Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:44 - |
Nagy fa, aminek az ágai árnyékot nyújtanak meleg nyári napokon. |
[214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*Nagy nehezen elbotorkál a fáig, vörös tincsei szemei elé lógnak, kicipzározott, vékony pulcsija alól kilóg nyaklánca, s minden botlásnál erőteljesen kisportolt mellkasának verődik. Pulcsija lecsúszik vállairól felkarjára, de lusta megigazítani, a fejét fogva lerogy a földre, egyik lábát felhúzza, a másikat kinyújtja, s hátát a fa törzsének dönti.* - Végre... *Megkönnyebbült sóhaj szakad fel tüdejéből, két ujjal körkörösen dörzsölgeti a halántékát, s egy ásítással benyúl a zsebébe. Ahogy kihúzza öklét, s szétfeszíti markát, tenyerében ott ragyog a tegnapi..illetve az éjszakai gürizés gyümölcse. Megszámolgatja, majd egy sóhajjal elpakolja, s fejét hátradöntve lehunyja szemeit.* ~Két hét.. hamar el fog repülni.. csak bírd ki addig!~ *Kinyitja szemeit, az égre néz és a felhőket kezdi fürkészni a lombkorona árnyékában*
|
- Rendben, 20 perc múlva.. szia!
*Bólintva figyeli, ahogy Viktor szép lassan eltűnik. Sóhajt egyet, észbekap és utána indul a könyvét gyűrve. Észreveszi, hogy a zsebéből kilóg valami. Az MP3 fülhallgatóira néz, töprengve kihúzza őket a zsebéből, s a zsinórjánál fogva elkezd szórakozni velük. Ahogy a fejek összekoccannak, sóhajt egyet.* - Nem, elég ennyi romantika.. nem kell túlfűteni a hangulatot.. *Bólint egyet, és a Kastély felé szalad, majd egy hirtelen megindulásból mégis bekapcsolja a készüléket. Mosolyogva száguld fel a lépcsőn, és már a folyosón elkezd kiabálni.*
- Justin, öltözz!
|
~Akkor sem kellene vele lennem...~ *Az arcához nyúl, s eszébe jut a tegnapi balhé.* ~Nem kellene még egy balhé, bár kibírom...~ *Megcsóválja a fejét, s a lányra néz.* - Jól van, szólj neki. A suli előtt találkozzunk 20 perc múlva, ha nektek is megfelel... *Elhúzza a száját, s ha helyeslő választ kapott, akkor elnéz a Kastély felé.* - Akkor majd találkozunk! Szia.. *Elindul kutyájával együtt a Kastély felé, kinyitja az ajtót, belép, s eltűnik.*
|
- Hogy mi?
*Bukik ki belőle meglepetten, gyorsan szájára is csap. Sóhajtva szúros pillantást vet felfelé.*
~Jól van, nyert egy plusz gombócot..~
*Elmosolyodik, és bólint egyet, Gyilkosra, majd Viktorra néz.*
~Igen.. biztos vagyok benne, hogy valami kezd kialakulni, de ezt nem siethetem el. Idő kell, hogy megérjen, és úgy érzem hogy neki is. A várakozásba még nem lehet belehalni, ugye? *elhúzza a száját, és keserű pillantással ismét felfelé néz segélykérőn* ugye??~
*Észbekap, és könyvével a Kastély felé bök zavartan.*
- Akkor én... elugrok...szólni neki, meg átöltözni.. hol találkozzunk? Vagy elkísérsz?
