|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:40 - |
Lakók: Viktor Medison, Frencin Fenserye (nem tartózkodnak itt)
Ők birtokolják a kétágyas szobát. Szekrény, szék, mindennel fel van szerelve. |
[443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*Pár percnyi, vészjósló és guszta' hangok után végre nyílik az ajtó. Egy árnyalattal élénkebb arcszínben, még kissé könnyes szemekkel támolyog ki az ajtón, s az ajtófélfának dönti vállát.*
- Semmi probléma.. remekül vagyok.. valamivel elcsaphattam reggel a gyomrom..
*Erőltet magára egy mosolyt, és fintorog egyet.*
- Haza kell mennem fogat mosni...
*Neeem hisztikézik, csak.. nyávog. Egy sóhajjal lehuppan Viktor mellé, és ha hagyja nekidől.*
|
*A lány szavaira feleszmél, s összehúzza szemeit.*
- Ahogy gondolod.. bár nem fog sokat segíteni.. meg amúgy is.. fölösleges!
*Néz vissza a lányra, aki látszólag nagyon rosszul van. Falfehér lett.. megcsóválja a fejét, s a lány után néz. Az ágyhoz ballag, leül rá, s úgy várja, hogy kijöjjön..*
~Mi baja lehet? Őszintén..~
|
*Némi gondolkozás után mély levegőt véve Viktorra néz. Oldalra dönti a fejét*
- Na jó, főzök neked egy másnaposság elleni löttyöt, nem akarom látni ahogy holnap széthasad a fejed...
*Ereszt meg egy mosolyt, talpra áll, nyújtózik egyet, majd elbizonytalanodva gyomrára teszi egyik, majd másik kezét, végül kissé összegörnyed.*
~Pedig nem is vagyok éhes.. nem baj, mindjárt elmúlik..~
*Mély levegőket vesz, és egy megkönnyebbült sóhajjal lehunyja a szemeit. Ám hirtelen gyomra görcsbe rándul, az ebéd pedig megállíthatatlanul tör felfelé. Elfehéredik, és se szó se beszéd bevágtázik a fürdőszobába, becsapja az ajtót, és a wc fölé görnyedve letérdel.*
|
*Az ajótnak támaszkodik, s úgy figyeli a lányt. Elhúzza a száját. Ugyan az alkohol már kezd kimenni belőle, még mindig van belőle egy kicsi. Mély levegőt vesz, ellöki magát az ajtótól, s megindul a lány felé, de meg is torpan.*
~Most inkább távol tartom magam tőle..~
|
*Viktor felháborodására láthatóan megszeppen, összerezzenve tesz egy lépést hátra, de hamar összeszedi magát. Elűzi minden rossz gondolatát és emlékét, s egy mély levegővel az ajtóra néz. Szusszan egyet, de Viktor már meg is indul, szemeit összehúzza, de ismét el is kerekednek, amint visszajön a fiú. Mély levegővel lehunyja szemeit.*
- De, tényleg jóban voltam vele, de tett pár ostoba lépést. Még mindig kedvelem, és igen, ő volt a támaszom amíg nem találkoztunk ismét, de ebbe nekem is van beleszólásom! Nem kéne a hátam mögött lefixálni, előbb kikérhetted volna a véleményem, akkor is, ha benne vagyok!
*Szegi fel állát, de hangja teljesen nyugodt. Nem veszekedni akar, és amúgy is megtanulta hogy nem emelheti fel a hangját egy olyan emberrel szemben, aki ivott. Akkor sem, ha Viktorról van szó. Hisz akkor meg a saját apjáról volt szó... a kérdésre megrezzen, s bár nem volt túl indulatos, mégis összehúzza magát, megszeppenve behúzza nyakát, egyik kezét mellkasához emeli, ajkait összepréseli... majd pár pillanat után lerogy az ágy szélére, és hosszan egy pontra mered.*
- Ez tapintatlan volt..
*Dünnyögi félhangosan, a kiszemelt pontot figyelve.*
|
*Mikor a lány kirántja a kezét felnéz rá. A szavakra felpattan ő is. Összehúzza szemeit.*
- Van beleszólásod igen! De ha jól tudom, te is jóba vagy Chrissel! NEM?!
*Kérdezi kicsit felháborodottan, majd az ajtóra bök.*
- Mész, vagy mehetek?
