|
Témaindító hozzászólás
|
2008.03.09. 13:45 - |
Templom. A városban az egyetlen, szép templom. Egy kis kert található előtte, az épületben két sor pad található, az ablakokon festmények díszelegnek, mondhatjuk úgy, hogy üvegfesték.. a bejáratnál még található szentelt víz, és ha feljebb pillantunk, akkor megláthatjuk az orgonát is. |
[49-30] [29-10] [9-1]
*Sietve feláll, bár a ruhájában elég macerás mozogni. Megtörli a szemeit és úgy néz fel a férfira, a biccentést látva elkerekednek a szemei, de az arcsimításra össze is szűkülnek. A kijelentésre nagyot dobban a szíve, és reflexből megöleli a férfit. De azért hamar észbe is kap, és sietve elszakad tőle. Mosolyogva bólint egy nagyot, majd a szoknyát fogva visszasiet Viktorhoz. Csillogó szemekkel megfogja a kezét, és mellé lépve Narura néz. Hátrapillant Kokorora, és ha odajött akkor hálás biccentéssel átveszi tőle a gyűrűt. Még fürkészi egy ideig kíváncsi szemekkel, majd a gyűrűt két ujja közé fogja, és visszafordul Viktorhoz. Naru kijelentésére meglepődik, majd kíváncsian szerelmére néz.*
|
*Sóhajtva lehuppan az oltár elé, és a hajába markolva elkezdi rázni a fejét. Neki ez soook, ez rosszabb mint öccse és hercegnő. Haza akar menni ;( hüp haza.. haza.. ahogy visszaérnek még tépi kicsit a haját, majd felpattan.*
- Oké!
*Hát a sérója eléggé tropára ment, de már tök mindegy. Mint akibe belecsapott a 220. Morcosan int a két tanunak, és ha odaléptek akkor kicsit büszkébb mosollyal megszemléli a gyűrűket, majd sóhajt.*
- Jólvan. Most hogy mindenki kisírta magát, jussunk már el a Happy End-ig. Viktor, kezdjük veled. Fogd a Yamás gyűrűt, húzd fel a feleséged ujjára, és 10 mondatba foglalj össze egy személyes beszámolót. Ecsetelheted felőlem hogy mit szeretsz benne, vagy felidézhetsz egy régi emléket, vagy tehetsz esküt, rajta!
*Az anyakönyvvezető közben Yamához siet, kiszedi a kezéből a könyvet és elkezdi lapozgatni. Ez a fajta verzió hányadik oldalon van??*
|
*Már nyitná a száját, de Narumi megelőzi. Ködös tekintettel mered rá, a szavaira helyeslőn bólint. A kezet megérezve a fején csak maga elé mered, amint rá terelődnek a szavak. Néhány résznél bólogat, de aztán megrázza a fejét. Halványan elmosolyodik és csak halkan szólal meg.*
- Annyit nem, tanárúr, mint amennyit ön tett Yamakasiért.. és most értem..
*Hajtja le a fejét, de ahogy Corni keze kicsúszik ujjai közül utána néz meglepetten.*
- Cornelia!
*Nyúl ki utána, de vissza is húzza a kezét. Vitkor apja Narumi szavaira csak értelmesen pislogott, és már készült volna felállni és kirobogni a templomból, mikor odaér hozzá a lány. A szavait figyelmesen hallgatja, majd összevonja szemöldökét.*
- Álljon már fel, kisasszony!
*Fogja meg a vállainál Cornit és felállítja, ha hagyja. Megcsóválja a fejét és először gúnyosan elmosolyodik, de végülis ez le is vagy arcáról. Őszinte mosollyal néz Viktorra, aki rezzenéstelen arccal tekint vissza rá, és biccent neki egyet, ami a beleegyezést jelenti és támogatást. Viktor először el se meri hinni, hogy az apja végre felfogta a helyet komolyságát. Egy ideig még csak komoran néz rá, aztán halványan elmosolyodik és biccent ő is. Az apja pedig Cornira nézve elmosolyodik és végigsimít az arcán.*
- Menj, tedd boldoggá a fiam. Sok sikert kívánok nektek
*Szegi fel állát, a felesége büszkén mosolyog rá, de el is érzékenyült időközben. Már pár papírzsepit el is használt a jelenet közben. Nekidől férjének és boldogan integet Viktornak, de aztán le is engedi a kezét.*
- Büszke vagyok rád, drágám..
