arcát, majd sóhajt.*
|
*Viktor szavaira helyeslőn bólogat, majd elgondolkozik. A továbbiakra elmosolyodik, és a fiúhoz bújva átöleli.*
- Majd fürdök veled együtt reggel..
*Mosolyog huncutulés vesz egy mély levegőt. Felsóhajt, és tovább folytatja a játékot Viktor mellkasán.*
- Szerinted akkor is egymásra találtunk volna, ha nem futunk össze a koleszban? *meg sem várja a választ, folytatja* Szerintem igen.. csak sokkal később, de valahol biztos összefutottunk volna. Mást úgysem tudok elképzelni magam mellé..
*Hunyja le a szemeit boldogan, de azért megvárja a választ is.*
|
*A szavakra nagyokat pislog és számolgatni kezd. A további szavakra a lányra néz, majd méltatlankodó arcot vág.*
- Én akkor már 101 éves leszek, hé
*Csóválja meg a fejét, majd elmosolyodik.*
- Hm.. te nem akartál még zuhanyozni? Tudom, nem 21:30kor kellene, de szerintem elmehetsz, ha akarsz
*Fürkészi a lány arcát és egy sóhajjal félrenéz. Lehunyja szemeit, végül visszanéz a lányra.*
|
*Viktor feltételezésére szemforgatva sóhajt. Férfiak, rivalizálás, áhh... hímek.. megcsóválja a fejét, de inkább nem mond semmit. A szavait hallva felnéz rá, majd elmosolyodik.*
- Én is örülök, hogy veled vagyok.. és még leszek is 83 évig biztosan.. kiszámoltam!
*Mosolyog büszkén Viktorra, és a vállára hajtva a fejét elkezd játszadozni ismét a fiú mellkasán. Eltöpreng és halkan, de magabiztosan szólal meg.*
- Ígérd meg, hogy együtt ünnepeljük meg a 100. születésnapom!
*Néz fel Viktorra, egyenesen a szemeibe, és bár elég vicces kérdés, látszik rajta, hogy teljesen komolyan gondolja a dolgot.*
|
*A puszira elmosolyodik, a szavakra összehúzza szemeit. A-a, ez sehogysem menne.. az etetés? Nem kommentál inkább, a további szavakra töprengve a plafonra néz.*
- Szerintem van, aki örülni fog annak, hogy nem leszek, ha csak egy napra is..
*Összehúzza szemeit, agykerekei folyamatosan kattognak. Issei.. megcsóválja a fejét és elhesegeti gondolatait. Mélyen elmereng, talán túlságosan is belefeledkezik a meregésébe. Már nem Isseien mereng.. már fejben tervezget szüntelen. Végül ismét teljes lélekjelentéttel a lányra néz és felsóhajt.*
- Jó, hogy mellettem vagy..
*Mosolyodik el, majd a plafonra néz, végül el az ablak felé.*
|
*A fiú szavaira elmosolyodik, majd kíváncsian rápislog. Ahogy félrenéz felemeli a fejét, és egy puszit nyom az arcára.*
- A gyerekek miatt ne aggódj.. ugyan hisztizni fognak, de valahogy csak nélkülözik apucit egy napra.. cserébe utána megkapod őket egy teljes napra..
*Kacsint Viktorra, de érezhető, hogy viccel. Márcsak azért is, mert Viktor ha akarná se tudná megetetni őket XD. Sóhajtva visszahajtja a fejét Viktor mellkasára.*
- A fiatalok is biztos bejönnek hozzád, úgyhogy nem lesz olyan szörnyű.. az én recepteimmel sitty sutty meggyógyulsz!
*Bólogat nagyon eltökélten. Hátő, önbizalma az van..*
|
*Az ölelésre elmosolyodik, a szavakra viszont elhúzza a száját.*
- De ez nem járja..
*Mered a plafonra, majd a lányra néz egy sóhajjal. Ahogy a mellkasán kezd el játzsadozni egy mosollyal lehunyja szemeit, majd felnéz.*
- Remélem csak egy napig.. a gyerekek is rád hárulnak...
*Húzza el a száját, s a lányra néz aggódva.*
- Nem, mintha olyan sokat segítettem volna eddig.. de..
*Megrázza a fejét és inkább félrenéz, hogy mindegy.*
|
*A fiú szavaira megcsóválja a fejét, majd felsóhajt. Kibújik a papucsából és felmászik Viktor mellé az ágyra. Befekszik mellé, de nem takarózik be, takarón keresztül öleli át a fiút.*
- Akkor kelsz fel, ha én azt mondom jól vagy.. előbb semmiképp. Rád uszítom a kutyákat!