*Ha választ kapott, ha nem, ő indul az ajtó felé, kinyitja, s ha nincs ellenvetés, akkor kilép, de meg is torpan. Mit is mondott Chris? Mehet hozzá? Á, igen! Visszalépked az ágyához, majd meg is áll. Szemforgatva sóhajt, s a lányra néz.*
- Úgy tudtam jóba vagy vele. Amíg nem voltam itt, mindig vele lógtál. Vagy elfelejtetted? Gondolom ezt már nem tudod semmissé tenni.. meg ha amúgy sem fogsz szülni, akkor miről beszélünk?!?!?!
*Kérdezi ismét mérgesen, s összehúzza szemeit.*
|
*Ahogy a fiú közelebb lép hozzá kioldalaz, de mivel nem tud elsurranni, csak oldalra fordítja a fejét. Nem fogja megmagyarázni a távolságtartását, és mivel a fiú sem kérdez rá, nincs miről beszélni. A kijelentésre, miszerint haverok lettek döbbenten kapja vissza pillantását.*
~ Ha..ve..rok? ~
*Szótagolja magában ezt az igen érthetetlen kifejezést, a következő szavakba azonban beleremeg a térde. Álla ismét leesik, szemei tágra nyílnak, hagyja magát leültetni és csak akkor fogja fel Viktor szavait, mikor megfogja a kezét. Nagyokat pislog, majd erőteljesen fejrázással kirántja a kezeit és felpattan.*
- Hé hé hé, álljunk meg egy szóra! Nekem ebbe hol van beleszólásom?! Ha elfelejtetted volna nem csak neked kell jóban lenned Chrissel, pláne hogy én fogok szülni! De nem fogok..
*Dünnyögi az utolsó kijelentést félrefordított fejjel, halkabban, s karba tett kezekkel az ajtó felé fordul. Fogalma sincs, milyen kedélyállapotban van... morcos, ledöbbent, sírós, esetleg nevetős? Kérnénk még egy pár percet...*
|
*Még közelebb lép hozzá, s nem enged a távolságból. Ha el akarna szökni a lány, elkapja.*
- Szóval az egyik az, hogy végre abbahagytuk a viszályt és haverok lettünk.. a másik meg.. *eltöpreng* mi is volt a másik?
*Néz le a földre, majd a lányra egy vigyorral. Felmutatja egyik ujját.*
- Megvan! Az, hogyha lesz gyerekünk, akkor.. Chris lesz a keresztapa!
*Jelenti ki ellenevetést nem tűrve, s bólint egyet. Megfogja a lány két vállát, s leülteti az ágyra, báár, már nem valószínű, hogy áll. :P Elé lép, s lenéz rá, majd leül mellé. Megfogja a kezét, ha hagyja, ha nem.*
|
*Észrevehető az a két lépés távolság, amelyet Viktortól tart, és nem is enged belőle - a fiú minden mozdulatát figyeli, és ha a táv csökkenne, már egészíti is ki. Bár azt nem kell magyarázni, hogy miért.. mégis, mikor Chris neve eljut az agyáig, elfeledkezik mindenről, megütközve, sőt ledöbbenve nyitja ki a száját, s becsukni is elfelejti.*
- Mármint.. te.. meg.. Chris? Remek
*Bólogat jojózó szemekkel, ha mégjobban magán kívül lenne valószínűleg el is ájulna. Ehelyett csak kiigazgatja azt a két lépés távolságot, s gyanakvón összehúzza szemeit.*
- Két jó híred? Talán..
*Nem, nem tud rájönni hogy mi lehet nagyobb döbbenet annál, hogy két ellenség egymással iszogat XD ahogy a fiú közelebb lép bizonytalanul elhátrál, ám az ágynak ütközik, így csak meredten, némán figyeli.*
|
*A lebukásra elkerekednek szemei, s ő is hátrébb lép. Beharapja alsó ajkát, s úgy néz a lányra.*
- Háát az úgy voolt..
*Néz el oldalra, majd eszébe jutnak Chris szavai. Bólint egyet, de inkább nem kockáztat. Sóhajt egyet, s a földet bámulva fog bele.*
- Ki voltam borulva éés...
~Na, ha ezt megtudja.. na mindegy..~
- Chrissel ittunk egy picikét..
*Mutatja ujjaival is a picit, majd a lányra néz.*
- Izé.. mondtam neki, hogy már nem vagy terhes, aztán visszajött, elekezdtünk beszélgetni és.. *mély levegőt vesz* ..elkezdtünk inni.. valami haverja hozott sört aztán meg.. izé.. csak ezt
~Hülye lennék elmondani, hogy mást is ittunk.. jah.. még az kéne, hogy kitekerje a nyakamat.. így is elég morcos..~
- Szóval ez történt.. jajj!
