|
Témaindító hozzászólás
|
2008.01.11. 16:45 - |
 
A szálloda Párizs elegáns negyedében, a Szajna jobb partján helyezkedik el. Ideális szálláshely azok számára, akiknek múzeum látogatás és vásárlás is szerepel a programjukban. Bár a hotel egy félreeső utcában található, számos látványosság pár perces sétával elérhető. A közelben lévő tömegközlekedési megállóból számos metró és buszjárat könnyíti meg a város távolabbi pontjaiba való eljutást. |
[544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
- Úgy gondolod?
*Néz boldogan csillogó szemekkel Viktorra, majd az eladóhoz siet, aki kedves mosollyal kiszolgálja. Először elkezd az anyanyelvén beszélni, de aztán rájön hogy hol van, így gyorsan, akadozva átvált franciára. A hölgy kedvesen elmutat az egyik ruhasor felé, megköszöni, majd odasietve rögtön elkezd válogatni. Maga elé emel egyet, aztán visszateszi, végül leakaszt négyet is, és ha Viktor ott van akkor addig a kezébe nyomja őket, amíg válogat. Tipikus nő-férfi vásárlás XD mivel belátja hogy egyelőre elég ezért átveszi a ruhákat, nyom egy csókot Viktor ajkaira, majd besiet átöltözni. Az eladónő odaballag Viktorhoz, és kedves mosollyal az próbafülkék előtt levő fotelsorra mutat. Ha nem ül le, akkor le fog zsibbadni a lába, mire Corni végez XD 15 perc is eltelik, mire félősen elhúzza a függönyt, és kiballag az első ruhában. Zavart pírral az arcán lépked ki, és lassan fordul egyet a tengelye körül, majd még vörösebben, szendén Viktorra pislog.*
- Ez milyen? (( KATT ))
|
*A lány arcát kezdi el figyelni, amint elkapja a karját szó nélkül megy utána. Belépked és a ruhákat megnézegetve sóhajt.*
- Mindegyikbe van valami, ami szép..
*Néz a lányra, majd oldalra dönti a fejét. Végigméri.*
- Mindegyik jól állna neked..
*Mosolyodik el sunyin és a másik oldalra dönti a fejét és sóhajt. Egyik kezét zsebredugja.*
|
*Kíváncsian megy a fiút után, hisz általában a nők húzzák maguk után a férfiakat a ruhaüzlet elé, és nem fordítva. Először azt hiszi hogy Viktor magának nézelődik, de látva hogy esküvői ruhák, rögtön meg is kérdőjelezi. Eltátja a száját, és felcsillanó szemekkel az üvegnek tapad.*
- Óóó, meseszépek!
*Nézi végig az összes ruhát, és visszaoldalaz Viktor mellé. Hümmögve fürkészi a kiratatot, majd elkapja a fiú kezét, és az ajtó felé húzza.*
- Menjünk beee!
*Ha nem ereszt gyökeret, akkor belöki az ajtót, vidáman behúzza a fiút is, és rögtön a ruhák felé veszi az irányt.*
|
*Ahogy átkarolják a karját elmosolyodik és fejét a lányénak dönti. A szavakra elmosolyodik és bólint egyet.*
- Igen, de ha rajtam múlik, akkor sokkal izgibb helyre megyünk!
*Megvonja vállait, a kérdésre meglepve a lányra pislog. Nézi egy ideig, majd lassan elmosolyodik.*
- Persze, hogy elviszlek.
