|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:39 - |
Beverly Hills Megyei Főkorház. Egy nagy fehér épület, sok nővérkével, orvosokkal, akik mindenben a Te segítségedre vannak! Egyszer talán pont a Te életedet mentik meg! De azért csak óvatosan! ;) |
[601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
*Őőőő, hát Carmen viselkedésére összevonja szemöldökét. Megcsóválja a fejét. Nem, nemm fog beleszólni. Kapott már eleget.. xD Azért lassan mégis csak barátnőjéhez megy, majd megáll mellette. Ránéz szigorúan, majd sóhajtva Viktorra. Mondana valamit, de inkább csendben marad. Cornira néz.*
- Én tudok valamit segíteni? Fölöslegesnek tartom magam.. mármint nem csinálok semmit
*Dönti oldalra a fejét és elhúzza a száját.*
|
*Ráérősen tölt magának egy pohárba, és Yamára mosolyogva visszacsavarja a kupakot, mikor meghallja Carmen felcsattanását. Hö he hö hi?! Egy pillanatra fordul el pihenni, és máris egymás torkának esnek? Nagyokat pislogva fordul vissza, de gyorsan kapcsol, és barátnőjéhez sietve oldalról átöleli a vállait. Jelentőségteljes pillantást vet Viktorra, hisz megérti, hogy Carmen nem mindig mutatja a megbízható oldalát, de ez akkor sem volt szép dolog, majd egy nyugtató pillantással fordul Carmenhez, hogy azért még nem kell verekedni.*
- Dajkálgathatod még elégszer.. most hagyd, hogy Viktor is gyakoroljon.
*Szorongatja meg a vállait, és fejét a szőke loboncnak dönti.*
|
*Felcsillannak a szemei. Megfoghatja?? Megfoghatja... megfoghatja!! És a kislányt!!!! A nyálát csorgatva néz a kicsire, de ekkor kerül bele a képbe Viktor. Nagyokat pislog, majd mérgesen összehúzza a szemeit, ahogy feláll ökölbe szorítja a kezeit, majd sértődötten összepréseli az ajkait. Amint Viktor letette a babát feláll és felveszi a cipőjét, odalépked mellé, a babára néz majd rá, és ha nem figyel tiszta erőből sípcsonton rúgja.*
- Te szívtelen babarabló!!!!! Nem szeretlek!
*Mutat rá Alexishez hasonlító, vádló mozdulattal, majd mérgesen karba teszi a kezeit, és elfordul.*
|
*Ahogy Corni odainti, nagyokat pislog, és bizonytalanul odalépked. Elmosolyodva leül az ágy szélére, Viktor közbelépésére nem figyel, inkább a rá értelmesen pislogó kisViktort kezdi el nézegetni.*
- Hát..
*Billenti félre a fejét, és óvatosan a kicsi hóna alá nyúl. Hátradőlve a mellkasára fekteti, egyik kezével a hátsóját tartja, a másikkal a hátát paskolgatja, s közben finom, ringató mozdulatokat tesz. Neeem, ő nem gyakorlott ebben XD.*
- Szia, Viktor..
*Suttogja mosolyogva, remélhetőleg az idősebbik nem érti félre. Feláll és óvatosan nekidönti a fejét a kicsi fejének, majd a hátát tartva vízszintesbe fekteti, és az ágyhoz ballagva óvatosan beteszi. Betakargatja, s tekintetével hosszan elidőzik rajta.*
|
*Carmen viselkedésére összehúzza szemeit, s karbateszi kezeit.*
~Ehh...~
*Vágja rá gondolatban, majd megcsóválja a fejét. Cornira néz a szavait hallva, majd értelmes arcot vág.*
- Köszönöm, kicsim.. de..
~Most nem tudok semmi értelmesen mondani..~
*Mielőtt még Carmen elvenné a babát odasiet és jelentőségteljes pillantást vet a szőke lányra, majd Cornira*
- Majd én.. legyen valami hasznom is..
