|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:44 - |
Elkerített kert, tele virágokkal, egy hintaággyal és két hintával, nem messze tőle. |
[327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
*Alex szavaira meghökken, kezét mellkasához emeli, a másikat hasára csúsztatja, s riadtan tesz egy lépést hátra.*
~Hogy.. életben leszek..? Ezt.. hogy érti?~
*Visszarogy a hintába, és döbbenten maga elé néz. Hagyja elmenni a fiút, nem néz utána, helyette hosszan a homokra mered. Nagyot nyel, s fejét a láncnak dönti.*
~Mostmár tényleg nem vagyok biztos a dolgomban.. azt mondod, Alex, beszéljek Viktorral?~
*Néz fel az égre, és megereszt egy gyenge mosolyt. Felsóhajt.*
~Ez őrület.. habár.. miért lenne az?~
*Jutnak eszébe Alex szavai. A kastély felé néz, de már nem látja. Megcsóválja a fejét, és belöki magát a hintában.* |
- Miért ne menne? Én nem látok benne semmi nehezet.
*Áll meg, de nem fordul vissza, csak azh aggódó kérdésre. Megereszt egy félmosolyt, de ahogy megfordul már nem látni az arcán.*
- Nem bántottál meg, csak nekem is van valakim, akire vigyáznom kell.. jut eszembe.. abban pedig ne legyél olyan biztos, hogy ha ezt elszalasztod, lesz másik lehetőség.. *lenéz a földre, egyik keze ökölbe szorul* ..az élet bármikor közbeszólhat, s mindig tartogat valamit.. nem tudhatod, mi lesz 6 - 7 év múlva, vagy hogy hol leszel akkor. Az se biztos, hogy életben leszel. *Egy sóhajjal fellazítja kezét, és a lányra néz vörös tincsei takarásából* Az élet néha piszkos tréfát űz..
*Megfordul, és ha nem állítják meg, eltűnik a kastély felé vezető úton.*
|
- Ez nem olyan könnyen megy, mint gondolod..
*Tiltakozik a fiú szavaira, de mégis fellel benne némi igazságot. Mély levegőt véve néz a földre, ám ahogy elindul utána lép.*
- Hová mész? Megbántottalak valamivel?
*Vág aggódó arcot, s tágra nyíló szemekkel még egy lépést tesz utána.*
|
*A lány szavait hallva visszanéz rá, s elhúzza a száját. Ahogy feláll ő is a kastély felé néz.*
- Ne legyél ilyen gyenge.. ha rossz döntést hozol, onnantól nincs visszaút. Addig örülj, amíg még van. A kor pedig nem számít. Az ember igen fiatalon öl, lop, meghal, drogozik, akkor a szülés miért lenne különb? Amúgy is, vannak hozzád hasonló emberek is a földön. Igen, az probléma hogy a barátod nem akarja, de ha ezt nem beszélitek meg, ha te nem mondod el neki hogy nem vagy biztos benne, akkor honnan jöjjön rá? De ez nem az én dolgom. Csak próbálok tanácsot adni, ahogy ígértem.
*Vonja meg vállait, és ráérős léptekkel a kastély felé indul.*
|
*Megszeppen mikor Alex elkapja a vállait, a szavait hallva lehajtja a fejét, s mikor elengedi visszarogy a hintába. Az utolsó kijelentésre felkapja a fejét, tagadón megrázza, ajkai kinyílnak, de be is csukódnak. Visszanéz a földre.*
- De már megbeszéltük.. Viktor azt mondta, hogy most nem szeretne, később igen.. és én megmondtam, hogy elfogadom a döntését..
*Motyogja félhangosan, feláll a hintából és elnéz a kastély felé*
|
*Ahogy Corni felpattan ő is feláll. A szavaira összeszorítja a fogait, és egy darabig hallgatja a kifakadását, majd sóhajtva az égre néz. Hiába számol el magában 20ig, elkapja a lány vállait ha tudja, és megszorongatja.*
- Nem, Cornelia, te nézz rám! Ki a fenének számít a kor?! Ha egyszer szeretnéd azt a babát, akkor a legutolsó szempont a kor!