*Dönti oldalra a fejét és töprengve körbenéz. Egy kirakatot lát meg, ahol esküvői ruhák vannak. Odahúzza a lányt, végigméri a ruhákat, majd megáll és a lányra sandít. Apró jelzés.. tetszik-e neki valamelyik..? Ugye nemsokára itt az esküvő..*
|
*Viktorra pislog, az ötletére eltöpreng, majd elmosolyodva bólogat. Sapka, ez tényleg nem rossz! Mély levegőt vesz, majd elengedi Viktor kezét, s helyette átöleli a karját. Fejét nekibillenti a vállának, és egy mély levegőt vesz.*
- Lehet hogy találunk egy parkot is.. az lenne a legjobb! Sok fa, madarak, padok! Csak kicsit hideg van
*Húzza el a száját, de aztán le is hunyja a szemeit. Nem fontos.. felpislog a fiúra töprengve, és lassan megereszt egy mosolyt. Meghuzigálja a karját*
- Ha hazaértünk ugye elviszel a bunkerbe?
|
*A válaszra bólint és a földet kezdi el figyelni. A hangos gondolkodásról inkább nem vesz tudomást, egészen addig, míg rá nem kérdez. Meglepetten néz a lányra, majd egy sóhajjal vissza a földre és elmosolyodik.*
- Nem hiszem, hogy jobban ismerem.. te éltél vele eddig is. Deőő, nem tudom, hogy mindek örülne..
*Néz fel az égre, valami segítségrét, de mivel nem kap, így megvonja vállait.*
- Új sapka?
*Dönti oldalra a fejét mosolyogva.*
- Más nem jut az eszembe.. végülis majd látunk valamit, valahol.. nem? Itt az egész délután.. illetve, mennyi időnk is van a babák etetéséig?
*Húzza össze szemeit és a lányra néz. Fürkészi egy ideig, ha megkapta a választ, akkor előre néz.*
|
*Elneveti magát, majd megcsóválja a fejét. Ez a hirtelen változás.. de tetszik. Mély levegőt vesz, a kérdésre felpislog a fiúra, és lassan megvonja a vállait.*
- Egy egyszerű sétálóutca is megteszi, aztán majd valahova úgyis elsodródunk.. úgy tudom hogy Párizsnak a kirakatai is szépek, talán látunk valamit Naruminak
*Töpreng el a dolgon, aztán gondolatai valahogy Justin körül lyukadnak ki. Szegénnyel mindig olyan rabszolgahajcsár, pedig most éli a kamaszkorát, ráadásul szerelmes.. *
- Talán ha vennék neki valamit.. *vált át merengése hangos gondolkodássá, végül kíváncsian Viktorra néz* Tudom, hogy az én öcsém, de te mégiscsak jobban ismered. Justin minek örülne?
*Ingatja a fejét, és a plafont kezdi el fürkészni.*
|
*A kijelentésre bólint, de nem fűz hozzá semmit. Kinyitja az ajtót és előre engedi a lányt. Kilépve utána belöki az ajtót a lábával és tovább indul. A kérdésre a lányra néz, pislog egy ideig, sunyi mosoly szökik az ajkaira. Aztán leesik neki, amit ki is mond.*
- Jaaaaaaa.... a buli!! Tudtam ám!
*Bólogat komoly arckifejezéssel, majd sóhajt.*
- Hátőőő... konkrét tervem még nincs.. végülis zenekart nem hiszem, hogy kell hívnunk. Körbekérdezősködök majd délután, ki tudna valamit előadni.. aztán majd eldől mi lesz. Ha meg nem találok senkit, akkor.. lehet mégis a zenekar lesz..?
*Kérdezi saját magától merengve, majd megrázza a fejét.*
- Najó.. akkor marad Chris..
*Teszi hozzá félvállasan, normális hangon. Lenéz a kezükre és elmosolyodik egy kicsit. Felpislog a lányra, majd előre és megszaporázza lépteit. Az ajtóhoz érve kinyitja és előreengedi. Kilépked utána, az ajtót megint a lábával csukja be. Megvonja vállait.*
- Hmm... merre menjünk? Párizs szép hely..