*Vág értelmes arcot, s átveszi a kislányt. Persze csak akkor, ha nincs ellenvetés.. xD A mellkasára fekteti, megpaskolja picit a hátát, majd elmosolyodva a babaágyhoz ballag. Szépen, óvatosan lefekteti a kicsit, betakargatja, s végigsimítva az arcán elmosolyodik. Fölötte álva álmodozni kezd, s az ágy mellé leguggolva, karjait az ágy szélén pihenteti meg, s ráfekteti a fejét. Csillogó szemekkel figyeli a picit, aki értelmesen pislog, majd elnyom egy ásítást.*
 
|
*Ő egyből elfordul, s Viktort kezdi el fürkészni. Eltöpreng, s már mondana Carmennek valamit, de rá bízza. A székekhez ballagva leül, s eltöprengve sóhajt. A földet kezdi el nézegetni.*
|
*Látja a csapaton a megilletődést, de csak mosolyog. Kokoro szavaira megrázza a fejét, jelezve hogy semmi baj. Carmen lelkesedésére komoly arcot vág.*
- Nem mutiba készült!
*Ölt nyelvet a szőke lányra, és ahogy odaballag igazít kicsit a babák fogásán. Mosolyogva lepislog rájuk, a kérdésre már az előtte, illetve rajta ülő lányra néz.*
- A bal cicimnél a kisfiú, a jobb cicimnél a kislány. Hopp *pillant le, amint mindkét száj lecuppan az emlőiről* be is fejezték. Kokoro, segítenél? Szivem, te csak társalogj nyugodtan
*Mosolyog Viktorékra, mintha ebben a helyzetben mindenki társalogni akarna XD. Yamára nézve elkerekednek a szemei, és körbenéz.*
- Jajj, üljetek le! Az asztalon maradt narancslé is. Na ti meg..
*Fordul Carmen felé, és megemeli a kislányt.*
- Ahogy a filmekben láttad, úgy fektesd a mellkasodra, tartsd a popsiját és finoman paskolgasd meg a hátát. Ha hallod, hogy büfizett, akkor a rózsaszín kiságy az övé!
*Néz a mellettük levő két babaágyra, majd Kokoro felé fordul. Az ing szét van nyílva rajta, így Viktor remélhetőleg már régen befogta Yama szemét, ha szükséges.*
- Ugyanezen instrukciók, csak te a kék ágyba. Huh..
*Fáradt sóhajjal hátradől, begombolja az ingjét és Viktorra néz, majd az asztalon levő narancslére.*
- Drágám..? Áh, majd én!
*Legyint, kimászik Carmen alól, és egy nyújtózással lelógatja a lábait, majd a papucsába lép.*
|
*Hátő, megszeppenve pislog a táplálkozó babára, s pont mikor Kokoro elkapná, felsikkant.*
- Jajj de cukik!! Muti!!
*Rohan oda az ágyhoz, lerúgja a cipőit és felmászva Corni lábaira csüccsen, onnan pislog a kicsikre csillogó szemekkel.*
- Jújújúj..és melyik melyik?
*Dugja oda a mutatóujját az egyikhez, nem zavarva hogy nem érnek rá *
|
*Már mondana valamit, de Carmen beront. Sóhajtva belép, a jelenetet látva meglepődve pislog párat, majd gyorsan becsukja az ajtót.*
- Umm.. nem akartunk.. zavarni..
*Köszörüli meg a torkát, és sietve Carmen vállért nyúl, ha még ott van.*
|
*Feneszngve áll Corniék mellett három naagy lépéssel, s zsebredugott kezekkel, félrefordított fejjel.*
~Ezt nehéz lesz megszoknom.. ehh..~
*Ekkor esik be a kis csapat. Odakapja a fejét, majd Cornira néz, de el is fordítja a fejét. Ez 18.. xD Yama zavartságát látva elmosolyodik.*
- Sziasztok
*Néz végig a társaságon, majd odamegy Yamakasihoz és megáll mellette.*
- Ömm..