*Hunyja be a szemeit, és mély levegőt vesz. Felpislog Viktorra és a fejét befészkeli a vállgödrébe. Egyik ujjával a mellkasán kezd el játszadozni.*
- Mondtam, most az a legfontosabb, hogy meggyógyulj.. a többi nem számít. Egy napig mindenki hanyagolhat
*Bólogat töprengve, és visszahunyja a szemeit.*
|
*A válaszra elhúzza a száját és mély levegőt vesz.*
- Iyenkor még az éjszakák is lassabban mennek..
*Húzza el a száját, a kérdésre a lányra néz, végül a TV-re.*
- Ha megtennéd.. bár lehet inkább pihennem kellene. Holnap meg kell gyógyulnom! Egy csomó dolgom van.. nem betegedhetek le rögtön a második nap! Áh
*Csóválja meg a fejét és a homlokára teszi a kezét és sóhajt.*
|
*Segít visszatenni a poharat és kicsit alrébb csusszan, hogy Viktor elférjen. Kíváncsian néz rá, a kérdésre hátranéz a válla felett az órára.*
- 21 óra múlt 5 perccel. Nyugodtan aludj még..
*Dönti oldalra a fejét egy mosollyal, majd töprengve körbenéz a szobába. A TV-n állapodik meg a tekintete, majd ismét leltárra indul a távirányítót keresve.*
- Bekapcsoljam neked a TV-t?
|
*Az érintésre lehunyja szemeit, a kérdésre felnéz.*
- Már jobban.. igen
*Ül fel kissé és elveszi a poharat. Belekortyol, majd köhögve visszateszi az asztalra a poharat. A kérdésre a lányra néz és lassan megcsóválja a fejét.*
- Nem kell semmi, köszönöm
*Erőltet magára egy mosolykát, majd visszacsusszanva magára húzza a takarót. Egy sóhajjal a lányra néz, majd a plafonra.*
- Hány óra van..?
|
*Az ölelésre feleszmél a gondolataiból, és elmosolyodva lepislog Viktorra. Hosszan félresimítja a haját, majd visszahúzva a kezét megérinti a fiú homlokát.*
- Hogy érzed magad? Kérsz inni?
*Billenti oldalra a fejét, és a választól függően odanyújtja neki a langyos teát, vagy csak megigazítja a takaróját. Aggódva kezdi el figyelni*
- Tehetek érted valamit?
|
*Kis idő után megébred, s felnéz. Elmosolyodik és a lányra néz, majd magához öleli, ha tudja. A párnára hajtva a fejét a plafont kezdi el fürkészni, de nem mond semmit. Elgondolkozik a helyzeten, meg azon, hogy meg kellene gyógyulnia.. de egy nap alatt ez lehetetlen. Elhúzza a száját, majd mély levegőt vesz.*
|
*Ahogy Viktor lassan elalszik, elmosolyodik, majd körbenéz a szobában. Szépen feligazgatja a takarót Viktor vállára, de nem áll fel, hisz nem akarja, hogy a fiú felébredjen. A haját kezdi el félresimogatni a fiú arcából, és töprengve figyeli ahogy alszik. Lassan felsóhajt, és rövid helyezkedés után elmerül a gondolataiban.*
|
*A további simogatásra elmosolyodik és ásít egyet, a szavakra alig láthatón megcsóválja a fejét.*
- Ahogy akarod..
*A további szavakra bólint egyet és sóhajt. Eltöpreng, majd mondana valamit, de már olyan gyenge, hogy nem tud. Halvány mosoly kúszik ajkaira, majd lehunyja szemeit és elégedett sóhaj szakad fel tüdejéből. Még felnéz Cornira, majd szép lassan összeakadnak pillái és az álom rövid időn belül megtalálja és el is alszik.*
|
*A fiú szavaira kíváncsian lenéz rá és töpreng egy kicsit, majd elmosolyodik. Megérzi, hogy Viktort kirázza a hideg, így a karjait, és a hátait kezdi el a takarón át simogatni.*
- Az előbb még azt akartad, hogy ne hagyjalak egyedül..
*Hangja szelíd, van benne némi pátyolgatás, szemei szeretetteljesen csillognak. Lassan vállat von, de a simogatást nem hagyja abba.*
- Ha megbetegszek, legalább befekhetek melléd.. a lelkifröccsel meg azt hiszem várok, amíg teljesen lecsitulnak a kedélyek mindenhol.
*Gondolatait összegezve bólint egyet, és egy puszit nyom Viktor homlokára, majd tovább cirógatja az arcát.*
|
[316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