*Töpreng el az eget figyelve és sóhajt.*
|
*Ugyan fel tudna hozni ezernyi indokot, amiért nem jó itthagyni az ikreket, de Viktor kilőtte mindegyiket. Igaz, egy telefon és már itt is vannak.. mély levegőt vesz, majd elmosolyodva bólint egyet. A kijelentésére pislog párat, majd kiszélesedik a mosolya.*
- Sosem válunk el..
*Felzárkózik mellé az ajtóhoz, és összefűzi a fiúval az ujjait. Ha kinyitotta akkor kimegy utána, behúzza maguk mögött az ajtót, és elindul a folyosón. Felpislog a fiúra*
- Na és vannak már ötleteid estére?
|
*A lány ajkaitól elszakadva elmosolyodik, a szavakra elmosolyodik, a kérdésre összevonja szemöldökét és úgy fürkészi a lányt, de a csókra lehunyja szemeit és viszonozza. Elszakadva tőle lassan leteszi a földre és sóhajt.*
- Hááááát...
*Az állán kezd el dobolni és körbenéz, majd a lányra. Egy ideig így mereng, majd megrázza a fejét.*
- Passz.. majd ami jön! Az ikrekért majd elugrok.. legfeljebb majd sikítanak, ha baj van. Telefonon meg elérnek.. menjünk el a városba!
*Bólint határozottan és a lányhoz lépve megfogja a kezeit és a szemeibe néz, ha tud. Halkan szólal csak meg.*
- Már azt hittem, vége mindennek..
*Csóválja meg a fejét, majd elmosolydva elengedi az egyik kezét és az ajtó felé húzva a lányt elindul.*
|
*Viktor kijelentésére egyszeriben sápad el és csak úgy kinyílik az álla, mintha épp leesni készülne. Látszólag teljesen megszeppen szegény, de hallva hogy Yamakasinál vannak, megnyugodva sóhajt egyet, és lehunyja a szemeit. Viktor felháborodására felkuncog, és ahogy visszakapja a gyűrűt, a fejét ingatva, széles mosollyal kezd el gyönyörködni benne, mintha nem lenne rajta már hónapok óta. Ahogy a fiú felrántja teljesen meglepődik mivel kicsit szokatlan a karjaiban üdülni, de mindegy. Elmosolyodik, a heves csókot szenvedélyesen viszonozza, és közben végigsimít a fiú arcán. Azért ha elszakadnak az ajkaik, akkor csillogó szemekkel felnéz rá, és odadugja a homlokát az övéhez.*
- Akkor, amíg Yamakasi összes hajszálát az ég felé állítják az ikrek, mihez lenne kedved? Bármiben benne vagyok..
*Mosolyodik el sunyin, nem titkolva hogy tényleg megfordul a fejében AZ a változat is. Mielőtt választ kapna, még egy gyors csókot nyom a fiú ajkaira.*
|
*Ahogy a lány átöleli alig bírja megtartani az egyensúlyát és nyekken is hozzá egyet. A szavakra mosolyogva lehunyja a szemeit, a kérdésre tök komoly arcot vág és a lányra mered.*
- Háát.. leadtam őket egy idegennek, aztán majd.. azt mondtam majd jövök.. *von vállat, de látsztólag komolyan gondolja. De még mielőtt leütik sietve felemeli kezeit és elvigyorodik* Yamakasira bíztam!
*Bólint, ám ahogy a gyűrűt nekidobják felháborodik.*
- Héé!! Drága volt! Nem szabad dobálnii!!
*Veszi kezébe a gyűrűt és féltve letörölgeti róla a port - ami nem is volt rajta. Visszanéz a lányra, a kezét meglátva megfogja és csillogó szemekkel ránéz.*
- Szeretlek..
