|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:40 - |
Lakók: Viktor Medison, Frencin Fenserye (nem tartózkodnak itt)
Ők birtokolják a kétágyas szobát. Szekrény, szék, mindennel fel van szerelve. |
[443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*A kopogásra felkapja a fejét, Sam hangját meghallva sóhajt egyet.*
- Gyere be
*Vonja meg vállát, s ismét a semmibe néz. Hagyja, hogy Sam megfogja az arcát, s maga felé fordítsa. A szemeibe néz, a szavait hallva szusszan egyet.*
- Semmi bajom! Jó?!
*Az aggódó arcot látva sóhajt egyet.*
- Na jó, mégis van, de úgysem érted meg. Nem vagy az én helyzetemben..
*Megcsóválja a fejét. Mikor a lány megfogja a kezét feláll, s engedelmesen leül az ágyra. A szavait hallva sóhajtva félrefordítja a fejét, s mikor el akarna menni teát főzni, megfogja a karját.*
- Ne! Beszélgessünk inkább.
*Leülteti maga mellé, s hátrébb csusszan, felhúzza lábait,majd egyiket ki is nyújtja. Maga elé nézve kezd bele.*
- Először is arra kérlek, hogy senkinek se beszélj erről.. *mondja komolyan, s végül belevág* ..van egy lány. Ismered te is, régen, a gyerekkori barátom. Cornelia.. összejöttünk, s terhes lett.. de elveteti. Együtt döntöttünk így, de valahogy nem akarom ezt tenni.. tudom, fiatalok vagyunk és lehet, hogy nem elég érettek, előttünk van az egész élet, de valahogy nem.. pedig én mondtam ki a végső szót, hát bele kell nyugodnom.. *mély levegőt vesz* De ahogy elképzelem a kis arcát *elmosolyodik* a kislányunknak, vagy kisfiúnknak.. *oldalba böki Samet, s rákacsint* Corni szerint kislány.. *majd folytatja* Annyira fáj, hogy ezt tesszük vele.. *elkomolyodik, elszomorodik* Nem értem az életet, na.. így döntöttünk, de még van visszaút.. viszont nem vagyok abban sem biztos, hogy akarom.. később biztosan akarni fogom, de most valami belső hang azt súgja, hogy nem.. most még nem lehet. *megrázza a fejét, s az ágy szélére csúszik, lenéz a földre* Mégsem bírom megtenni.. illetve már megtettem.. *a hátára dől, s úgy néz fel a plafonra, majd egy sóhajjal felül, s elmosolyodva Samre néz* Köszönöm, hogy meghallgattál. Ez kellett nekem.
*Feláll egy sóhajjal, s nyújtózik egyet.*
- Valaki, akinek kiönthetem a lelkem.. szóval. Milyen pletykák terjengenek rólam?
*Fordul vissza a lányhoz összehúzott szemekkel.*
|
*A fiúk szállására érve testvére, Viktor szobájához veszi az irányt. Meg is találja, megáll, s lenéz. Észrevesz egy lányt, de egy sóhajjal az ajtóra néz, s kopog kettőt.*
- Viktor! Sam vagyok.
*Ha kapott választ, akkor benyit. Körbenéz, majd az ablakhoz terelődik tekintete, majd lejjebb. Meglátja Viktort a földön. Becsukja maga után az ajtót, s odaszalad hozzá, majd letérdel elé. A fiú arcát a két kezébe veszi, s maga felé fordítja.*
- Veled meg mi történt? Hallottam pár pletykát, de nem hiszek nekik.. vagyis eddig nem hittem.. mond már! Mi a baj!?
*Néz rá aggódó szemekkel, majd elenedi a fiú arcát. Megcsóválja a fejét, megfogja a fiú kezét, felhúzza, s az ágy felé húzva lenyomja rá.*
- Maradj itt! Csinálok neked egy jó, meleg teát!
|
*Viszonozza a fiú ölelését, és visszacsókol neki.*
- Vigyázz magadra!