*Csillannak fel szemei, s összecsapja két tenyerét.*
- Van két jó hírem!!
*Mutat a lányra, s közelebb lép hozzá.*
|
*Mosolyogva biccent, már nem gyanakszik. Nincs miért.. ám ahogy belép orra megrándul, szemei elkerekednek, majd mintha mi sem történt volna újból elmosolyodik.*
~Ez ismerős..~
*A fiú felé lépve mély levegőt vesz, bár elég neki az is, hogy mindig a legrosszabbra gondol, még szimata sem csal.. pont ebben a témában? Nem, ő ebben már tapasztalt..*
- Én ezt a helyzetet ismerem! Te részeg vagy!
*Bök rá Viktorra elkerekedő szemekkel, s karba tett kezekkel tesz egy lépést hátra. Igencsak goromba pillantással vár valami mentséget*
|
*A kérdésre kinyitja jobban az ajtót. A hajába túr.*
- Nem.. dehogy..
*Néz el oldalra, majd vissza a lányra.*
- Gyere csak be..
~Remélem nem jön rá arra, hogy ittam..~
*Összehúzza szemeit, ha bejött, akkor becsukja az ajtót, feltünés nélkül.. mármint nem ügyetlenül. Legalábbis megpróbálja nem ügyetlenül bezárni.*
|
- Corni vagyok
*Mosolyodik el, ám egyből értetlen arcot is vág. Szemforgatva sóhajt egyet*
~Már én is rászoktam erre a becenévre..~
*Megcsóválja a fejét, Viktort meglátva mosolya kiszélesedik, fejét oldalra dönti, szemei gyanakvón összeszűkülnek.*
- Zavarok?
|
*Chris szavaira elmosolyodik.*
- Kösz, szükségem lesz rá
*Bólint egyet, s elindul az ajtaja felé. Előhalássza a kulcsot, ami le is esik, így lehajol érte, a zárba illeszti 3szor, majd negyedjére sikerül is. Kattan a zár, kinyílik az ajtó, belép, mire kutyája felkapja a fejét.*
- Áh, Gyilkos.. szóval te is..itt vagy
*Biccent neki, majd ügyetlenül becsukja az ajtót, s az ágya felé veszi az irányt, ráborul, arcét a párnába temeti. A kopogást hallva összerezzen, s felül.*
~Csak neeem? Cornelia?? Opsz.. nem kéne meglátnia.. *végignéz magán* Így..~
- K..kii az?
*Kérdezi bizonytalanul, s feláll, az ajtóhoz botorlák de néha nekimegy valaminek, amit hallhat is az illető. Kinyitja az ajtót, s kidugja a fejét.*
|
*A folyosón baktat, kicsit bicegve ugyan, de összeszorított fogakkal lehunyja pár pillanatra a szemeit, s ez már meg is van oldva. Járása ismét tökéletes. Kicsit elszöszmötöl még a folyosón, így valószínűleg nem fut már össze egyik fiúval sem. Viktor ajtajához érve mély levegőt vesz, vár pár pillanatot, majd bekopog*
|
- Ugyanmár, azt tudom hogy a barátnőd tud nekem is meglepetéseket okozni, de nem hiszem hogy annyira agresszív lenne. Persze ha sodrófával vár az ajtóban, akkor szerintem dobj neki egy csókot.. arra van az én szobám
*Bök hátra a kulccsal egy kacsintás kíséretében, ezzel jelezve hogy szívesen látja éjszakára ha menekülni kell. EGY éjszakára. Hmm, vagy nem? Sietve megrázza a fejét, a búcsúzásra megereszt egy félmosolyt.*
- Drukkolok, cimbi
*Nézi, ahogy eltámolyog, és megcsóválja a fejét. Sarkon fordulva a szobája felé lépeget.*
~Jó érzés volt.. bár nem biztos, hogy segítettem, de azért jó volt~
*Vigyorodik el, kattan a zár, s eltűnik az ajtaja mögött.*
|
- Azért szökdécselni nem akarok.. nem akarom kitörni a bokám..