*Lágy hangon megszólal, majd felhúzza rá a gyűrűt. Feláll, de nem engedi el a lány kezét, felrántja magához. A karjaiba zárja, de ezzel a lendülettel a karjaiba is veszi és hevesen meg is csókolja, ha tudja. Úgy öleli, mintha most ölelné utoljára, így nem is akarja elengedi egy ideig.*
|
*Ahogy Viktor felmászik hozzá és átöleli nekidől, s a felsőjét markolva belefúrja az arcát a ruhájába. A szavait hallva lassan kinyitja a szemeit, de már csak pityereg, és levegőért kapkod. Lepislog a fiúra, a kérdésére abbahagyja a pityergést is, s ahogy kisimít az arcából egy tincset, lehunyja a szemeit. A válaszra lassan elmosolyodik, de ez le is fagy az arcáról, és Viktor nyakába borulva átöleli őt. Vesz egy mély levegőt, és megnyugodva ismét elmosolyodik.*
- Szeretlek, Szőke! De hol vannak az ikrek?
*Szakad el a fiútól tágra nyíló szemekkel, és ha megkapta a választ, akkor megnyugszik, de ha valami hülyeséget kap, tuti hogy kitör rajta a pánik. A gyűrűjére néz, majd elmosolyodva Viktornak dobja óvatosan, és mielőtt még megijedne, a kezét nyújtja neki csillogó szemekkel azt várva, hogy a gyűrű felkerüljön oda, ahova való.*
|
*Ahogy a lány elkezd beszélni nagyot sóhajt, és zsebredugja egyik kezét. Oldalra dönti a fejét, néhány résznél el is mosolyodik. De amint a lány sírva fakad visszatérdel elé és a kezeire teszi a kezeit. Ám a lány szavaira meglepődik, maj összehúzza szemeit. Rossz így látnia, hogy sír.. megcsóválja a fejét és felmászva az ágyra átöleli oldalról a lányt. Állát a fejtetejének dönti és elkezdi simogatni a hátát.*
- Jahj Corni.. én.. végig azt hittem.. hogy a komolyság hiányzik belőlem.. és próbáltam felelőségteljesen viselkedni, hogy megfeleljek mindenkinek. De.. mindig rosszul csináltam valamit.
*Csóválja meg a fejét, majd elmosolyodik és elszakadva a lánytól letérdel ismét az ágy elé. Megfogja a lány kezeit és felemelkedve közelebb húzza magához, ha tudja.*
- Szóval arra vágysz, hogy olyan legyek, mint régen.. ugye?
*Mosolyodik el és kisimít egy tincset a lány arcából.*
- Rendben.. nem kell kétszer kérned!
*Von vállat játékos mosollyal, de ha a lány még mindig sír, akkor lefagy arcáról a mosoly.*
|
*Ahogy Viktor is beront, egy nagyon nagyon nagy sóhaj szakad fel a tüdejéből. Amíg a fiú beszél, gépiesen feláll, zsebreteszi a mobilját, és az ajtó felé szöszmötölve int egyet.*
- Itt nincs térerő, lemegyek és felhívom a tökfejt hogy mi újság otthon.. érezzétek otthon magatokat!