*Fordul Viktor apjához, majd visszanéz fiára. A fiuk visszamosolyog rájuk, majd kinyújtja kezét Corni felé egy széles mosollyal.*
|
*Ahogy Viktor apja felemelkedik, sóhajt egyet, és szerelmére néz aggódva. Ahogy Naru elkezd beszélni lehunyja a szemeit. Csak ezt nee... a szavakra azonban eléggé meglepődik, és Yamára néz elismerően bólogatva. A kezet megérezve a fején az ofőre pislog, és elgondolkozik. Elkezd mélyen töprengni, majd elengedi szerelme kezét, és a kendőt Narumi mellkasának nyomja.*
- Egy pillanat! Kérem, uram!
*Fordul Viktor apja felé, és a szoknyáját felemelve odasiet hozzá. Majdnem orra bukik, de megoldja.. meghajol Viktor szülei előtt, majd letérdel. Könnyes szemekkel felnéz*
- Tiszteletem! Tudom, hogy csak a legjobbat akarja a fiának. Ez egy apa dolga, nem? Mindig szem előtt tartani azt, ami a legjobb.. hisz nem akarja, hogy a fia koppanjon, meg akarja előzni az előforduló szörnyűségeket. De kérem, Viktor nagyon sokat változott! Egy ember sem tökéletes, és tényleg fiatalok vagyunk.. én sem így terveztem a családalapítást, és közel sem ilyenkor.. *néz el az ikrek felé mosolyogva, majd vissza Viktor apjára* De a fia meghozott egy nehéz döntést, és arra van szüksége, hogy ön támogassa! Nem akar ön ellen fordulni, szüksége van a szülői szeretetre! Kérem, bízzon meg benne, és adjon egy esélyt! Minden erőmmel azon leszek, hogy boldoggá tegyem a fiát, de ő sosem lesz boldog, ha maga nem hisz benne! Tudom, mert az én apámmal is ez a helyzet.. de vele ellentétben én úgy hiszem, hogy maga csak a legjobbat akarja, hisz szereti a fiát, nem?
*Néz rá reménykedő, de még mindig könnyes szemekkel.*
|
- Ezt meg ki hívta?
*Emeli a szájához a kezét és suttogva az öccse felé néz. Ha választ kapott, hogy ki ő, akkor egy "ó értem" pillantással hallgatja a szavakat. A végére megemeli az egyik szemöldökét, majd összehúzza a szemeit, és kitárja a karjait oldalra, Viktor és Corni elé, jelezve, hogy kuss és bízzák rá. Egy ideig komoran néz a férfira, majd prüszkölve röhög egyet.*
- Pfff, szóval a koor? *hangja annyira gúnyos, hogy ha mellette állnék, tuti felpofoznám. Legyint egyet* Mit számít a kor? Én 15 évesen hamis személyivel dolgoztam, 17 évesen egy dzsungelban harcoltam azért, hogy a magához hasonló alakoknak ne legyen szétrúgva a hátsójuk, 19 évesen elkezdtem oktatni, 21 évesen pedig pap vagyok. 4 évesen én cipeltem anya szatyrát, 7 évesen vittem az öcsémet oviba, és hoztam haza, 9 évesen engem küldtek el bevásárolni. Ők 17 évesen szülnek, most ez mennyivel más? Amikor ők még pelenkában tanulták az ABCt, én egy R7es vadászhelikopterből ugrottam ki ejtőernyővel és egy Cobra L 711-es ikerfegyverrel. A kor tudja mire jó? Ki lehet vele törölni a..
*Az anyakönyvvezető még időben ér oda, betapasztja a száját és megrángatja a karját, miközben suttogva odahajol hozzá.*
- Ez Isten háza!!