*Kezd bele, de nem tud mit mondani. Ő is besorol mellé és a falnak dőlve sóhajt.*
|
*Hát, Kokoro szótlanságára elhúzza a száját. Amint elkapja Carment rájuk néz, majd utánuk siet. Ahogy beesnek Corniék szobájába körbenéz, de a látványra rögtön zavarba jön és félrefordítja a fejét.*
- Sziasztok....
*Megköszörüli a torkát és a falhoz simulva elmereng. Ez neki nem jó.. remélhetőleg Viktor odajön lenyugtatni, vagy ilyesmi és nincs zavarban. De neki ez magas és nem kér belőle.*
|
*Ömm, hát éppen a szopiztatás közepén jár.. karjaiban a két kis gyönyörűség, a kórházi, fehér ingje teljesen ki van gombolva, a két pici pedig az emlőin cuppog. Ahogy bevágódik az ajtó meglepve felpislog, majd el is mosolyodik. Ez a belépő csak egyvalaki lehet.. bizonytalanul összehúzza a szemeit, de mostmár be kell fejeznie az etetést, a többiek addig feszengnek egy sort. KisCorni nyűgösen nyöszörög egy sort a lárma miatt, de végülis tovább szopizik, kisViktor fel sem eszmél.*
- Sziasztok
*Biccenti oldalra a fejét, és helyezkedik kicsit az ágyban.*
|
*Nem figyel a párosra, el van foglalva az ajtókkal. Vajon ez, vagy amaz, vagy melyik..? Ám mikor valaki elkapja a grabancát és húzni kezdi, kis híján elvágódik.*
- Naahééé!!
*Kalimpál egy sort, s ahogy megállnak az ajtónál, kiszabadítja magát Kokoro fogságából. Durcásan megigazítja a ruháját, a feliratot meglátva felcsillannak a szemei.*
- Megvannaaaaak! Menjüünk!
*Kapja el Yama kezét ha tudja, és kopogás nélkül beront.*
|
*Carmenre néz, és ahogy Yamakasi odaér megáll, és rá. Hallgatja a szavait, végül tekintete a talajra vándorol, ahogy elindul megy utána. Figyelmesen hallgatja a szavakat, s ahogy a fiú elhallgat, összehúzza a szemeit. Nem mond semmit, csak elkomorodva megszaporázza a lépteit, és mielőtt Carmen benyitna még párszáz helyre, elkapja a grabancát és maga után húzza.*
- Így az életben nem találjuk meg Corneliát és Viktort.. olvasd inkább a feliratokat.
*Áll meg az ajtó előtt, és a kis cimkére bök "Cornelia Tyler"*
|
*Ahogy Carmen behúzza a vészféket kishíján átesik rajta, de sikerül talpon maradnia. Egy sóhajjal elnéz ő is Kokoro felé, a szavakra összehúzott szemekkel néz Carmenre, de már lökik is a másik lány felé. Pislog párat, majd a lányhoz lépkedve megáll előtte. Eltöpreng, majd a vállára teszi a kezét, majd eltöprengve sóhajt.*
- Figyelj, nyugodj meg.. ömm.
*Elnéz szúrós szemekkel Carmen felé.*
~A fenébe.. nem tudok mit mondani!! Miért én beszéljek vele?! Nem jó nekem a beszélőkém...~
*Húzza el a száját, s lehúzza a kezét a lány válláról, s zsebrepakolja. Visszafordul felé, majd mellé állva sóhajt.*
- Kippei miatt vagy ilyen, igaz? *néz rá egy pillanatra, majd maga elé. Lassan elindul, de várja, hogy Kokoro is jöjjön* Nem érdemes rágódnod rajta.. majd mindent elmond, ha lesz rá alkalma. De egy jótanács, hallgatsd végig, utána mond meg a véleményed.