|
- Nem is mondtam rád, hogy kicsi vagy... *Megcsóválja a fejét, leengedi a kezét.* - Hogy én? *Sóhajtva felnéz az ég felé.* ~Ebből nekem lesz bajom, de nem érdekel... vele olyan jó...~ *Mosolyogva néz vissza rá, s bólint.* - Rendben... veletek megyek *Lenéz Gyilkosra, aki halálra unja magát, s sóhajtva odaszökken gazdájához. Megpaskolja a fejét, rácsatolja a pórázt.*
|
*Amikor Viktor elé lép, mosolya kiszélesedik. Lehunyja a szemeit, és mély levegőt vesz.*
- Köszönöm.. igen, mostmár nem nevezhetsz kicsinek. *Húzza ki magát büszkén, nem mintha eddig annyiszor mondták volna rá, hogy kicsi.. sóhajt egyet, és a Kastély felé néz.*
- Justin még viharban is kikönyörögné, hogy vigyem el fagyizni.. nagyon örülne neki, ha velünk tartanál. És persze én is.. *Teszi hozzá a biztonság kedvéért, és úgy néz Viktorra*
~Na, miben fogadunk hogy nem fog ráérni? Justin egy gombóccal többet kap, ha nem lesz valami dolga..~
|
- Mit nem értek? *Néz le a lányra, megcsóválja a fejét. Gyilkos örömmel veszi a dögönyözést, de visszaszökken gazdája mellé.* - Rendben... *Sóhajtva lehajtja a fejét, majd felnéz az égre. Hagyja, hogy az esőcseppek az arcára essenek, majd leguruljanak róla. Karórájára néz, s elmosolyodik.* ~Ez most elég hülyén fog kijönni... na, akkor majd később az ajándékkal együtt...~ *Sóhajt egyet, s odalép a lány mellé. A vállára teszi az egyik kezét, s ő is felnéz az égre.* - Boldog születésnapot... 16 éves lettél *Mosolyogva ránéz. Gyilkos megcsóválja a farkát, s leül a fa alá.*
|
- Nem érted...
*Sóhajt, megrázza a fejét és egy apró mosollyal a mellé heveredő Gyilkosra néz. A fejét az övének döntve hunyja le a szemeit.*
- Nem érti...
*Az égre nézve átkarolja Gyilkos hátát ha tudja, és az oldalát kezdi el dögönyözni.*
- Attól félek, hogy néhány nap múlva is ugyanez lesz a véleményem..
*Az ég dörren egyet, s bár alig vannak felhők, elkezd cseperegni az eső. Érezhető, hogy ebből nem lesz vihar, csak egy futózápor, Corni szemei mégis tágra nyílnak. A karórájára néz, majd egy meghatódott mosollyal lehunyja a szemeit, és arcát az ég felé fordítja. Pár pillanatig ül így, majd megrázza a fejét, megtörli az arcát és megpaskolva Gyilkos oldalát talpra áll. Kézbe veszi a könyvét is, és lesöpri a borítójáról az esőcseppeket.*
- Azt hiszem jobb lesz ha megyek.. Justin megint egyedül maradt, és tudom, mikkel foglalja le magát, ha unatkozik..
*Mégegyszer az órára néz, majd mosolyogva az égre*
~Megszülettem...~
|
*Mikor a lány visszatartja, egy sóhajjal ránéz.* - Mond el, aztán megyek... *Félrefordítja a fejét, s karbateszi a kezeit. Nem ül le, áll egyenesen, s hallgatja a lány szavait. Lassan leengedi a két karját, sóhajt.* ~Igaza volt...~ *Elnéz a virágoskert felé, s körbenéz, hogy Chris a láthatáron van-e, bár nem izgatja... visszafordul a lány felé.* - Minden... *Ismétli meg a lány utolsó szavát, de nem mond többet. Letérdel Corni elé, s megpróbál a szemébe nézni.* - Akkor tisztáztd az érzéseidet. Addig ne találkozzunk. Nekem sem jó és neked sem... *Feláll, s a Kastély fele néz. Gyilkos odaszökken Cornihoz, s leül szorosan mellé.* - Gyilkos! *A kutya nem mozdul meg.* - Maradni akarsz? *Vakkant egyet, s megnyalja Corni arcát. Sóhajt egyet, s karbateszi kezeit.*
|
*Amikor Viktor feláll, és menni készül, meglepve nyílnak tágra szemei, majd össze is szűkülnek. Egy laza mozdulattal ledobja a fűbe az irodalomkönyvét, és a fiú karja után nyúl, ha sikerül akkor elkapja és nem ereszti.*
- Nekem is..... vannak érzéseim.. ezért kérlek, csak hallgass meg.. utána elmehetsz. Nincs olyan fontos dolog, ami ne várna rád 5 percet.