*Eldünnyög egy bocsánatot, a nő pedig visszarobog. Megdörzsölgeti a tarkóját és visszaballag az előző helyére, a páros mellé. Egyik kezét Viktor, a másik kezét Corni fejére teszi.*
- Szerintem nem a kor számít, hanem ez a kettő.. *paskolja meg egyszerre a két kobakot* ..és én jól ismerem mindkettőt. Egy született zseni, aki annyira felelősségteljes hogy el is venném feleségül, ha nem lennék több oldalról is foglalt. Lehet, hogy néha túlstresszeli magát, és lehet hogy nem tud lazítani, de kedves, okos, szép, szereti a családját, imádja a cuki barátját, és az életben ez elég.. *paskolja meg Corni fátylát, és megnyomja kicsit Viktor fejét* Ez a srác valóban nehéz eset. Imád hülyülni és szórakozni, nagyon laza, a poén és a bulik a mindene. De az összes tanítványom közül, kivéve néhány emberkét, ő az egyik, akiben a legjobban bízok. Lehet hogy még nagyon gyerek, és néha nem érzi át a helyzet komolyságát, sőt, lehet hogy tényleg nem fogják megállni a helyüket, de ez a srác többet tett a barátaiért és a családjáért, mint amennyit én valaha is tenni fogok az öcsémért. Jó, lehet hogy elbuknak, bukjanak el 5,6,7,8,9 vagy 20 év múlva, na és? Ha nem próbálják ki, sosem tudják meg, alkalmasak-e rá.
*Lehúzza a kezét a két fejről, és csípőre teszi.*
- Úgyhogy jóember maradjon a fenekén - ez nem csúnya szó! *néz hátra sietve a nőre, majd visszafordul* fogja be a pici száját, és sírjon mint az a szőke ott
*Mutat Carmenre aki valószínűleg már a második csomag zsepinél tart, majd csettint egyet a férfit figyelve, és maga felé int kétoldalról.*
- Tanúk, gyűrűk, most!
*Merjen csak valaki visszaszólni neki XD*
|
*Narumi szavaira ránéz, majd vissza Corneliára és utána mondja a szöveget.*
- Cornelia! Isten Szent színe előtt.. feleségül veszlek!
*Ám Naru feltételezésére összvonja szemöldökét. Naaajólvan.. -.- mintha ő nem tudta volna megjegyezni! A majdnem becenévre elmosolyodik és a lányra néz. Mosolyogva hallgatja, de ahogy Naru kikerüli őket megszorítja Corni kezét. Igen.. amitől a legjobban fél.. az apjára néz, majd nyel egyet és határozottan felszegi állát. Nem állhat a szerelmük útjába és kész! De ez a határozottság rögtön lefagy arcáról, ahogy apja és anyja elkezd beszélgetni. Az anya próbálja visszahúzni az apát, de késő, mivel feláll és megköszörüli a torkát.*
- Én szólnék egy két szót!
*Narumi néz nagyon komor ábrázattal, s nem tűr ellenvetést. Ő az időrangos, így meg kell, hogy halgassák! Elnéz vádlón fia felé és felszegi állát. Fürkészi egy ideig és Corneliát is végigméri.*
- Ezt a házasságot nem lehet megkötni..
*Jelenti ki színtelen hangon, de mielőtt még leintik, folytatja. Viktornak pedig görcsbe ugrik a gyomra, apja szavaitól. Cornira néz kicsit ködös tekintettel, végül vissza apjára.*
- Márpediglen azért nem.. hát, nézzen rájuk! Fiatalok, lehet, hogy szerelmesek, és van két gyerekük.. de a kor. A kor az sokat számít! Mi van, ha pár év múlva megunják a helyzetet és elválnak? Ez nem lenne jó senkinek sem. Én csak a fiamnak akarok jót, de ez nem tartozik oda. Házasság.. ceh
*Rázza meg a fejét, majd lenéz feleségére, aki visszarántja ezzel a lendülettel. Ő csak maradjon csendben! Viktor időközben lehajtotta a fejét, fekete tincsei eltakarják már az arcát is. Mély levegőt vesz, de most vagy a sírás fog belőle kitörni, vagy beolvas a saját apjának. Melyik a jobb?*
|
*Hát, kicsit bekönnyezik.. sietve megtörölgeti a szemeit a sminkre ügyelve, és Viktorra néz. Szerelme válaszára elmosolyodik, és újból megered a könnye, de már nem törli le, hagyja hogy végigguruljon az arcán. Így Viktor alakja kicsit elmosódik, de nem baj.. Naru kérdésére lehunyja a szemeit, és bólint egyet.*
- Akarok!