*Lépked ki az ajtón és becsukja maga után, sóhajt még egy nagyot, és fejcsóválva elindul a lépcső felé*
|
*Elmélyed a gondolataiban, ahogy az ajtó kitárul felkapja a fejét. Meglepődve pislog Viktorra, a szavai nagyon meglepik, s szíve elkezd hevesen dobogni. Ahogy a végéhez ér, a szemeibe könnyek szöknek, és rövid hallgatás után lassan becsukja őket.*
- Tudod.. kislányként mindig szerettem felpróbálni anya ruháit.. azért volt jó veled lenni, mert melletted királylánynak, hercegnőnek érezhettem magam úgy is hogy nem volt pénzünk divatos ruhákra, vagy nem volt vörösszőnyeges aranypalotánk. Tudtam, hogy a velem egykorú lányok nem tudják kívülről a kémia alapjait, és iskola után nem merülnek bele izgatottan a könyvekbe, melletted mégis úgy éreztem, hogy fontos, átlagos ember vagyok.. Chris is próbálta ezt az érzést sugallni, de valahogy nem volt az igazi. Gondoskodnom kellett Justinról, anyáról, és mikor visszatértél, annyira boldog voltam.. melletted újból tudtam nevetni, és újból csak egy hétköznapi kamaszlány voltam.. te megtanítottál a játékra, és hogy az élet nem csak a rossz pillanatokból áll.. veled öröm volt elmenni mindenhova, boldog voltam amikor rámmosolyogtál, és megdobbant a szívem a durcás mufurc arcod láttán. Egy egoista fiú, aki mindig győz akármiben versenyzünk, egy "vagány", aki belerángatott olyan őrültségekbe, amikre magamtól nem vállalkoztam volna. Egyszerűen kidobtad a listát, amit írtam, bírkóztunk a fényképekért, versenyeztünk a hintán állva.. de most hogy megszülettek a kicsik, és te is egyre inkább el voltál kenődve, muszáj volt magam mögött hagynom ezt a világot, és muszáj volt felnőnöm. Példát kellett mutatnom nem csak Justinnak és a kicsiknek, hanem a barátainknak, a tanároknak, az egész világnak.. meg kellett mutatnom, hogy a mi szerelmünk igenis összejöhet kor ide vagy oda, és nem számít mennyien hisznek bennünk, és mennyien nem. De én még.. nem akarok nő lenni.. én újra az a szerelmes fiatal akarok lenni, akit te ki tudtál húzni a szürke hétköznapokból, a monoton tanulásokból.. attól, hogy van két csöppség, akikre vigyáznunk kell, attól mi még.. mi még maradhatunk..
*Elcsuklik a hangja, és feltör belőle a zokogás (na, egyszer csak kijött végre. :P) Kezeit a tenyerébe temeti, és úgy sír, vállai remegnek. Nem változtat pózt, de folytatja.*
- Tudom, hogy a családalapítás felelősséggel jár, de.. de én csak újra boldog akarok lenni melletted.. úgy szeretlek ahogy vagy! Ne akarj.. ne akarj megváltozni.. újra szeretnék őrültségeket csinálni.. veled.. még fiatalok vagyunk, ráérünk.. ráérünk veszekedni és stresszelődni.. a feleséged akarok lenni, de legyen minden olyan, mint régen! Taníts meg szórakozni, és én megtanítalak a felelősségre!
*Öleli a mellkasához a gyűrűt, és összeszorított szemekkel zokog.*
|
*Hosszas töprengés után elindult a folyosón, és sikeresen belebotlott Yamakasiba. Beszélgettek egy ideig, majd rábízta az ikereket, bár Yama eléggé tiltakozott. Viktor viszont futva elindult a folyosón, így nem volt más választása.*
~Azt mondta Justinhoz megy..~
*Jár az agya folyamatosan, az ajtónál meg is torpan. A kilincsre teszi a kezét és egy sóhajjal körbenéz.*
~Helyes lenne rájuk törnöm? Talán.. beszélgetnek.. vagy.. akármi.. nem lenne helyes. Jó, nem érdekel. Bemegyek!~
*Bólint határozottan ésőő.. kopogás nélkül benyit. Körbenéz, Justint meglátva biccent neki, hogy nézze el neki ezt a kopogás nélkül benyit dolgot. Becsukja maga után az ajtót és Cornira téved tekintete. Fürkészi egy ideig, majd mély levegőt véve közelebb lépked hozzá. Őt figyelve letérdel az ágy mellé.*
- Cornelia.. én..
*Elnéz Justin felé, majd értelmesen pislog egy ideig, végül egy sóhajjal visszanéz a lányra. Viszont észrevéve, hogy nincs rajta a gyűrű összeszűkülnek szemei.*
- Szóval már döntöttél..