*Mosolyog rá, és kilép az ajtón. Ahogy behúzza maga után neki is dől a falnak, kezei ökölbe szorulnak, s bizonytalanul lerogy a földre. Karjaival átöleli a derekát, homlokát megtámasztja a karján, majd inkább tenyerébe temeti az arcát.*
~Ez nem lehet igaz.. elértem azt a pontot, ahol teljesen elbizonytalanodtam.. de kinek a tanácsát kérjem ki? Justin okosakat mond, de nem terhelhetem ezzel..~
|
*A szavakat hallva felkapja a fejét.*
- Ne! Kér..
*Gyorsan megrázza a fejét, s egy mosollyal felnéz.*
- Illetve.. mindegy
*Legyint a kezével, s oldalra dönti a fejét. Megöleli a lányt, s egy csókkal elbúcsúzik.*
- Szia..
*Az ablakhoz megy, szótlanul, némán néz ki az ablakon. Ha hallja, hogy a lány kiment, akkor egy sóhajjal a plafonra néz, majd az ép kezével megtámaszkodik a párkányon. Összeszorított szemekkel hajtja le a fejét.*
- Hogy hozhattam meg ezt a döntést?!
*Megrázza a fejét, s rácsap az ablakpárkányra.*
- Tudom! Tudom, hogy fiatalok vagyunk.. de akkor is! Áh.. az még nem érdekel, hogy nekem rossz, de neki lesz a legrosszabb!!
*Néz fel a plafonra, s összeszorítja fogait, s úgy szűri ki a szavakt.*
- Miért? Nem vagyok alkalmas rá? Vagy mi?
*Megcsóválja a fejét, s lerogy a földre. Felhúzza lábait, átkarolja az egyik kezével, s rádönti a fejét. Egy pontot kezd el bámulni.*
- Ostobaság volt ez az egész.. ha nem jövök ide, akkor nem kell ezt tennie Corneliának.. ostoba vagyok..
*Szidja magát még egy darabig, s lassan lehunyja szemeit.. csak pihenteti.*
|
*Viktor ígérete meglepi, hisz csak viccelt, de elmosolyodva bólint. Ahogy az ablakhoz lép, és meghallja a szavait megrezzen, majd lehajtja a fejét, de nem szól semmit.*
~Elbizonytalanítasz..~
*Felnéz a fiúra, és egy mosolyt erőltet magára. Megfogja a kezét, a csókot lehunyt szemmel viszonozza. Ujjait összekulcsolja a tarkója mögött, s ugyan érzi a fiú könnyeit, nem zavarja. Lassan elszakad Viktortól, és az ajtóra néz.*
- Mostmár tényleg ideje mennem. Nem szeretném hogy Justin beképzeljen minden ostobaságot, és teletömje vele Frencin fejét. Te se járnál jól vele
*Mosolyodik el, és az ajtóról a földre néz*
|
*Sóhajtva töpreng pár percig, s Corni hozza vissza a valóságba. A kijelentésre gyengén elmosolyodik.*
- Rendben. El foglak venni, amint idősebbek leszünk.
*Néz a lányra egy pillanatra, de érezhető, hogy komolyan gondolja. Majd elszakad tőle, s egy sóhajjal feláll. Az ablakhoz sétál, s kinéz rajta. Oldalra döntött fejjel figyel, majd lassan elmosolyodik.*
- Olyan aranyosak.. kicsik és játszanak
*Az ablak egy játszótérre nyílik, ezért sok kisgyereket lehet látni, akik játszanak. Mély levegőt vesz, s visszasétál a lányhoz, s elé áll. A kezét nyújtja neki, ha megfogta, akkor felhúzza gyengéden. Átkarolja a derekát, s ha hagyja, akkor hosszan megcsókolja. Még a lány érezheti az arcán a könnyeket, de nem baj. Lassan felszáradnak, de semmi kedve sincs elengedi a lányt.**
|
*Szorosan magához öleli Viktort, és el sem engedi. Végigsimít a hátán, majd egy sóhajjal a plafonra néz, keze a fiú hátáról felcsúszik a tarkójához, s azt kezdi el nyugtatóan simogatni. Nem tud semmit mondani, így hosszú percekig meg sem szólal, azután is csak halkan, gyenge kísérletet téve a kedv feldobására.*
- De azt komolyan gondoltam, hogy majd feleségül kell venned.
|
*A lány szavaira felnéz, s oldalra dönti a fejét. Mikor leül mellé, odanéz, majd maga elé mered. A kézfogásra felenyhül, s egy mosolyt erőltet magára.*
- Köszönöm.