*A feltételezésre, hogy meg tudja jegyezni egészben vet egy oldalpillantást. Bár ha jobban belegondol, tényleg így van.. lenyeli a könnyeit, és visszanéz Viktorra.*
- Viktor! Isten Szent színe előtt feleségül megyek hozzád!
*Hangja határozottan cseng, és halkan szipog egy kicsit. Narumira nézve szélesen elmosolyodik, de ahogy kikerüli őket, görcsbe ugrik a gyomra, és a kendő alatt kicsit megszorítja Viktor kezét. Most jön az a rész, amitől rémálmai is voltak.. a szülők felé nézve nagyot nyel.*
|
- Ez a beszéd *vigyorodik el* Akkor most mond utánam: Drágám, kedvesem, egyetlen kis bogaram, szíve kicsi csücske, életem legszebb csillaga.. *éli bele magát teljesen, de aztán feleszmél* ..öhm.. Cornelia! Isten Szent Színe előtt... feleségül veszlek!
*Ha elmondta, bólint, és Corni felé fordul. Megköszörüli a torkát.*
- Cornelia, nyilatkozz ugyanúgy mint a vőlegényed: akarsz-e a tőled jobbra levő Viktorhoz feleségül menni?
*Ha a válasz igen, és egy esküvőn már miért ne lenne az, akkor elégedett, kicsit büszke mosollyal kihúzza magát.*
- Mondd utánam, de neked elmondom egybe, úgyis meg tudod jegyezni: Szők..izé, Viktor! Isten Szent Színe előtt feleségül megyek hozzád! *vár egy kicsit, majd folytatja* na, ezt a házasságot érvényessé nyilvánítom az osztály, a jelenlevők, meg a saját nevemben! Isten nevében majd az a csinos néni a hátam mögött *pillant hátra, majd sietve vissza, és köhint* De sajna mielőtt felfalnátok egymást és jönne a gyűrűs rész..
*Kerüli ki a párt és leszökken a padok elé. Szúrós tekintettel körbenéz*
- Ha valaki tud olyan okot, ami miatt ez a házasság nem jöhet létre akkor hallgasson mindörökre, vagy szóljon most de úgyse hallgatom meg, szóval ennyi erővel csendben is maradhat..
*Vonja meg a vállait. Ő csak őszinte XD*
|
*Összekulcsolja Cornival az ujjait, a kendőre nem mond semmit. Narumi szavaira tekintete ködössé válik és elnéz apja felé. Nem tehet róla, túlságosan érdekli a véleménye.. megcsóválja a fejét és visszanéz az ofőre. A beszédre elmosolyodik lassan, fel is nevet néhány résznél, de aztán le is csitítja magát. A pózolásra összehúzza szemeit, de inkább fel is enged. A szavakra biccent egyet és elmosolyodik. A kérdésre komolyságot erőltet magára és Cornira néz, majd szélesen elmosolyodik.*
- Igen, akarom.
*Fürkészi csillogó szemekkel és elnéz Yamakasi felé, végül Narura. Jó, inkább rá bízza.. visszanéz a kedvesére.*
|
*Oké, megy ez xD ráteríti a kendőt a párocska összekulcsolt kezére, és tovább olvasgatja a leírást. Hümmögve végigtanulmányozza, majd becsukja a könyvet, és határozottan bólint.*
- Oké! Öcskös!
*Hajítja neki vissza, és hátrébb lépve mély levegőt vesz. Végigméri Viktort, majd Cornit, végül elmosolyodik és félrebiccenti a fejét.*
- Tudjátok, srácok, ne érdekeljen titeket mások véleménye. Ettől a naptól koncentráljatok csak magatokra, és adjatok bele mindent! Egyszer élünk.. ha valakinek, hát nektek összejöhet egy igazi álomcsalád. Viktor, ne ess pánikba, ha Corni egyszer az orrodra csapja az ajtót, vagy nem hajlandó veled szóba állni mert nem mosogattál el, vagy túl sokáig játszottatok a srácokkal.. Cornelia, te pedig ne beszéld le sírva a telefonszámlát ha Viktor később jön haza mint este 8, vagy egy nap inkább lustulni szeretne, mint a kötelességét végezni. Fiatalok vagytok, élvezzétek az életet, de soha se felejtsétek el a mai napon megtett ígéretet! Na, vágjunk bele!