*Suttogja nagyon halkan, a lány nem biztos, hogy hallja. Bólint határozottan, eltökélt arccal. Nem fogja elengedni! A kezeire teszi a kezeit és sóhajt.*
- Szeretnék bocsánatot kérni, mind azért, ami az utóbbi időben történt.. nem tudom mi van velem. Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok ilyen. Talán.. nem tudom milyen apának lenni, vagy hogy, hogyan kell viselkednie.. *töpreng el, majd végigsimítva a lány lábán visszahúzza kezeit* ..pár dologra viszont ma rájöttem..
*Feláll és üveges tekintettel a lányt kezdi el figyelni.*
- Ha nem cselekszem, akkor elveszíthetlek.. és nem csak téged, hanem az ikreket is.. az apám megbecsülését.. egyszóval mindent.
*Csóválja meg keserűen a fejét és sóhajt.*
- Lehet, hogy bennem van a hiba.. de ha kell, harcolok érted... nem fogom hagyni, hogy vége legyen mindennek. Bár.. *elbizonytalanodik* ..ahhoz te is kellesz..
*Néz a lány gyűrű nélküli kezére és megcsóválja a fejét.*
|
- Miii, hogy itt??? 14 éves vagyok, nem 9! Szobatársam is van! És és és.. felejtsd eel!
*Néz fel nővérére, mivel a kérdésétől sikeresen leborult az ágyról. Feltérdel mellette, és karjait felfekteti a takarókra.*
- Lia, 17 éves vagy! Nehogymár ne tudjátok megoldani, könyörgöm!! Én még kicsi vagyok a szerelmi drámáidhoz és Párizsban vagyunk!!
*Hisztizik hátravetett fejjel, majd egy sóhajjal az ágyra dobja a fejét. Pár pillanatig meg sem mozdul, mint aki meghalt, aztán lassan feltápászkodik, és kifejezéstelen arccal az íróasztalához ballag,közben hátrainteget.*
- Oké, persze, maradj csak, semmi akadálya, érezd magad otthon
|
- Héé, vigyázz a szádra, nem a haveroddal beszélsz!
*Emeli fel a fejét összehúzott szemekkel és a gyűrűre néz, majd egy sóhajjal átveszi, és az ujjai között kezdi forgatni. Lehunyja a szemeit.*
- Itt maradhatnék nálad egy kicsit? Nem szeretnék vele összefutni.. persze elkerülni nem kerülhetem, hisz a kicsiknek szüksége van rám.. de én.. amíg át nem gondoltam mindent.. nem szeretnék vele találkozni..
*A markába zárja a gyűrűt, és egy sóhajjal visszadől a térdeire. Lehunyja a szemeit, és megrázza a fejét.*
- Pedig Narumi szülinapja is ma lesz..
*Felnéz, és egy pontot kezd el fürkészni a talajon.*
- Talán túl szép volt ez az egész ahhoz, hogy igaz legyen..
|
*Megáll a gyűrűs keze a levegőben, majd lassan leengedi az ölébe, és úgy hallgatja a nővérét. Sóhajt egyet, és összeszorítja a szemeid.*
- Szerinted összehoztalak volna titeket, ha így végződne a történet?! Nem! Eddig olyan stabilan kitartottál minden mellett.. oké hogy belefáradtál, de emiatt eldobod az álmaid!?
*Néz mérgesen a nővérére, de ha jobban megfigyeli a keserűség könnyeket szült az ő szemeibe is. Félrefordítja a fejét, hisz Viktortól megtanulta hogy egy férfi sosem sír. Szipog egyet, és duzzogó hangon szólal meg.*
- És mi lesz az ikrekkel? Azt akarod hogy olyan élete legyen, mint nekünk? Azt akarod hogy Viktor faterjának legyen igaza, és Viktor még mélyebbre süllyedjen önmagában? Azt akarod hogy visszakerüljek apához?!
*Hunyja le a szemeit, és megrázza a fejét. Nem szólal meg többé, csak egy sóhajjal átnyújtja nővérének a gyűrűt, és kinéz az ablakon.*
|
[544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