*Átöleli a lányt egy pillanatra, de nem mond semmi többet. SZorosan magához öleli ha egy kézzel is..*
|
*Viktor szavai meglepik, a térdeire támaszkodva figyeli, s lassan lehajtja a fejét. Töpreng egy kicsit, némán, szótlanul, majd felnéz.*
- Igen.. lehet.. de tudod, nekem nem úgy kell család, hogy te nem akarod.. én csak akkor, és csak úgy szeretnék gyereket, amikor mindketten egyaránt úgy érezzük, hogy fel vagyunk készülve rá. Amíg egy idegszálad is van, ami nem akarja, addig én sem akarom.
*Ül vissza Viktor mellé, és sóhajtva a plafonra néz.*
- És.. amúgy is..
*Valamiért nem tudja kimondani, hogy nem számít. Ajkai szétnyílnak, de hangtalanul be is csukódnak. Egyszerűen nem tudja kijelenteni, hogy még annyira apró, hogy nem számít. Megfogja Viktor kezét*
- Nem akarom, hogy rosszul érezd magad emiatt...
*Suttogja halkan, de még éppen elég hallhatóan.*
|
*Nézi, ahogy feláll. Félrefordítja a fejét, majd ránéz töprengve, mintha nem is hallotta volna meg az utolsó szót.*
- Neked lehet a legrosszabb, Corni.. benned fogant meg. Tőled fogják elvenni.. átérzem a helyzeted. Olyan lehet, mintha a szívedből tépnének ki egy darabot.. sajnálom.. tényleg sajnálom.
*Könnyek szöknek ismét szemeibe, amiket nem szégyell, de letörli. Félrefordítja a fejét, s mély levegőt vesz.*
|
*Mosolyogva néz Viktor szemeibe, ahogy végigsimít a hasán lenéz, és bólint. Mély levegőt vesz, a kijelentésre maga elé mered.*
- Én sem.. de muszáj volt tisztázni ezt. Minél hamarabb, annál jobb..
*Sóhajt egyet és az ajtóra néz, majd a fiúra, és végül megint az ajtóra. Mintha már azt számolgatná, hány perc múlva ront be Frencin Justin oldalán. Feláll és a fiú elé állva lehajol, végigsimít az arcán ha tud.*
- Rá kéne nézni a gyerekekre.
|
*Az egy szót meghallva elmosolyodik, de nem ereszti a lányt. A szavait nem nagyon érti, de ráhagyja.*
- Rendben..
*Szorosabban megöleli a lányt, s elszakad tőle, hogy a szemeibe nézhessen.*
- Így lesz a legjobb.. nekünk is és.. *a lány hasára emeli a kezét és végigsimít rajta* ..neki is
*Felnéz a lányra, majd egy sóhajjal mellé ül. Hosszan maga elé mered, majd a lányra néz.*
- Nem hittem, hogy ilyen hamar idejutunk.. hogy döntünk..
*Nyel egyet, s sóhajtva a plafonra néz.*
|
*Nézi Viktort, ahogy az ablakpárkányhoz megy, és egy sóhajjal megtörli a szemeit. A szavait hallva lehajtja a fejét, de tényleg ez a legjobb megoldás. Csak arra néz fel, ahogy megszorítják a kezét. Megereszt egy apró mosolyt, ám a könnyeket látva ismét bekönnyez. A szavaira nagyot bólint, és szorosan a fiúhoz bújik, őt ölelve hunyja le a szemeit, kezeit megpihenteti a hátán, majd a vállaiba kapaszkodva még közelebb simul hozzá. Szemeit összeszorítja, és mély levegőt vesz. Nem szól semmit, hagyja hogy a csend és az idő felszárítsa mindkettejük könnyeit. Amint érzi, hogy visszaállt lelki egyensúlya, halkan elsuttog egy szót.*
- Szeretlek...
*Mély levegőt vesz, de nincs ereje elszakadni Viktortól. Magára erőltet egy mosolyt.*
- Így viszont elkerülhetetlen, hogy ha beszólsz, lebírkózzalak.. és akkor majd beszélek a doktornővel.