*Elengedi a lányt, és sóhajt egyet. Félrefordítja a fejét, és oldalra néz*
- De ha te nem hiszel magadban, és nem érzed magad érettnek hozzá, akkor meg ne vágj bele.
|
* Alex szavaira meglepve kapja fel a fejét, könnyes szemekkel nézi, ahogy letérdel elé. A hinta rázkódva megáll, a láncokba kapaszkodva nézi a fiút, a szavaira egyre több és több könny gyűlik szemeiben, s ahogy összeszorítja őket, egy kövér csepp végiggurul arcán, s térdére pottyan. Az utolsó kérdésre erőteljesen megrázza a fejét, és felpattan.*
- A kor! Alex, nézz rám! 16 éves vagyok! 17 éves lennék, mikor megszületne, érted?! 17! Egy normális anya 23 év után kezd el ezen töprengeni, én mit kezdjek 17 évesen?! És Viktor is olyan fiatal.. előtte áll az egész élet!
|
~Akkor jól hallottam tegnap estea..~
*Dönti oldalra a fejét, de nem szól semmit. Ahogy a lány befejezi, a földre néz ő is. Corni további szavaira felkapja a fejét, és szusszan egyet.*
- Már mi a fenéért ne tarthatnád meg?! A te gyereked, semmi sem akadályozhat, ha akarjátok.
*A kérdésre eltöpreng. Nem akarja elsietni a válaszadást.. már épp belekezdene, de kilöki magát a hintából és letérdel a homokba Corni előtt, két kézzel elkapja a hintáját és megállásra bírja.*
- Nem vagyok a te helyedben. Most rólatok van szó.. soha sem késő! Ha úgy érzed, akarod, akkor ne foglalkozz a belső hangokkal! Higyj magadban! Ugyan mi állna közétek?
|
*Ő is beleül a másik hintába, és Alexre néz. Nem érti, hogy miért érdekli ennyire a problémája, mikor még alig ismerik egymást. Sőt, alig beszéltek egymással... de Alex most a legjobbkor jött, mint egy mentőangyal, és nem bírja visszafogni magát.. elkezd mesélni Viktorról, a hozzá fűzött érzelmeiről, a váratlan terhességről és a reggeli döntésről. Sóhajtva némul el, és hosszan a földre mered. Nem löki be magát, cipője orrával a homokot rugdalja.*
- Elbizonytalanodtam.. teljesen.. már nem tudom mi lenne a jó, csak azt tudom hogy itt van bennem.. és fáj a szívem, ha arra gondolok, hogy meg kell ölnöm... de nem tarthatom meg..
*Szemeibe könnyek szöknek. Letörli őket, és mély levegőt vesz.*
- Tudom hogy te fiú vagy, de mit tennél a helyemben?
|
*Bólintva követi a lányt, nem kérdez többet. A kertbe érve a hintákhoz lépked, ráérősen, s beleülve az egyikbe belöki magát. Ismét Cornira néz*
- Most sem mesélsz róla?
*Néz rá kíváncsi, ám türelmes, szelíd arckifejezéssel.*
|
*A lány szavaira félrefordítja a fejét, s mikor elkezd futni utána néz.*
- Szia..
*Megvonja vállait, s elindul a Kastély felé, lassan.*
- Nem tudom.. igaza van, teljes mértékben... mégis nehezen mondtam ezt neki
*Lassan eltűnik*
|
- De.. én..
*Valahogy érzi, hogy az lenne a helyes, ha sírna. Ilyen helyzetben illik sírni, és ez a szokás.. ő még sem tud. Inkább kétségbeesett, mint szomorú szemekkel néz fel Viktorra ahogy hátrébb lép.*
- ..én nem akarom, hogy csak barátok legyünk...