*Jelenti ki egy sóhajjal, a szavakra bólint egyet.*
- Igen. Segítettél.. és.. asszem' bele is fogok vágni. Persze ha az asszony is úgy akarja
*Elmosolyodik, a kérdésre elmutat a szobája irányába.*
- Arra van! De eltalálok egyedül is! Akko' majd találkozunk *összehúzza szemeit* asszem' vagy nem.. lehet, hogy az asszony megnyúvaszt élve.. na mindegy.
*Chris felé fodul.*
- Viszlát, cimbi!
*Veregeti vállon, s ha nincs ellenvetés, akkor elindul a szobája felé, a fal segítségével.*
|
*A fiút figyelve lépked utána, s ahogy felérnek nevetve hátbaveregeti, ha tudja*
- Jól van, egész ügyes vagy. A legközelebbi alkalomkor már szökdécselni is tudni fogsz felfelé, vagy lefelé
*Kacsint rá, bár azért körbenéz a folyosón. Az kéne még csak, hogy az asszony elcsípje őket, és akkor aztán lesz csihi-puhi.. a gondolatba beleborzong, és amíg a folyosón lépkednek a zsebébe túr a kulcsát keresve.*
- Azé' remélem tudtam segíteni. Szentem' vágj bele abba, amibe akarsz, és ne hagyd veszni a... lehetőségeket *nyögi be az utolsó szót, mivel sikeresen a földre ejtette előhalászott kulcsát, így lehajolva érte felveszi, a levegőbe dobja, s elkapva elégedetten bólint. Felzárkózik Viktor mellé és ásít egy nagyot.*
- Merre van a szobád?
*Néz körbe bizonytalan fintorral.*
|
*A lány szavaira összehúzza a szemeit. A két pletykát hallva sóhajt.*
- Ezek mind igazak, de..
*Folytatná, de mikor átölelik a derekát lenéz rá, a szavait hallva elmosolyodik.*
- Köszönöm, Sam! Sokat segítesz nekem, pedig én nem nagyon törődtem veled eddig.. sajnálom..
*Bólint a lánynak, a puszira elmosolyodik. Utána néz.*
- Szia! Majd találkozunk..
*Mosolyogva utána néz, s visszaül az ágyra. Töpreng testvérén, majd lefekszik az ágyra, s a plafont kezdi el nézegetni. Bólint egyet behunyt szemmel, jelezve, hogy mostmár mindent megbeszélt magával, és ez így lesz jó. Lassan el is alszik. Ha Frencin jönne, akkor sem kel fel.. van kulcsa, majd bejön ;).*
|
*Már épp fordult volna meg, hogy elmenjen teát csinálni, de visszarántja Viktor. Meglepetten néz le rá, majd leül kérés nélkül.*
- Rendben.. meghallgatlak.. jó. Nem mondom el senkinek.
*A szavait hallva rémlik neki a gyerekkori barát.. eltöpreng.*
~Talán az a lány volt a folyosón..~
*Visszanéz Viktorra, s úgy hallgatja a szavait. Tágra nyílnak szemei, majd ajkai.*
~Terhes...??~
*Megrázza a fejét, s úgy hallgatja tovább. Bólogat néha. Mikor a fiú oldalba böki ránéz egy mosollyal, de nem szól bele. A szavait hallva összeszorul a szíve, s maga elé néz egy sóhajjal. Amint a fiú befejezte a mondandóját ránéz. A szavait hallva elmosolyodik ő is.*
- Nincs mit..
*Nézi, ahogy feláll Viktor, a kérdést hallva ő is feláll. Sóhajt egyet.*
- Hát, az úgy volt.. csak két pletyka terjeng.. *nyel egyet* ..a tegnap este történtekről. Cornelia szavait mindenki hallotta, az egész iskola.. másodszor meg.. innen.. ebből a szobából furcsa hangok szűrődtek ki.. és.. *megcsóválja a fejét* ..azt hiszik, hogy együtt voltatok.. *összeráncolja homlokát* ..de lehet, hogy úgy is volt..?
*Néz fel bátyjára egy mosollyal, majd háta mögött összefűzi ujjait, majd átöleli a fiú derekát.*
- De ne aggódj! Én lecsitítottam a fél iskolát! És tudod miért? *felnéz rá* Mert jó bátty vagy!
*Elengedi a fiút, majd az órájára néz.*
- Lassan mennem kell. sőt! Jajj ne! Elkések!
*Felnéz Viktorra, egy testvéri puszit nyom arcára, majd futva megindul az ajtó felé, feltépi, s loholva megindul a folyosón.*
|
[443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