*Néz ismét rá, majd előre, s Carment kezdi el fürkészni.*
|
*Yama halk beszólására behúzza a vészféket és nagyon csúnyán néz rá. Kokorot meglátva felenged, elhúzza a száját és elengedi Yama kezét. Kezeit a fiú hátára fekteti, és a füléhez hajol.*
- Beszélj vele!
*Ezzel Kokoro felé löki lendületesen, majd nekik háttal fordulva két ujja közé fogja az állát, és hümmögve körbenéz. Az ajtókat kezdi el nézegetni, majd rábök az egyikre.*
- Az lesz az! Jövök!!
*Szalad oda és benyit, majd sikítva vissza is csukja az ajtót, és nekidőlve a szájára tapasztja a kezét. Pár pillanatig pislog maga elé, feldolgozza a látottakat, majd megrázza a fejét.*
- Téves.. akkor az!
*Mutat a másikra, és sietősen a kilincshez indul.*
|
*Ahogy végighúzzák a folyosón inkább nem ellenkezik, megpróbálja felvenni a lánnyal a tempót, s úgy fut utána, és már-már mellette. Már ameddig tud.. A lelkes kacagásra elmosolyodik, majd egy sóhajjal hátrafordul Kokorora nézve elhúzza a száját, s visszafordul Carmenhez. A felmosott padlón kishíján elesik, de a lányban megkapaszkodik.. xD Ránéz kicsit rosszallón, majd elmosolyodva tovább fut vele.*
- Nem kell annyira sietnii! Elhiszed, hogy nem fognak elfutni a babák?
*Néz rá egy grimasszal, majd elgondolkodik.*
- Bár, ki tudja..? Lehet el fognak menekülni előled..
*Jegyzi meg halkan, majd befogja a száját.*
|
*Egy sóhajjal megáll a kanyarban, és eddig karba tett kezeit most csípőre teszi Carmen szavait meghallva.*
- Ha nem erősködtél volna, hogy Lia a második emeleten van, hanem hallgattál volna rám és a szememre, akkor nem kellett volna átvágnunk egy csoport kihullott fogú, büdös lehelletű láncos perverz öregemberen! Én mondtam hogy a csecsemő osztály a harmadik emelet!!
*Kiált a páros után, majd egy sóhajjal tovább indul. A földre néz, majd lehunyja a szemeit.*
~Két napja folyton csak morgok, legalább most összeszedhetném magam..~
*Csendesen elindul a páros után, a földet figyelve.*
|
- Ne maradjatok le!!
*Fordul hátra, de nem engedi el Yama kezét. Visszanéz előre, és lelkes kacagással tovább szalad.*
- Végre lehet babázni! Alig várom hogy láthassam a két kis cukorfalatot...elevenen megzabálom mindkettőt!
*Nyalja meg a szája szélét, átcsúszkál egy felmosott folyosón, és ha Yama nem taknyolt el, akkor átszel egy másikat, maga után cibálva őt is.*
|
*Halkan lenyomja a kilincset s előbb a fejét dugja ki, körbenéz, majd lábujjhegyen kioson. Még csak két napja, és máris elkezdett fogyni ^^ ez remek! De mostmár nem bírja tovább.. anyai ösztönei felülkerekedtek türelmén. Papucsban és köntösben csoszog el az újszülött osztályig, ahol felmutatja az ügyelő nővérkének a csuklószalagját, s miután beengedték, a koraszülöttek számára készült, elkülönített kis terembe ballag. Már messziről kiszúrja két drágáját, s rögtön mosolyra kanyarodnak az ajkai. Odalépeked, s biccent a nővérkének, aki magára hagyja. Lehajol először az egyik ágyhoz, és a mutatóujját a kislány tenyeréhez érinti. Ujjbegyével megcirógatja az aprócska felületet.*
- Szia hercegnő.. áhh, Carmen meg fog sértődni
*Mosolyodik el, majd sóhajtva a plafonra néz. Már előre látja Carmen viselkedését.. elő kell készíteni neki egy kényszerzubbonyt! Áthajol a kisfiúhoz, és mosolyogva a füle mögé tűri a haját, mielőtt őt is megsimizné egy ujjal.*
- Szervusz Szőke kis hercegem.. mint ahogy Viktor Szőke lett, a barátnődet úgy fogom megkérni, hogy téged meg Szöszinek hívjon.