*Olyan halkan dünnyögi ezt a pár szót, hogy lehet el se jut Viktor füléig. Mély levegőt vesz, és félre fordított fejjel a fűszálakra mered.*
~Ez őrület.. nem erőltetheted.. mindennek eljön a maga ideje.. várjunk csak!~
*Felkapja a fejét, elkerekednek a szemei és Izzyhez rohan. Kapkodva megfogja a pórázát, sietve a csuklója köré tekeri és a kastély felé húzza.*
- Meg kell keresnem Justint! Remélem nem tette meg.. nem szökhetett haza..
*Mered a Kastély tornyaira, de már nem Viktorhoz beszél, csupán a levegőbe. Megigazítja Izzy nyakörvét és futva az ajtó felé indul.*
|
*Mikor hátulról átöleli a lány meglepetten pislog párat, de meg sem bír moccanni. A szavait hallva elmosolyodik. Végre kiszabadul a karjai közül, így megfordul. A vállaira teszi két kezét, majd egyik kezével a lány arcához nyúl, s felemeli, hogy a szemeibe tudjon nézni.*
- Nem, Corni. Igazad van. Túl nagy kockázat...
*Megrázza a fejét, bár legszívesebben nem ezt mondta volna.*
- Mindig veled maradok, ne aggódj! Nem hagylak el többé... ahogy 7 évvel ezelőtt... de mi csak barátok vagyunk. A legjobb barátok
*Elmosolyodik, s végigsimít a lány arcán. Hátrébb lép egyet, így elengedve őt.*
|
~Elmegy.. elmegy.. elmegy.. hát menjen!...... nem nem mehet!!~
- Viktor!
*Utána szalad, nem várja meg hogy megforduljon, hátulról esik neki és szorosan átöleli a karjait is belevéve. (így-> katt) Összeszorítja a szemeit, de nem engedi el semmi áron.*
- Engem nem érdekelnek a következmények! Veled szeretnék lenni! Akárhol, akárhogy, bármi áron! Kérlek, ne menj el.. ne hagyj itt! Maradj velem! Szeretlek!
*Ritka, merész szavak, melyeket józan ésszel talán sosem mondott volna ki, de egytől egyig igazak. Szívből jöttek.. lassan lefonja karjait a fiúról hagyva hogy megmozduljon, és kissé kapkodva a levegőt, nagy szemekkel néz fel rá, azt várva, hogy mit reagál.*
|
- Ahogy akarod
*Sóhajt egyet keserűen, majd félrenéz. A kastélyra siklik tekintete.*
- Akkor viszont én most megyek... sok dolgom van még
~Milyen sok dolog? Ööö... na ja... kitakarítani a szobám, legalábbis rendet rakni, megetetni a kutyát, leckét írni, tanulni... igen, most igazam van. SOk dolgom van.~
*Bólint, s elindul a kastély felé.*
- Viszlát, Corni
*Ha nem állítják meg, akkor eltűnik.*
|
*Ahogy Viktor a vállaira teszi a kezeit, lehunyja a szemeit, és sóhajt.*
- Tudom, hogy nem fogsz.. de.. nekem ott van még Justin is.. olyan mintha a gyerekem lenne, és sok fiú nem bírja elviselni.. na meg..
*Szembefordul a fiúval, két kezével a derekába kapaszkodik, és úgy néz fel rá.*
- Mi van, ha nem fog összejönni nekünk? Akkor onnantól vége a szerelemnek, vége a barátságnak, vége mindennek.. és én _így_ nem akarlak elveszíteni.. *a fiú szemeit figyeli, majd egy mosollyal félrenéz* Ne haragudj, ez kicsit pesszimista hozzáállás volt.. rossz hatással vagy rám te, meg a laza vagányságod..