*Csapja össze a két tenyerét, és széles mosollyal Viktor felé fordul. Minek ide könyv? Megköszörüli a torkát, de muszáj bepózolnia a fotósnak, és egy jó kis kettest, vagy Vt mutat az ujjaival, de miután elkattant a kép, már fordul is vissza.*
- Viktor! Tudom hogy te vagy Viktor, szóval ezt a személyazonosító részt átugrom, azt is tudom hogy saját akaratodból vagy itt szóval ez sem érdekes.. Nyilatkozz a saccra 50-100 fős tömeg előtt, előttem, meg a csinos angyalkaszobrok előtt: akarod-e a tőled ballra álló Corneliát feleségül venni?
*Mutat rá a biztonság kedvéért, mielőtt Viktor még az öccséhez menne hozzá.*
|
*Corneliát meglátva elmosolyodva lehajtja a fejét és sóhajt. Narut meglátva inkább nem mond semmit.. nem várt tőle komolyságot, de hogy ennyire komolytalan legyen... na mindegy. A könyvet megpróbálja elkapni, megcsúszik valamiben, így elesik vele. Nem túl nagyot esik, sőt, nem is hallani a puffanást.. felpattan a földről és leporolgatja a ruháját, majd a könyvet is. Naru célzására a hajához nyúl, Corni szavaira összehúzza szemeit, Viktoréra hátrébb lép. Najóóó, hagyják őt békén!!! Visszaadja a könyvet bátyjának és a zsebébe csúsztatva a kezét megfogja a kis dobozkát, melyben a gyűrű lapul.*
|
*Szerelmét figyeli hosszú ideig, ahogy megjelenik Narumi felé fordul teljesen. A repülő könyv után néz, majd elmosolyodik. A szavakra összehúzza szemeit.*
- Mindig így öltözködök..
*Jegyzi meg fejcsóválva, a további szavakra felnevet egy kicsit, mint ahogy a vendégek közül is pár ezt teszi. Yamakasira néz, majd egy legyintéssel jelzi, hogy ne is figyeljen rá, tökjól néz ki! A dícsérő szavakra lesüti szemeit és Cornira sandít boldog mosollyal.*
~Igen.. nehéz volt, de sikerült. Legyőztük az akadályokat, mostmár nem hinném hogy bárki is szét tud minket választani..~
*Mereng el, de Narumi utasításaira ránéz összehúzott szemekkel.*
- Ez nem matekóra, tanárúr!
*Jegyzi meg nem túl halkan, de nem is hangosan. Mielőtt fejbekoppintják Corni felé fordul és odaadja a jobb mancsát. Kedvesére, menyasszonyára néz csillogó szemekkel és várja a további utasításokat.*
|
*A puszit viszonozza, igazából annyira el van foglalva az egész szertartással, hogy nem figyel Chris szavaira. Csillogó szemekkel néz Viktorra, s izgatott mosollyal az oltár felé fordul. Narut meglátva meghökkenve kigúbadnak a szemei. Mi? Ez meg hogy? Ez valami vicc? Ahogy elhajítja a könyvet kicsit elsápad. Mi lesz itt, jézusom.. de ahogy belekezd, elkezd figyelni. A dícséretre fülig vörösödve végignéz magán, majd Naru szakállára, és kuncogva a szája elé emeli a kezét. Máskor lehet hogy ököllel vágná kupán, de ebben a helyzetben.. egész aranyos.. ahogy Yamához szól, ránéz, és megcsóválja a fejét. A nyakához emeli a kezét*
- Szerintem a nyakkendő csomód lett kicsi..