*Kacsint rá, a kicsi békésen pislog fel rá miközben hüvelykujját szopizza, s lábaival rugdalózik. Lerogy az odakészített székre, s fáradt sóhajjal felfekteti karját az ágyak szélére. Elmosolyodva húzza végig egyik ujját a kicsi hasán, mire álmosan pislog párat, s elnéz elevenebb húga felé.*
- Apunak haza kellett mennie, de holnap bejönnek.. és a nagyiék is.
*Sóhajt fel, felkönyököl és hosszan néz ki a fejéből, de kisCorni gügyögésére visszakapja a pillantását. Elmosolyodik, és behajolva az ágyba egy puszit nyom lánya homlokára. Könnyes szemekkel egyenesedik fel.*
- Annyira boldog vagyok.. anya lettem.. van két csodálatos gyermekem, egy vőlegényem, testvérem, gyönyörű házunk, tele vagyunk állatokkal, jól megy az iskola és sok barátunk van.. ez hatalmas szerencse
*Hunyja le a szemeit, a kisfiú abbahagyja ujjának szopizását, és értetlenül, meredten, pislogás nélkül nézi anyut. Nem érti, miért vizes a szeme? Sóhajtva behunyja a szemeit, s belógatva mindkét kezét meg-megcsikizgeti a gyerkőcök talpát.*
- Ugyan tudom, hogy itt van Viktor, mégis félek a szüleimmel való találkozótól.. és a Viktor szüleivel valótól is. Lehet, hogy az én apámnak könnyen elszalad a keze, de szavakkal is ugyanolyan jól meg lehet bántani a másikat. Ebből a szempontból szerencsétlen vagyok.. apa üt, Viktor apja pedig a szavakkal bánik rosszul.
*Csóválja meg a fejét s lenéz a babákra, akik egymást figyelik. Elmosolyodik, szelíd pillantással figyeli a szemkontaktust, és nyom egy-egy csókot mindkét baba orrára.*
- Nagyon szuper kis család leszünk.. megpróbálok a lehető legjobban bánni veletek az elkövetkezendő 18 évben, rendben? És még az után is.. nézzétek el, ha néha hibázom, de legfőképp.. tartsatok össze.. úgy, vagy még jobban, mint én és Jus.
*Fogja két kézbe kisViktor egyik kezét, aki anyura nézve ismét elkezdi szopogatni az ujjacskáját. Bejön a nővér lerendezni egy másik testvérpárt, így ránéz, és kíváncsian oldalra dönti a fejét.*
- Mikor kezdhetem el én szoptatni őket?
- Koraszülöttek, tehát még 1 nap mindenképp kell nekik, hogy a szervezetük behozzák a lemaradást - néz fel a nővér, majd visszafordul a vizsgált csecsemőhöz - a doktorúr majd meglátja, de ha minden jól megy, holnap estétől már megpróbálhatják a szoptatást. Nem fáradt?
*Tér rá egy másik témára a nő, ahogy az órára, majd rá sandít. Elmosolyodik, s megrázza a fejét. Érzi, hogy kisViktor gyengécskén, de megszorítja az ujját, így lenéz. Tekintete kisCornira vándorol, aki békésen alukál már.*
- Tudom, hogy pihennem kell, de úgy érzem, velük, mellettük van a helyem..ez egy anya dolga, nem?
*Néz fel mosolyogva a nővérre, aki viszonozva a kedves mosolyt bólint, betakargatja a csecsemőt, majd ismét magára hagyja őket.*
|
[601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