*Próbál szemrehányón nézni, de nem nagyon jön össze. Viktor szemeit figyeli, s tekintete lejjebb siklik az ajkaira. Sóhajt egyet.*
|
*A lány szavaira hátrébb lép egyet, az égre néz.*
- Elhiszem, hogy félsz, de ígérem, nem hagylak magadra többet! Mikor régen elhagytalak, akkor nem én döntöttem.. nekem is rossz volt, hogy nem lehettem veled
*A lány hátat fordít neki. A szavait hallva elmosolyodik, s a háta mögé lép, a két vállára teszi a kezét.*
- Akkor meg mi a baj? Én nem foglak elhagyni. Ebben biztos lehetsz. Többé nem..
|
~Annyira édes.. na és mostmár hogyan koncentráljak a tanulásra, mikor már van valami ami még emlékeztet is rá??~
*Alsó ajkát beharapva nézi ahogy felrakja a karkötőt, s kezét visszahúzva gyönyörködik benne egy kicsit, végül egy puszit nyom Viktor arcára.*
- Köszönöm mégegyszer! Nagyon boldoggá tettél!
*Oldalra billenti a fejét és úgy mered ismét csuklójára. Már mondana valamit, mikor Viktor kezd el beszélni. Felnéz rá, mikor megáll kíváncsian hallgatja a folytatást, ám már attól az egy szótól kihagy kettőt a szíve.. egy pillanatra megszűnik a külvilág is, s csak lassan folyik vissza a külvilág. Félrefordítja a fejét és az arcához kap.*
- Én.. de mi.. *lehunyja a szemeit és mély levegőt vesz* ..azt hiszem.. úgy érzem.. én is szeretlek.. csak.. félek belevágni.. ez túl nagy kockázat.. és nem szeretnélek elveszíteni..
*Háttal fordul a fiúnak, haja arcába lóg, a földet kezdi fürkészni.*
- De én is.. szeretlek.
|
- A tiéd
*Ismétli meg kicsit távolabb. Mikor a nyakába ugrik a lány, megtartja.*
- Szívesen
*Egy apró csókot nyom arcára, majd sóhajt. Végigméri a lányt.*
- Remélem tetszik
*Leteszi a lányt, s karbatett kezekkel nézi.*
~Olyan szép... teljesen megbabonáz a szépségável, a mosolyával... áh.. *felnéz az égre* pedig ez nem jó..~
*Megcsóválja a fejét, s Cornira néz. Elveszi a karkötőt, s a csuklójára teszi.*
- Megvan
*Néz egy mosollyal a lányra, majd az égre.*
- Nem tudtam mit kitalálni neked, így ez lett belőle
*Megvonja vállait, s közelebb lép hozzá. Mélyen a szemeibe néz, ha tud.*
- Corni, én... *elhallgat egy kicsit, de megerőkteti magát, s folytatja* Szeretlek. De nem csak barátságból...
|
- Lényegtelen, reggel bemorcult, majd kihisztizi magát valamelyik tetőn...
*Futtatja körbe pillantását a háztetőkön, de szerencséjére egyiken sem lát egy kis pontot. Mikor Viktor feláll meglepve állítja meg a hintát, ahogy féltérdre ereszkedik előtte zavartan körbenéz, tekintete megállapodik a fiún. Szemei meglepve nyílnak tágra.*
- Az enyém? Igazán nem kellett volna..
*Mosolyogva átveszi a dobozt, arcán látszik a kíváncsiság, ahogy kinyitja. A karkötőt meglátva felcsillannak szemei, szája is tátva marad, megbabonázva nézi az ajándékot, majd egy hirtelen mozdulattal kiugrik a hintából, Viktor felé szalad és akárhol akármilyen pózban akármennyire tiltakozik, a nyakába ugrik, ha nem bírja megtartani fel is dőlhetnek, de azt sem érdekli. Szorosan, szinte már túlságosan szorosan öleli meg, összeszorított szemekkel, a dobozt fogva.*
- Köszönöm szépen!! Ez nagyon szép! Tényleg az enyém?
*Lemászik róla/elengedi még mindig a meglepetés hatása alatt. Kiveszi a dobozból a karkötőt, a dobozt elrakja és a láncot megpróbálja a csuklójára rakni, de egy kézzel nem nagyon tudja bekapcsolni. Szenved vele egy sort, majd bájos mosollyal Viktornak nyújtja a kezét az ajándékkal.*
|
[327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