*Suttogja neki, de aztán vissza is fordul a tanárukhoz. A valamivel aranyosabb szavait hallva elmosolyodik, és a szemeit lesütve a csokrára néz, majd fel Viktorra. Szemei boldogan csillognak, de az utasításra meghökken. Hogy mi? A keét nyújtja Viktor jobb keze felé, és odafordul hozzá, majd egy szúrós pillantást vet az osztályfőnökre.*
|
*Az egyik kisajtó mögül bukkan fel szép, papi ruhában, hófehér műszakállal és holtkomoly ábrázattal. Tyű, vért izzadott mire sikerült meggyőznie az anyakönyvvezetőt, hogy had ő had ő had ő legyen.. odalépkedve hozzá átveszi a kiskönyvet és fejet hajt, majd a párocska elé ballag az oltárhoz. Olyan holtkomoly arcot vág, mintha feleltetne. Szigorúan végigméri őket, majd kinyitja a könyvet, de mivel fordítva fogta meg, sietve a helyes oldalra forgatja, és belelapoz. Megköszörüli a torkát, és a sorokra pillant.*
- Kedves menyasszony, vőlegény, tisztelt egybegyűltek! Azért gyűltünk ma itt össze, hogy ta..tana.. *hunyorogva az orrához emeli a könyvet* ...tuja.. tamuja.. tunaja.. tanaju.. tanuja! Wááh ezt én nem bírom elolvasni!
*Hajítja a könyvecskét öccse felé, mire az anyakönnyvezető nő a háttérben erős vicsorgásba fog. Összefűzi a mellkasánál az ujjait, és előbb Viktorra néz komolyan, majd Cornira, végül fülig érő vigyorral integet a tömegnek.*
- Hali! Jé de csini vagy.. *méri végig Cornit, majd vidáman meghúzogatja a szakállát* Jól áll, mi? Vááh, öltöny és nyakkendő.. sajnállak..
*Csóválja meg a fejét Viktorra nézve, majd a torkát megköszörülve kihúzza magát.*
- Szal.. azért gyűltünk ma össze, hogy.. hát én azért mert kaptam egy meghívót.. jajj nagyon tetszett ahogy leírtátok a nevem! De a többiek meg azért jöttek hogy itt kiélhessék a rizsdobáló hajlamukat, na meg hogy szabad szemükkel is megnézzék e gerlicepár egybekelését. A házasság kölcsönös szerelmet, összetartást, bizalmat igényel, és.. *megakad öccsére nézve, és mebirizgálja a saját haját, miközben suttogva célozgat neki arra, hogy kicsit kócos. Ha vette a jelet akkor bólintva visszafordul a páros felé* Hát, mikor megkaptalak titeket, mint osztályt, álmomban sem hittem volna, hogy nektek tényleg összejön.. szerintem sokan így voltak vele. Nem minden ember elég bátor ahhoz, hogy felvállaljon egy kapcsolatot, és nem minden fiatal hajlandó családot is alapítani. De szerintem ti példát mutattatok mindenkinek, bebizonyítottátok hogy tényleg létezik az igaz, és őszinte szerelem. Úgyhogy le a kalappal.. öcskös!
*Csettint egyet és kinyújtja a kezét a könyvért. Ha odadobta akkor felnyitja, mormogva belelapoz, és az oldalt meglátva bólint. Leemel egy odakészített kendőt, és felpislant a párra.*
- Cornelia, a jobb kezeddel fogd meg Viktor jobb kezét! Viktor, a felsőtesteddel 30 fokot fordulj Cornelia felé, a lábfejed nézzen az oltártól 90 foknyira!