*Tér át a poénról komolyra, s lehunyt szemekkel bólint egyet, csak úgy magának. Így lesz a legjobb.*
|
*Átöleli a lányt, s állát a fejének támasztja egy pillanatra, majd meglepetten el is emeli onnan. Ránéz, s bólint. A szavait hallva könnyek szöknek szemeibe, s még szorosabban öleli magához a lányt. Nem törli le a könnyeit sem, nem foglalkozik vele. Nem tud meg sem szólalni. Maga mellé tolja a lányt, s feláll. Az ajtóhoz lépked. Mély levegőt véve kinéz rajta, majd az ablakpárkányra támaszkodik az egyik kezével. Megrázza a fejét, s hátrafordul a lány irányába.*
- Én is gondolkodtam.. sokat.. nem szeretném lekötelezni magam ilyen fiatalon. Nehéz ezt kimondani.. nagyon. De szerintem neked sem lenne jó, ha ilyen fiatalon anya lennél.. nekem meg Samre és mostmár Frencinre kell vigyáznom.
*Félrefordítja a fejét, s letörli könnyeit. Nem hitte volna, hogy egy ilyen reggel után, sírni fog. Megcsóválja a fejét, s a lány elé lépked, letérdel elé. Megfogja a kezét, s lágyan megszorítja, könnyekkel a szemében néz fel rá.*
- Most még nem akarom.. de később igen.
*Félrenéz egy pillanatra, majd fel egyenesedik, s átöleli a lányt. Összeszorítja szemeit, s csak öleli, amíg csak tudja... együtt hozták meg a döntést..*
|
*Meglepve néz a kezére, és egy mosollyal odabújik Viktorhoz. Még egy "rendben"t sem tud kinyögni, a csókot hosszan és szenvedélyesen viszonozza, egyik kezével megtámaszkodik a fiú ép vállán. Ahogy elszakad tőle lejjebb csúszik, és fejét a fiú mellkasára hajtja. Lehunyja a szemeit, s Viktor kezét a hasára teszi, ha hagyja.*
- Beszélnünk kell a kislányunkról.. gondolkodtam..
*Emeli fel a fejét hogy a fiú szemeibe nézhessen, majd vissza is hajtja a mellkasára.*
- Nagyon sokat, de gondolkodtam.. nem akarom hogy úgy érezd, neked kell döntened, ezért elmondom a véleményem... én mindig is nagyon szerettem a gyerekeket, és az álmaim közé tartozik, hogy legyen is. Akár egy, akár több. Persze azt már kicsiként is tudtam, hogy te vagy számomra az ideális apa, de azt nem hittem, hogy ilyen fiatalon idáig jutunk. Életem legnehezebb és legfájdalmasabb döntése elé kerültem.. én nagyon megszerettem ezt a kislányt, mert tudom hogy lány, úgy is hogy még egy borsó méretű sincs.. de tudom, hogy ez nem csak rajtam múlik. Hisz nekem még terveim vannak.. le kell tennem az érettségit, hogy tudjak venni anyának egy jobb házat, és még ott van Justin is.. ő az öcsém, és olyan sokat jelent nekem, mint te.. az ő véleménye is számít, hisz ő is az én felelősségem.. ráadásul nem akarom, hogy ilyen fiatalon nekem add az életed.. később.. később elvárom, hogy elvegyél feleségül és csak én legyek számodra, meg majd a család, de most nem láncolhatlak magamhoz. Egy gyerek viszont nem játék, nagyon komoly dolog.. és bőven lesz még alkalmunk családot alapítani, hisz nem lehet tudni mit tartogat a jövő. Lehet, hogy nem bírnánk a szülői kötelességeket, de.... az is lehet hogy nagyon boldogan élnénk.. az is lehet hogy téged nem érdekel semmi, és meg szeretnéd tartani.. az egyik énem erre hajlik.. ezt az érzést nem tudom leírni, csak az érzi akiben kialakul egy másik élet..