*Néz kérlelőn a fiúra, de ha még mindig menni akar, akkor elengedi. Ha maradt, akkor is, s visszadől a fa törzséhez. Felhúzza térdeit.*
- Tudod az évek alatt kialakult bennem egy ösztön.. féltem bárkit is közel engedni magamhoz.. te voltál akkor is, és vagy is a legjobb barátom, ilyen szoros kötelék még soha nem alakult ki egy másik ember iránt. Talán csak Justin és anyát szerettem ennyire, meg.. apát.. de a lényegre visszatérve. Te voltál a támaszom, a lelki társam, és próbáltam én is a tiéd lenni, gyerek fejjel is. És mikor elköltöztetek..az úgy nagy pofon volt az élettől. Ezután reflexszerűen nem engedtem szabadjára az érzéseimet senki iránt. Akár egy barát vagy barátnő, akár egy tini-szerelem. Chris volt olyan, aki a hasonló természetével közel tudott kerülni hozzám... és igen, ez még mindig bennem van. Félek bármit is érezni irántad, mert nem bírnám ki, ha megint elválnánk.. nagyon szoros barátom vagy, de ha ez az egész átcsap szerelembe, akkor onnantól nincs visszaút.. az összes baráti fonál el lesz törölve, és ha a kapcsolat megbukik, akkor odaveszett minden. Teljesen, szó szerint, minden.
*Hangsúlyozza ki az utolsó szót, felnéz és mély levegőt vesz. Hagyja, hogy a fiú feldolgozza, megértse a szavait, de ha megmozdulna vagy elkezdene beszélni, egyből igyekszik közbevágni.*
- Mégis... valahogy.. többet érzek irántad, talán annál is többet mint amit te irántam. Nem tudom, hogy ez szerelem e... nem tudom hogy ami Chrissel és velem volt régen, az szerelem volt-e, de ez az érzés teljesen más. Emiatt az elzárkózott ösztön miatt fogalmam sincs, mi az amit érzek, de érzek valamit, és ez olyan dolog, ami elnyomja a félelmemet is.... ha távol vagy, folyton te jársz a fejemben. Ha elválunk máris hiányzol. Mindenről Te jutsz az eszembe, és persze Justin is egyfolytában a "haver"járól fecseg.
*Sóhajt egyet, megrázza a fejét és a térdeire mered, majd a fiúra. Félig felé is fordul*
- Ez az, ahogy érzek. Mostmár elmehetsz, ha szeretnél.
|
*A megszólításra felkapja a fejét, s meglátja Cornit.* ~Már megint összefutunk... nem! El kell kerülnöm!!~ - Szia... azt ne kérdezd *Félrefordítja a fejét, s feláll. Gyilkos örömmel odamenni Cornihoz, de gazdájaleinti.* - Mennünk kell. Szia *Nem néz a lányra, csak megcsóválja a fejét. Sóhajtva elindulnak Gyilkossal a Kastély felé, ha nincs ellenvetés.*
|
*Sóhajtva közeledik, Izzy most nincs vele. Justin bevállalta hogy megsétáltatja Lilyvel, ezért van ideje végre rákoncentrálni a tanulásra. Az irodalomkönyvét szorongatja, miközben maga elé motyog, néha megakad és belenéz, majd visszaengedi a combjához és tovább mondja. Az eget figyeli, ám amint meglátja Viktort, megtorpan. Elmosolyodik.*
~Bizonyára kialudta a tegnapit..~
*Megszaporázza a lépteit, és leül mellé.*
- Szia! Hogy érzed magad?
*Oldalra dönti a fejét, becsukja a tankönyvét és Gyilkosra néz. Mosolya kiszélesedik, felé nyújtja a kezét*
- Szia Gyilkos!
|
*Zsebredugott kezekkel lépked, s mellette Gyilkos is. A tegnap hallottakon gondolkodik, de nem akarja elhinni... a Terebéjes fához sétál, s amint odaér leül a tövébe. Felhúzza lábait, s gondolkozni kezd, hangosan.* - Nem... akkor sem az én hibám... nem érdekel... Chrissé a jövője, nem érdekel! *Felszegi a fejét, smegpaskolja Gyilkos fejét, de nem mosolyog... egyáltalán nem. Megcsóválja a fejét, s felnéz az égre. Gyilkos értetlenül néz gazdájára, végül lefekszik elé.*
|
Nagy fa, aminek az ágai árnyékot nyújtanak meleg nyári napokon. |
[214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|