|
*Figyeli, ahogy egyre közelebb érnek, s végre feltűnik neki Chris is. Kihúzza magát, s magasra szegi az állát. Büszke a helyzetre, na! :D A halk szavakra azonban összehúzza szemeit és összepréseli ajkait. Haa.. ha.. ha most nem egy esküvőn lennének, ami pont az övé és Cornié.. akkor.. akkor biztos bemosna neki egyet!!! A további szavakra megejt egy érdekes mosolyt, a komor tekintetre ugyanolyan komorral válaszol. Ugyan most megszólal a lelkiismeretem, hogy mégis hol van a megbocsátás, ha nem a Templomban? Így megpróbál jóképet vágni hozzá. A szavakra felenged és hálásan elmosolyodik. Kezet fog vele, majd utána néz, végül Cornira.*
|
- Le fog esni az álla
*Biccenti meg a fejét, és ahogy Corni végre elszánja magát, elmosolyodik. Lenyomja a kilincset, majd szélesre tárja az ajtót, és elindul. Hányszor kellett begyakorolnia ezt az ütemet xD néha lopva Cornira néz, majd előre Viktorra, de nem sieti el a dolgokat. Hagyja hogy a lány kiélvezze ezt a pillanatot. Hisz nem volt könnyű.. keresztbe tett néha ő is, meg eleve le kellett győznie a párocskának önmagát, túl kellett lépniük a barátságukon, kockáztatniuk kellett a szerelmüket, aztán jöttek az ikrek, de ők minden akadályt könnyedén vettek. Hihetetlen! Amint elérik Viktorékat, a karját előre nyújtva tolja előre a menyasszonyt, s Viktorra néz.*
- Hé, kislány! *szól neki olyan halkan, hogy csak ő hallja* Ajánlom, hogy nagyon vigyázz rá! *komor tekintettel néz a fiúra, egy pillanatra majdnem úgy mintha be akarna neki mosni egyet, aztán felenyhülve elmosolyodik, és a kezét nyújtja* Gratulálok nektek, sok boldogságot! Kiérdemeltétek egymást!
*Ha kezet fogtak, ha nem, ad még egy röpke puszit Corni arcára, majd félrehúzódik a helyére.*
|
*Ahogy a zene ténylegesen felcsendül elmosolyodik és megpróbál koncentrálni, de mivel Cornit meglátja, eláll a lélegzete. Eltáltja a száját, de sietve be is csukja és elmosolyodik. Most valahogy Chris fel sem tűnik neki.. bár.. *-) inkább csak nem vesz róla tudomást.. ez jobb kifejezés rá. Cornit figyeli lélegzetvisszafolytva, s le sem veszi róla a tekintetét.*
|
- Nemakarom nemakarom nemakarom, apát akaroom!
*Feszül neki az ajtónak hisztizve, a zenéért felelős emberke kikészülve dől rá a gombokra. És ez nem is Carmen esküvője.. Chris kijelentésére nagyokat pislog, majd sóhajtva lehunyja a szemeit. Összegzi a gondolatait, végül félénken felnéz rá.*
- Szerinted Viktornak tetszem majd?
*Néz rá kipirulva, és ha a válasz pozitív -valószínűleg igen-, akkor eltotyog az ajtótól, és belekarol a fiúba. Levegőért kapkodva legyezi magát, majd bólint hogy menjenek. Lehajtja a fátylát az arca elé. A tömeget meglátva méginkább elvörösödik, de ahogy felcsendül a nászinduló lehunyja a szemeit. Megigazítja a kezében a virágcsokrot és zavartan Chrisre néz, majd az oldalán az ütemre lépkedve elindul. Az alsó ajkát beharapva néz körbe, tekintete Viktoron állapodik meg, és lassan elmosolyodik. A pír még mindig az arcán csücsül, ahogy zavartan nézelődik jobbra-balra a tekinteteket és arcokat figyelve, a távolság közte és Viktor között pedig egyre csak fogy.*
|
*A vendégeket veszi szemügyre, pont akkor, amikot a zene elindul. Felkapja a fejét, de ahogy nyikorogva el is hal zavartan megvakargatja a tarkóját.*
- Istenem.. nők..
*Csóválja meg a fejét és egy sóhajjal Yamára néz, majd elmosolyodik. Corni anyjára néz, majd a mellette levő üres helyre.*
~Ó.. vagy úgy.. az apja nem jött el. Ez lehet a probléma forrása..~
*Húzza el a száját és mély levegőt vesz. A csend ls a zene váltakozására sóhajt.*
|
*Kishíján rácsapják az orrára az ajtót. MEghökkenve pislog párat. Corni menyasszonyként közveszélyes.. a kijelentésére leesik az álla, és meggörnyed kicsikét.*
- Hee? Nem vagy már 8 éves!! Képzeld azt hogy én vagyok az apád, csak menjünk már!!
*Feszül neki a kilincsnek és kinyitja az ajtót, a zene felcsendül, de ha a lány nem hagyja akkor becsukódik amitől elhal. Játszik így egy kicsit, majd zihálva elszakad tőle.*
- Lia, ne legyél gyerekes!!
|
[49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