*Szemeibe könnyek szöknek, de nem fáradozik azzal, hogy letörölje őket. Végiggurulnak arcán.*
- Nehéz visszautasítani ezt, mikor az élet tálcán kínálja nekem az egyik álmom.. de gondolnom kell rád is, és én gondolok. Tudom, hogy neked nem sokat jelent még ez a baba, hisz még ha úgy vesszük csak egy jelet kaptunk, hogy majd jönni fog, még el se kezdett nőni, és tudom hogy nem szereted, ha leláncolnak.. főleg ennyi idősen nem. Mivel te mindig tiszteletben tartod amit szeretnék, most én is így fogok tenni. Megértelek teljesen, és elfogadom ha nem szeretnéd megtartani.. elfogadom... *letörli könnyeit és felnéz a fiúra, de fejét nem emeli fel mellkasáról* ..és nem is hibáztatnálak érte, mert ez tényleg így van. Én csak.. gyáva vagyok dönteni egy pici élet sorsa felől.. *szorosabban bújik oda a fiúhoz* és ha fogod a kezem, elvetetem... viszont ha meg szeretnéd tartani, gondoskodnék róla hogy jó sorsa, sorsunk legyen, bármi áron! Én lennék a legboldogabb anyuka, még ilyen fiatalon is, és venném a bátorságot hogy fittyet hányjak a korunkra.. két érzés kavarog bennem.. a szívem kétfelé hajlik, de nem merek lépni... mindkettőt egyformán akarom, és mindkettő egyformán fáj. De mindkettőt csak melletted akarom, és melletted tudom véghez vinni..
*Összeszorítja a szemeit, és megremegve mély levegőt vesz. Nem mond többet, most nem jut más az eszébe.*
 |
*A lány szavaira elhúzza a száját.*
- Ahogy gondolod, de nekem jó lenne, ha velem maradnál.. még egy kicsit
*Néz fel a lányra, s ha nem figyel megfogja a kezét, s az ölébe húzza. Átkarolja a derekát, s úgy néz a szemeibe.*
- Csak.. egy.. kicsit..
*Miközben beszél, fokozatosan közeledik a lány ajkaihoz, majd hosszú szenvedélyes csókot nyom szájára.*
|
*Mosolyogva bólint Viktor szavaira. A kérdésre elmosolyodik.*
- A tegnapi műsor után? A csillagok közt.
*Sóhajtva az ajtót kezdi el fürkészni, de komolyra fordítja a szót.*
- Szerintem infókat szerez, vagy Frencin nyakán lóg. Vagy mosdókat festeget
*Húzza el a száját egy fejcsóválással. Feláll és nyújtózik egyet, végül körbenéz a szobában.*
- Akkor ha megjött a váltás megyek is. Bizonyára érdekes beszélgetésnek nézek elébe az öcsémmel, jó lenne minél hamarabb túlesni rajta.. bár ha szerencsém van, tegnap korán lefeküdtek Frencinnel. Ezt lehetségesnek tartod?
*Dönti oldalra a fejét és bizonytalanul Viktorra néz, majd a plafonra és visszaül mellé. Elmereng egy hosszú pillanatra, és a hasára néz, majd mély levegőt véve ismét a plafonra.*
|
*A kérdésre megcsóválja a fejét.*
- Nem
*Megfogja a kezét. Nézi, ahogy leül mellé. A szavaira szusszan egyet.*
- Tudom.. és nem haragszom. De inkább ezt felejtsük el
*Néz mosolyogva a lányra, majd a plafonra. Átkarolja a derekát, majd az ajtóra néz.*
- Lassan biztos megérkezik Frencin is.. tényleg. Justin hol van?
*Kíváncsian a lányra néz.*
|
*Viktor szavaira elmosolyodva bólint.*
- Pont mint Justin..
*Sóhajt, a kezét meglátva meglepve lép ki a fürdőből, s vonakodva oldalra dönti a fejét. Bizonytalanul oda lépeget.*
- Nem harapsz?
*Megfogja a kezét és mosolyogva leül mellé. A plafonra néz.*
- Nem akartalak kiborítani. Néha elkap a hisztiroham, és egyszerűen nem bírom elfojtani.
*Néz Viktorra egy pillanatra, és ha hagyja a vállának dönti.*
|
*Nem né a lány után, csak töprengve végignéz a szobán. Sóhajtva leül az ágyra, s felhúzza térdeit. Amint a lány szavait meghallja odakapja a fejét.*
- Nem kell. Mindig ilyen a fürdő és nem zavarja
*Elmosolyodik saját szavain, majd kinyújtja a lány felé a kezét.*
- Inkább gyere ide
|
[443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
